Moon love- 10. fejezet

Emmett

Bella szépen kiakadt. De most tényleg igaza volt. Nem volt ehhez joga Edward-nak. Bella, miután kissé kiadta magából a mérgét- még mindig úgy nézett ki, mint aki le akarja mészárolni a világot-,  rögtön elfutott, Jasper is, de nem Bella után, Edward vissza vonult a szobájába, de vigyorgott, ami azt jelentette, hogy büszke volt magára. Alice nem csinált semmit, a jövőt fürkészte, mint mostanában mindig. Esme még nem tért magához teljesen, Carlisle pedig Őt vigasztalja. Nem tudják felfogni, hogy két vámpír, akik ennyire szerették egymást, most ennyire gyűlölik egymást. Vagyis nem.
Edward talán még szereti ŐT, de Ő nem szereti Edward-ot. Sőt, gyűlöli, most aztán még jobban.

Bella

Miután halál közeli élményben részesítettem Edward-ot, elrohantam. Futottam az erdőben, ahogy a lábam bírta, de még annál is gyorsabban.
Nem hallottam, hogy valaki követne, de nem is érdekelt.
Futottam, majd megálltam az erdő kellős közepén és irtani kezdtem a természetet. Egy kilométeres körzetben egyetlen fa sem élte túl a támadást, amit ellene indítottam.
Majd mikor kellő képpen ki tomboltam magamat- megjegyzem még így is olyan ideges voltam, amibe egy ember simán bele őrült volna- haza indultam.
Otthon a nappaliban találtam Jasper-t. Valami idióta Baseball meccset nézett.
- Jasper, ugye tudod, hogy nem csókoltam meg Edward-ot!?- vontam kérdőre, mire még csak fel sem nézett, úgy válaszolt.
- Tudom, amit tudok.
- Szóval ezt hiszed. És akkor most mi lesz? Szakítunk?- kérdeztem. Kezdtem még ennél is dühösebb lenni. Féltem, ha a képességem felett is elvesztem az uralmat, nagy bajok lesznek itt.
- Igen- bólintott egykedvűen. A düh mellé most társult a fájdalom és a csalódottság. A fájdalom amiatt, hogy most Jasper is szakít velem. Hát ennyire csúnya vagyok?
A csalódottság pedig amiatt, mert nem mutatta semmi féle jelét annak, hogy ezt Ő is bánná.
- És az sem érdekelne, ha most ebben a pillanatban megcsókolnék valakit, a szemed láttára?- kérdeztem végül keserűségemben...

Emmett

Éreztem, hogy most jött el a pillanat, hogy véget vessek ennek a boldogtalan házasságnak. Egyre kedvetlenebbül vagyok Rosalie-val, s ez már fordítva is így van, mert hogy Ő is kerül engem.
Mi vagyunk az álompár, akik még sem annyira tökéletesek. Álompár, mégsem nem áll másból ez a házasság, mint hogy kitérjünk a másik elől és még csak véletlenül se tartózkodjunk egy helyiségben egymással. De az a legjobb, ha egy épületben sem vagyunk.
- Rosalie, menjünk el vadászni- semmi vidámság nem volt sem a hangomban, sem az arcomon. Rose sem mutatott semmi fajta érzelmet.
- Jó- felelte hűvösen. Kimért léptekkel masírozott az ajtóhoz, majd miután lassan kinyitotta, kecses léptekkel ment ki rajta.
Valószínűleg érezte, hogy nem vadászni akarom hívni, hanem beszélni akartam vele. És ez a beszélgetés végzetes lesz mindkettőnk számára. Két lehetőség van: első, hogy elválunk és ki-ki a maga útját járja. A második, hogy együtt maradunk és megpróbáljuk rendbe hozni a kapcsolatukat.
Végül megálltunk egy sziklánál. Ha lenézett az ember, akkor egy mély szakadékot látott, majd legalul egy folyót.
- Gondolom észre vetted, hogy mostanában.. khm... enyhén szólva is szar a házasságunk- mondtam. Ő közben a szikla széléhez sétált és lebámult oda. Az arca, mint egy porcelán babáé, nem mutatott semmilyen érzelmet. Fekete szeme hűvösségről árulkodott, akárcsak csilingelő hangja. Tökéletes lábát még a csőfarmer sem tudta elrejteni, sőt, a tűsarkú cipővel és a fehér pólóval már-már szívfájdítóan szép látványt nyújtott.
- Igen, észre vettem- bólintott, majd még mindig nem véve le a szemét a szakadékról elsétált mellettem. Fel-alá sjárkált. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy valójában nagyon is ideges és nem az a jéghercegnő, akinek most látszik.
- Azt hiszem, be kell vallanom neked valamit...- kezdtem bele. Rám emelte nagy, fekete szemeit.
- Mit?
- Már mást szeretek- böktem ki.
Egy pillanat erejéig rettenetesen sebezhetőnek tűnt, aztán újra magára öltötte az álcát.
- Kit?
- Azt.. nem szeretném elmondani- ráztam meg a fejem. Mi lenne, ha megtudná, hogy...
- Akkor majd én kitalálom! Talán Alice-t? Bellát? Esme-t? Vagy valaki mást?- követelte, de én makacsul össze szorítottam a fogam.
Ezután két dolog történt;
Rosalie dühösen fújtatott egyet, majd hátra lépett.
Viszont ezzel egy időben Bella jelent meg a semmiből és megfogta barátnőjét, még mielőtt az lezuhanhatott volna.
Riadt pillantást vetettek egymásra, míg én még mindig sokk hatás alatt voltam. Kaphat egy vámpír sokkot? Vagy megörültem!? Minden esetre egy biztos: kővé dermedve álltam ott.
Végül arra eszméltem fel, hogy mindketten felzokognak. Nem értettem semmit. Mitől kezdtek el mindketten sírni? Ha csak Rose teszi ezt, akkor még rendben. Na de Bella!?
Úgy nézhettem rájuk, mint aki megbuggyant.
- Most miért sírtok?- kérdeztem végül.
- Semmi. Menj el kérlek!- intett egyet Bella. Jobbnak láttam, ha haza megyek.

Rosalie

Átöleltem Bellát. Valami miatt nagyon zaklatottnak tűnt, ahogyan én is.
- Mi történt?- kérdeztem remegő hangon. Tisztára hisztérikának éreztem magam, ahogyan Bella is, gondolom.
- Üljünk le. Attól tartok, ha továbbra is itt ácsorgok a szikla peremen, akkor vagy leesek, vagy önszántamból ugrok le, hátha szerencsém van és nem élem túl- ebből arra következtettem, hogy Jasper és Ő véget vetettek a kapcsolatuknak.
Ismertem ezt az érzést, ugyanis én is pont ebben a pillanatban ezt élem át.
- Jaj, Bella... Miért történik ez velem? Veled? Velünk?- kérdeztem kétségbe esve. Több mint 150 évig nyugalomban élt a Cullen család, erre most felborul a rend. Edward Alice-szel hempereg, mire Bella és Jasper össze jönnek, de Emmett bele szeret egy másik nőbe és el akarja hagyni engem. Esme és Carlisle szerelme tűnik a legerősebbnek. De le merném fogadni, hogy nem sokáig lesznek békében. Valami történt itt, de lehet, hogy csak megkergültünk?

Bella

Mikor haza mentünk, Jasper még mindig a kanapén ült. Amikor megkérdeztem, zavarná-e ha valakit a szeme előtt csókolnék meg, rögtön rámondta, hogy nem.
Így végső elkeseredettségemben kénytelen voltam lépni. Ha addig élek is, kivívom, hogy akár csak egyszer, de harcoljon értem! Ha tényleg, teljes szívből szeret, akkor igenis küzdjön meg értem.
Beléptünk az ajtón és rögtön a nappaliban voltunk. Csak Jasper, Rose és én voltunk itt. Ekkor viszont hirtelen betoppant Emmett is.
Sebesen járt az agyam. Itt a remek alkalom arra, hogy kiderítsem, mi lesz a következménye annak, ha megcsókolom Emmettet itt helyben.
Mivel Jasper mögött volt, így végig a szőke hajú fiú szemébe nézve indultam el végső célom felé. Félúton találkoztunk Emmettel, így könnyedén hozzá simultam és megcsókoltam...