Moon love- 11. fejezet

Sziasztok! Kicsit előbbre hoztam a frisst, hogy ne kelljen ezzel többet foglalkoznom, mert eléggé el vagyok kenődve, kicsit nagyon megbántottak. Jövő héten megint csütörtökön lesz friss. Remélem azért kapok pár komit, bár egy kicsit rövid lett, de ennyi tellett tőlem. Most nem vagyok abban az állapotba, hogy életem leghosszabb bejegyzését hozzam létre. Sajnálom. Jó olvasást, puszi

Jasper

Bella elindult, végig a szemembe nézve. Mikor oda ért Emmett elé, vámpír gyorsasággal fonta karjait a nyaka köré és megcsókolta. MEGCSÓKOLTA!
Rosalie felszisszent, de mikor Bella elszakadt a bátyánk  ajkaitól, és kiszaladt az ajtón, maga után húzva Em-et és Rose kezét, majd eltűntek az erdő sűrűjében.
Én pedig bámultam magam elé, miközben lefagytam. Végül mélyet, szaggatottat sóhajtottam.
Megjelent Alice és megértő szemekkel nézett rám.
Mérhetetlen mennyiségű szerelem sugárzott belőle.
- Szia Alice!- köszöntem kedvesen.
- Jasper!- a következő pillanatban pedig az ölemben ült és megcsókolt, miközben nyílt az ajtó és Bella lépett be rajta, de miután meglátott, még jobban elfehéredett, mint eddig volt, pedig vámpír...

Bella

Rosalie felpofozott, amint megérkeztünk  ugyan ahhoz a sziklához.
- Rose, félre érted! Mi nem vagyunk együtt Emmett-el, csak hirtelen ötlet volt, hogy féltékennyé tegyem Jasper-t- mondtam, mert nem akartam elveszíteni Rose barátságát.
- És én sem Bellába vagyok szerelmes- tiltakozott Emmett is.
Várjunk csak... Ha Emmett nem Rose-t szereti, akkor kit!?
- Álljunk meg egy percre! Mi folyik köztetek?- vontam kérdőre Em-et.
- Öhm... el fogunk válni. Tudod.. már mást szeretek, és Rose is kerül mostanában. Egész biztos, hogy már nem olyan a kapcsolatunk mint régen- nyökögte Em. Nekem ebből elegem is volt, így egy ölelés után haza is mentem. Jasper kicit féltékeny volt, ha azt ami a szemében volt lehet kicsinek nevezni.
Viszont amint beléptem láttam, hogy Alice és Ő a kanapén nyalják-falják egymást.
Ha így játszunk, akkor így játszunk!- gondoltam magamban, majd felviharoztam Edwardhoz és szinte betörtem az ajtót.
Mire meglepett arccal megfordult, én már előtte álltam és szabadítottam meg a ruháitól, miközben megcsókoltam...

Jasper

 Hirtelen felrohant a lépcsőn és már csak azt hallottam, ahogy a ruhák suhogva a padlóra hullanak, majd Edward és Bella nyögéseit.
Megszakítottam a csókot Alice-szel.
Szóval ez a helyzet, ilyen eszközökhöz folyamodunk? Akkor hajrá Jasper!

Később, Alice-t átölelve ültem a kanapén, miközben próbáltam valami derűs dologra gondolni ahelyett, hogy Edward éppen Bella nyakát csókolgatja, holott nekem kéne!
Képességemmel érzékeltem, hogy az egész család mennyire boldog- kivéve engem. Azt nem tudhattam, Bella mit érez, hiszen felvonta a pajzsát.
Úgy éreztem, ez a boldogság afféle vihar előtti csend. Miért van olyan érzésem, mintha ez még csak a kezdet lett volna?

Rosalie

Emmett-tel azt beszéltük meg, hogy még várunk egy hónapot és ha nem javul a helyzet, akkor elválunk.
Belépve a házba érdekes látvány fogadott: Jasper és Alice sutyorogtak, Edward Bella nyakát csókolgatta, amit a lány nagyon is élvezett.
Esme és Carlisle pedig boldogan figyelte, hogy "helyre állt a rend". Viszont nekem túlságosan is furcsa volt, ahogy Em-nek is, mert elég furcsán méregette a családunkat.
- Khm... Már nem azért, de itt mi történt?- tértem én magamhoz először. Úgy néztek rám mindannyian, mintha nem tudnák, miről beszélek.
- Rose, hol mi történt?- kérdezte végül Carlisle.
- Hát itt! Amikor mi elmentünk, Bella és Jasper még egy pár voltak, most meg Alice és Jasper szerelmes szavakat suttognak egymásnak, Bella pedig tétlenül hagyja, hogy Edward a nyakát csókolgassa- mondtam.
- Hát rájöttem, hogy még sem tudok Edward nélkül élni- nyomott puszit Bella Eddy szájára, amit az készségesen viszonzott.
- Én is így vagyok Alice-szel- bólogatott Jasper.

Ahogy elnéztem a jelenetet, az jutott eszembe, hogy ez olyan átmeneti helyzet. Hamarosan változni fog, de most vajon hogyan lesz..?