Moon love- 12. fejezet

Egy extra hosszú fejit hoztam nektek ;) Bevezetem a komi határt- eddig nem volt, ugye?-, mostantól min. 7 komi :) Vegyétek úgy, hogy csütörtök van. Nah jó olvasást, puszi

Bella

Már három hónapja tart ez a színjáték és minden nap egyre rosszabbul viselem. Edward azt forgatja a fejében, hogy újra megkéri a kezem, és nem veszi észre, hogy mostanában egyre mogorvább vagyok. Ahogy Jazz is.
Rosalie és Emmett a válóper közepén vannak. Carlisle és Esme is egyre nehezebben jönnek ki egymással. Egész kitartóak, ez gondolom az együtt töltött évszázadnak köszönhető.
Ráadásul holnap a születésnapom is, amit egyáltalán nem várok. Két okból is: az egyik az, hogy utálom az ajándékokat. A másik pedig az, hogy Edward akkorra tervezi az eljegyzést. Komolyan ennyire vak ez a vámpír!? Mert ez már súlyos probléma. Mit válaszolok? "Bocsi Edward, de nem azért vagyok veled, mert annyira szeretlek, hanem mert féltékennyé akarom tenni Jasper-t". Vagy mondjak igent?
Valami azt súgja, hogy ezt hirtelenjében fogom eldönteni.
Addig is, el kell intéznem valamit. Meg kell mondanom Aaron-nak, hogy mégsem akarok énekesnő lenni. Éppen elég nekem ez a családi zűr is. Pedig már meg is lett írva az első dalom...
Felálltam Edward mellől az ágyból.
- Hová mész?- kérdezte.

- El kell rendeznem egy ügyet- válaszoltam, majd bementem a fürdőbe, azzal a céllal, hogy le zuhanyozom. Ezt már Brittany bőrébe bújva tettem.
Később felvettem egy farmert, hozzá egy ujjatlan, virágos felsőt, barna csizmát, fehér kardigánt. Betettem még egy fülbevalót és egy órát csatoltam a kezemre, majd a táskámat is magamhoz véve kimentem. Edward még mindig az ágyunkban heverészett, majd mikor meglátott, elismerően nézett rám. Oda intettem neki- most nem volt kedvem megcsókolni- és lesiettem a lépcsőn.
- Elmentem, majd jövök!- kiáltottam el magam, majd beültem a kocsimba és elhajtottam.
Már kéne venni egy újat, hiszen ez már legalább négy éves...

Oda érve a stúdióhoz, kiszálltam az esőbe és megigazítottam magamon a ruhát.
Bent köszöntem a recepciósnak és Aaron-t kerestem. Állítólag volt nála valaki, így nyugton maradtam és kényelmesen elhelyezkedve vártam.
Mikor végre kijött, megláttam mellette egy valakit, aki nem volt ember. Teljes egészében vámpír volt, ahogy a szemszíne is alárámasztotta; aranybarna volt.
- Aaron!- kiáltottam el magam, mire az Ő figyelmük is rám terelődött.
- Áh, Brittany! Már vártalak.
- Rendben. Szia! Brittany Morgan vagyok- nyújtottam a vámpír felé a jobb kezemet.
- Én pedig Taylor Lautner- rázott velem kezet. Használni kezdtem a képességem, és gondolatban megüzentem neki, várjon meg az utcán.
"Várj meg az utcán. Beszélni szeretnék veled"
"Ki vagy?"
"Brittany?"- és itt "bontottam a vonalat".
Aaron felé fordultam, aki éppen engem figyelt.
- Beszélni szeretnék veled. Mehetünk?- kérdeztem rávillantva egy mosolyt, amitől kihagyott egyet a szív verése.
- Hát persze. Menjünk- bólintott, majd bement az irodájába, ahova én is követtem.
- Nos?
- Arról lenne szó, hogy mégsem szeretném folytatni az énekesi karrieremet- ráztam meg a fejem. Aaron meglepődött.
- De hát miért?
- Khm... mégsem jön be- adtam valami rövid választ. Erre a kérdésre nem készültem fel.
- De hát még el sem kezdődött!
- Nekem nincs időm erre, az orvosira járok- végre eszembe ötlött valami értelmes magyarázat!
- Vagy úgy. Hát, sajnálom. Azért még tarthatjuk a kapcsolatot?- mondta reménnyel a hangjában, amit arra fogtam, hogy egyszerűen reménykedik, mégis vissza térek hozzá, nem pedig hogy belém zúgott.
- Hát persze, mindenképpen- bólintottam, majd egy puszit nyomva az arcára, ott hagytam a kábulatban lévő Aaron-t. Természetesen nem fogom vele ápolni a kapcsolatot, mert én ugyebár sosem öregszem. Remélem Ő sem bizonyul kitartónak...
Kint megláttam a rám várakozó Taylor-t.
- Szia!- köszönt.
- Hello. Gyere, elviszlek a családomhoz- terelgettem az autóm felé.
Miután elindultunk, rögtön a tárgyra tértem.
- Mióta vagy vámpír?
- Te honnan tudsz a létezésünkről?
- Én is az vagyok- mondtam, miközben vissza változtam eredeti alakomra. Taylor igencsak elképedt.
- 34 éve.
- És van családod?
- Nincs. Miért, neked van?- érdeklődött.
- Igen. Mindannyian vámpírok vagyunk, bár biológiailag nem vagyunk rokonok.
- Értem. És te hány éves vagy?
- 51  éve vagyok vámpír, plusz 18 emberi év- vontam vállat.
- Hányan vagytok a családban?
- Nyolcan.
- Még sosem hallottam, hogy a Volturi-n kívül lennének még olyanok, akik egy csapatban vannak többen max. háromnál.
- Mi vagyunk a második legnagyobb család. Rajtunk kívül még egy vega család van, a Denali klán.
- És neked mi a neved? Gondolom ha az alakod nem volt az igazi, nem is Brittany a neved. Nekem Jacob Black a nevem.
- Isabella Marie Cullen. A férjem neve Edward Cullen- mondtam most már letörten. Közben megérkeztünk a házhoz.
Bent mindenki a nappaliban ült, gondolom Alice látta, hogy haza hozom Jacob-ot.
- Sziasztok! Ő itt Jacob Black- mutattam be. Ő félénken oda intett nekik, Ők pedig kórusban köszöntek neki.
- Ő itt a férjem, Edward, mellette ül Alice és a férje, Jasper. A bal oldaladon látod Rosalie-t, és Emmett-et, Carlisle és Esme pedig a szülő szerepet töltik be a családban- soroltam el őket röviden.
Láttam, hogy Jacob nem szokott hozzá, hogy ennyi vámpír között legyen, így most nem igazán tudott megszólalni, így helyet foglaltam Edward mellett, Őt pedig magam mellé húztam, és elkezdtem mesélni.
- Én még ember koromban találkoztam Edwarddal, de egy év után Ő elhagyott, mondván, már nem szeret, de csak féltett, mert előtte a születés napomon volt egy kis incidens, ahol Jasper véletlenül megtámadott. Ő akkor még csak nem régen élt állati véren.
Volt két vámpír, akik üldöztek engem, így miután védtelen maradtam, elkaptak. Később át is változtattak, utána velük éltem emberi véren, amíg újra nem találkoztam a Cullen családdal- fejeztem be tömören a történetemet, majd rögtön folytatta Carlisle, Edward, Esme, Rose, Emmett, Alice és végül Jasper.
- Nos, én éppen az egyik barátommal, Sam Uley-el voltam, mikor megtámadott egy vámpír. Mivel Sam megzavarta, engem ott hagyott, azt hitte, meghaltam, de átváltoztam, azóta csak így élek. Nem vagyok nomád, de nincs állandó lakhelyem- vont vállat.
- Értem. Hát, ha gondolod, élhetsz velünk...- anyáskodott rögtön Esme.
- Köszönöm- nézett hálásan ránk Jake...

/Másnap/

Másnap délben rossz kedvűen battyogtam le a földszintre. Jacob és Emmett a kanapén ültek, idióta vicceket mondtak egymásnak. Éjszaka Jazz is velük volt, de aztán felment Alice-hez és gondolom nem kell elemeznem, mit is csináltak.
Mikor megláttak engem és Edward-ot, rögtön mindenki a napaliba gyűlt.
- Bella, boldog 69. születésnapot!- "támadott le" rögtön Rosalie és Alice.
Miután mindenki gratulált- volt aki majd' megfojtott, volt aki majdnem feldöntött és volt aki csak vissza fogottan ölelt meg- jöttek az ajándékaim.
Az első csomagban két repülő jegy volt. Kérdőn néztem rájuk, mire Alice szólalt meg.
- Rosalie és Én egy két hónapos utat szerveztünk nektek Európába, a szülinapod és annak örömére, hogy újra együtt vagy Edwarddal- vigyorgott, mire nekem is mosoly jelent meg az arcomon.
- Köszönjük- néztem rájuk hálásan, hiszen Ők nem tudják, hogy tulajdonképpen csak Edward szeret engem.
A következőben egy csomag óvszer volt. Rögtön meghallottam Emmett öblös nevetését, mire dühösen próbáltam ránézni, de nekem is egy hangos kacagás lett belőle.
- Te sosem fogsz megjavulni?- kérdeztem szemforgatva.
- Tudod, a mai világban nem szoktak ilyen fiatalon gyereket vállalni- nézett rám ártatlanul.
- De az igazi ajándékod természetesen nem ez- ráztam meg a fejét még mindig kuncogva. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire Ő és Jazz egyszerre indultak el a garázs felé.
Mikor oda értünk, egy autó állt ott letakarva.
- Készen állsz szemügyre venni a legújabb kocsidat?- kérdezte felvont szemöldökkel, mire bólintottam. Lehúzták róla a fekete takarót, mire egy nagy, szürke kocsi állt előttem. Meglepődötten néztem hol Jazz-re, hol Emre, mire beszélni kezdtek.
- Ez egy Ferrari FF. A Ferrari két szempontból is kitett magárét. Egyrészt az FF önmagában a megjelenése miatt is formabontó, másrészt ez az első sorozatgyártásba kerülő, összkerékhajtású Ferrari. A négy ülésre és összkerékhajtásra utaló névvel- four seather és four-wheel drive- rendelkező újdonság igazi óriás, ugyanis 9,3 centi híján öt méter hosszú, tömege pedig 1790 kg.
- A hosszú motorháztető alatt 6,3 literes- folytatta Em-, 660 lóerős, V12-es szívómotor dolgozik, mellyel az FF 3,7 szekundum alatt éri el álló helyzetből a 100 km/órát.

Bella új kocsija

Meglepetten néztem az új autómra. Kifejezetten tetszett, és még az is lendített rajta egyet, hogy Jazz-től kaptam.
Hálásan pillantottam fel rájuk. Jasper éppen engem nézett csodálattal, Emmett pedig egy kaján vigyorral.
- Köszönöm szépen, ez gyönyörű!- mondtam végig simítva rajta.
Miután megbeszéltük, hogy délután elviszem egy körre, vissza mentünk a házba. Még hátra volt Esme-ék és Edward ajándéka.
Mikor kibontottam Esme és Carlisle meglepetését, egy fotóalbum volt benne. Kinyitottam és Charlie-val és Renée-vel közös képeket találtam benne. Úgy a felétől olyan képek is voltak benne, amiken Edward és a Cullen-ek is szerepeltek.
- Ezt hogyan..?- kérdeztem meghatottam.
- Hát, kutakodtam egy kicsit- mosolygott rám boldogan Esme.
- Köszönöm! Annyira örülök neki!- öleltem át.
- Örülök, hogy tetszik kicsim- ölelt Ő is vissza.
Már csak egy csomag volt hátra és tudtam, mit rejt. Edward gondolatai szinte ordítottam felém.
Mikor kinyitottam, egy újabb dobozzal találtam szemben magam, s miután végre eljutottam az eredeti dobozig, már mindenki nevetett.
Ott egy szatén borítású kis dobozka várt rám.
Edward kivette a kezemből, s letérdelt elém.
- Isabella Marie Swan Cullen, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?- tette fel a nagy kérdést, én pedig- bár tudomásom volt a szándékáról- köpni-nyelni nem tudtam. Most mit válaszoljak?