Moon love- 30. fejezet {Valódi xd}

Sziasztok drágáim! Ugye nem gondoltátok komolyan? xD Köszönöm a 16 komit, főleg, hogy abból jelentős rész kisregény volt : D Szerintem jobban szórakoztam rajta, mint ti a fejezet végén xD
Na, de komolyra fordítva a szót... Természetesen nem hagyok egy ilyen 'béna' véget az egyik kedvenc történetemnek, hanem egy Happy End-et írok, bár sokáig azt terveztem, hogy tragikusabb körülmények között fognak meghalni, nem Harry Potter által xD
A fejezet nagy része ugyan az lesz, csak a végét változtatom meg egy ici-picit. Annyira, hogy nem jön Harry Potter és nem karácsony van xD Carlisle szemszögénél kezdődik a változás ;)
Még lesz egy bejegyzés a törivel kapcsolatban, abból mindent megtudtok, ugyanis eldöntöttem, hogy mi lesz a blog sorsa...
1000 puszi és ölelés: Florence

Rosalie

- Te ki vagy?- kérdezte Jacob. Kíváncsian figyeltem. 
- A fiad- közölte, majd egy lépést tett felénk.
- Nekem... Nincs.. Fiam- sziszegte dühtől izzó hangon.
- Pedig én is létezek, és tudom, hogy Te vagy az apám- ragaszkodott az ismeretlen az igazához. 
- Ki volt az anyád?- vonta föl a szemöldökét szerelmem.
- Barbara Hale- közölte természetesen, Jake pedig megfeszült.
- Lehetetlen.
- Pedig élek.
- Nem vagy az én fiam. Lehetetlen.
- Pedig nagyon is hasonlítunk. Nézz csak rám- és igaza volt. Valóban, mintha csak kiköpte volna Jacob.
- De nekem nem lehet gyerekem.
- Már miért ne lehetne? A vámpír nők valóban nem szülhetnek gyereket... de egy embernő képes kihordani egy vámpír férfi gyerekét, más kérdés, hogy nem éli túl- a mondat utolsó részénél szomorú és dühös volt.
Jacob csak csendben állt és nézett maga elé. Szinte hallottam, ahogy kattan valami az agyában. Nem kellett Jazz képessége ahhoz, hogy tudjam, most bűntudata van- elég volt ránézni.
- Ki volt az anyád?- tette fel az utolsó kérdést.
- Barbara Hale- felelte az idegen, aki mostantól annyira nem lesz az...
- Mi a neved?- kérdeztem most én, mire rám kapta a tekintetét.
- Zachary Black- válaszolt, Jake pedig elmosolyodott. Odasuhant a fiához és átölelte, Zac pedig viszonozta. Aztán elváltak.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Rosalie Hale-t. Ő az anyád nagynénje volt, bár nem ismerték egymást- mutatott be engem, én pedig félénken kezet fogtam vele. Végül is az előbb megtámadott...
- Nyugalom, nem fog többet előfordulni- nyugtatott meg, én pedig rámosolyogtam.


Edward
 - Ő itt Jane Volturi. Vagyis mostantól esetleg Jane Cullen...- mosolygott angyalian Bella. Viszont mikor ránéztem a mellette álló lányra, Bella mosolya többé nem varázsolt el, de ha még a feje tetejére áll, akkor sem érdekelt volna. Ez a lány gyönyörű volt, nem lehetett a gonosz Jane Volturi! Ő még nem nézett rám, de amikor rám emelte a félig már aranybarna szemeit, csodálkozást véltem felfedezni a tekintetében. Innen pedig már nem volt megállás az első csókig, ami két nap múlva be is következett.... (bocsi, hogy nem írtam erről részletesebben, de nem volt időm rá- a szerk.)

/Pár hónappal később, Tanya esküvője, Carlisle szemszöge/

- Alice, készen vagy már?- toporogtam az ajtó előtt idegesen. Szerelmem még mindig nem volt készen, pedig már nem sokára kezdődik a szertartás.
- Várjál már, ez nem egy egy perc alatt! Eddig a csajokat kellett elkészítenem- hallottam a duzzogó hangot, én pedig elmosolyogtam magam. Csendben vártam megint öt percet, majd hallottam az ajtó felé közeledő lépteket és nyílt a fürdőszoba ajtó.
Alice gyönyörű volt, egy  lila ruha volt rajta, a haja- mint mindig- fel volt zselézve, a sminkje enyhe, visszafogott volt, és a lábát egy gyönyörű, pántos, magassarkú, fehér szandál díszítette. Egyszerűen mesésen festett.
- Gyönyörű vagy- húztam oda magamhoz, hogy egy csókot nyomjak a szájára, de nem engedte.
- Alice!
- Hmmm?- kérdezte, már az ajtóban állva.
- Sietnünk kell, hiszen te magad vagy a pap, és én pedig az egyik koszorúslány- mosolygott rám, majd eltűnt az ajtó mögött, én pedig elindultam le.


Esme

- Emmett!- böktem meg, mikor az ajkaimról áttért a nyakamra.
- Hmm?- motyogta bele a bőrömbe, én pedig elnyomtam egy sóhajt.
- Gyere- húztam magam után, majd lementünk a nappaliba. A ház már fel volt díszítve- ki gondolná, hogy Alice szervezett..?- és gyönyörű volt.
Gondoltam, hogy minden lány a menyasszonynál van, így én is elindultam Alice fürdőszobájába. Tényleg bent volt mindenki, és mindenki fel volt öltözve. Még akkor is gyönyörűek voltak, ha nem nézzük a vámpír mivolttal járó szépséget.
 - Szia Esme- mosolygott rám Alice, majd tovább csinálta Tanya haját...


E/3

A Cullen család, valamint a Denaliak és a többi, meghívott vámpír boldogan ültek Tanya Denali esküvőjén, és mikor elcsattant az első hitvesi csók, mindenki tapsolni kezdett.


Nem sokkal később sort kerítettek még három esküvőre, ahol Jane és Edward, majd Esme és Emmett, végül pedig Carlisle és Alice mondták ki a boldogító igent.


'Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...'