Moon love- 29. fejezet

Sziasztok ti lények! xD Itt a feji *.*:D Kicsit nagyon szar lett... :S De azért tiszteljetek meg pár komival!!! Emeljük a komihatárt! Legyen... 13 komi! Ez nekem nagyon tetszik :D Szóval kérek komikaat (: Köszönöm az eddigieket!
Puszi!


"Szerelem, furcsa vegyüléke szeretetnek és önzésnek: mind a kettőnél álnokabb, mind a kettőnél hatalmasabb "  - Karinthy Frigyes

Bella

- Régen voltam ennyire boldog, mint most. Soha nem eresztelek, ne is próbálj menni!- vigyorogtam, mire egy ugyanolyan sugárzó mosolyt kaptam vissza.
- Soha nem akarlak majd elhagyni. Erre ne is gondolj!
- Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. Szerencséd- csókoltam meg. Jane a szállodában van, Adam, Peter és Charlotte pedig már elmentek. Mi pedig az erdő közepén vagyunk, és egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát egy fán üldögélve.
Neki döntöttem a hátamat Jasper mellkasának, Ő pedig átölelt engem. Lelógattam a lábamat.
Az eső elkezdett cseperegni, majd egyre több cseppecske esett ránk. Újfent elmosolyodtam.
- Vannak, akik szerint a szerelem olyan, akár egy folyó; mások szerint, mint egy lökött dal. Néhányan azt mondják, a szerelem mindenhol ott van: felemelő érzés.  De olyan is akad, aki szerint a szerelem olyan, mint a nevetés az esőben- mondtam csendesen, miközben rámosolyogtam. Vissza mosolygott, és megcsókolt.
- Szerintem a szerelem nem fogható más érzésekhez.
- Igaz- hajtottam vissza a fejem a vállára. Ezután csak csendesen ültünk, és nem szólaltunk meg. Ezek voltak a házasságunk első órái.
 Egyben ezek voltak az itt töltendő hét utolsó órái is, és lassan mennünk kell vissza a szállodába.
- Mennünk kell- sóhajtottam föl, majd leugrottam. Már nem a menyasszonyi ruhámban voltam, hanem egy sárga ruhában és egy fehér balerina cipőben.
Jazz utánam ugrott, majd kéz a kézben indultunk meg.


/Az otthoni reptéren/
  - De jó itthon!- sóhajtottam fel. Jazz átölelte a derekamat.
- Bella! Gratulálunk!- ugrott a nyakamba rögtön Alice. Esme, Emmett és Carlisle meghökkenve nézett ránk, de nem kérdezősködtek.
- Jasper és Én összeházasodtunk- közöltem velük mosolyogva. Carlisle, Esme és Emmett is meglepődve álltak, de aztán a következő pillanatban csontropogtató ölelésben részesültem: Emmett-nek leesett a tantusz. 
Utána Esme és Carlisle is gratuláltak, de csak visszafogottan. Furcsa, hogy milyen párok alakultak ki itt!


Rosalie

- Olyan jó itt- sóhajtottam fel Jake mellkasának dőlve.
- Igen, jó lenne még itt maradni.
- Igen, de megbeszéltük, hogy hazamegyünk és elmondjuk otthon a dolgot- csókoltam meg. Már fél hónapja ment ez a "Se veled, se nélküled" kapcsolat, de közben rájöttem, hogy szeretem. Ő pedig bevallotta, hogy kezdettől fogva szeretett, úgyhogy most minden rózsaszín.
- De biztosan örülni fognak otthon?
- Ma beszéltem Bellával... képzeld, összeházasodtak Jazz-el! De most már otthon vannak, karöltve a kis Jane Volturi-val, aki segített nekik. És otthon most minden fel van borulva, ugyanis Emmett Esme-vel van együtt, Carlisle pedig Alice-szel. Szóval senkinek sem fog feltűnni. És amúgy is, gyönyörű pár vagyunk!- csókoltam meg még egyszer, majd a sűrű erdő felé néztem, és láttam megmozdulni ott egy alakot, amint minket nézett, majd utána rögtön el is tűnt... Ez egy vámpír volt!- futott át az agyamon.
- Jake, ott... az erdőben... egy vámpír...- dadogtam. De Ő már nem volt ott, hanem rohant lefele a lépcsőn, de csak emberi tempóban tudott menni. Én is mentem, és mikor kiértem az erdőbe, futni kezdtem. Viszont nem jutottam sokáig, mert valaki elkapott hátulról, én pedig felsikoltottam, mielőtt befogta volna a számat.
- Szia Rose!- suttogta a fülembe egy hang, ami nem volt ismerős, de hasonlított Jake hangjára és dallamos volt. Megpróbáltam beszélni, de a tenyere nem engedte. Még az illata is hasonlított Jacob-éra!
Hirtelen Jake tűnt fel, engem keresve. 
- Jake!- motyogtam bele az idegen bőrébe. Közben szerelmem odaért hozzánk és az idegen megdermedt.
- ... Apu?- kérdezte remegő hangon, én pedig ki tudtam törni a karjai közül, de közben felfigyeltem a szóra, amit Jake-nek mondott és mikor odaértem Jacob mellé, ránéztem...