Moon love- 13. fejezet

Sziasztok! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mostanában ha meghallom Kristen Stewart nevét, elmegy a kedvem mindentől. Így ez a fejezet elég nehezen született meg, de megvan :D
Remélem nem nyúztok meg elevenen!

Bella

Meglepődött arcot vágtam, majd egy perccel utána nagyon is boldogot.
- Igen. Bár még nem bocsátottam meg, amit te és Alice tettetek, igent mondok.
- Esküszöm, pár hónap múlva már csak egy rossz emlék lesz!- felkapott, majd körbe forgott velem a szobában.
- Azt majd meglátjuk. Köszönöm szépen az ajándékokat. A fényképalbum nagyon aranyos ötlet volt, ahogy az autó és az utazás is. Edward- fordultam felé-, neked is köszönöm- nyomtam csókot a szájára.
- Akkor menjünk kajálni!- kiáltotta Em, majd felkapott és kivitt a ház elé. Nevetve vetettem magam a sűrűbe, ami igazság szerint csak egy álca volt, ugyanis legszívesebben sírtam volna.
Jazz-nek kellett volna megkérnie a kezemet!

Miután vadásztam, jó messzire mentem, leültem egy sziklához. Nagyon hasonlított a Mi sziklánkhoz. Jasper és az Én sziklámhoz.
Csendesen, könnyek nélkül elkezdtem zokogni. Rengeteg érzelem kavargott bennem, köztük a szerelem- Jazz iránt-, a szomorúság- az egész helyzet miatt-, és a düh- az egész sors, világ, emberek, vámpírok miatt. Egyszerűen már elegem lett.
Még mindig összegömbölyödve és sírva ültem ott, mikor léptek zajára lettem figyelmes.
- Bella?- kérdezte Jake. Felkaptam a fejem és próbáltam magam rendbe hozni.
- Jacob!
- Miért sírtál?
- Mert... csak.
- Nekem elmondhatod. Légyszi!
- Jó... Ülj le- sóhajtottam fel, mire Ő egy szempillantás alatt mellettem termett és leült mellém, a kezemet az övébe vette.
- Na, mesélj!
- Az egész azzal kezdődött, hogy Edward és Alice lefeküdtek- többször is. Pedig már olyan régen boldogan éltünk! Aztán Jazzel, aki a legjobb barátom volt, rájöttünk erre. Elutaztunk ketten, senki más, de... khm.. szóval gondolom érted mi történt ott- ha ember lettem volna, tuti elpirulok. Jake bólintott.
- Így haza jöttünk. Egy ideig kerültük egymást, de ez a családnak egy idő után feltűnt, így változtatnunk kellett. Akkor jöttem rá, hogy szeretem Jasper-t, mikor Edward megtámadta. Különben Edward iránt már régen nem érzek semmit. Találkoztam egy régi ismerősömmel- Ő változtatott át-, és tanácsot kértem tőle. Azt válaszolta, hogy szerinte mondjam meg Jazznek az érzéseimet. Be is vallottuk egymásnak és összejöttünk. De sajnos csak másfél hónap jutott nekünk, ugyanis Edward bekavart, így szétmentünk. Ez három hónapja történt. Azóta Ő vissza fogadta Alice-t, én pedig Edwardot, de az egész arra megy ki, hogy féltékennyé tegyük a másikat- zokogtam fel a végére.
- Ez most komoly?- kérdezte egy hang, de az nem Jacob-é volt...


Alice

Én tényleg jól érzem magam Jasperrel, de kezd kényelmetlenné válni, hogy minden mozdulatomat figyelik. Lehet, hogy mégsem lesz ez így jó?
Ha ez nem változik meg pár napon belül, akkor nem hiszem, hogy továbbra is együtt leszünk.
- Jazz szívem, gyere, menjünk haza!- mondtam, majd megfogtam a kezét és elkezdtem húzni.
- Oké.
A haza felé út gyorsan eltelt, de nem szóltunk egymáshoz. Otthon nem volt senki.
- Mit csináljunk?- kérdezte.
- Nem is tudom...- csókoltam meg, miközben hozzá préseltem a testem.
Ő viszont eltolt magától.
- Alice, ez nem megy nekem. Én próbáltam elhitetni magammal, hogy szeretlek, de ez nincs így!- mondta keserűen, én pedig teljesen lefagytam.

Rosalie

Épp az utolsó állatot vadásztam volna le, mikor Carlisle és Esme hangját hallottam meg- akik éppen veszekedtek.
- Carlisle, nem mehet ez így tovább!- mondta halkan kiabálva Esme.
- Én is így gondolom, de mit tegyünk?- kérdezte szomorúan nevelő apám.
- Nem tudom.... Van itt valaki. Rosalie?- a francba, Esme észre vett!
- Igen..?- úgy tettem, mintha éppen akkor érkeztem volna oda, pedig belülről majd' felrobbantam, hogy miről beszéltek.
- Mit csinálsz itt?
- Vadászok- adtam az ártatlant még mindig.
- Jaj Rose, tudjuk, hogy hallottál mindent- sóhajtott mélyet Carlisle.
- Nos... igen. Miről ment a vita?- kérdeztem.
- Semmiről!- vágták rá egyszerre.
- Én meg a Télanyó vagyok- horkantottam fel, mire mindketten mélyet, sóhajtottak, majd végül Esme szólalt meg.
- Carlisle és én már régen nem Úgy vagyunk egymással. Még azelőtt történt minden, mielőtt Alice és Edward lefeküdtek volna egymással...

Szerintem kicsit rövid lett, de ez van :) Azért szerintem lehet hozzá írni néhány sort. 7 komi!!!!