Moon love- 16. fejezet

Sziasztok! Megint itt lennék :) Lassan szerintem kezdtek megutálni/megunni, hogy mindig ígérgetek, de sosem rakom fel :) Ez azért van, mert hétvégén alig volt időm, és amikor volt, akkor is csak Msn-eztem :$ Hétfőn meg váratlanul el kellett utaznom... És szeretem ezt mondani: "Ígéret szép szó, nem tartják be, úgy jó!" Én így vagyok vele xD Nem vagyok az az ígéret betartós fajta :) Na, nem is húzom tovább az időt :P Irány olvasni! Puszil, Cukorkaa

Bella

"Szia Vick, itt Bella. Segítségre lenne szükségem..."
- Miben?- hallattam a meglepett hangot.
- Nos, gondolom észre vetted, hogy mostanában nem hívtalak és ha Te hívtál, akkor sem vettem fel. Amit nagyon sajnálok!
- Igen, észre vettem.
- Ennek oka van. Idő közben elkezdtünk egy fajta színjátékot, hogy féltékennyé tegyük egymást Jasperrel. Én újra Edwarddal voltam, Ő pedig Alice-szel. De Edward a szülinapomon megkérte a kezem...
- És? Ugye nemet mondtál?- faggatott, mikor elhallgattam.
- Azt feleltem, hogy igen. És... ma volt az esküvőnk- már könnyek nélküli zokogásba kezdtem. Ugyan egyszer sírtam, valódi könnyekkel, de azóta sem sikerült.
- Jesszusom, és hozzá mentél?! Neked elment az eszed? Bella, te rohadt hülye vagy! Kit változtattam én át!?- kérdezte az utolsó mondatot inkább magától, én pedig minden bánatom ellenére elnevettem magam.
- Nem mentem hozzá. Amikor mondanom kellett volna az esküt, leléptem.
- Na, ez már valami! Mégse vagy olyan hülye... És hol vagy most? Miben segítsek?- kérdezte végre.
- Egy régebbi házunkban. És... előre mondom, nem muszáj segítened!
- Jó, de mondd már! Felnőtt vagyok, már vagy 150 éve! El tudom dönteni, hogy akkor most segítsek-e vagy sem. Szóval megszólalnál végre?
- Ha hagynál szóhoz jutni, akkor egészen biztosan. Szóval Ti ugye egész vámpír életetekben nomádként éltetek.... De én nem akarok egyedül élni... Szóval nem lenne kedvetek hozzám költözni Laurent-tel?- böktem ki végül. Vártam, majd végül Vick megszólalt.
- Hát.... én szívesen megyek, de nem tudom, hogy Laurent akar-e jönni...- ekkor valaki kivette Victoria kezéből a telefont.
- Szia Bella!- szólt bele mély hangján Laurent.
- Á, Laurent! Mi újság arra felé?
- Vick-kel éppen azt terveztük, hogy csatlakozunk a Volturi-hoz! Esetleg nem lenne kedved velünk tartani?- a Volturi-hoz? Végül is egész jó képességem van hozzá...
- Találkozunk a Firenze-i repülőtéren! Puszilom Vick-et is!- majd minden válasz nélkül letettem a telefont és elindultam csomagolni.
Életemben először betértem Alice és Rose gardróbjába is, és majdnem szörnyet haltam... ennyi ruha, cipő, táska és kiegészítő egy rakáson?! És ezek már nem használatosak...
Gyorsan vissza tértem a régi gardróbomba és elégedetten nyugtáztam, hogy nekem közel sincs ennyi ruhám. Mielőtt elkezdtem volna a pakolást, felvettem egy bőrkesztyűt, bőrdzsekit, napszemüveget és egy szép, színes kendőt is kötöttem a fejemre. Végül is Olaszország-ban csillogni fogok...
Gyorsan bedobáltam egy bőröndbe farmerokat és felsőket, majd felkapva a táskát lementem a nappaliba. A taxi-t pakolás közben megrendeltem, ahogy a repülőjegyet is. Hamarosan meghallottam egy autó hangját, így kimentem a ház elé. Alice azt már nem láthatja, hogy Volterrába megyek.
A reptérig az út gyorsan eltelt, ahogy a repülő út is. Mindenki megbámult. Ezért rossz a vámpír szépség...
Vick és Laurent már vártak engem a reptéren. Gondolom amúgy is Európában voltak...
Victoria elém futott és szorosan megölelt, én pedig ugyan ilyen erősen fontam karjaimat a teste köré. Victoria hasonlít Esme-re. Egy nagyon picit kinézetre is, de mindketten nagyon tudnak szeretni.
Egy embert már régen össze roppantottunk volna, de mi már régen nem voltunk azok. És ez így volt rendjén... az utóbbi egy évben most először érzem ezt. Szeretek vámpír lenni.
- Úgy hiányoztál!
- Te is nekem! De most már sokáig együtt leszünk!- ölelgetett még mindig, de aztán elengedtük egymást.
Futva mentünk Volterrába.
Közben nekik is adtam az enyémhez hasonló ruházatot, hiszen jobb nem kockáztatni a lebukást...
A bejáratnál két köpenyes alak állt.
- Kik vagytok?- kérdezte csak úgy minden köszönés nélkül. Szép fogadtatás!
- A nevem Isabella Cullen, Ők pedig a társaim, Victoria és Laurent- azért beszélte, én, mert nekem van szükség esetén a legerősebb képességem.
- Cullen?- kérdezett vissza a vörös szemű vámpír- A többi Cullen is meglátogat minket?
- Nem, egyedül jöttem. És a Volturihoz szeretnénk csatlakozni...


Jasper

 Tövig nyomtam a gázt, de idegesített, hogy nem tudok gyorsabban menni. Ugyan akkor örültem is. Hiszen merre mennék? Előre a nagyvilágba. Nem tudom merre van Bella, pedig még a lelkemet is oda adnám azért, hogy újra a karjaimban tarthassam.
Vagy van egyáltalán lelkem? Bella mindig azt mondta, hogy minden vámpírnak van lelke. Csak az a kérdés, hogy jó-e avagy rossz.
És szerinte nekem jó lelkem volt... Szóval nyugodtan oda adhatnám a lelkemet.
Egyenesen mentem az úton, de valójában nem tudtam, hogy merre járok. A tájat se figyeltem. Felőlem már Alaszkába lehetnék. De nem megyek oda.
Egyáltalán hova menjek!?


Remélem több kérdésetekre kaptatok választ ebből a fejezetből :) Kérek szépen 8 komit, de azért lehet több is :) A feji nem biztos, hogy akkor jön, ha össze gyűlt az elegendő komment szám, hanem amint készen van :) Sietek! Puszi