Moon love- 18. fejezet

Sziasztok! Naa, csak hogy ne utáljatok :D Mivel most nagyon be vannak gyorsítva a frissek, kérhetek 9 komit? De azért lehet több is ám!Na menjetek olvasni, a kövi friss ugyan már meg van írva, de hogy ne legyetek túlságosan elkényeztetve, nem teszem fel, csak szombaton. DE... Ha kapok 15 komit(amit nem tartok valószínűnek xD) akkor felteszem már ma :D Szóval komikra fel! Deana, most sem kapsz Jasper szemszöget :D Puszi!

Alice

Amióta Jasper és Bella lelépett, mindenki máshogy foglalja le magát, hogy ne gondoljon arra, a család szépen lassan teljesen szét esik.
Ruhák suhogását lehetett hallani, majd Rosalie futott le a lépcsőn három bőrönddel a kezében.
- Rose...
- Elegem van!- kiáltotta, majd a következő pillanatban kint volt a garázsban, a táskákat bedobta az autóba, Ő pedig bepattant a vezető ülésre és elindult. Hallottam, ahogy valaki utána fut, de ez csak Jake lehetett, mert rajtunk kívül mindenki vadászni van. Én is felpattantam, de a Mercedes már messze járt...

Rosalie

Dühöngve ültem a Mercimbe, szegény kormány majdnem ketté tört. Hirtelen Jacob állt ki az út közepére, én pedig reflexből fékeztem. Pontosan fél centire állt meg tőle az autó.
- Hello Barbie baba! Hová-hová?- kérdezte azzal az idegesítő vigyorral. Rámorogtam.
Még mindig vigyorogva ült be az autóba, én pedig elfelejtve a dühömet meglepetten bámultam rá.
- Mit csinálsz?!
- Veled megyek. Meg kell védenünk a családtagjainkat, és ha az az ára, hogy veled utazom, akkor megteszem!- terpeszkedett az ülésen lazán, én pedig azt hittem, menten szétkapom.
- És mond neked valamit az a fogalom, hogy magányra vágyás?- kérdeztem dühödten.
- Nem!
- Akkor ideje megtanulnod, mert ha így folytatod, úgy megverlek, hogy garantáltan magányra vágysz majd!
- Na, azt megnézem Barbie!- Esküszöm, ha még egyszer Barbie-nak hív, kitekerem azt a szép kis nyakát!
Magamban fortyogtam, de ez az idióta nem bírta befogni a száját, úgyhogy egyfolytában beszélt valami nagy hülyeségről.
- Fogd már be, légy szíves!- kiabáltam végül rá. De nem rémült meg, egyre csak beszélt és beszélt. Ez a pasi tiszta Alice! Bakker, kaptam egy Alice-t is a nyakamba... Ennek most örülnöm kéne?!

Végül bekanyarodtam az első adandó szállodába, és szinte kipattantam a kocsiból. A 6 órás autóút egyedül nem zavart volna, de Jacob az agyamra tud menni!
- Mi van Barbie, elfáradtál?- kérdezte kedvesen. Végül is egészen kedves ez a fiú, ha nem beszél olyan sokat.
- Tőled mindenképpen- nevettem fel ma először.
Bent minden férfi alaposan megbámult minket, mire Jacob kicsit mintha féltékeny lett volna... Áh, ez csak az én agyrémem!

Jacob

Ez a nő olyan szép, hogy már a szemem is belefájdul, ha rá pillantok. Rá tényleg igaz, hogy a napba szabad nézni, de rá nem. Bells is gyönyörű, de Ő másképpen. Mindkettőjük után megfordulnak az emberek, de még a vámpírok is.
De nekem nem csak egy futó kaland lenne... szeretném minden nap átölelni, minden nap vele lenni, s minden éjszaka szeretkezni vele. És egy nap el venni Őt feleségül, és életünk végéig boldoggá tenni őt, ajándékokkal halmozni el, hogy szerelmemet így is kimutassam. De félek, Ő nem így érez. Mit csináljak?
 Segítség!

Bella

A vörös szempár engem vizslatott, végül a személy össze szedte magát és megszólalt.
- Mindennek csakis Te vagy az oka!- mondta Jane, majd ott sem volt. Vajon mit tettem, hogy ennyire gyűlöl?
Vissza slattyogtam a szobámba és leültem az íróasztalom elé. Eszembe jutott, hogy a bőröndömbe tettem pár képet, amit találtam. Mindenkiről volt külön képem. Betettem őket az ágyam melletti szekrénybe és szépen elrendeztem Őket.
Aztán megint kimentem a szobámból. Nyugodtan sétálgattam.
- Áh, szevasz Bella cica! Mizujs veled?- jött oda, ha jól tudom Felix.
- Nem vagyok a cicád!- sziszegtem rá.
- Victoria bomba nő! Wow! De azért te sem panaszkodhatsz!- mondta figyelmen kívül hagyva dühös megjegyzésemet.
- Kösz. De ha megbocsátasz...- azzal elsuhantam mellőle. Egyenesen Jane Volturi-t kerestem, hogy kiszedjem belőle, minek is vagyok én az oka?