Moon love- 20. fejezet

Sziasztok cukorkák- xD! Ma este hoztam a fejezetet. Kitettem egy szavazást. Szeretném, ha részt vennétek benne xD Semmi fontos, csak kíváncsi voltam. Annyit elárulok, hogy én imádok :D És valószínű, lesz a töriben egy ezzel kapcsolatos "jelenet"... Kérek 9 komit! Bye-Bye my little Darlings :)

Rosalie

- Amúgy miből is van eleged?- kérdezte Jake, miközben a lifttel mentünk felfelé a legjobb lakosztályra. Magammal hoztam készpénzt, meg két bankkártyát, ami tele van. Szóval még vásárolni is nyugodtan elmehetek.
- Abból, hogy mindenki külön van. Hiányzik Bella és még Jazz is- mondtam.
- Aha, Bella jó haver volt. Aranyos csaj- bólintott, mire rámosolyogtam. Fent lepakoltuk a három bőröndömet, majd körül néztünk. Volt két hálószoba- végül is a második legdrágábbat vettük ki, de csak azért, mert a legdrágább már foglalt volt-, így én lepakoltam a vörös szobába.
- Jacoob!- daloltam kedvesen csengő hangon.
- Igen?- jött be.
- Kéépzeld, nem rég olvastam, hogy most éjszaka is lehet vásárolni a plázába! Hát nem csúcs? Gyere!- fogtam meg a kezét.
Ő felnyögött, de azért velem jött. Jobbnál jobb ruhákat találtam, aminek örültem. Farmerok, pólók, szoknyák, cipők... imádom a ruhákat!- ez tiszta Alice-es volt....
Jacob viszont már kevésbé rajong értük...
Végül reggel 6-ra értünk haza. Jacob a végére már leült egy padra, én meg folytattam a vásárlást. Neki is vettem cuccokat.
- Rosalie, te kifejezetten fárasztó vagy!- nyökögte, mire én hangosan felnevettem.
- Ugyanez rólad is elmondható!- vigyorogtam még mindig, de aztán elkomolyodtam. Eszembe jutott eltűnt barátnőm.
- Hiányzik Bella! Olyan sok ideig, Ő volt a legjobb barátnőm... Vele mindent megosztottam, de most nincs itt!
- Sajnálom! Nekem is hiányoznak...- ölelt át. Fura, hogy milyen közel kerültünk egymáshoz. Különösebben nem is zavar, hogy itt van, sőt, örülök...Ez nem vall rám..!

Bella

- Érdekes történet... Már emberként tudtál a vámpírok létezéséről? És te jöttél rá? Egyedül? Na ne viccelj!- húzta össze a szemeit.
- Nem. Volt egy barátom La Push-ban, Sam Uley. Ő...- itt nagyot sóhajtottam. Eszembe jutott Sam és Emily. Nagyon jóban voltunk...- Várfarkas volt, ráadásul Ő volt az Alfa... És rávettem, hogy igazolja az az előtti sejtéseimet...
- Vérfarkasok voltak a haverjaid?- nézett rám undorodva.
- Hé!
- Mi van? A vérfarkasok undorítóak és büdösek!
- Ezzel nem vitatkozom...- fintorogtam.
Még órákat beszélgettünk, érdekes és teljesen értelmetlen dolgokról, mikor bejött Felix.
- Hello cicák! A mester hívat titeket! Még jó hogy együtt vagytok, legalább nem kell külön futkároznom és mehetek vissza Vick-hez!- mondta, de már a gondolatra is vágy csillant a szemében.
- Hogy mit csináltok majd Te meg Vick, arra nem vagyok kíváncsi! És most menj!- utasítottam, amit nem kellett neki kétszer mondani, már ott sem volt.
Én felkeltem és a köpenyemet felvéve kimentem. Jane már ott volt, de megvárt engem. Jó érzés volt, hogy már nem utál annyira.
Lent Aro várt minket.
- Jane! Isabella! Örülök, hogy már nem vagytok annyira ellenségesek egymással!- üdvözölt Aro.
- Szintúgy- bólintottam. Jane is egyet értett.
- Nos... lenne  itt egy küldetés. Tudom, csak ma érkeztél meg ide, de a képességed különösen erős- intézte hozzám a szavait. Bólintottam.
- Sajnos már nem csak délen szokásuk a vámpíroknak hadsereget létrehozni... Seattle környékén vannak. Jane, Isabella, Alec, Felix és Demetri megy. Csütörtökön indultok- ma hétfő van-, Addig Isabellát kicsit kiképezzük...- jaj, de jó!
Jane és a többiek is bólintottak, majd csendben elhagyták a termet. Követtem a példájukat. Kint Felix várt.
- Na gyere, megtanítalak harcolni!- fogta meg a derekam, de a keze lejjebb csúszott és a fenekemen állapodott meg. Felmorogtam.
- Ha nem veszed le rólam a kezem, esküszöm, hogy megbánod!- sziszegtem felé. Megforgatta a szemét.
- Egy Cullen nem csinál "rosszat"!
- Akkor nem ismersz minket- vigyorogtam, majd bevetettem Jane képességét. Felordított.
- Na, elég volt?
- Állj! Fejezd be!- ordította.
- Mi is a varázsszó?
- Kérlek!- abba hagytam.
- Vigyázz magadra!- majd tovább mentem.