Moon love- 21. fejezet

Sziasztok! Értem én, hogy hozzá szoktatok a sok frisshez, de akkor itthon dekkoltam és volt időm írni. Ihletem most is lenne, csak időhiány van. A szünetem igenis elfoglalt, örülök, ha nap végén el tudok még kecmeregni az ágyamig. Megjegyzem, jobban elfáradok, mint hét közben, szóval... Nem tudom mi van, de eltelt már 4 nap az utolsó friss óta és csak 4 komit kaptam.... Ezért- most utálni fogtok!- emelem a komi határt! 10 komi alatt nincs friss!!!!! Borzasztóan zavar, hogy ilyen rövidek a fejezetek... de remélem, a tartalma majd kárpótol titeket :) 
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET ÉS ARANYOS NYUSZIT KÍVÁNOK :D
Puszii, Cukorkaa :)

Bella

A négy nap gyorsan eltelt, úgyhogy mire észbe kaptam, már a nagyteremből mentünk kifelé. Futni fogunk, hogy az embereknek ne tűnjön fel a vörös szemük.
Nem vittünk mást, csak pénzt, hátha kell valami. A Volturi elég gazdag...
Azóta nem alakult a kapcsolatunk Jane-nel... Nem is beszéltünk. De legalább nem leszünk annyira rosszba. Ha kell, megleszünk.
Alec-kel jó lenni, igazi jó haver. Vicces.
Demetri és Felix... hát... no comment.
A lányokkal, Heidi-vel, Chelsea-vel és Renata-val nagyon jól megvagyunk. Ahhoz képest, hogy a Volturinál vagyunk, egész jó a társaság.
Kimentünk a kastély hátsó kertjén és elkezdtünk futni.

                                                             **********************

Futás közben egyikünk sem beszélt, mindenki a gondolataiba volt mélyedve. A fiúk talán beszélgettek volna, de elég volt egy éles pillantás Jane-től és elvetették az ötletet. Nem volt kérdéses, hogy ki vezeti ilyenkor a csapatot.
És valószínűleg Jane nem is szeret annyira társalogni... Hát, valójában sajnáltam. Nem lehet boldog az élete... A legfontosabb fogalom nála a hatalom. Vajon nem vágyik többre? Vagy csak beletörődött?
Hamar odaértünk. Csak most fogtam fel, hogy most bizony gyilkolni fogunk. Szívtelenül.

Odaértünk a harc helyszínére. Bár nem felejtettem, és Felix jó tanárnak bizonyult, Alec és Jane úgy döntött, hogy jobb lesz, ha csak a képességemmel harcolok. Ez így szerencsésebb lesz.
 Kint viszont nagyobb meglepetés várt, mint hogy azt gondoltam volna. A vámpírok még nem voltak ott.... viszont vérfarkasok annál inkább... és nem egy ismerőst fedeztem fel közöttük.
- Sam? Embry? Quil?- néztem rájuk döbbenten. Régen nem egyszer láttam őket farkasalakban és most Őket véltem felfedezni.
Bekapcsoltam a gondolatolvasó tehetségemet és bele hallgattam a gondolataikba.
Nem hiszem el, hogy egy ilyen parazita lett belőle....- Sam
No csak, Belluska megint itt van? Csak az a baj, hogy ellenség...-Embry.
Azta, szép lett a kis csaj vámpírként!- Quil. Tőle nem is vártam mást. Paul nem volt itt...
- Nos igen, eléggé szép vagyok- tekergettem meg az egyik lelógó hajfürtömet olyan pláza picsásan.
A farkasok kuncogó hangot hallattak. Voltak közöttük újak, igazság szerint nagyon is sokan voltak. De nem értettem, hogy Sam hogy-hogy él még?
- Sam... te miért élsz? Mármint Emily már nagyon öreg lehet...- hallgattam el a végére.
Majd később, ha találkozunk!- üzente gondolatban.
Bólintottam. Az erdő felől hangokat hallottunk. Mindenki támadó állásba állt, kivéve engem. Én elteleportáltam az egyik magasabb sziklára és felvontam rájuk mind a fizikai, mind az elmebeli pajzsot.
Amikor kiléptek, egyből felénk futottak... Viszont az elsők rögtön ordítozva összesetek. A második 10 ember Alec képességének a fogságába esett. Eközben Felix és Demetri elkezdte széttépni őket, Én pedig ügyelve a pajzsomra odamentem felgyújtani őket.
Ekkor viszont még több lépést hallottunk az erdőből. Ajj, itt nagyobb hadsereg van, mint gondoltuk!
Felix és Demetri igyekeztek, de még így is csak párat sikerült elégetni, így én is beszálltam. Jane és Alec sem bírt magával, de ekkor kiléptek a vámpírok is. A vérfarkasok azonnal rájuk vetették magukat. Viszont ha a pajzsom nincs rajtuk, akkor már nem élnének....
A harcot- természetesen- mi nyertük meg. Utána mindenki kapott egy kis kimenőt, de Demetrinek Alec-kal, míg Felix-nek Jane-nel kellett mennie. Úgy gondolták, hogy a városban még lehetnek vámpírok és Jane meg Alec képessége elég erős ahhoz, hogy két-két vámpírt megvédjen. Az enyém meg még erősebb, szóval...
A városban- Seattleben-  sétáltam és felelevenítettem régi, szép emlékeket, míg valaki utánam nem kiáltott...

Jasper

Seattle. Most is itt vagyok. Hogy mi vezetett ide? Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy ez hosszú napok óta jó döntés volt. Talán most minden rendbe jön...
  Leállítottam az autót- mert hogy azzal jöttem idáig- és nagyot sóhajtottam.
Végül kiszálltam. Egy Net-kávézó előtt álltam. Gondoltam bemegyek és megnézem az e-mail-jeimet. Főleg Alice-től voltak, de jött Esme-től, Carlisle-tól és Rosalie-tól is. Megírták, hogy nem sokkal a távozásunk után Rosalie és Jacob is elmentek. Csak nem alakulni kezd valami közöttük? Jó lenne...
Rendeltem egy kávét. Úgysem iszom meg, de kötelező.
Már vagy egy órája itt ülök. Facebook-ra regisztráltam. Csak úgy unaloműzőnek. Időm mint a tenger.
Végül pillantásom az ablakra esett... és egy fontos személyt láttam elmenni előtte.
Rögtön felkaptam a kabátomat, jóval több pénzt adtam a pultosnak- aki egész végig próbált flörtölni velem- és kisiettem az ajtón.
- Bella! Bella állj meg!- kiáltottam utána, mikor láttam, Ő nem vett észre...