Sziasztok!
Új blog :D
Infók ott, ha érdekel katt. Pusz.
The Denali girl history
2011. október 1., szombat
2011. augusztus 23., kedd
Új, novellás oldal *.*
Új, novellás oldal *.*
Visszatérésem alkalmából nyitottam egy novellás oldalt. :D
Ha érdekel kattolj, ha meg nem, akkor ne.
Fent van az első novella :D
Florence novellái
Cupp :D
2011. augusztus 21., vasárnap
Ejha! Díj *.*
Sziasztok drágáim!
Aliceee és Rosee azzal a hatalmas meglepetéssel fogadott a blogon, hogy egy díjat kaptam tőlük.
Köszönöm csajok, kedvesek vagytok *.*
Aliceee és Rosee azzal a hatalmas meglepetéssel fogadott a blogon, hogy egy díjat kaptam tőlük.
Köszönöm csajok, kedvesek vagytok *.*
Ime a szabályok:
1.Tedd ki a logót a Blogodra.
2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad.
2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad.
3.Írj ki magadról 7 dolgot.
4. Küldd tovább 7 írónak( ne felejtsd el linkelni a blogjukat)
5.Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad.
7 dolog rólam:
- Akaratos vagyok.
- Nagy családom van, sok testvérrel.
- Az Alternatív zenét szeretem.
- Kedvenc együtteseim a Hiperkarma és a Parov Stelar.
- Könnyen kötök barátságot, de csak ritkán szeretem meg nagyon az illetőt, akkor viszont már ragaszkodom :D
- Van két kutyám.
- Nem sokára visszatérek, méghozzá egy novellás oldallal :)
Akinek küldöm:
Ennyi lenne! Köszönöm! :)
Üdv: Florence*
2011. augusztus 15., hétfő
Szerepjátékot nyitottam : D
Cső-cső : D
Nyitottam egy szj-t... alkonyatos (milyen lenne, ha rólam van szó?!)
Szóval.. nem is húzom tovább az időt. Ha van kedved regisztrálj, ha nincs, akkor meg ne : D
Bella Swan vagyok én, és Bellán és Alice-en kívül mindenki szabad, választhatsz akár a Denali klánból, vagy a Volturiból, de meg La Push-i is lehetsz ;)
Link:
http://freeforum4u.hu/forums/forums.php?forum_id=2046
Puszi
Nyitottam egy szj-t... alkonyatos (milyen lenne, ha rólam van szó?!)
Szóval.. nem is húzom tovább az időt. Ha van kedved regisztrálj, ha nincs, akkor meg ne : D
Bella Swan vagyok én, és Bellán és Alice-en kívül mindenki szabad, választhatsz akár a Denali klánból, vagy a Volturiból, de meg La Push-i is lehetsz ;)
Link:
http://freeforum4u.hu/forums/forums.php?forum_id=2046
Puszi
2011. július 3., vasárnap
Infók a blog sorsáról, köszönetnyilvánítás, meg ami eszembe jut x)
Sziasztok drágáim (= Szeretném, ha mindenki elolvasná ezt a bejegyzést...
Kezdeném a jó hírrel... :) Most múlt 6 hónapja és 3 napja, hogy megnyílt a blog. Furcsa, de ez az első történetem, amit ilyen sokáig írtam xD
Sajnálattal közlöm, hogy Nem lesz második rész... ez köszönhető az ötlethiánynak, de még annak is, hogy teljes erőbedobással szeretnék a leendő blogjaimra koncentrálni. Nem sokára bejelenthetem az első saját történetemet- amit Flore Clarine-nal karöltve fogok írni, de ez még titok ;) -, de, hogy ne hazudtoljam meg önmagamat, elő fogok rukkolni még egy fanficcel, amiről nem árulok el semmit, még.
Ezek persze nem zárják ki azt, hogy soha az életben nem is lesz második része ennek a történetnek, de ez- ha be is következik- nem a közeljövőben. A blogot emiatt nem is zárom be, így ha új történetet kezdek, vagy valamit szeretnék mondani nektek, akkor ide is kiírom.
Először is köszönöm azoknak, akik az elejétől fogva írtak véleményt, és persze azoknak is, akik idő közben csatlakoztak :)
Hálával tartozom Ashley -nek, mert tudom, hogy mennyire kényes téma nála Jasper, és hogy mennyire nem csípi Bellát, mégis az elejétől fogva olvasott, biztatott, véleményt mondott és elviselt, amikor néha panaszkodtam neki. Tudom, hogy Ő mindig jó barátom marad, és bármikor számíthatok rá (ez fordítva is igaz!).Szeretlek drágám, bár néha ez nem látszik, és elfelejtem elmondani.. (Ez talán kicsit csöpögős volt..? :) )
Hihetetlen, de megmaradt bennem Krisztin95 komija, amit a 12. fejezethez írt. Ő annak szurkolt akkor, hogy Edward és Bella összeházasodjanak, és szerelemben éljék az életüket. Nem tudom, hogy mi a véleménye, olvasta-e a történetet végig, mert az volt az egyetlen alkalom, hogy elmondta a véleményét. Sajnos, de csak miatta sajnos, a végén nem az eredeti párokat láthattátok. Köszönöm, hogy akkor elmondtad a véleményed, és -esetleg- elolvastad a történetet :)
Köszönöm szépen Cloeé~ -nak, hogy az utóbbi 3 hónapban mindig írt komit. A Te véleményedre mindig sokat adtam : )
És egyszer, amikor leírtam Chat-be, hogy nincs friss, mert nincs elég komi és kedvem sincs írni, és Pannus erre visszaírt, Cloeé~ szépen kiosztotta. Köszönöm, hogy akkor kiálltál mellettem, nagyon sokat jelentett. Bár akkor és ott Pannus-nak teljes mértékben igaza volt, kivéve a komikat, ugyebár...
Továbbá köszönöm a 46 rendszeres olvasót. : ) Imádlak titeket : )
Szóval azt hiszem, ennyi lenne... Rendszeres olvasók még regisztrálhatnak, és ha lehet, ti is maradjatok itt, persze csak ha nem gond, és érdekel még a történet, ha egyszer lesz további rész is : )
Még egyszer köszönök mindent.
Sok-sok puszi: Florence Ploody : )
Jó hír
Rossz hír... egy kis jóval :)
Ezek persze nem zárják ki azt, hogy soha az életben nem is lesz második része ennek a történetnek, de ez- ha be is következik- nem a közeljövőben. A blogot emiatt nem is zárom be, így ha új történetet kezdek, vagy valamit szeretnék mondani nektek, akkor ide is kiírom.
Köszönetnyilvánítás
Hálával tartozom Ashley -nek, mert tudom, hogy mennyire kényes téma nála Jasper, és hogy mennyire nem csípi Bellát, mégis az elejétől fogva olvasott, biztatott, véleményt mondott és elviselt, amikor néha panaszkodtam neki. Tudom, hogy Ő mindig jó barátom marad, és bármikor számíthatok rá (ez fordítva is igaz!).Szeretlek drágám, bár néha ez nem látszik, és elfelejtem elmondani.. (Ez talán kicsit csöpögős volt..? :) )
Hihetetlen, de megmaradt bennem Krisztin95 komija, amit a 12. fejezethez írt. Ő annak szurkolt akkor, hogy Edward és Bella összeházasodjanak, és szerelemben éljék az életüket. Nem tudom, hogy mi a véleménye, olvasta-e a történetet végig, mert az volt az egyetlen alkalom, hogy elmondta a véleményét. Sajnos, de csak miatta sajnos, a végén nem az eredeti párokat láthattátok. Köszönöm, hogy akkor elmondtad a véleményed, és -esetleg- elolvastad a történetet :)
Köszönöm szépen Cloeé~ -nak, hogy az utóbbi 3 hónapban mindig írt komit. A Te véleményedre mindig sokat adtam : )
És egyszer, amikor leírtam Chat-be, hogy nincs friss, mert nincs elég komi és kedvem sincs írni, és Pannus erre visszaírt, Cloeé~ szépen kiosztotta. Köszönöm, hogy akkor kiálltál mellettem, nagyon sokat jelentett. Bár akkor és ott Pannus-nak teljes mértékben igaza volt, kivéve a komikat, ugyebár...
Továbbá köszönöm a 46 rendszeres olvasót. : ) Imádlak titeket : )
Szóval azt hiszem, ennyi lenne... Rendszeres olvasók még regisztrálhatnak, és ha lehet, ti is maradjatok itt, persze csak ha nem gond, és érdekel még a történet, ha egyszer lesz további rész is : )
Még egyszer köszönök mindent.
Sok-sok puszi: Florence Ploody : )
2011. június 26., vasárnap
Moon love- 30. fejezet {Valódi xd}
Sziasztok drágáim! Ugye nem gondoltátok komolyan? xD Köszönöm a 16 komit, főleg, hogy abból jelentős rész kisregény volt : D Szerintem jobban szórakoztam rajta, mint ti a fejezet végén xD
Na, de komolyra fordítva a szót... Természetesen nem hagyok egy ilyen 'béna' véget az egyik kedvenc történetemnek, hanem egy Happy End-et írok, bár sokáig azt terveztem, hogy tragikusabb körülmények között fognak meghalni, nem Harry Potter által xD
A fejezet nagy része ugyan az lesz, csak a végét változtatom meg egy ici-picit. Annyira, hogy nem jön Harry Potter és nem karácsony van xD Carlisle szemszögénél kezdődik a változás ;)
Még lesz egy bejegyzés a törivel kapcsolatban, abból mindent megtudtok, ugyanis eldöntöttem, hogy mi lesz a blog sorsa...
1000 puszi és ölelés: Florence
Rosalie
- Te ki vagy?- kérdezte Jacob. Kíváncsian figyeltem.
- A fiad- közölte, majd egy lépést tett felénk.
- Nekem... Nincs.. Fiam- sziszegte dühtől izzó hangon.
- Pedig én is létezek, és tudom, hogy Te vagy az apám- ragaszkodott az ismeretlen az igazához.
- Ki volt az anyád?- vonta föl a szemöldökét szerelmem.
- Barbara Hale- közölte természetesen, Jake pedig megfeszült.
- Lehetetlen.
- Pedig élek.
- Nem vagy az én fiam. Lehetetlen.
- Pedig nagyon is hasonlítunk. Nézz csak rám- és igaza volt. Valóban, mintha csak kiköpte volna Jacob.
- De nekem nem lehet gyerekem.
- Már miért ne lehetne? A vámpír nők valóban nem szülhetnek gyereket... de egy embernő képes kihordani egy vámpír férfi gyerekét, más kérdés, hogy nem éli túl- a mondat utolsó részénél szomorú és dühös volt.
Jacob csak csendben állt és nézett maga elé. Szinte hallottam, ahogy kattan valami az agyában. Nem kellett Jazz képessége ahhoz, hogy tudjam, most bűntudata van- elég volt ránézni.
- Ki volt az anyád?- tette fel az utolsó kérdést.
- Barbara Hale- felelte az idegen, aki mostantól annyira nem lesz az...
- Mi a neved?- kérdeztem most én, mire rám kapta a tekintetét.
- Zachary Black- válaszolt, Jake pedig elmosolyodott. Odasuhant a fiához és átölelte, Zac pedig viszonozta. Aztán elváltak.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Rosalie Hale-t. Ő az anyád nagynénje volt, bár nem ismerték egymást- mutatott be engem, én pedig félénken kezet fogtam vele. Végül is az előbb megtámadott...
- Nyugalom, nem fog többet előfordulni- nyugtatott meg, én pedig rámosolyogtam.
Edward
- Ő itt Jane Volturi. Vagyis mostantól esetleg Jane Cullen...- mosolygott angyalian Bella. Viszont mikor ránéztem a mellette álló lányra, Bella mosolya többé nem varázsolt el, de ha még a feje tetejére áll, akkor sem érdekelt volna. Ez a lány gyönyörű volt, nem lehetett a gonosz Jane Volturi! Ő még nem nézett rám, de amikor rám emelte a félig már aranybarna szemeit, csodálkozást véltem felfedezni a tekintetében. Innen pedig már nem volt megállás az első csókig, ami két nap múlva be is következett.... (bocsi, hogy nem írtam erről részletesebben, de nem volt időm rá- a szerk.)
/Pár hónappal később, Tanya esküvője, Carlisle szemszöge/
- Alice, készen vagy már?- toporogtam az ajtó előtt idegesen. Szerelmem még mindig nem volt készen, pedig már nem sokára kezdődik a szertartás.
- Várjál már, ez nem egy egy perc alatt! Eddig a csajokat kellett elkészítenem- hallottam a duzzogó hangot, én pedig elmosolyogtam magam. Csendben vártam megint öt percet, majd hallottam az ajtó felé közeledő lépteket és nyílt a fürdőszoba ajtó.
Alice gyönyörű volt, egy lila ruha volt rajta, a haja- mint mindig- fel volt zselézve, a sminkje enyhe, visszafogott volt, és a lábát egy gyönyörű, pántos, magassarkú, fehér szandál díszítette. Egyszerűen mesésen festett.
- Gyönyörű vagy- húztam oda magamhoz, hogy egy csókot nyomjak a szájára, de nem engedte.
- Alice!
- Hmmm?- kérdezte, már az ajtóban állva.
- Sietnünk kell, hiszen te magad vagy a pap, és én pedig az egyik koszorúslány- mosolygott rám, majd eltűnt az ajtó mögött, én pedig elindultam le.
Esme
- Emmett!- böktem meg, mikor az ajkaimról áttért a nyakamra.
- Hmm?- motyogta bele a bőrömbe, én pedig elnyomtam egy sóhajt.
- Gyere- húztam magam után, majd lementünk a nappaliba. A ház már fel volt díszítve- ki gondolná, hogy Alice szervezett..?- és gyönyörű volt.
Gondoltam, hogy minden lány a menyasszonynál van, így én is elindultam Alice fürdőszobájába. Tényleg bent volt mindenki, és mindenki fel volt öltözve. Még akkor is gyönyörűek voltak, ha nem nézzük a vámpír mivolttal járó szépséget.
- Szia Esme- mosolygott rám Alice, majd tovább csinálta Tanya haját...
E/3
A Cullen család, valamint a Denaliak és a többi, meghívott vámpír boldogan ültek Tanya Denali esküvőjén, és mikor elcsattant az első hitvesi csók, mindenki tapsolni kezdett.
Nem sokkal később sort kerítettek még három esküvőre, ahol Jane és Edward, majd Esme és Emmett, végül pedig Carlisle és Alice mondták ki a boldogító igent.
'Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...'
Na, de komolyra fordítva a szót... Természetesen nem hagyok egy ilyen 'béna' véget az egyik kedvenc történetemnek, hanem egy Happy End-et írok, bár sokáig azt terveztem, hogy tragikusabb körülmények között fognak meghalni, nem Harry Potter által xD
A fejezet nagy része ugyan az lesz, csak a végét változtatom meg egy ici-picit. Annyira, hogy nem jön Harry Potter és nem karácsony van xD Carlisle szemszögénél kezdődik a változás ;)
Még lesz egy bejegyzés a törivel kapcsolatban, abból mindent megtudtok, ugyanis eldöntöttem, hogy mi lesz a blog sorsa...
1000 puszi és ölelés: Florence
Rosalie
- Te ki vagy?- kérdezte Jacob. Kíváncsian figyeltem.
- A fiad- közölte, majd egy lépést tett felénk.
- Nekem... Nincs.. Fiam- sziszegte dühtől izzó hangon.
- Pedig én is létezek, és tudom, hogy Te vagy az apám- ragaszkodott az ismeretlen az igazához.
- Ki volt az anyád?- vonta föl a szemöldökét szerelmem.
- Barbara Hale- közölte természetesen, Jake pedig megfeszült.
- Lehetetlen.
- Pedig élek.
- Nem vagy az én fiam. Lehetetlen.
- Pedig nagyon is hasonlítunk. Nézz csak rám- és igaza volt. Valóban, mintha csak kiköpte volna Jacob.
- De nekem nem lehet gyerekem.
- Már miért ne lehetne? A vámpír nők valóban nem szülhetnek gyereket... de egy embernő képes kihordani egy vámpír férfi gyerekét, más kérdés, hogy nem éli túl- a mondat utolsó részénél szomorú és dühös volt.
Jacob csak csendben állt és nézett maga elé. Szinte hallottam, ahogy kattan valami az agyában. Nem kellett Jazz képessége ahhoz, hogy tudjam, most bűntudata van- elég volt ránézni.
- Ki volt az anyád?- tette fel az utolsó kérdést.
- Barbara Hale- felelte az idegen, aki mostantól annyira nem lesz az...
- Mi a neved?- kérdeztem most én, mire rám kapta a tekintetét.
- Zachary Black- válaszolt, Jake pedig elmosolyodott. Odasuhant a fiához és átölelte, Zac pedig viszonozta. Aztán elváltak.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Rosalie Hale-t. Ő az anyád nagynénje volt, bár nem ismerték egymást- mutatott be engem, én pedig félénken kezet fogtam vele. Végül is az előbb megtámadott...
- Nyugalom, nem fog többet előfordulni- nyugtatott meg, én pedig rámosolyogtam.
Edward
- Ő itt Jane Volturi. Vagyis mostantól esetleg Jane Cullen...- mosolygott angyalian Bella. Viszont mikor ránéztem a mellette álló lányra, Bella mosolya többé nem varázsolt el, de ha még a feje tetejére áll, akkor sem érdekelt volna. Ez a lány gyönyörű volt, nem lehetett a gonosz Jane Volturi! Ő még nem nézett rám, de amikor rám emelte a félig már aranybarna szemeit, csodálkozást véltem felfedezni a tekintetében. Innen pedig már nem volt megállás az első csókig, ami két nap múlva be is következett.... (bocsi, hogy nem írtam erről részletesebben, de nem volt időm rá- a szerk.)
/Pár hónappal később, Tanya esküvője, Carlisle szemszöge/
- Alice, készen vagy már?- toporogtam az ajtó előtt idegesen. Szerelmem még mindig nem volt készen, pedig már nem sokára kezdődik a szertartás.
- Várjál már, ez nem egy egy perc alatt! Eddig a csajokat kellett elkészítenem- hallottam a duzzogó hangot, én pedig elmosolyogtam magam. Csendben vártam megint öt percet, majd hallottam az ajtó felé közeledő lépteket és nyílt a fürdőszoba ajtó.
Alice gyönyörű volt, egy lila ruha volt rajta, a haja- mint mindig- fel volt zselézve, a sminkje enyhe, visszafogott volt, és a lábát egy gyönyörű, pántos, magassarkú, fehér szandál díszítette. Egyszerűen mesésen festett.
- Gyönyörű vagy- húztam oda magamhoz, hogy egy csókot nyomjak a szájára, de nem engedte.
- Alice!
- Hmmm?- kérdezte, már az ajtóban állva.
- Sietnünk kell, hiszen te magad vagy a pap, és én pedig az egyik koszorúslány- mosolygott rám, majd eltűnt az ajtó mögött, én pedig elindultam le.
Esme
- Emmett!- böktem meg, mikor az ajkaimról áttért a nyakamra.
- Hmm?- motyogta bele a bőrömbe, én pedig elnyomtam egy sóhajt.
- Gyere- húztam magam után, majd lementünk a nappaliba. A ház már fel volt díszítve- ki gondolná, hogy Alice szervezett..?- és gyönyörű volt.
Gondoltam, hogy minden lány a menyasszonynál van, így én is elindultam Alice fürdőszobájába. Tényleg bent volt mindenki, és mindenki fel volt öltözve. Még akkor is gyönyörűek voltak, ha nem nézzük a vámpír mivolttal járó szépséget.
- Szia Esme- mosolygott rám Alice, majd tovább csinálta Tanya haját...
E/3
A Cullen család, valamint a Denaliak és a többi, meghívott vámpír boldogan ültek Tanya Denali esküvőjén, és mikor elcsattant az első hitvesi csók, mindenki tapsolni kezdett.
Nem sokkal később sort kerítettek még három esküvőre, ahol Jane és Edward, majd Esme és Emmett, végül pedig Carlisle és Alice mondták ki a boldogító igent.
'Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...'
2011. június 20., hétfő
Moon love- 30. fejezet
Na és itt az utolsó fejezet... Kérek légyszi komikat, megérdemlem szerintem... xD Remélem meghat titeket a vége xD Remélem imádtátok a törit, mert én igen. Még lesz egy külön bejegyzésben búcsú, meg köszönetnyilvánítás, úgyhogy annak nem itt a helye :) Puszi, Florence
Rosalie
- Te ki vagy?- kérdezte Jacob. Kíváncsian figyeltem.
- A fiad- közölte, majd egy lépést tett felénk.
- Nekem... Nincs.. Fiam- sziszegte dühtől izzó hangon.
- Pedig én is létezek, és tudom, hogy Te vagy az apám- ragaszkodott az ismeretlen az igazához.
- Ki volt az anyád?- vonta föl a szemöldökét szerelmem.
- Barbara Hale- közölte természetesen, Jake pedig megfeszült.
- Lehetetlen.
- Pedig élek.
- Nem vagy az én fiam. Lehetetlen.
- Pedig nagyon is hasonlítunk. Nézz csak rám- és igaza volt. Valóban, mintha csak kiköpte volna Jacob.
- De nekem nem lehet gyerekem.
- Már miért ne lehetne? A vámpír nők valóban nem szülhetnek gyereket... de egy embernő képes kihordani egy vámpír férfi gyerekét, más kérdés, hogy nem éli túl- a mondat utolsó részénél szomorú és dühös volt.
Jacob csak csendben állt és nézett maga elé. Szinte hallottam, ahogy kattan valami az agyában. Nem kellett Jazz képessége ahhoz, hogy tudjam, most bűntudata van- elég volt ránézni.
- Ki volt az anyád?- tette fel az utolsó kérdést.
- Barbara Hale- felelte az idegen, aki mostantól annyira nem lesz az...
- Mi a neved?- kérdeztem most én, mire rám kapta a tekintetét.
- Zachary Black- válaszolt, Jake pedig elmosolyodott. Odasuhant a fiához és átölelte, Zac pedig viszonozta. Aztán elváltak.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Rosalie Hale-t. Ő az anyád nagynénje volt, bár nem ismerték egymást- mutatott be engem, én pedig félénken kezet fogtam vele. Végül is az előbb megtámadott...
- Nyugalom, nem fog többet előfordulni- nyugtatott meg, én pedig rámosolyogtam.
Edward
- Ő itt Jane Volturi. Vagyis mostantól esetleg Jane Cullen...- mosolygott angyalian Bella. Viszont mikor ránéztem a mellette álló lányra, Bella mosolya többé nem varázsolt el, de ha még a feje tetejére áll, akkor sem érdekelt volna. Ez a lány gyönyörű volt, nem lehetett a gonosz Jane Volturi! Ő még nem nézett rám, de amikor rám emelte a félig már aranybarna szemeit, csodálkozást véltem felfedezni a tekintetében.
Innen pedig már nem volt megállás az első csókig, ami két nap múlva be is következett.... (bocsi, hogy nem írtam erről részletesebben, de nem volt időm rá :/ - a szerk.)
/Pár hónappal később, karácsony, Carlisle szemszög..)
- Alice, készen vagy már?- toporogtam az ajtó előtt idegesen. Szerelmem még mindig nem volt készen, pedig már itt voltak a vendégek, és fogadnunk kellett volna Őket. A vendégek alatt a Denali klánt értem.
- Várjál már, ez nem egy egy perc alatt! Eddig a csajokat kellett elkészítenem- hallottam a duzzogó hangot, én pedig elmosolyogtam magam. Csendben vártam megint öt percet, majd hallottam az ajtó felé közeledő lépteket és nyílt a fürdőszoba ajtó.
Alice gyönyörű volt, egy lila koktélruha volt rajta, a haja- mint mindig- fel volt zselézve, a sminkje enyhe, visszafogott volt, és a lábát egy gyönyörű, pántos, magassarkú, fehér szandál díszítette. Egyszerűen mesésen festett.
- Gyönyörű vagy- húztam oda magamhoz, hogy egy csókot nyomjak a szájára, de nem engedte.
- Alice!
- Hmmm?- kérdezte, már az ajtóban állva. Fújtattam egyet, majd utána indultam.
- Te mondtad, hogy siessünk le!- pislogott ártatlanul, mire elmosolyodtam. Egyszerűen gyönyörű ez a nő!
Esme
- Emmett!- böktem meg, mikor az ajkaimról áttért a nyakamra.
- Hmm?- motyogta bele a bőrömbe, én pedig elnyomtam egy sóhajt.
- Gyere- húztam magam után, majd lementünk a nappaliba. Carmen azonnal magával ráncigált fát díszíteni- eddig is vele voltam, de ki kellett mennem megnézni a mézeskalácsot. Szokásunk, hogy karácsonykor mindig sütök mézeskalácsot. Miközben díszítettünk, arról beszélgettünk, hogy végre Tanya is megállapodott. Ezért is nem velünk tölti a karácsonyt, ugyanis most nincs itt. Irina és Kate pedig boldogan viháncolnak Bellával, Alice-szel, Rose-zal és Jane-nel, bár utóbbival még kicsit félénkek...
Alice
Már éppen az ajándékok átadásán volt a sor, mikor csöngettek. Azonnal szaladtam ajtót nyitni, és csodálkoztam, hogy nem láttam előre a látogatót.
Mikor kinyitottam azonban hatalmas meglepetés fogadott, és azt hittem, képzelődöm. Az ajtó előtt ugyanis Harry Potter állt, és a varázspálcáját tartogatta a kezében. Elnevettem magam. Biztosan egy gyerek beöltözve! De hogy kerül ide, ebben a hóesésben!?
- Szia Alice. Beengednél?
- Hát te ki vagy?
- A nevem Harry Potter, de erről te is tudsz- vigyorgott rám, majd befurakodott mellettem.
Vissza álltam kedvesem mellé és onnan figyeltem az idegent. Most mit csináljunk vele?
- Cső Cullenek és Denaliak. Bocsesz, de ezt kell tennem, ez a feladatom. Meg aztán titeket senki nem fog hiányolni, hiszen vérszívók vagytok. Jó nyugodalmat a pokolban.
Aztán a következő pillanatban hatalmas fény villant, de a szememet becsukni nem tudtam, akárhogy is próbálkoztam, de ebben nem csak a megdöbbenés játszott közre. A fényben végül megláttam Harry Potter gonosz vigyorgását, miközben ördögien felkacag. Nem értettem semmit, a következő pillanatban viszont már nem voltam ott. Elvesztem... Elvesztünk!
Na, leestetek a székről a röhögéstől, vagy döbbenten ültök? xD
Rosalie
- Te ki vagy?- kérdezte Jacob. Kíváncsian figyeltem.
- A fiad- közölte, majd egy lépést tett felénk.
- Nekem... Nincs.. Fiam- sziszegte dühtől izzó hangon.
- Pedig én is létezek, és tudom, hogy Te vagy az apám- ragaszkodott az ismeretlen az igazához.
- Ki volt az anyád?- vonta föl a szemöldökét szerelmem.
- Barbara Hale- közölte természetesen, Jake pedig megfeszült.
- Lehetetlen.
- Pedig élek.
- Nem vagy az én fiam. Lehetetlen.
- Pedig nagyon is hasonlítunk. Nézz csak rám- és igaza volt. Valóban, mintha csak kiköpte volna Jacob.
- De nekem nem lehet gyerekem.
- Már miért ne lehetne? A vámpír nők valóban nem szülhetnek gyereket... de egy embernő képes kihordani egy vámpír férfi gyerekét, más kérdés, hogy nem éli túl- a mondat utolsó részénél szomorú és dühös volt.
Jacob csak csendben állt és nézett maga elé. Szinte hallottam, ahogy kattan valami az agyában. Nem kellett Jazz képessége ahhoz, hogy tudjam, most bűntudata van- elég volt ránézni.
- Ki volt az anyád?- tette fel az utolsó kérdést.
- Barbara Hale- felelte az idegen, aki mostantól annyira nem lesz az...
- Mi a neved?- kérdeztem most én, mire rám kapta a tekintetét.
- Zachary Black- válaszolt, Jake pedig elmosolyodott. Odasuhant a fiához és átölelte, Zac pedig viszonozta. Aztán elváltak.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Rosalie Hale-t. Ő az anyád nagynénje volt, bár nem ismerték egymást- mutatott be engem, én pedig félénken kezet fogtam vele. Végül is az előbb megtámadott...
- Nyugalom, nem fog többet előfordulni- nyugtatott meg, én pedig rámosolyogtam.
Edward
- Ő itt Jane Volturi. Vagyis mostantól esetleg Jane Cullen...- mosolygott angyalian Bella. Viszont mikor ránéztem a mellette álló lányra, Bella mosolya többé nem varázsolt el, de ha még a feje tetejére áll, akkor sem érdekelt volna. Ez a lány gyönyörű volt, nem lehetett a gonosz Jane Volturi! Ő még nem nézett rám, de amikor rám emelte a félig már aranybarna szemeit, csodálkozást véltem felfedezni a tekintetében.
Innen pedig már nem volt megállás az első csókig, ami két nap múlva be is következett.... (bocsi, hogy nem írtam erről részletesebben, de nem volt időm rá :/ - a szerk.)
/Pár hónappal később, karácsony, Carlisle szemszög..)
- Alice, készen vagy már?- toporogtam az ajtó előtt idegesen. Szerelmem még mindig nem volt készen, pedig már itt voltak a vendégek, és fogadnunk kellett volna Őket. A vendégek alatt a Denali klánt értem.
- Várjál már, ez nem egy egy perc alatt! Eddig a csajokat kellett elkészítenem- hallottam a duzzogó hangot, én pedig elmosolyogtam magam. Csendben vártam megint öt percet, majd hallottam az ajtó felé közeledő lépteket és nyílt a fürdőszoba ajtó.
Alice gyönyörű volt, egy lila koktélruha volt rajta, a haja- mint mindig- fel volt zselézve, a sminkje enyhe, visszafogott volt, és a lábát egy gyönyörű, pántos, magassarkú, fehér szandál díszítette. Egyszerűen mesésen festett.
- Gyönyörű vagy- húztam oda magamhoz, hogy egy csókot nyomjak a szájára, de nem engedte.
- Alice!
- Hmmm?- kérdezte, már az ajtóban állva. Fújtattam egyet, majd utána indultam.
- Te mondtad, hogy siessünk le!- pislogott ártatlanul, mire elmosolyodtam. Egyszerűen gyönyörű ez a nő!
Esme
- Emmett!- böktem meg, mikor az ajkaimról áttért a nyakamra.
- Hmm?- motyogta bele a bőrömbe, én pedig elnyomtam egy sóhajt.
- Gyere- húztam magam után, majd lementünk a nappaliba. Carmen azonnal magával ráncigált fát díszíteni- eddig is vele voltam, de ki kellett mennem megnézni a mézeskalácsot. Szokásunk, hogy karácsonykor mindig sütök mézeskalácsot. Miközben díszítettünk, arról beszélgettünk, hogy végre Tanya is megállapodott. Ezért is nem velünk tölti a karácsonyt, ugyanis most nincs itt. Irina és Kate pedig boldogan viháncolnak Bellával, Alice-szel, Rose-zal és Jane-nel, bár utóbbival még kicsit félénkek...
Alice
Már éppen az ajándékok átadásán volt a sor, mikor csöngettek. Azonnal szaladtam ajtót nyitni, és csodálkoztam, hogy nem láttam előre a látogatót.
Mikor kinyitottam azonban hatalmas meglepetés fogadott, és azt hittem, képzelődöm. Az ajtó előtt ugyanis Harry Potter állt, és a varázspálcáját tartogatta a kezében. Elnevettem magam. Biztosan egy gyerek beöltözve! De hogy kerül ide, ebben a hóesésben!?
- Szia Alice. Beengednél?
- Hát te ki vagy?
- A nevem Harry Potter, de erről te is tudsz- vigyorgott rám, majd befurakodott mellettem.
Vissza álltam kedvesem mellé és onnan figyeltem az idegent. Most mit csináljunk vele?
- Cső Cullenek és Denaliak. Bocsesz, de ezt kell tennem, ez a feladatom. Meg aztán titeket senki nem fog hiányolni, hiszen vérszívók vagytok. Jó nyugodalmat a pokolban.
Aztán a következő pillanatban hatalmas fény villant, de a szememet becsukni nem tudtam, akárhogy is próbálkoztam, de ebben nem csak a megdöbbenés játszott közre. A fényben végül megláttam Harry Potter gonosz vigyorgását, miközben ördögien felkacag. Nem értettem semmit, a következő pillanatban viszont már nem voltam ott. Elvesztem... Elvesztünk!
Na, leestetek a székről a röhögéstől, vagy döbbenten ültök? xD
Új blog ^^ - de ezúttal nem történet...
Sziasztok drágáim!!! : D
Egy kérés : D
Itt egy új blog, infók róla ott. Nem történet lesz, hanem ilyen 'dumcsizós-blog'.
Link:
http://florence-blogja.blogspot.com/
Puszi :)
Ui.: Friss sztem holnap... :)
Egy kérés : D
Itt egy új blog, infók róla ott. Nem történet lesz, hanem ilyen 'dumcsizós-blog'.
Link:
http://florence-blogja.blogspot.com/
Puszi :)
Ui.: Friss sztem holnap... :)
2011. június 15., szerda
Moon love- 29. fejezet
Sziasztok ti lények! xD Itt a feji *.*:D Kicsit nagyon szar lett... :S De azért tiszteljetek meg pár komival!!! Emeljük a komihatárt! Legyen... 13 komi! Ez nekem nagyon tetszik :D Szóval kérek komikaat (: Köszönöm az eddigieket!
Puszi!
"Szerelem, furcsa vegyüléke szeretetnek és önzésnek: mind a kettőnél álnokabb, mind a kettőnél hatalmasabb " - Karinthy Frigyes
Bella
- Régen voltam ennyire boldog, mint most. Soha nem eresztelek, ne is próbálj menni!- vigyorogtam, mire egy ugyanolyan sugárzó mosolyt kaptam vissza.
- Soha nem akarlak majd elhagyni. Erre ne is gondolj!
- Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. Szerencséd- csókoltam meg. Jane a szállodában van, Adam, Peter és Charlotte pedig már elmentek. Mi pedig az erdő közepén vagyunk, és egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát egy fán üldögélve.
Neki döntöttem a hátamat Jasper mellkasának, Ő pedig átölelt engem. Lelógattam a lábamat.
Az eső elkezdett cseperegni, majd egyre több cseppecske esett ránk. Újfent elmosolyodtam.
- Vannak, akik szerint a szerelem olyan, akár egy folyó; mások szerint, mint egy lökött dal. Néhányan azt mondják, a szerelem mindenhol ott van: felemelő érzés. De olyan is akad, aki szerint a szerelem olyan, mint a nevetés az esőben- mondtam csendesen, miközben rámosolyogtam. Vissza mosolygott, és megcsókolt.
- Szerintem a szerelem nem fogható más érzésekhez.
- Igaz- hajtottam vissza a fejem a vállára. Ezután csak csendesen ültünk, és nem szólaltunk meg. Ezek voltak a házasságunk első órái.
Egyben ezek voltak az itt töltendő hét utolsó órái is, és lassan mennünk kell vissza a szállodába.
- Mennünk kell- sóhajtottam föl, majd leugrottam. Már nem a menyasszonyi ruhámban voltam, hanem egy sárga ruhában és egy fehér balerina cipőben.
Jazz utánam ugrott, majd kéz a kézben indultunk meg.
/Az otthoni reptéren/
- De jó itthon!- sóhajtottam fel. Jazz átölelte a derekamat.
- Bella! Gratulálunk!- ugrott a nyakamba rögtön Alice. Esme, Emmett és Carlisle meghökkenve nézett ránk, de nem kérdezősködtek.
- Jasper és Én összeházasodtunk- közöltem velük mosolyogva. Carlisle, Esme és Emmett is meglepődve álltak, de aztán a következő pillanatban csontropogtató ölelésben részesültem: Emmett-nek leesett a tantusz.
Utána Esme és Carlisle is gratuláltak, de csak visszafogottan. Furcsa, hogy milyen párok alakultak ki itt!
Rosalie
- Olyan jó itt- sóhajtottam fel Jake mellkasának dőlve.
- Igen, jó lenne még itt maradni.
- Igen, de megbeszéltük, hogy hazamegyünk és elmondjuk otthon a dolgot- csókoltam meg. Már fél hónapja ment ez a "Se veled, se nélküled" kapcsolat, de közben rájöttem, hogy szeretem. Ő pedig bevallotta, hogy kezdettől fogva szeretett, úgyhogy most minden rózsaszín.
- De biztosan örülni fognak otthon?
- Ma beszéltem Bellával... képzeld, összeházasodtak Jazz-el! De most már otthon vannak, karöltve a kis Jane Volturi-val, aki segített nekik. És otthon most minden fel van borulva, ugyanis Emmett Esme-vel van együtt, Carlisle pedig Alice-szel. Szóval senkinek sem fog feltűnni. És amúgy is, gyönyörű pár vagyunk!- csókoltam meg még egyszer, majd a sűrű erdő felé néztem, és láttam megmozdulni ott egy alakot, amint minket nézett, majd utána rögtön el is tűnt... Ez egy vámpír volt!- futott át az agyamon.
- Jake, ott... az erdőben... egy vámpír...- dadogtam. De Ő már nem volt ott, hanem rohant lefele a lépcsőn, de csak emberi tempóban tudott menni. Én is mentem, és mikor kiértem az erdőbe, futni kezdtem. Viszont nem jutottam sokáig, mert valaki elkapott hátulról, én pedig felsikoltottam, mielőtt befogta volna a számat.
- Szia Rose!- suttogta a fülembe egy hang, ami nem volt ismerős, de hasonlított Jake hangjára és dallamos volt. Megpróbáltam beszélni, de a tenyere nem engedte. Még az illata is hasonlított Jacob-éra!
Hirtelen Jake tűnt fel, engem keresve.
- Jake!- motyogtam bele az idegen bőrébe. Közben szerelmem odaért hozzánk és az idegen megdermedt.
- ... Apu?- kérdezte remegő hangon, én pedig ki tudtam törni a karjai közül, de közben felfigyeltem a szóra, amit Jake-nek mondott és mikor odaértem Jacob mellé, ránéztem...
Puszi!
"Szerelem, furcsa vegyüléke szeretetnek és önzésnek: mind a kettőnél álnokabb, mind a kettőnél hatalmasabb " - Karinthy Frigyes
Bella
- Régen voltam ennyire boldog, mint most. Soha nem eresztelek, ne is próbálj menni!- vigyorogtam, mire egy ugyanolyan sugárzó mosolyt kaptam vissza.
- Soha nem akarlak majd elhagyni. Erre ne is gondolj!
- Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. Szerencséd- csókoltam meg. Jane a szállodában van, Adam, Peter és Charlotte pedig már elmentek. Mi pedig az erdő közepén vagyunk, és egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát egy fán üldögélve.
Neki döntöttem a hátamat Jasper mellkasának, Ő pedig átölelt engem. Lelógattam a lábamat.
Az eső elkezdett cseperegni, majd egyre több cseppecske esett ránk. Újfent elmosolyodtam.
- Vannak, akik szerint a szerelem olyan, akár egy folyó; mások szerint, mint egy lökött dal. Néhányan azt mondják, a szerelem mindenhol ott van: felemelő érzés. De olyan is akad, aki szerint a szerelem olyan, mint a nevetés az esőben- mondtam csendesen, miközben rámosolyogtam. Vissza mosolygott, és megcsókolt.
- Szerintem a szerelem nem fogható más érzésekhez.
- Igaz- hajtottam vissza a fejem a vállára. Ezután csak csendesen ültünk, és nem szólaltunk meg. Ezek voltak a házasságunk első órái.
Egyben ezek voltak az itt töltendő hét utolsó órái is, és lassan mennünk kell vissza a szállodába.
- Mennünk kell- sóhajtottam föl, majd leugrottam. Már nem a menyasszonyi ruhámban voltam, hanem egy sárga ruhában és egy fehér balerina cipőben.
Jazz utánam ugrott, majd kéz a kézben indultunk meg.
/Az otthoni reptéren/
- De jó itthon!- sóhajtottam fel. Jazz átölelte a derekamat.
- Bella! Gratulálunk!- ugrott a nyakamba rögtön Alice. Esme, Emmett és Carlisle meghökkenve nézett ránk, de nem kérdezősködtek.
- Jasper és Én összeházasodtunk- közöltem velük mosolyogva. Carlisle, Esme és Emmett is meglepődve álltak, de aztán a következő pillanatban csontropogtató ölelésben részesültem: Emmett-nek leesett a tantusz.
Utána Esme és Carlisle is gratuláltak, de csak visszafogottan. Furcsa, hogy milyen párok alakultak ki itt!
Rosalie
- Olyan jó itt- sóhajtottam fel Jake mellkasának dőlve.
- Igen, jó lenne még itt maradni.
- Igen, de megbeszéltük, hogy hazamegyünk és elmondjuk otthon a dolgot- csókoltam meg. Már fél hónapja ment ez a "Se veled, se nélküled" kapcsolat, de közben rájöttem, hogy szeretem. Ő pedig bevallotta, hogy kezdettől fogva szeretett, úgyhogy most minden rózsaszín.
- De biztosan örülni fognak otthon?
- Ma beszéltem Bellával... képzeld, összeházasodtak Jazz-el! De most már otthon vannak, karöltve a kis Jane Volturi-val, aki segített nekik. És otthon most minden fel van borulva, ugyanis Emmett Esme-vel van együtt, Carlisle pedig Alice-szel. Szóval senkinek sem fog feltűnni. És amúgy is, gyönyörű pár vagyunk!- csókoltam meg még egyszer, majd a sűrű erdő felé néztem, és láttam megmozdulni ott egy alakot, amint minket nézett, majd utána rögtön el is tűnt... Ez egy vámpír volt!- futott át az agyamon.
- Jake, ott... az erdőben... egy vámpír...- dadogtam. De Ő már nem volt ott, hanem rohant lefele a lépcsőn, de csak emberi tempóban tudott menni. Én is mentem, és mikor kiértem az erdőbe, futni kezdtem. Viszont nem jutottam sokáig, mert valaki elkapott hátulról, én pedig felsikoltottam, mielőtt befogta volna a számat.
- Szia Rose!- suttogta a fülembe egy hang, ami nem volt ismerős, de hasonlított Jake hangjára és dallamos volt. Megpróbáltam beszélni, de a tenyere nem engedte. Még az illata is hasonlított Jacob-éra!
Hirtelen Jake tűnt fel, engem keresve.
- Jake!- motyogtam bele az idegen bőrébe. Közben szerelmem odaért hozzánk és az idegen megdermedt.
- ... Apu?- kérdezte remegő hangon, én pedig ki tudtam törni a karjai közül, de közben felfigyeltem a szóra, amit Jake-nek mondott és mikor odaértem Jacob mellé, ránéztem...
2011. június 12., vasárnap
Moon love- 28. fejezet
Halihó! Itt a fejezet ;) Ebben nincs olyan sok izgalom, és szerintem elég szarul sikerült, de nem is vagyok jó passzban... Jó olvasást :)
Bella /Pár nap múlva/
A telefon csörgött.
- Hallo?- szóltam bele.
- Isabella Swan Cullen! Meg ne próbáld!
- Mégis mit?- adtam a hülyét.
- Tudod te azt jól! Mégis hogy képzelted, hogy ti szervezitek meg helyettem?- hisztériázott.
- Alice, a saját esküvőm, ráadásul a vőlegény nem tud róla semmit. Ha te szerveznéd, garantált, hogy nem maradna titokban.
- Na de Bella! Hogy feltételezhetsz rólam ilyet?!- kérdezte szemrehányóan.
- Miért Alice? Mindketten tudjuk, hogy igazam van- mondtam hanyagul. A túloldalról horkantás hallatszott.
- Ez a virágcsokor hogy tetszik?- jött oda Jane hozzám.
- Ezt nem hiszem el! Hogy lehetsz ilyen, Bella? Ő segíthet neked, én meg nem?-nyüszítette a telefonba Alice.
- Alice, ne csináld! Te már sok esküvőt szerveztél, de én még egyet sem.
- Na jó, ne az én fülembe vitatkozzatok! Tessék Jane, beszélj vele te!- adtam át neki a telefont, és amint a füléhez tette, azonnal lázasan magyarázni kezdett, és ahogy hallottam, Alice is. Megcsóváltam a fejem, és tovább varrtuk a ruhát. (Mert hogy felbéreltünk egy varrónőt, és Jane meg én is segítünk neki, hogy hamarabb készen legyen.)
Különben a ruha gyönyörű, és mivel nem is akkora a szoknyája, kényelmesen el fogok férni az erdőben. Ugyanis ott lesz megtartva az esküvő.
/Két nap múlva/
- Oké. Szóval Jasper vadászni van, a terep előkészítve. Jane, egy angyal vagy!- mondtam, miközben már teljes harci díszben álltam. Jane bólintott, majd felhorkantott.
- Én angyal? Örülök, hogy segíthettem. Megérdemlitek a boldogságot, úgyhogy ajánlom nektek, hogy normálisan éljetek! Vagyis inkább létezzetek- javította ki magát, én pedig elnevettem magam.
- De most menj, mert lekésed az esküvőd és még Jazz is megelőz!- vigyorgott.
- Igazad van. Köszönök mindent, nélküled nem valósult volna meg semmi. Ha te nem vagy, már egyikünk sem él- mosolyodtam el. Ő vissza mosolygott és beültetett az autóba, ami majd elvisz.
Tulajdonképpen Edward és Jane egészen szép párt alkotnának, bár kicsit érdekeset, de határozottan összeillenének. Bár előre látom, hogy Edward-nak előítéletei lesznek Jane-nel szemben... De ki tudja? Lehet, hogy már talált párt magának csak én nem tudok róla. Végül is otthon már mindenki "párokba van rendeződve"...
Míg ezen gondolkoztam, megérkeztünk az erdő szélének azon részéhez, ahol a kocsi kitett, és innen egyedül jövök. Jane-nek még valami halaszthatatlan dolga volt, amit nem volt hajlandó elmondani nekem, de nem is erőltettem. 1 titok lehet előttem is...
A pap helyén egy vámpír állt, akit egészen öt nappal ezelőttig nem ismertem, de már ismerjük egymást és egészen jó fej. Állítólag Jazz ismeri...
- Szia Adam!- köszöntöttem.
- Szia Bella! Fúú, de csini vagy!- füttyentett egyet, majd befogta, mert hallottuk Jazz-t, ahogy fut. Majd megállt..
Jasper
Az egyik fán megláttam egy lapon Bella kézírását, és mellette egy öltönyt.
"Ezt vedd fel és indulj el északra!" - ez volt ráírva a lapra.
Gyorsan átvettem a ruhát, és azt tettem, amit Ő kért. Nem sokára meg is éreztem az illatát, de még négy ismerős vámpír illatot. Az egyik Jane volt, az biztos... És még Peter... Charlotte... és Adam.
Elképedésem nőttön-nőtt, és egyre gyorsabb futásra ösztökéltem testemet.
Két perc múlva megláttam valamit... Furcsa, vajon mit keres ez az erdő közepén? Aztán megláttam valamit, ami megállásra késztetett: Bella menyasszonyi ruhában, előtte Adam, mellette Jane, a másik oldalon pedig Peter állt Charlotte-al. Egy fehér szőnyeg volt leterítve, és az erdő körülötte fel volt díszítve mindenfélével. Gyönyörű volt.
Bella egyszer csak megfordult, és ha eddig azt mondtam a környezetre, hogy gyönyörű, akkor Ő valóságos csoda volt. Nem lehet szavakban leírni, hogy festett akkor és ott.
Intett nekem, hogy menjek oda, és én haladék nélkül megtettem, amit kért. Mikor odaértem mellé, akkor Adam felé fordította a fejét, aztán vissza rám. Megfogta a kezemet és szemeivel egyenesen a szemembe nézett, és mást nem lehetett látni a tekintetében, csak határtalan boldogságot és szerelmet. Mi tagadás, én is ezt éreztem.
Adam elkezdett beszélni, gondolom Ő a pap... Egyszer csak azt vettem észre, hogy Adam kimondja a nevemet:
- Jasper Whitlock Hale Cullen, akarod-e az itt megjelent Isabella Marie Swan Cullen-t hites feleségedül?
- Akarom.
- Isabella Marie Swan Cullen, akarod-e az itt megjelent Jasper Whitlock Hale Cullen-t hites férjedül?
- Akarom- ekkor Jane jött oda, a két gyűrűvel. Én felhúztam Bella ujjára a gyűrűt, utána pedig Ő is az enyémre.
- Megcsókolhatja a menyasszonyt- hallottam meg újra Adam hangját. Nem tétováztam, azonnal felé hajoltam és lágyan megcsókoltam.*
A hatalmas közönség, azaz a négy ember a pappal együtt (azaz Adam-mel együtt), tapsolni kezdett, én pedig belemosolyogtam a csókba, ahogy Bells is.
- Gratulálok Bella!- ugrott egyenesen Bells nyakába Jane.
- Köszönjük Jane. De mint mondtam, nélküled nem állhatnánk itt- ölelte vissza Bella. Közben hozzám Peter és Charlotte jött oda. Miközben gratuláltak, Charlotte halkan odasúgta nekem:
- Alice-szel mi van?
- Alice megcsalt- súgtam vissza ugyanolyan halkan.
- Hogy mi?- kiáltott fel, mire az eddig ugrándozó Jane és az éppen ölelkező Adam és Bella ránk néztek. Rájuk mosolyogtam, majd bólintottam egyet Charlotte-nak. Még mindig sokkolva és hitetlenkedve meredt rám, de végül mosolyogva Bella felé fordult és átölelve gratulált neki. Elmosolyodtam, majd Adam és Peter felé fordultam...
Bella menyasszonyi ruhája
Bella haja az esküvőn :)
Bella csokra :D
Jazz öltönye
Peter és Charlotte xD
Adam (a pap, aki nomád xd)
* Valamilyen amnéziának köszönhetően nem emlékeztem, hogyan is zajlik egy esküvő, pedig párat már végig ültem... xd
Bella /Pár nap múlva/
A telefon csörgött.
- Hallo?- szóltam bele.
- Isabella Swan Cullen! Meg ne próbáld!
- Mégis mit?- adtam a hülyét.
- Tudod te azt jól! Mégis hogy képzelted, hogy ti szervezitek meg helyettem?- hisztériázott.
- Alice, a saját esküvőm, ráadásul a vőlegény nem tud róla semmit. Ha te szerveznéd, garantált, hogy nem maradna titokban.
- Na de Bella! Hogy feltételezhetsz rólam ilyet?!- kérdezte szemrehányóan.
- Miért Alice? Mindketten tudjuk, hogy igazam van- mondtam hanyagul. A túloldalról horkantás hallatszott.
- Ez a virágcsokor hogy tetszik?- jött oda Jane hozzám.
- Ezt nem hiszem el! Hogy lehetsz ilyen, Bella? Ő segíthet neked, én meg nem?-nyüszítette a telefonba Alice.
- Alice, ne csináld! Te már sok esküvőt szerveztél, de én még egyet sem.
- Na jó, ne az én fülembe vitatkozzatok! Tessék Jane, beszélj vele te!- adtam át neki a telefont, és amint a füléhez tette, azonnal lázasan magyarázni kezdett, és ahogy hallottam, Alice is. Megcsóváltam a fejem, és tovább varrtuk a ruhát. (Mert hogy felbéreltünk egy varrónőt, és Jane meg én is segítünk neki, hogy hamarabb készen legyen.)
Különben a ruha gyönyörű, és mivel nem is akkora a szoknyája, kényelmesen el fogok férni az erdőben. Ugyanis ott lesz megtartva az esküvő.
/Két nap múlva/
- Oké. Szóval Jasper vadászni van, a terep előkészítve. Jane, egy angyal vagy!- mondtam, miközben már teljes harci díszben álltam. Jane bólintott, majd felhorkantott.
- Én angyal? Örülök, hogy segíthettem. Megérdemlitek a boldogságot, úgyhogy ajánlom nektek, hogy normálisan éljetek! Vagyis inkább létezzetek- javította ki magát, én pedig elnevettem magam.
- De most menj, mert lekésed az esküvőd és még Jazz is megelőz!- vigyorgott.
- Igazad van. Köszönök mindent, nélküled nem valósult volna meg semmi. Ha te nem vagy, már egyikünk sem él- mosolyodtam el. Ő vissza mosolygott és beültetett az autóba, ami majd elvisz.
Tulajdonképpen Edward és Jane egészen szép párt alkotnának, bár kicsit érdekeset, de határozottan összeillenének. Bár előre látom, hogy Edward-nak előítéletei lesznek Jane-nel szemben... De ki tudja? Lehet, hogy már talált párt magának csak én nem tudok róla. Végül is otthon már mindenki "párokba van rendeződve"...
Míg ezen gondolkoztam, megérkeztünk az erdő szélének azon részéhez, ahol a kocsi kitett, és innen egyedül jövök. Jane-nek még valami halaszthatatlan dolga volt, amit nem volt hajlandó elmondani nekem, de nem is erőltettem. 1 titok lehet előttem is...
A pap helyén egy vámpír állt, akit egészen öt nappal ezelőttig nem ismertem, de már ismerjük egymást és egészen jó fej. Állítólag Jazz ismeri...
- Szia Adam!- köszöntöttem.
- Szia Bella! Fúú, de csini vagy!- füttyentett egyet, majd befogta, mert hallottuk Jazz-t, ahogy fut. Majd megállt..
Jasper
Az egyik fán megláttam egy lapon Bella kézírását, és mellette egy öltönyt.
"Ezt vedd fel és indulj el északra!" - ez volt ráírva a lapra.
Gyorsan átvettem a ruhát, és azt tettem, amit Ő kért. Nem sokára meg is éreztem az illatát, de még négy ismerős vámpír illatot. Az egyik Jane volt, az biztos... És még Peter... Charlotte... és Adam.
Elképedésem nőttön-nőtt, és egyre gyorsabb futásra ösztökéltem testemet.
Két perc múlva megláttam valamit... Furcsa, vajon mit keres ez az erdő közepén? Aztán megláttam valamit, ami megállásra késztetett: Bella menyasszonyi ruhában, előtte Adam, mellette Jane, a másik oldalon pedig Peter állt Charlotte-al. Egy fehér szőnyeg volt leterítve, és az erdő körülötte fel volt díszítve mindenfélével. Gyönyörű volt.
Bella egyszer csak megfordult, és ha eddig azt mondtam a környezetre, hogy gyönyörű, akkor Ő valóságos csoda volt. Nem lehet szavakban leírni, hogy festett akkor és ott.
Intett nekem, hogy menjek oda, és én haladék nélkül megtettem, amit kért. Mikor odaértem mellé, akkor Adam felé fordította a fejét, aztán vissza rám. Megfogta a kezemet és szemeivel egyenesen a szemembe nézett, és mást nem lehetett látni a tekintetében, csak határtalan boldogságot és szerelmet. Mi tagadás, én is ezt éreztem.
Adam elkezdett beszélni, gondolom Ő a pap... Egyszer csak azt vettem észre, hogy Adam kimondja a nevemet:
- Jasper Whitlock Hale Cullen, akarod-e az itt megjelent Isabella Marie Swan Cullen-t hites feleségedül?
- Akarom.
- Isabella Marie Swan Cullen, akarod-e az itt megjelent Jasper Whitlock Hale Cullen-t hites férjedül?
- Akarom- ekkor Jane jött oda, a két gyűrűvel. Én felhúztam Bella ujjára a gyűrűt, utána pedig Ő is az enyémre.
- Megcsókolhatja a menyasszonyt- hallottam meg újra Adam hangját. Nem tétováztam, azonnal felé hajoltam és lágyan megcsókoltam.*
A hatalmas közönség, azaz a négy ember a pappal együtt (azaz Adam-mel együtt), tapsolni kezdett, én pedig belemosolyogtam a csókba, ahogy Bells is.
- Gratulálok Bella!- ugrott egyenesen Bells nyakába Jane.
- Köszönjük Jane. De mint mondtam, nélküled nem állhatnánk itt- ölelte vissza Bella. Közben hozzám Peter és Charlotte jött oda. Miközben gratuláltak, Charlotte halkan odasúgta nekem:
- Alice-szel mi van?
- Alice megcsalt- súgtam vissza ugyanolyan halkan.
- Hogy mi?- kiáltott fel, mire az eddig ugrándozó Jane és az éppen ölelkező Adam és Bella ránk néztek. Rájuk mosolyogtam, majd bólintottam egyet Charlotte-nak. Még mindig sokkolva és hitetlenkedve meredt rám, de végül mosolyogva Bella felé fordult és átölelve gratulált neki. Elmosolyodtam, majd Adam és Peter felé fordultam...
Bella menyasszonyi ruhája
Bella haja az esküvőn :)
Bella csokra :D
Jazz öltönye
Peter és Charlotte xD
Adam (a pap, aki nomád xd)
* Valamilyen amnéziának köszönhetően nem emlékeztem, hogyan is zajlik egy esküvő, pedig párat már végig ültem... xd
2011. június 11., szombat
Facebook! :D
Sziasztok!
Kész a facebook-os oldalam : D Ha van kedvetek, és szerettek, lájkoljátok! : D Köszi
Itt mindig lesznek információk, ha net közelben vagyok : D
Link:
Florence Ploody
Friss nem sokára : D
Puszi, Florence
Kész a facebook-os oldalam : D Ha van kedvetek, és szerettek, lájkoljátok! : D Köszi
Itt mindig lesznek információk, ha net közelben vagyok : D
Link:
Florence Ploody
Friss nem sokára : D
Puszi, Florence
2011. június 9., csütörtök
Moon love- 27. fejezet
Sziasztok! Kicsit szomorú vagyok... Megszoktam, hogy ezt a blogot szeretitek, és mindig boldogsággal töltött el, mikor hamar megvoltak a komik. Viszont már nem éli a fénykorát drága történetünk (: Nem baj. Legalább volt ilyen :D Szóval most rám jött a hálálkodási kényszer, és szeretném megköszönni a komikat mindazoknak, akik elejétől a végéig írtak komikat és mindig megmondták a véleményüket :) Külön köszönet Cloeé~nak , mert az Ő komijai különösen sokat jelentettek számomra. Persze a többieknek is 1000 köszönet! Szóval ennyi lenne... köszi a 12 komit :) Puszi, Flory
" Minden, ami gyönyörű és igaz, meglepetésként érkezik. Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét. Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása."
Bella
- Jazz, hova viszel?- kérdeztem már harmadjára, mióta elindultunk. Megint nem válaszolt, csak mosolygott egyet. Kezdtem bedühödni.
- Jasper Hale! Ha nem mondod meg hova viszel, esküszöm, hogy kiugrom a kocsiból- mondtam, bár nem gondoltam komolyan.
- Nem mondhatom el, mert akkor oda a meglepetés!- közölte fájdalmasan, én pedig rögtön meglágyult szívvel tettem kezemet az övére.
- Semmi baj- szinte doromboltam. Fájt látnom, hogy neki fáj.
Pár perc múlva lekanyarodott egy földes útra, ahol még vámpírként sem biztos, hogy sikerült volna eligazodnom: mindenfele utak mentek, de Ő csak ment és ment, céltudatosan.
Végül megláttam valami fényt az erdő fáin keresztül, de tudtam, hogy mesterséges volt.
Csendben vártam, majd Jazz leállította a kocsit, de egy olyan helyen, ahol teljes sötétség volt. A szemem sarkából rápillantottam. Ő csak mosolygott egyet.
- Hunyd be a szemed!- készségesen eleget tettem a kérésének, a következő pillanatban pedig valami anyag súrolta márványbőrömet és bekötötték a szememet. Jazz kiszállt a kocsiból, a következő pillanatban pedig engem segített ki a kocsiból. Sejtettem, hogy Jane tudta, hova hoz engem szerelmem, és ezért cicomázott ki engem ennyire. Viszont most átkoztam, mert ezen a homokkal teli úton kell ebben a magassarkú cipőben tipegnem.
Megfogtam szerelmem karját, Ő pedig a derekamat ölelte át. Nemsokára viszont megállított. Éreztem, hogy a szememre kötött kendő kezd kibomolni, és végül leesett. Jazz hátulról ölelte a derekamat, én pedig elámultam a látványon. Egy tisztáson álltunk, ami gyönyörűen ki volt díszítve.
- Ez... ez.. hogyan?- dadogtam.
- Jane segített nekem. Tulajdonképpen az egészet Ő csinálta.
- Úristen! Köszönöm szívem! Szeretlek!- fordultam meg az ölelésében és forró csókot nyomtam ajkaira.
A tisztás közepére vezetett és egyszer csak elém állt... És letérdelt.
- Isabella Marie Swan Cullen! A szerelmünk hosszú és rögös úton ment keresztül, de végül mégiscsak egymásra találtunk, és most itt vagyunk, Együtt, elhatározva, hogy soha többé nem engedjük el egymást. Ezt én hivatalossá is akarom tenni és ezt a szent egyességet soha fel nem bontani. Tehát mielőtt még megint megkérnék a kezed előttem, inkább felteszem a kérdést én. Hozzám jössz feleségül? *
Egy pillanatig csak álltam ott és próbáltam feldolgozni ezt a kérdést, amire olyan régen vártam.
- Igen!- sikítottam végül, és a nyakába ugrottam. Felhőtlenül boldog voltam, és most semmi sem tudta volna lelohasztani a jókedvemet és boldogságomat.
Esme
Elindultunk hazafelé, most már együtt. El akarjuk mondani nekik a nagy hírt..
- Megjöttünk!- mondtam normális hangnemben. Alice rögtön csillogó szemekkel jött le, és a nyakunkba vetette magát.
- Úgy örülök nektek!- mondta ugrándozva, mire elmosolyodtam.
- Köszönjük, Alice- mondtam kedvesen.
Aztán Edward jött be a házba, de Ő már az elejétől fogva tudott róla, így csak biccentett egyet felénk. Alice persze rögtön kitalálta.
- Edward előbb tudta, mint én?- kérdezte durcásan.
- Hidd el Alice, nem egy nagy áldás a képességem. Emmett még mindig ugyanolyan perverz...- vetett szúrós pillantást Em-re Edward, mire az én arcom kezdett bizseregni.
Ezért még számolunk, Emmett Cullen!- mondtam magamban, mire Edward elvigyorodott. Aztán Carlisle is megjelent. Félve néztem rá, hiszen nem tudtam, hogy fog reagálni a hírre.
- Carlisle, képzeld, Emmett és Esme együtt vannak!- vigyorgott a volt férjemre, de ahogy elnéztem őket... ahogy egymásra néztek, furcsa gyengédség villant a szemükben.
- Gratulálok!- mondta kedvesen.- Viszont mi is elszeretnénk mondani valamit Alice-szel.
Edward ugyanolyan nyugodtan ült a kanapén, és még mindig vigyorgott.
- Mi is... khm.. pár hónapja egy párt alkotunk.
- És ezt csak most mondjátok?!- háborodtam fel, de persze örültem nekik, bár furcsa pár lesznek. Persze én beszélek... a fogadott fiammal vagyok!- na jó ez túlzás, de azért mégis...
- Miért, ti talán az orrunkra kötöttétek?- kérdezett vissza morcosan Alice.
- Nem- nevettem el magam.- De azért nem volt szép dolog, hogy nem mondtátok el!
- De ti sem!
- De te láthattad volna egy látomásban, hogy hogyan fogunk reagálni- szállt be Em is.
- Ez igaz- sóhajtott fel.- Mivel ünnepeljük meg ezeket a jó híreket?
- Egy kiadós vadászattal- mondta Edward, majd Emmettel egyetemben kirohantak az ajtón. Mi hárman pedig elmosolyodtunk, és követtük őket....
Komikaat :D 11-et, vagy többet :)
" Minden, ami gyönyörű és igaz, meglepetésként érkezik. Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét. Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása."
Bella
- Jazz, hova viszel?- kérdeztem már harmadjára, mióta elindultunk. Megint nem válaszolt, csak mosolygott egyet. Kezdtem bedühödni.
- Jasper Hale! Ha nem mondod meg hova viszel, esküszöm, hogy kiugrom a kocsiból- mondtam, bár nem gondoltam komolyan.
- Nem mondhatom el, mert akkor oda a meglepetés!- közölte fájdalmasan, én pedig rögtön meglágyult szívvel tettem kezemet az övére.
- Semmi baj- szinte doromboltam. Fájt látnom, hogy neki fáj.
Pár perc múlva lekanyarodott egy földes útra, ahol még vámpírként sem biztos, hogy sikerült volna eligazodnom: mindenfele utak mentek, de Ő csak ment és ment, céltudatosan.
Végül megláttam valami fényt az erdő fáin keresztül, de tudtam, hogy mesterséges volt.
Csendben vártam, majd Jazz leállította a kocsit, de egy olyan helyen, ahol teljes sötétség volt. A szemem sarkából rápillantottam. Ő csak mosolygott egyet.
- Hunyd be a szemed!- készségesen eleget tettem a kérésének, a következő pillanatban pedig valami anyag súrolta márványbőrömet és bekötötték a szememet. Jazz kiszállt a kocsiból, a következő pillanatban pedig engem segített ki a kocsiból. Sejtettem, hogy Jane tudta, hova hoz engem szerelmem, és ezért cicomázott ki engem ennyire. Viszont most átkoztam, mert ezen a homokkal teli úton kell ebben a magassarkú cipőben tipegnem.
Megfogtam szerelmem karját, Ő pedig a derekamat ölelte át. Nemsokára viszont megállított. Éreztem, hogy a szememre kötött kendő kezd kibomolni, és végül leesett. Jazz hátulról ölelte a derekamat, én pedig elámultam a látványon. Egy tisztáson álltunk, ami gyönyörűen ki volt díszítve.
- Ez... ez.. hogyan?- dadogtam.
- Jane segített nekem. Tulajdonképpen az egészet Ő csinálta.
- Úristen! Köszönöm szívem! Szeretlek!- fordultam meg az ölelésében és forró csókot nyomtam ajkaira.
A tisztás közepére vezetett és egyszer csak elém állt... És letérdelt.
- Isabella Marie Swan Cullen! A szerelmünk hosszú és rögös úton ment keresztül, de végül mégiscsak egymásra találtunk, és most itt vagyunk, Együtt, elhatározva, hogy soha többé nem engedjük el egymást. Ezt én hivatalossá is akarom tenni és ezt a szent egyességet soha fel nem bontani. Tehát mielőtt még megint megkérnék a kezed előttem, inkább felteszem a kérdést én. Hozzám jössz feleségül? *
Egy pillanatig csak álltam ott és próbáltam feldolgozni ezt a kérdést, amire olyan régen vártam.
- Igen!- sikítottam végül, és a nyakába ugrottam. Felhőtlenül boldog voltam, és most semmi sem tudta volna lelohasztani a jókedvemet és boldogságomat.
Esme
Elindultunk hazafelé, most már együtt. El akarjuk mondani nekik a nagy hírt..
- Megjöttünk!- mondtam normális hangnemben. Alice rögtön csillogó szemekkel jött le, és a nyakunkba vetette magát.
- Úgy örülök nektek!- mondta ugrándozva, mire elmosolyodtam.
- Köszönjük, Alice- mondtam kedvesen.
Aztán Edward jött be a házba, de Ő már az elejétől fogva tudott róla, így csak biccentett egyet felénk. Alice persze rögtön kitalálta.
- Edward előbb tudta, mint én?- kérdezte durcásan.
- Hidd el Alice, nem egy nagy áldás a képességem. Emmett még mindig ugyanolyan perverz...- vetett szúrós pillantást Em-re Edward, mire az én arcom kezdett bizseregni.
Ezért még számolunk, Emmett Cullen!- mondtam magamban, mire Edward elvigyorodott. Aztán Carlisle is megjelent. Félve néztem rá, hiszen nem tudtam, hogy fog reagálni a hírre.
- Carlisle, képzeld, Emmett és Esme együtt vannak!- vigyorgott a volt férjemre, de ahogy elnéztem őket... ahogy egymásra néztek, furcsa gyengédség villant a szemükben.
- Gratulálok!- mondta kedvesen.- Viszont mi is elszeretnénk mondani valamit Alice-szel.
Edward ugyanolyan nyugodtan ült a kanapén, és még mindig vigyorgott.
- Mi is... khm.. pár hónapja egy párt alkotunk.
- És ezt csak most mondjátok?!- háborodtam fel, de persze örültem nekik, bár furcsa pár lesznek. Persze én beszélek... a fogadott fiammal vagyok!- na jó ez túlzás, de azért mégis...
- Miért, ti talán az orrunkra kötöttétek?- kérdezett vissza morcosan Alice.
- Nem- nevettem el magam.- De azért nem volt szép dolog, hogy nem mondtátok el!
- De ti sem!
- De te láthattad volna egy látomásban, hogy hogyan fogunk reagálni- szállt be Em is.
- Ez igaz- sóhajtott fel.- Mivel ünnepeljük meg ezeket a jó híreket?
- Egy kiadós vadászattal- mondta Edward, majd Emmettel egyetemben kirohantak az ajtón. Mi hárman pedig elmosolyodtunk, és követtük őket....
Komikaat :D 11-et, vagy többet :)
2011. május 28., szombat
Moon love- 26. fejezet
Tádááám :D Fejezet *.* Bár nem kaptam, csak hét komit, de ugye ne legyünk telhetetlenek... szóval ehhez azért kérek 11 komit! pls! Puszi
Emmett
- Olyan jó, hogy Bella hazajött, és mindent tisztáztak Edwarddal. Remélem megtalálja Jasper-t, és boldogok lesznek- mosolygott kedvesem. Már több hete egy párnak tudhatjuk magunkat, bár ez még nem teljesen derült ki. Mindig vadászatra kell hivatkoznunk, sajnos. Vagy Esme-nek valamilyen másik, nőies programra, nekem pedig mostanában egyre több video-játékom van...
- Én is, megérdemlik már a boldogságot. Annyit küzdöttek, hogy egy pár legyenek. De az biztos, hogy annál jobban nem szeretik egymást, mint ahogy én Téged- gyengéd csókot lehelt ajkaimra, majd felállt az ágyról és magára tekerte a lepedőt- ami nem enyhén volt gyűrött.
- Most hova mész?- kaptam el a kezét.
- Lassan haza kell mennünk. Elhívom Alice-t vásárolni- mosolygott.
- És miatta hagysz itt engem?- kérdeztem sértődötten.
- Nem, de lassan el kéne mondani az otthoniaknak a nagy hírt- mondta a szemembe nézve.
- Szerintem is. Lehetne ma, nem?
- Végül is... annyira csak nem fogják rosszul fogadni!
Bella
Éjszaka volt, és túl voltam életem legromantikusabb, legvadabb és legszenvedélyesebb éjszakáján. Jazz a mellkasára vont, majd egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Szeretlek- vallotta meg, én pedig széles mosolyra húztam a szám.
- Örökké és mindennél jobban- egészítettem ki. Még jobban hozzábújtam.
A reggel hamar eljött, de mi addig sem beszéltünk, csak élveztük egymás társaságát.
- Elmegyek fürdeni, mert utána Jane-nel kell vásárolnom. Hihetetlen ez a lány, tiszta Alice- motyogtam morcosan. Maradtam volna még, de Jane már készülődött, és a végén még ránk töri az ajtót.
A nap olyan lassan ment el, hogy már azt forgattam a fejemben, vissza megyek a Volturi-hoz és megöletem magam.
- Jane, én hazamegyek és te is jössz. Nekem elég ennyi egy évre is- mutattam a 20 szatyorra a kezemben. Létezik, hogy egy vámpír elfáradjon?
- Oké. Menjünk, mert már én is el fogok fáradni- egyezett bele. Juhúú, nem ellenkezett!
Szinte futottam a kocsiig, persze emberi tempóban.
A szállodában már majd hogy nem ujjongtam, mikor belefutottam Jazz karjaiba, Ő pedig megcsókolt.
- Végre megjöttetek!- sóhajtott fel, én pedig elkuncogtam magam.
- Én is alig merem elhinni- mondtam, miközben beszálltunk a liftbe.
- Bella, elmegyünk vadászni?- kérdezte Jane. Bólintottam.
Mikor vissza értünk a vadászatról- Jane-nek egyre jobban megy!-, leültem az ágyra. Teljesen felfrissültem, a vadászat jót tett a vásárlás után. Jane pedig abba is beleegyezett, hogy egy hét múlva hazamenjünk. Beszálltam a liftbe, de a Jane megállított, mikor bementem volna a szobámba.
- Bella, légyszi gyere be hozzám! Átöltöztethetlek valami csini ruhába? Jazz biztos örülni neki- kacsintott rám. Elvigyorodtam, mert szerelmemnek ezzel is örömet szerezhetek.
Jane behúzott a szobájába és a hatalmas szekrény elé állt. Hamarosan kihalászott egy vörös koktélruhát onnan. Honnan van neki ilyenje? Még adott hozzá egy fekete magassarkút, amit nem szívesen akartam felvenni, de muszáj volt, ha szép akartam lenni.
Még feltűzte a hajamat, majd szó szerint kilökdösött az ajtón, majd becsapta azt. Egy kis ideig meglepődötten néztem rá, de aztán elindultam a mi szobánk felé. Éjjel egy óra volt.
Jazz az ajtó előtt várt rám.
- Bella!- csókolt meg röviden, után pedig megfogta a kezemet.- Gyere, van számodra egy meglepetésem- kezdett el húzni a lift felé, majd lementünk a földszintre és ki az ajtón. Beültünk a kocsiba és Jazz indított, de nem tudtam, hova megyünk...
Emmett
- Olyan jó, hogy Bella hazajött, és mindent tisztáztak Edwarddal. Remélem megtalálja Jasper-t, és boldogok lesznek- mosolygott kedvesem. Már több hete egy párnak tudhatjuk magunkat, bár ez még nem teljesen derült ki. Mindig vadászatra kell hivatkoznunk, sajnos. Vagy Esme-nek valamilyen másik, nőies programra, nekem pedig mostanában egyre több video-játékom van...
- Én is, megérdemlik már a boldogságot. Annyit küzdöttek, hogy egy pár legyenek. De az biztos, hogy annál jobban nem szeretik egymást, mint ahogy én Téged- gyengéd csókot lehelt ajkaimra, majd felállt az ágyról és magára tekerte a lepedőt- ami nem enyhén volt gyűrött.
- Most hova mész?- kaptam el a kezét.
- Lassan haza kell mennünk. Elhívom Alice-t vásárolni- mosolygott.
- És miatta hagysz itt engem?- kérdeztem sértődötten.
- Nem, de lassan el kéne mondani az otthoniaknak a nagy hírt- mondta a szemembe nézve.
- Szerintem is. Lehetne ma, nem?
- Végül is... annyira csak nem fogják rosszul fogadni!
Bella
Éjszaka volt, és túl voltam életem legromantikusabb, legvadabb és legszenvedélyesebb éjszakáján. Jazz a mellkasára vont, majd egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Szeretlek- vallotta meg, én pedig széles mosolyra húztam a szám.
- Örökké és mindennél jobban- egészítettem ki. Még jobban hozzábújtam.
A reggel hamar eljött, de mi addig sem beszéltünk, csak élveztük egymás társaságát.
- Elmegyek fürdeni, mert utána Jane-nel kell vásárolnom. Hihetetlen ez a lány, tiszta Alice- motyogtam morcosan. Maradtam volna még, de Jane már készülődött, és a végén még ránk töri az ajtót.
A nap olyan lassan ment el, hogy már azt forgattam a fejemben, vissza megyek a Volturi-hoz és megöletem magam.
- Jane, én hazamegyek és te is jössz. Nekem elég ennyi egy évre is- mutattam a 20 szatyorra a kezemben. Létezik, hogy egy vámpír elfáradjon?
- Oké. Menjünk, mert már én is el fogok fáradni- egyezett bele. Juhúú, nem ellenkezett!
Szinte futottam a kocsiig, persze emberi tempóban.
A szállodában már majd hogy nem ujjongtam, mikor belefutottam Jazz karjaiba, Ő pedig megcsókolt.
- Végre megjöttetek!- sóhajtott fel, én pedig elkuncogtam magam.
- Én is alig merem elhinni- mondtam, miközben beszálltunk a liftbe.
- Bella, elmegyünk vadászni?- kérdezte Jane. Bólintottam.
Mikor vissza értünk a vadászatról- Jane-nek egyre jobban megy!-, leültem az ágyra. Teljesen felfrissültem, a vadászat jót tett a vásárlás után. Jane pedig abba is beleegyezett, hogy egy hét múlva hazamenjünk. Beszálltam a liftbe, de a Jane megállított, mikor bementem volna a szobámba.
- Bella, légyszi gyere be hozzám! Átöltöztethetlek valami csini ruhába? Jazz biztos örülni neki- kacsintott rám. Elvigyorodtam, mert szerelmemnek ezzel is örömet szerezhetek.
Jane behúzott a szobájába és a hatalmas szekrény elé állt. Hamarosan kihalászott egy vörös koktélruhát onnan. Honnan van neki ilyenje? Még adott hozzá egy fekete magassarkút, amit nem szívesen akartam felvenni, de muszáj volt, ha szép akartam lenni.
Még feltűzte a hajamat, majd szó szerint kilökdösött az ajtón, majd becsapta azt. Egy kis ideig meglepődötten néztem rá, de aztán elindultam a mi szobánk felé. Éjjel egy óra volt.
Jazz az ajtó előtt várt rám.
- Bella!- csókolt meg röviden, után pedig megfogta a kezemet.- Gyere, van számodra egy meglepetésem- kezdett el húzni a lift felé, majd lementünk a földszintre és ki az ajtón. Beültünk a kocsiba és Jazz indított, de nem tudtam, hova megyünk...
Válasz pannus chat-be írt véleményére :D És köszönet Cloeé~nak :D
Pannus
nem azért de én nem tudok komit írni... meg am is annyi pipa van meg minden de te meg itt izélsz h 11 komit-.-" meg h addig se kelljen írnom.. istenemÉn válaszom
Sajnálom, ha nem tudsz komit írni, de örülök, hogy megpróbáltad :D Ez azt jelenti, hogy olvasod xd És ennek örülök :P Most 3 napig nem neteztem, de most láttam mennyi pipa van xd És hogy miért izélek..?Valószínűleg nem írsz történetet, ugye igazam van? Vagy ha írsz, akkor tényleg nagyon nem érdekel senki véleménye, vagy annyi komit kapsz, és olyan tökéletes olvasóid vannak, hogy maguktól lekomiznak minden egyes fejezetet. Jó neked. Én nem azt mondom, hogy ti lusták vagytok, és tudom, hogy van aki már csak dacból sem ír komit ha komihatár van... de az ilyen nem normális (már bocsi!) vagy nem érdekli a történet. Általában ha valaki olvas egy törit és tetszik neki (vagy ha nem) akkor elmondja a véleményét. Én speciel szeretem elmondani a véleményem, és csak akkor nem írok komit vkinek, ha leestem a székről fáradtságomban és nem küldtem el. Vagy felállítottak a gép elől és kiléptek az ablakból, utána meg elfelejtettem komit írni.
És hogy miért mondom, hogy addig se kell írnom? Valószínűnek tartom, nem ismersz élőbe, és ha mégis, akkor se ismersz teljesen, mert a sok emberből, akiket ismerek, és akiket barátomnak tartok, vagy családtagomnak, azok közül egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ismer igazából. Nincs olyan hercegnő-életem, mint ami sokszor kívülről látszik (azért olyan rossz se), de nem tudod elképzelni, milyen érzések kavarognak bennem egy nap. Sokszor nincs erőm, se kedvem, se ihletem írni, mert egyszerűen lehangolt napom volt... ilyenkor általában beszélek Flore Clarine-nal és elkezdek írni xd (Ha hirtelen jön fejezet, azt neki köszönjétek! :D)
Szóval most, hogy összehordtam mindenféle marhaságot magamról, meg az idióta életemről, ami olyan, mint bárki másnak, mégis más, és sikerült megint csak magamról dumálnom... közlöm, hogy ma sztem jön friss... xd
Cloeé~
Szia babám! Nagyon sokat jelentett nekem az a két mondat, amit írtál, és az ilyenek miatt érdemes blogot írni xd Szörnyen büszke vagyok, hogy van egy ilyen fantasztikus barátnőm, mint te. És boldog vagyok, hogy megismerhettelek. Sok barátom van a blogon, de már az első pillanatban beloptad magad a szívembe.
Egyszóval boldog vagyok, és bár szerintem megint megbizonyosodhattatok afelől, hogy nem vagyok normális, de tényleg nem vagyok az, szerencsére.
Puszi
2011. május 21., szombat
Új nevem van!
Sziasztok!
A régi Cukorkaa helyett most egy angol nevet talált ki nekem Cassy, ami nem más, mint Florence Ploody.
Légyszi mostantól így hívjatok!
Puszi
A régi Cukorkaa helyett most egy angol nevet talált ki nekem Cassy, ami nem más, mint Florence Ploody.
Légyszi mostantól így hívjatok!
Puszi
2011. május 18., szerda
Moon love- 25. fejezet
Sziasztok! Tádáám, FEJEZET! xd
Igen, mostantól ilyen nagy betűkkel fogok írni... mert belegondoltam, hogy van, akinek rossz a kisbetű... és rosszul lát(mint én xd) M1. Jó olvasást :) Pusz :D
" A boldogság olyan, mint egy giccses sanzon, nyár van, tündöklően vibrál a lombok között a verőfény, és átöleled azt, akit szeretsz."
- Barbara Eva Hale?- ismételtem döbbenten. Jake bólintott.
- Kinek a lánya volt?- kérdeztem.
- Rudolf Hale- mondta. Ha dobogott volna a szívem, akkor már régen megállt volna. Rudolf az öcsém volt.
- Rudolf...- leheltem halkan.
- Ismerted?- kérdezte.
- Nem, csupán véletlenségből Hale a nevem nekem is- horkantam fel. Jacob mélyen hallgatott.
- Az öcsém volt. Mi volt vele? Hogyan halt meg?- érdekes, de sohasem jutott eszembe megkeresni a régi családomat- egészen mostanáig. Viszont ebben a pillanatban minden vágyam volt, hogy többet tudjak meg róluk, és -mint azt az előbb megtudtam- az unokahúgomról.
- Nos... Ő 1978-ban halt meg, egy hirtelen betegségben. Valószínűleg előrehaladott tüdőrák volt... Ezt már nem tudtam megvárni. Ugyanis miután összejöttem Barbie-val, terhes lett... és köztudott, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük. Elhagytam...- mondta. Nem hittem a fülemnek.
- Szóval azt hitted, hogy megcsalt- vontam le.
- Tudom, hogy megcsalt. A vámpíroknak nem lehet gyerekük- ismételte önmagát. És igazat kellett, hogy adjak neki. Valóban nem lehet gyerekünk...
Ezután még mesélt nekem Barbaráról, hogy nagyon hasonlított rám. Sőt, mondhatni ugyanolyan volt, mint én. Majd miután kimerítettük ezt a témát- a részéről, én még kérdezni fogok-, jött a kínos rész. Megbeszélni az előbb átélt... együttlétet.
Mindketten mélyen hallgattunk egy ideig, de aztán abban egyeztünk meg, hogy ez azért mégiscsak tökéletes volt, de maradunk barátok, néha egy kis plusszal. Ez jó, mert nincs féltékenykedés, és nem szólunk bele a másik dolgába, mégis a testi örömök megvannak.
Így legalább nem fogok kikezdeni emberekkel...
Bella
Jasper-rel szemben álltam. El sem hittem, hogy itt van. Hogy végre elérhetem, és nem kell elfutnom előle. Örökké együtt...- ez annyira szép mondat, hogy az sem biztos, hogy teljesül
- Jasper...- leheltem, Ő pedig csak bámult rám. Lehet, hogy az utolsó találkozásunkkor mindent elszúrtam, és soha, de soha többé nem tud már szeretni? Soha, de soha... míg világ a világ, gyűlöl.- ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, és egyre idegesebb lettem, mert percek óta nem szólalt meg.
Mielőtt még eszembe juthatott volna a következő, még pánikkeltőbb gondolatmenet, Jasper mozdult, és a következő pillanatban az ajkait az enyémeken éreztem. Többet éreztem most iránta, mint eddig bármikor, és úgy éreztem, hogy ez mindig csak erősödni fog. Nem lehet majd betelni vele. Percekig álltunk ott, gyengéden csókolva a másikat, és nem is akartunk többet. Az arcát fogtam, Ő pedig a derekamat ölelte, de olyan gyengéden, mintha porcelánbaba lennék.
- Szeretlek, és te is, ne is tagadd- vigyorgott rám.
- Eszem ágában sem volt- mosolyogtam vissza. Ebben a pillanatban felhőtlenül boldog voltam.
- Na, most hogy megkukkoltam a smárolós pillanatot, akár a pajzsod alá is vonhatnál, Bella- ugrott le a fáról Jane. Meg sem lepődtem rajta, hiszen, felmerült már bennetek az a kérdés, hogy hogyan is kerültem ide?
Miután elindultam, megkértem Alice-t, hogy nézzen bele kedvesem jövőjébe, és kit látott a szőke hercegemmel? Jane Volturi-t, a kis kínzógépet. Ezután rögtön felhívtam Őt, és megbeszéltünk egy találkát, amiről Jazz nem tudott. Most pedig itt vagyunk.
Rávontam a pajzsomat, és elvigyorodtam.
- Köszönöm, hogy segítettél.. Igazán nem számítottam rá, és meglepődtem, hogy az életedet veszélyeztetted értem. Nem beszélve, hogy elvesztetted a helyedet a Volturi-ban.
- Te vagy az első, aki nem félelemből próbált barátkozni velem, és ezt értékeltem. És igazán elgondolkodtattál. Ezért gondoltam, hogy segíthetnék neked én is valamit. Viszont dekkolhatnék nálatok egy ideig? Aztán kezdek valamit magammal...- elmosolyodtam szavain, és meg is hatódtam.
- Természetesen, ameddig akarsz, nálunk maradsz. Ameddig nincs terved. Akár indulhatunk is haza. Viszont...- haboztam egy percet. Nem tudtam, Carlisle hogyan fog reagálni Jane-re, ha csak nem akarja kipróbálni a vega életmódot...
- Viszont?- vonta fel a szemöldökét.
- Bella arra céloz, hogy... Talán amíg nálunk vagy, kipróbálhatnád a mi életmódunkat, hiszen emberek közelében élünk, és feltűnő lenne mindig egy-egy ember eltűnése- mondta Jazz. Hálásan pillantottam rá, mire Ő csak átölelte a derekamat. Jane nagyot sóhajtott.
- Rendben, megpróbálom büdös állatok nyakát szívni- fintorgott, én csak felkuncogtam.
- Köszönjük, Jane. Így jelentősen könnyebb lesz- sóhajtott fel Jasper.
- Aha... De még ne induljunk. Fel kéne készülnöm a családotok fogadására. Eddig nem hiszem, hogy annyira szimpatikus lettem volna nekik- szusszantott egyet.
- Add magad, mert úgy könnyebb lesz. Majd a pajzsom alá vonom a családot, és akkor nem fogod tudni Őket bántani- vigyorogtam, Ő pedig megint mélyet sóhajtott, de bólintott, és még egy halvány mosolyt is kaptam.
- Köszi, így legalább Ők is félelem nélkül közeledhetnek felém.
- Igen. Akkor maradunk még. Kibérelünk egy hotelszobát, jó? Vagy inkább kettőt- vigyorodtam el, mikor belegondoltam, hogy mit is fogok csinálni este kedvesemmel...
Igen, mostantól ilyen nagy betűkkel fogok írni... mert belegondoltam, hogy van, akinek rossz a kisbetű... és rosszul lát(mint én xd) M1. Jó olvasást :) Pusz :D
" A boldogság olyan, mint egy giccses sanzon, nyár van, tündöklően vibrál a lombok között a verőfény, és átöleled azt, akit szeretsz."
25. fejezet
Rosalie- Barbara Eva Hale?- ismételtem döbbenten. Jake bólintott.
- Kinek a lánya volt?- kérdeztem.
- Rudolf Hale- mondta. Ha dobogott volna a szívem, akkor már régen megállt volna. Rudolf az öcsém volt.
- Rudolf...- leheltem halkan.
- Ismerted?- kérdezte.
- Nem, csupán véletlenségből Hale a nevem nekem is- horkantam fel. Jacob mélyen hallgatott.
- Az öcsém volt. Mi volt vele? Hogyan halt meg?- érdekes, de sohasem jutott eszembe megkeresni a régi családomat- egészen mostanáig. Viszont ebben a pillanatban minden vágyam volt, hogy többet tudjak meg róluk, és -mint azt az előbb megtudtam- az unokahúgomról.
- Nos... Ő 1978-ban halt meg, egy hirtelen betegségben. Valószínűleg előrehaladott tüdőrák volt... Ezt már nem tudtam megvárni. Ugyanis miután összejöttem Barbie-val, terhes lett... és köztudott, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük. Elhagytam...- mondta. Nem hittem a fülemnek.
- Szóval azt hitted, hogy megcsalt- vontam le.
- Tudom, hogy megcsalt. A vámpíroknak nem lehet gyerekük- ismételte önmagát. És igazat kellett, hogy adjak neki. Valóban nem lehet gyerekünk...
Ezután még mesélt nekem Barbaráról, hogy nagyon hasonlított rám. Sőt, mondhatni ugyanolyan volt, mint én. Majd miután kimerítettük ezt a témát- a részéről, én még kérdezni fogok-, jött a kínos rész. Megbeszélni az előbb átélt... együttlétet.
Mindketten mélyen hallgattunk egy ideig, de aztán abban egyeztünk meg, hogy ez azért mégiscsak tökéletes volt, de maradunk barátok, néha egy kis plusszal. Ez jó, mert nincs féltékenykedés, és nem szólunk bele a másik dolgába, mégis a testi örömök megvannak.
Így legalább nem fogok kikezdeni emberekkel...
Bella
Jasper-rel szemben álltam. El sem hittem, hogy itt van. Hogy végre elérhetem, és nem kell elfutnom előle. Örökké együtt...- ez annyira szép mondat, hogy az sem biztos, hogy teljesül
- Jasper...- leheltem, Ő pedig csak bámult rám. Lehet, hogy az utolsó találkozásunkkor mindent elszúrtam, és soha, de soha többé nem tud már szeretni? Soha, de soha... míg világ a világ, gyűlöl.- ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, és egyre idegesebb lettem, mert percek óta nem szólalt meg.
Mielőtt még eszembe juthatott volna a következő, még pánikkeltőbb gondolatmenet, Jasper mozdult, és a következő pillanatban az ajkait az enyémeken éreztem. Többet éreztem most iránta, mint eddig bármikor, és úgy éreztem, hogy ez mindig csak erősödni fog. Nem lehet majd betelni vele. Percekig álltunk ott, gyengéden csókolva a másikat, és nem is akartunk többet. Az arcát fogtam, Ő pedig a derekamat ölelte, de olyan gyengéden, mintha porcelánbaba lennék.
- Szeretlek, és te is, ne is tagadd- vigyorgott rám.
- Eszem ágában sem volt- mosolyogtam vissza. Ebben a pillanatban felhőtlenül boldog voltam.
- Na, most hogy megkukkoltam a smárolós pillanatot, akár a pajzsod alá is vonhatnál, Bella- ugrott le a fáról Jane. Meg sem lepődtem rajta, hiszen, felmerült már bennetek az a kérdés, hogy hogyan is kerültem ide?
Miután elindultam, megkértem Alice-t, hogy nézzen bele kedvesem jövőjébe, és kit látott a szőke hercegemmel? Jane Volturi-t, a kis kínzógépet. Ezután rögtön felhívtam Őt, és megbeszéltünk egy találkát, amiről Jazz nem tudott. Most pedig itt vagyunk.
Rávontam a pajzsomat, és elvigyorodtam.
- Köszönöm, hogy segítettél.. Igazán nem számítottam rá, és meglepődtem, hogy az életedet veszélyeztetted értem. Nem beszélve, hogy elvesztetted a helyedet a Volturi-ban.
- Te vagy az első, aki nem félelemből próbált barátkozni velem, és ezt értékeltem. És igazán elgondolkodtattál. Ezért gondoltam, hogy segíthetnék neked én is valamit. Viszont dekkolhatnék nálatok egy ideig? Aztán kezdek valamit magammal...- elmosolyodtam szavain, és meg is hatódtam.
- Természetesen, ameddig akarsz, nálunk maradsz. Ameddig nincs terved. Akár indulhatunk is haza. Viszont...- haboztam egy percet. Nem tudtam, Carlisle hogyan fog reagálni Jane-re, ha csak nem akarja kipróbálni a vega életmódot...
- Viszont?- vonta fel a szemöldökét.
- Bella arra céloz, hogy... Talán amíg nálunk vagy, kipróbálhatnád a mi életmódunkat, hiszen emberek közelében élünk, és feltűnő lenne mindig egy-egy ember eltűnése- mondta Jazz. Hálásan pillantottam rá, mire Ő csak átölelte a derekamat. Jane nagyot sóhajtott.
- Rendben, megpróbálom büdös állatok nyakát szívni- fintorgott, én csak felkuncogtam.
- Köszönjük, Jane. Így jelentősen könnyebb lesz- sóhajtott fel Jasper.
- Aha... De még ne induljunk. Fel kéne készülnöm a családotok fogadására. Eddig nem hiszem, hogy annyira szimpatikus lettem volna nekik- szusszantott egyet.
- Add magad, mert úgy könnyebb lesz. Majd a pajzsom alá vonom a családot, és akkor nem fogod tudni Őket bántani- vigyorogtam, Ő pedig megint mélyet sóhajtott, de bólintott, és még egy halvány mosolyt is kaptam.
- Köszi, így legalább Ők is félelem nélkül közeledhetnek felém.
- Igen. Akkor maradunk még. Kibérelünk egy hotelszobát, jó? Vagy inkább kettőt- vigyorodtam el, mikor belegondoltam, hogy mit is fogok csinálni este kedvesemmel...
2011. május 17., kedd
Rossz volt a link :/
Hello! Szégyenlem magam, de rossz volt a link :$
Itt a jó:
Present the Past and the Future of the Present {Jelen a múlt és a jövő a jelen}
Friss íródik xd
Pusz
Itt a jó:
Present the Past and the Future of the Present {Jelen a múlt és a jövő a jelen}
Friss íródik xd
Pusz
2011. május 16., hétfő
Új blog... :$
Sziasztok! Megint egy ilyen bejegyzés xd
Szóval igazán egy szavatok sem lehet rám, mert január óta nem nyitottam új blogot, kivéve egyet, de azt már nem én szerkesztem, meg persze egyet át is vettem... Szóval az összesen 4 aktív blogom van, ami szerintem nem annyira tragikus szám, ha arra gondolunk, hogy két blogot hamarosan lezártnak tekinthetek. (Ez alatt ezt a történetet és az Illúziót értem!)
Na és most jöjjön a történet xD
Szóval... tulajdonképpen Alice életéről szól, próbálom könyv-hűen megfogalmazni majd. Onnantól kezdődik, hogy Alice vámpírrá válik. Az emberi életét nem mertem bevállalni :$
Remélem benéztek, vagy legalább egy pillantást vettek rá. A prológus már fent van, és hamarosan felkerül az első fejezet is, ami hát... se nincs tele izgalmakkal és még egy oldal is alig van, de a második fejezet is a héten érkezik ;)
Present the Past and the Future of the present {Jelen a múlt, és a jövő a jelen}
És gondolom a frissre is kíváncsiak vagytok... nah... szóval már elkezdtem írni, de ne várjatok tőlem csodákat xd.
Akkor minek nyitottam új blogot? Annak a fejezetei már megvannak :D
Puszi, Cukorkaa (lökött, de kedves írótok)
Szóval igazán egy szavatok sem lehet rám, mert január óta nem nyitottam új blogot, kivéve egyet, de azt már nem én szerkesztem, meg persze egyet át is vettem... Szóval az összesen 4 aktív blogom van, ami szerintem nem annyira tragikus szám, ha arra gondolunk, hogy két blogot hamarosan lezártnak tekinthetek. (Ez alatt ezt a történetet és az Illúziót értem!)
Na és most jöjjön a történet xD
Szóval... tulajdonképpen Alice életéről szól, próbálom könyv-hűen megfogalmazni majd. Onnantól kezdődik, hogy Alice vámpírrá válik. Az emberi életét nem mertem bevállalni :$
Remélem benéztek, vagy legalább egy pillantást vettek rá. A prológus már fent van, és hamarosan felkerül az első fejezet is, ami hát... se nincs tele izgalmakkal és még egy oldal is alig van, de a második fejezet is a héten érkezik ;)
Present the Past and the Future of the present {Jelen a múlt, és a jövő a jelen}
És gondolom a frissre is kíváncsiak vagytok... nah... szóval már elkezdtem írni, de ne várjatok tőlem csodákat xd.
Akkor minek nyitottam új blogot? Annak a fejezetei már megvannak :D
Puszi, Cukorkaa (lökött, de kedves írótok)
2011. május 10., kedd
Moon love- 24. fejezet
Sziasztok! Ash kérésére Alice szemszög lesz, és rájöttök valamire ebben a rövidke kis részben. :P
Köszönöm a komikat :D A komihatár megvolt, sőt +1 komit is kaptam :) Nem ígérem, hogy rögtön a 11 komi után lesz friss, de próbálok igazodni hozzátok :) Jó olvasást! Pusz!
24. fejezet
"... És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni..."
Alice
- Szeretlek!- húztam le magamhoz szerelmemet.
- Én is kicsim. Akkor éreztem utoljára ilyet, mikor találkoztam...
- Shh, ez most a mi éjszakánk és nem másról szól, hanem rólunk- tettem mutató ujjamat a kívánatos ajkaira. Egy percnyi néma csönd után, amit egymás szemébe nézve töltöttünk, végül megcsókoltam. Lehelete a számba tódult, majd lejjebb ment a torkomba. Később elváltunk, s Ő ledöntött az ágyra.
A helyet több napig készítettem. Egy kisebb házacska, amiben csak egy fürdőszoba és egy hálószoba van. Mondanom sem kell, hogy romantikus hangulatban van feldíszítve.
Lábaimat a csípője köré fontam, és csókokkal hintettem be a nyakát, amiket elégedett nyögésekkel jutalmazott...
Jane
Fent ültem a szobámban és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak most? A Mester egy ideig nem fog megbocsátani nekem...
Erősen füleltem a trónterembe, és sikerült elcsípnem egy-egy mondatot.
Na és miről volt szó? Csak nem egy bizonyos Jasper Hale-ról? És miről volt szó? Hát nem arról a borzasztóan jó dologról, hogy meg akarja öletni magát?
Tökéletes, mondhatom. Választhatok, melyik fontosabb nekem: Az egyetlen személy az létezésben, aki nem fél tőlem és kiállna mellettem... vagy a hatalmam, mint már 516 éve?
Rövid gondolkozás... hosszas gondolkozás... Ki vagy mi a fontosabb?
A csudába már, mit ér a létezés, ha nincs miért vagy kiért?- kérdeztem magamtól, miközben feltéptem az ajtómat és minden sebességemet bele adva rohantam a Nagy terembe. Meg is lett az eredménye, hiszen egy pillanat múlva már feltéptem a vaskos ajtót, és nagyot sikoltottam.
- Állj! Nem ölhetitek meg Őt!- kiáltottam magas, kislányos hangomon.
Minden szempár rám szegeződött. Nem voltam szégyenlős, de tényleg, de ha nem kéne magabiztosnak lennem, akkor régen vissza rohantam volna a szobámba és elbújtam volna a világ elől. Viszont most teszem valakiért és nem önmagamért.
Ez a gondolat biztatott arra, hogy maradjak- és jó döntést hoztam akkor.
- Jane, kedvesem, nem azt parancsoltam neked, hogy maradj a szobádban?- kérdezte mézes-mázas hangon A Mester. Normál esetben régen lesütöttem volna a szemem és elsüllyedtem volna szégyenemben, de most valaki boldogságáért cselekszem.
- De igen, Mester. Kérem, bocsásson meg nekem- kértem, miközben kieszeltem a tervemet. Nem valami nagy durranás, de hát ilyen kevés időből mást se tudok kihozni...
Hirtelen elkezdtem rohanni a terem közepén álló vámpír felé és mikor odaértem, felkaptam- ha egy ember nézne minket, kicsit furán nézne ki, ha egy kis 15 éves lányka elkezd eszeveszettül rohanni egy 19 éves fiú felé és minden gond nélkül felkapja- de mivel itt ember nem volt, a vámpírok pedig lefagyva álltak, nem volt nehéz dolgom annyira.
Kint letettem ezt a Jasper-t -azért mégse én futkározzak már vele!
- Siess, mert már elkezdtek keresni- suttogtam felé úgy, hogy biztosan csak Ő hallja.
Siettünk. A városon át mentünk. A fiúnak- mért nem nevezem a nevén!?- adtam egy köpenyt út közben. Hogy hogyan akadt a kezembe, azt nem tudom. Talán csak a szerencse állt most mellém.
Szóval a napsütés ellenére is mehettünk a városon át. Bevetettük magunkat az erdőbe. Kevés futás után, megszólaltam.
- Szóval te lennél a nevezetes Jasper Hale...- ez nem igazán volt kérdés, inkább kijelentés.
Meglepődve nézett rám.
- Honnan ismersz És te lennél ugyebár Jane Volturi?- a hangjából csak úgy áradt a meglepődöttség és az értetlenség.
- Mond neked az a név valamit, hogy Isabella Cullen?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miközben csak egy pillantást vetettem rá. Inkább a földet fixíroztam.
- Hol van?- kérdezte óriási fájdalommal a hangjában.- És Őt honnan ismered?
- Hogy most hol van, azt magam sem tudom. De megkeressük. És hogy honnan ismerem?- kérdeztem még mindig a földet bámulva. A fákat szerencsére még így is kikerültem, bár ez a találkozás nekem nem nagyon fájt volna.
- Honnan?- kérdezte, mikor már egy perce nem szólaltam meg.
- Miután eljött tőletek egy bizonyos Victoriával és Laurent-tel megjelent Volterrában és csatlakozni kívánt hozzánk. Természetesen embert nem ölt, hiszen Cullen- horkantam fel hangosan.
- És?
- Nem igazán kedveltem, mert Ő nem félt tőlem, de ez neki nem tetszett, úgyhogy kényszerített engem egy mélyre menő beszélgetésre. Legyen elég annyi, hogy itt az is kiderült számomra, hogy Te többet jelentesz neki, mint az az Edward vagy ki a franc. Az első küldetésen pedig hirtelen megvilágosodott és szépen lelépett tőlünk azzal búcsúzva, hogy rendbe teszi az életét és hogy puszilja Victoriát- mondtam el először gúnyos hangvételben, a végét pedig inkább dühösen.
- És ha ennyire ellenérzéseid vannak Bellával szemben, akkor miért mentettél meg?
- Mert mindezek ellenére életemben először megkedveltem valakit. Ő nem azért barátkozott volna velem, mert fél tőlem, hanem mert... nem is tudom miért, hiszen még csak kedves sem voltam vele. De Ő nem félt tőlem. És ennyivel azt hiszem tartozom neki, amiért erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy jobb legyen a kapcsolatunk.
- És fogalmad sincs arról, hogy merre lehet ebben a pillanatban?- kérdezte.
- Talán a családotokhoz ment- találgattam.
- Rendben, akkor én is oda megyek. Neked nem kell jönnöd, menj vissza Volterrába.
- Szerinted én is öngyilkos akarok lenni? Ha vissza megyek, tuti kinyírnak. Kell nekem egy kis ideig Bella pajzsa, attól nem fog megtalálni Demetri. Úgyhogy igazán belehúzhatnánk- vontam össze a szemöldököm és még gyorsabbra vettem az iramot, mert a beszélgetés során talán kicsit lassítottunk.
Bella
Hol lehet most a kedves családom? Jó lenne tudni... A régi házunkban már nincsenek.
Még jó, hogy megvan Alice képessége is. Így jóval könnyebb lesz megtalálni őket.
5 perc múlva pontosan megtudtam a pontos címüket. Nincs is olyan messze...
Felültem az első repülőre, röpke 3 óra múlva már ott is voltam. A ruhám még ép volt, de Alice úgyis át akar majd öltöztetni...
Benyitottam és megláttam a családomat- kivéve a legfontosabb személyt és még két vámpírt.
- Sziasztok...- törtem meg a beálló csendet. A levegőben érezhető volt a feszültség.
Viszont a következő pillanatban egy kis törpe ugrott a nyakamba olyan hévvel, hogy elterültünk a földön. Halkan elkacagtam magam, Ő pedig hangosan nevetett.
- Én is örülök, Alice- motyogtam. Nem mertem a szemükbe nézni.
- Bella, örülök, hogy újra látlak- mosolygott finoman Esme. Rossz volt látni, hogy nem öleli a derekát Carlisle.
- Én is- mondtam most már valamivel hangosabban és röviden felpillantottam rájuk.
A többiek is üdvözöltek. Viszont én utána rögtön a tárgyra tértem.
- Hol van Jasper?
- Nem tudjuk, utánad indult. Sajnos nem mondta, merre megy- láttam Alice-en hogy tényleg sajnálja.
- Értem. Köszönöm.
- Ezzel nem lettél okosabb, de tényleg nem tudjuk.
- Rendben, nem baj. Majd én megkeresem. Edward, beszélhetnénk kettesben?- ez volt a másik ok, ami miatt ide jöttem. Muszáj tisztázni a történteket.
Ő bólintott.
- Örültem, hogy újra láttalak titeket. Hamarosan újra találkozunk, ígérem, és akkor teljes lesz a család. Vissza hozom Rose-t és Jacobot is- ígértem meg, amiben teljesen biztos voltam.
- Várj Bella, hadd öltöztesselek előtte át!- nézett rám Alice kiskutya szemekkel. Na, mit mondtam?
- Rendben..- adtam be a derekam.
Fél órával később Edward mellett sétáltam emberi tempóban.
- Miért tetted velem azt akkor? Egy fajta bosszú volt?- tört ki belőle hamarosan.
- Nem bosszú volt... csak egyszerűen meg kellett tennem. Ha akkor össze házasodunk, minden rosszabbul sült volna el. Másra már nem volt időm...
Elfogadta a válaszom.
- Szerettél akkor még?- kérdezte.
- Igazából nem... Jasper miatt csináltam- hajtottam le a fejem.
- Tudod mit? Zárjuk le az egészet... Légy boldog Jazz-el...- mondta ki azokat a szavakat, amikre nem számítottam, és azt hittem, csak képzelődök.
- Komolyan beszélsz?- kérdeztem.
- Igen.
- Egyszer még rád talál az igaz szerelem egy igazán aranyos nő mellett és boldog leszel- mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
- Vigyázz magadra az úton, és egyben hozd vissza a családot.
- Rendben Te pedig "Mondd ki amit érzel, csinálj, amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz"!- kacsintottam rá. Ezt egy könyvben olvastam egyszer és megmaradt az emlékezetemben- bár mi nem?
- Mintha ismerős lenne- húzta száját féloldalas mosolyra. Egy puszit nyomtam még az arcára, majd elsétáltam a helyszínről, ahol végre olyan dolog ért, ami mosolyra késztetett.
Vissza mentem a házhoz és beültem a kocsimba. Alice már betette a csomagtartóba a bőröndöket, így mehettem.
Átkoztam a kis törpét, amiért ilyen ruhát adott rám. Magassarkú és mini szoknya. Gondolom ez mindent elárul...
Itt is lenne a friss. Nem tudom, mikor lesz a következő, de próbálom megírni időre. Köszönöm a 42 rendszeres olvasót! 11 komi ;)
Köszönöm a komikat :D A komihatár megvolt, sőt +1 komit is kaptam :) Nem ígérem, hogy rögtön a 11 komi után lesz friss, de próbálok igazodni hozzátok :) Jó olvasást! Pusz!
24. fejezet
"... És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni..."
Alice
- Szeretlek!- húztam le magamhoz szerelmemet.
- Én is kicsim. Akkor éreztem utoljára ilyet, mikor találkoztam...
- Shh, ez most a mi éjszakánk és nem másról szól, hanem rólunk- tettem mutató ujjamat a kívánatos ajkaira. Egy percnyi néma csönd után, amit egymás szemébe nézve töltöttünk, végül megcsókoltam. Lehelete a számba tódult, majd lejjebb ment a torkomba. Később elváltunk, s Ő ledöntött az ágyra.
A helyet több napig készítettem. Egy kisebb házacska, amiben csak egy fürdőszoba és egy hálószoba van. Mondanom sem kell, hogy romantikus hangulatban van feldíszítve.
Lábaimat a csípője köré fontam, és csókokkal hintettem be a nyakát, amiket elégedett nyögésekkel jutalmazott...
Jane
Fent ültem a szobámban és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak most? A Mester egy ideig nem fog megbocsátani nekem...
Erősen füleltem a trónterembe, és sikerült elcsípnem egy-egy mondatot.
Na és miről volt szó? Csak nem egy bizonyos Jasper Hale-ról? És miről volt szó? Hát nem arról a borzasztóan jó dologról, hogy meg akarja öletni magát?
Tökéletes, mondhatom. Választhatok, melyik fontosabb nekem: Az egyetlen személy az létezésben, aki nem fél tőlem és kiállna mellettem... vagy a hatalmam, mint már 516 éve?
Rövid gondolkozás... hosszas gondolkozás... Ki vagy mi a fontosabb?
A csudába már, mit ér a létezés, ha nincs miért vagy kiért?- kérdeztem magamtól, miközben feltéptem az ajtómat és minden sebességemet bele adva rohantam a Nagy terembe. Meg is lett az eredménye, hiszen egy pillanat múlva már feltéptem a vaskos ajtót, és nagyot sikoltottam.
- Állj! Nem ölhetitek meg Őt!- kiáltottam magas, kislányos hangomon.
Minden szempár rám szegeződött. Nem voltam szégyenlős, de tényleg, de ha nem kéne magabiztosnak lennem, akkor régen vissza rohantam volna a szobámba és elbújtam volna a világ elől. Viszont most teszem valakiért és nem önmagamért.
Ez a gondolat biztatott arra, hogy maradjak- és jó döntést hoztam akkor.
- Jane, kedvesem, nem azt parancsoltam neked, hogy maradj a szobádban?- kérdezte mézes-mázas hangon A Mester. Normál esetben régen lesütöttem volna a szemem és elsüllyedtem volna szégyenemben, de most valaki boldogságáért cselekszem.
- De igen, Mester. Kérem, bocsásson meg nekem- kértem, miközben kieszeltem a tervemet. Nem valami nagy durranás, de hát ilyen kevés időből mást se tudok kihozni...
Hirtelen elkezdtem rohanni a terem közepén álló vámpír felé és mikor odaértem, felkaptam- ha egy ember nézne minket, kicsit furán nézne ki, ha egy kis 15 éves lányka elkezd eszeveszettül rohanni egy 19 éves fiú felé és minden gond nélkül felkapja- de mivel itt ember nem volt, a vámpírok pedig lefagyva álltak, nem volt nehéz dolgom annyira.
Kint letettem ezt a Jasper-t -azért mégse én futkározzak már vele!
- Siess, mert már elkezdtek keresni- suttogtam felé úgy, hogy biztosan csak Ő hallja.
Siettünk. A városon át mentünk. A fiúnak- mért nem nevezem a nevén!?- adtam egy köpenyt út közben. Hogy hogyan akadt a kezembe, azt nem tudom. Talán csak a szerencse állt most mellém.
Szóval a napsütés ellenére is mehettünk a városon át. Bevetettük magunkat az erdőbe. Kevés futás után, megszólaltam.
- Szóval te lennél a nevezetes Jasper Hale...- ez nem igazán volt kérdés, inkább kijelentés.
Meglepődve nézett rám.
- Honnan ismersz És te lennél ugyebár Jane Volturi?- a hangjából csak úgy áradt a meglepődöttség és az értetlenség.
- Mond neked az a név valamit, hogy Isabella Cullen?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miközben csak egy pillantást vetettem rá. Inkább a földet fixíroztam.
- Hol van?- kérdezte óriási fájdalommal a hangjában.- És Őt honnan ismered?
- Hogy most hol van, azt magam sem tudom. De megkeressük. És hogy honnan ismerem?- kérdeztem még mindig a földet bámulva. A fákat szerencsére még így is kikerültem, bár ez a találkozás nekem nem nagyon fájt volna.
- Honnan?- kérdezte, mikor már egy perce nem szólaltam meg.
- Miután eljött tőletek egy bizonyos Victoriával és Laurent-tel megjelent Volterrában és csatlakozni kívánt hozzánk. Természetesen embert nem ölt, hiszen Cullen- horkantam fel hangosan.
- És?
- Nem igazán kedveltem, mert Ő nem félt tőlem, de ez neki nem tetszett, úgyhogy kényszerített engem egy mélyre menő beszélgetésre. Legyen elég annyi, hogy itt az is kiderült számomra, hogy Te többet jelentesz neki, mint az az Edward vagy ki a franc. Az első küldetésen pedig hirtelen megvilágosodott és szépen lelépett tőlünk azzal búcsúzva, hogy rendbe teszi az életét és hogy puszilja Victoriát- mondtam el először gúnyos hangvételben, a végét pedig inkább dühösen.
- És ha ennyire ellenérzéseid vannak Bellával szemben, akkor miért mentettél meg?
- Mert mindezek ellenére életemben először megkedveltem valakit. Ő nem azért barátkozott volna velem, mert fél tőlem, hanem mert... nem is tudom miért, hiszen még csak kedves sem voltam vele. De Ő nem félt tőlem. És ennyivel azt hiszem tartozom neki, amiért erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy jobb legyen a kapcsolatunk.
- És fogalmad sincs arról, hogy merre lehet ebben a pillanatban?- kérdezte.
- Talán a családotokhoz ment- találgattam.
- Rendben, akkor én is oda megyek. Neked nem kell jönnöd, menj vissza Volterrába.
- Szerinted én is öngyilkos akarok lenni? Ha vissza megyek, tuti kinyírnak. Kell nekem egy kis ideig Bella pajzsa, attól nem fog megtalálni Demetri. Úgyhogy igazán belehúzhatnánk- vontam össze a szemöldököm és még gyorsabbra vettem az iramot, mert a beszélgetés során talán kicsit lassítottunk.
Bella
Hol lehet most a kedves családom? Jó lenne tudni... A régi házunkban már nincsenek.
Még jó, hogy megvan Alice képessége is. Így jóval könnyebb lesz megtalálni őket.
5 perc múlva pontosan megtudtam a pontos címüket. Nincs is olyan messze...
Felültem az első repülőre, röpke 3 óra múlva már ott is voltam. A ruhám még ép volt, de Alice úgyis át akar majd öltöztetni...
Benyitottam és megláttam a családomat- kivéve a legfontosabb személyt és még két vámpírt.
- Sziasztok...- törtem meg a beálló csendet. A levegőben érezhető volt a feszültség.
Viszont a következő pillanatban egy kis törpe ugrott a nyakamba olyan hévvel, hogy elterültünk a földön. Halkan elkacagtam magam, Ő pedig hangosan nevetett.
- Én is örülök, Alice- motyogtam. Nem mertem a szemükbe nézni.
- Bella, örülök, hogy újra látlak- mosolygott finoman Esme. Rossz volt látni, hogy nem öleli a derekát Carlisle.
- Én is- mondtam most már valamivel hangosabban és röviden felpillantottam rájuk.
A többiek is üdvözöltek. Viszont én utána rögtön a tárgyra tértem.
- Hol van Jasper?
- Nem tudjuk, utánad indult. Sajnos nem mondta, merre megy- láttam Alice-en hogy tényleg sajnálja.
- Értem. Köszönöm.
- Ezzel nem lettél okosabb, de tényleg nem tudjuk.
- Rendben, nem baj. Majd én megkeresem. Edward, beszélhetnénk kettesben?- ez volt a másik ok, ami miatt ide jöttem. Muszáj tisztázni a történteket.
Ő bólintott.
- Örültem, hogy újra láttalak titeket. Hamarosan újra találkozunk, ígérem, és akkor teljes lesz a család. Vissza hozom Rose-t és Jacobot is- ígértem meg, amiben teljesen biztos voltam.
- Várj Bella, hadd öltöztesselek előtte át!- nézett rám Alice kiskutya szemekkel. Na, mit mondtam?
- Rendben..- adtam be a derekam.
Fél órával később Edward mellett sétáltam emberi tempóban.
- Miért tetted velem azt akkor? Egy fajta bosszú volt?- tört ki belőle hamarosan.
- Nem bosszú volt... csak egyszerűen meg kellett tennem. Ha akkor össze házasodunk, minden rosszabbul sült volna el. Másra már nem volt időm...
Elfogadta a válaszom.
- Szerettél akkor még?- kérdezte.
- Igazából nem... Jasper miatt csináltam- hajtottam le a fejem.
- Tudod mit? Zárjuk le az egészet... Légy boldog Jazz-el...- mondta ki azokat a szavakat, amikre nem számítottam, és azt hittem, csak képzelődök.
- Komolyan beszélsz?- kérdeztem.
- Igen.
- Egyszer még rád talál az igaz szerelem egy igazán aranyos nő mellett és boldog leszel- mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
- Vigyázz magadra az úton, és egyben hozd vissza a családot.
- Rendben Te pedig "Mondd ki amit érzel, csinálj, amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz"!- kacsintottam rá. Ezt egy könyvben olvastam egyszer és megmaradt az emlékezetemben- bár mi nem?
- Mintha ismerős lenne- húzta száját féloldalas mosolyra. Egy puszit nyomtam még az arcára, majd elsétáltam a helyszínről, ahol végre olyan dolog ért, ami mosolyra késztetett.
Vissza mentem a házhoz és beültem a kocsimba. Alice már betette a csomagtartóba a bőröndöket, így mehettem.
Átkoztam a kis törpét, amiért ilyen ruhát adott rám. Magassarkú és mini szoknya. Gondolom ez mindent elárul...
Itt is lenne a friss. Nem tudom, mikor lesz a következő, de próbálom megírni időre. Köszönöm a 42 rendszeres olvasót! 11 komi ;)
2011. május 8., vasárnap
Válaszok a komikra+friss időpont :)
Sziasztok drágáim!
Először is a friss időpont... megvan a 11 komi, viszont az én lusta természetemnek köszönhetően, még a szemszöget sem írtam bele a fejezetbe, és mivel napokig nem foglalkoztam szerencsétlen blogjaimmal, a történeteim történetét elfelejtettem :$ Nem vagyok normális, de ezt már elég régen tudom, ráadásul ehhez még társul a természetem is, ami hát... enyhén szólva rendetlen xD Szóval időpont nincs, nem tudom mikor hozom... :(
Akkor most jöjjenek a válaszok ( Azért még lehet komizni!)
Cloeé~ : nem véletlenül itt hagytam abba :P Talán még élsz valahol xd Én is mindig "siess"-ezek, szóval no problem. x)
Becky Writer: Nem baj, a fő hogy itt vagy(de azért hiányoltalak! :)) Köszönöm :) Jane a maga módján mondhatni pozitív szereplő lesz, ezt megtudjátok az elkövetkezendő fejezetekben :) Én is voltam Olaszországban, de akkor még nem írtam. És talááán annyit elárulhatok, hogy nem Rosalie és nem is Alice lesz :P
:::alice::: : Köszönöm szépen :)
Alexandra Cullen: Köszönöm :P És soha ne add fel, még lehet, hogy megmászod a Mount Everest-et is xD Soha nem lehet tudni... x)
Betti12: Igazán nem panaszkodhattok rám, eddig még nem hagytam akkora függővégeket :P És elkerülik egymást, de a végén happy lesz... vagy nem. Attól függ, milyen kedvem lesz :P
Deana: Igen, valószínűleg ha én lennék az olvasó, én is várnám :D A múltkor nem válaszoltam arra a komidra, ahol írtad, hogy Team Jacob vagy... Én viszont kizárólag Team Edward vagyok... nem azért, mert tetszik az önmarcangoló idióta, hanem mert... nem tudom miért. De esküszöm, hogy hánytam, amikor az Eclipse-ben csókolózott a Jacob és a Bella.( Nem csodálom egyébként, hogy az Eclipse-et az év legrosszabb filmjének jelölték!)
Névtelen 1.: Köszönöm :P
dorcsi_96: Semmi gond, most már itt vagy :) Köszönöm :)
Névtelen 2.: Köszönöm ^^
pipaa: Valaki megmenti, ettől nem kell félni... :)
lizaa: Örülök, hogy itt vagy :) Köszönöm szépen, örülök, hogy írtál :-)
Ne félj belevágni ;) Annak idején én is féltem, de azóta bele jöttem és hiszek magamban. Nem mellesleg ti is sok erőt kölcsönöztök nekem. Én azért írok, hogy az energiámat és sokszor a fájdalmamat kiadhassam magamból, és ez segít.
Minden esetre ha mégis belevágsz- AMIT NAGYON REMÉLEK!- akkor leges-legelőször engem értesíts ;))
100000 puszi nektek drágáim, aludjatok jót- Bogsee-nak mindig azt mondom, hogy velem!- és köszönöm, hogy rám szántok néha egy kis időt és elolvassátok a firkálmányomat :)*mindig meghatódok, ha véleményt olvasok*
Először is a friss időpont... megvan a 11 komi, viszont az én lusta természetemnek köszönhetően, még a szemszöget sem írtam bele a fejezetbe, és mivel napokig nem foglalkoztam szerencsétlen blogjaimmal, a történeteim történetét elfelejtettem :$ Nem vagyok normális, de ezt már elég régen tudom, ráadásul ehhez még társul a természetem is, ami hát... enyhén szólva rendetlen xD Szóval időpont nincs, nem tudom mikor hozom... :(
Akkor most jöjjenek a válaszok ( Azért még lehet komizni!)
Cloeé~ : nem véletlenül itt hagytam abba :P Talán még élsz valahol xd Én is mindig "siess"-ezek, szóval no problem. x)
Becky Writer: Nem baj, a fő hogy itt vagy(de azért hiányoltalak! :)) Köszönöm :) Jane a maga módján mondhatni pozitív szereplő lesz, ezt megtudjátok az elkövetkezendő fejezetekben :) Én is voltam Olaszországban, de akkor még nem írtam. És talááán annyit elárulhatok, hogy nem Rosalie és nem is Alice lesz :P
:::alice::: : Köszönöm szépen :)
Alexandra Cullen: Köszönöm :P És soha ne add fel, még lehet, hogy megmászod a Mount Everest-et is xD Soha nem lehet tudni... x)
Betti12: Igazán nem panaszkodhattok rám, eddig még nem hagytam akkora függővégeket :P És elkerülik egymást, de a végén happy lesz... vagy nem. Attól függ, milyen kedvem lesz :P
Deana: Igen, valószínűleg ha én lennék az olvasó, én is várnám :D A múltkor nem válaszoltam arra a komidra, ahol írtad, hogy Team Jacob vagy... Én viszont kizárólag Team Edward vagyok... nem azért, mert tetszik az önmarcangoló idióta, hanem mert... nem tudom miért. De esküszöm, hogy hánytam, amikor az Eclipse-ben csókolózott a Jacob és a Bella.( Nem csodálom egyébként, hogy az Eclipse-et az év legrosszabb filmjének jelölték!)
Névtelen 1.: Köszönöm :P
dorcsi_96: Semmi gond, most már itt vagy :) Köszönöm :)
Névtelen 2.: Köszönöm ^^
pipaa: Valaki megmenti, ettől nem kell félni... :)
lizaa: Örülök, hogy itt vagy :) Köszönöm szépen, örülök, hogy írtál :-)
Ne félj belevágni ;) Annak idején én is féltem, de azóta bele jöttem és hiszek magamban. Nem mellesleg ti is sok erőt kölcsönöztök nekem. Én azért írok, hogy az energiámat és sokszor a fájdalmamat kiadhassam magamból, és ez segít.
Minden esetre ha mégis belevágsz- AMIT NAGYON REMÉLEK!- akkor leges-legelőször engem értesíts ;))
100000 puszi nektek drágáim, aludjatok jót- Bogsee-nak mindig azt mondom, hogy velem!- és köszönöm, hogy rám szántok néha egy kis időt és elolvassátok a firkálmányomat :)*mindig meghatódok, ha véleményt olvasok*
2011. május 5., csütörtök
Wáhháá ezt nem hiszem el xD
Sziasztok édeseim!
Azt képzeljétek el, hogy kaptam még egy díjat, ezúttal Gréta Masen -től :D
Köszönöm!
Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogra!
3. Írj pár szót, miért kezdtél el írni!
4. Add tovább 5 embernek!(Ne felejtsd el linkelni a blogjukat!)
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1.: Megvolt :)
2.:
3.: Nyár elején elolvastam egy blogon a Midnight Sun-t, amit annak idején Benina szerkesztett. És innen kerültem az első Twilight-ficre, amit egyszerűen imádok a mai napig. Kb. egy hónappal- és több tíz elolvasott történettel- később elkezdtem írni az első történetemet, ami nem az "Öröklétig Egymással" volt, hanem egy másik, amit hamar befejeztem x) Januárban pedig megnyílt ez a blog. Na, ez nem pár szó volt :P
5.:
Alice656
Alice Axente
Cloeé~
Suzy
VattaCukor
Még egyszer köszönöm! Puszi
Azt képzeljétek el, hogy kaptam még egy díjat, ezúttal Gréta Masen -től :D
Köszönöm!
Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogra!
3. Írj pár szót, miért kezdtél el írni!
4. Add tovább 5 embernek!(Ne felejtsd el linkelni a blogjukat!)
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1.: Megvolt :)
2.:
3.: Nyár elején elolvastam egy blogon a Midnight Sun-t, amit annak idején Benina szerkesztett. És innen kerültem az első Twilight-ficre, amit egyszerűen imádok a mai napig. Kb. egy hónappal- és több tíz elolvasott történettel- később elkezdtem írni az első történetemet, ami nem az "Öröklétig Egymással" volt, hanem egy másik, amit hamar befejeztem x) Januárban pedig megnyílt ez a blog. Na, ez nem pár szó volt :P
5.:
Alice656
Alice Axente
Cloeé~
Suzy
VattaCukor
Még egyszer köszönöm! Puszi
2011. május 4., szerda
Díj :DDD
Sziasztok!
Ma már a 2. díjamat kaptam meg, ez fantasztikus! Szám szerint a 18. díjam.
Szabályok:
1.Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 5 dolgot!
4. Add tovább 5 embernek!
5. Írj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1.: Köszönöm szépen Brigi Bogyónak!!!!
2.: Kint van :D
3.: Húh...
Van két óriási kutyánk( Francia juhász a fajtájuk!)
Egyszerűen imádom a blogos családomat(Meg persze az igazit is!xD)
Mostanában furcsa hangulatváltozásaim vannak... múltkor pl. majd' elaludtam, a következő pill.-ben pedig már futásban vezettem le az energiámat xD
Nagy álmom, hogy egyszer élőben is találkozzak a blogos barátaimmal.
És h Beus szavait idézzem:
Ego manó vagy és bolond, de ezért is szeretünk téged ( vagyis Bogsee, én és sokan mások)
4.: Szemi alias Beus9416
Bence.
Bogsee
5. Megvolt ;)
Friss lejjebb :D
Puszi
Ma már a 2. díjamat kaptam meg, ez fantasztikus! Szám szerint a 18. díjam.
1.Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 5 dolgot!
4. Add tovább 5 embernek!
5. Írj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1.: Köszönöm szépen Brigi Bogyónak!!!!
2.: Kint van :D
3.: Húh...
Van két óriási kutyánk( Francia juhász a fajtájuk!)
Egyszerűen imádom a blogos családomat(Meg persze az igazit is!xD)
Mostanában furcsa hangulatváltozásaim vannak... múltkor pl. majd' elaludtam, a következő pill.-ben pedig már futásban vezettem le az energiámat xD
Nagy álmom, hogy egyszer élőben is találkozzak a blogos barátaimmal.
És h Beus szavait idézzem:
Ego manó vagy és bolond, de ezért is szeretünk téged ( vagyis Bogsee, én és sokan mások)
4.: Szemi alias Beus9416
Bence.
Bogsee
5. Megvolt ;)
Friss lejjebb :D
Puszi
17. díjam :DDD
Sziasztok olvasók!
Képzeljétek, megkaptam 17. díjamat is! Ez elképesztő és ijesztő, de annyira örülök neki! Wáháá tök jó (L)
(párosok esetében mindegyik félnek meg kell csinálnia, de ketten együtt is csak 1 embernek adhatják tovább :P )
1.: Imádott írónk, Cloeé~ adta ezt a fantasztikus díjat. Köszönjük drágám :)
2.: Igazából úgy volt, hogy a barátnőimmel szilvesztereztem, és mire reggel felébredtem, az agyamban volt a történet és fürdés után rögtön meg is nyitottam :$ Most pedig gondolom nem kell mondanom, hogy mennyire boldog vagyok, hogy ennyire sikeres ez a blogom.
3.: Nos ezzel a bloggal... úgy 30 fejezetre tervezem, de ha addig még több ihletem lesz, LEHET, hogy bele kezdek egy 2. részbe is. Az írással pedig nagyon hosszú távú céljaim vannak xD
4.:
1.: Sokszor úgy érzem, összecsapom a fejezeteket, amik még így is szörnyen rövidek.
2.+3.: Nem tudok többet, de ti csak nyugodtan kritizáljátok!
5.: Imádott, egyik kedvenc írónőmnek, aki szomorú történetet ír, mégis tud úgy fogalmazni, hogy vicces legyen, valamint humoros "jelenetek" vannak benne :) Aki kapja, az nem más, mint Bogsee
Fejezet lejjebb, drágáim! 11 komi!
Puszi
Képzeljétek, megkaptam 17. díjamat is! Ez elképesztő és ijesztő, de annyira örülök neki! Wáháá tök jó (L)
Szabályok:
-meg kell köszönni, természetesen :) linkelve annak akitől kapta
-annak aki megkapja, le kell írnia Ki vagy mi inspirálta őt az írásban
-vannak e hosszútávú céljai a dologgal
-három dolgot, ami a munkájára, írásaira legjellemzőbb
-végezetül, tovább adhatja egyetlen írónak (író párosnak) aki szerinte megérdemli (linkelve)(párosok esetében mindegyik félnek meg kell csinálnia, de ketten együtt is csak 1 embernek adhatják tovább :P )
1.: Imádott írónk, Cloeé~ adta ezt a fantasztikus díjat. Köszönjük drágám :)
2.: Igazából úgy volt, hogy a barátnőimmel szilvesztereztem, és mire reggel felébredtem, az agyamban volt a történet és fürdés után rögtön meg is nyitottam :$ Most pedig gondolom nem kell mondanom, hogy mennyire boldog vagyok, hogy ennyire sikeres ez a blogom.
3.: Nos ezzel a bloggal... úgy 30 fejezetre tervezem, de ha addig még több ihletem lesz, LEHET, hogy bele kezdek egy 2. részbe is. Az írással pedig nagyon hosszú távú céljaim vannak xD
4.:
1.: Sokszor úgy érzem, összecsapom a fejezeteket, amik még így is szörnyen rövidek.
2.+3.: Nem tudok többet, de ti csak nyugodtan kritizáljátok!
5.: Imádott, egyik kedvenc írónőmnek, aki szomorú történetet ír, mégis tud úgy fogalmazni, hogy vicces legyen, valamint humoros "jelenetek" vannak benne :) Aki kapja, az nem más, mint Bogsee
Fejezet lejjebb, drágáim! 11 komi!
Puszi
Moon love- 23. fejezet
Sziasztok! És íme, itt a 23. fejezet... Úgy tervezem, hogy 30 fejezetes lesz, de még minden változhat ugyebár... Soha nem lehet tudni. Köszi a komikat! Mostantól 11 komi a komihatár :D Sorry!
Ez a fejezet... lehet, hogy egy kicsit nem lesz érthető... de.. khm. Eléggé furcsán érzem mostanában magam, és valahogy ez történik a fejezetben. Megőrültem... xD Rosalie és Jacob szemszög direkt nem volt benne :D
A dizimbe szerelmes vagyok... úgyhogy nem bántani!!!
23. fejezet
Tudod,van aki némán ül,
Van aki megőrül,
Van aki tűr, és van, aki elmenekül,
De néha van aki küzd, és néha van aki nyer,
Ha kell belehalok,de nem adom fel.
Bella
Menekültem innen. Jane és a többiek úgy néztek rám, mintha őrült lennék, de lehet, hogy igazuk volt...
Azt akartam, hogy minél előbb hagyjuk el Seattle-t, és emiatt nem átallottam bevetni a képességemet sem. Csak kerüljek minél messzebb Seattle-től, Jasper-től... az emlékektől és életem legfontosabb személyétől.
Reménykedem benne, hogy egyszer még együtt leszünk majd... de nem most. Még nem vagyok túl a múlton... Túl gyors volt minden.
Még a látszat ellenére nem tettem túl magam azon, hogy Edward annak idején lefeküdt Alice-szel. Hogy nem voltam elég neki.
Fáj, borzasztóan fáj. Talán még szeretem Őt is...
Igen, emberek, valóban meginogtam. Eddig egész biztos voltam benne, hogy nem szeretem már, de most már nem annyira vagyok biztos a dolgomban. Hiszen emiatt menekülök. De Jasper... Ő a mindenem.
És nem tettem túl magam a családom széthullásán.
És ebben a pillanatban hasított belém: Mit csinálok? Elfutok a problémák elől. Csak mert nem úgy alakult valami, ahogy elterveztem.
Semmi nem úgy alakult- gondoltam magamban keserűen. De akkor is... Mindig, életem minden egyes kibaszott pillanatában azért harcoltam, hogy úgy alakuljon minden, ahogy én akarom.
De végül is miről szól az élet? Nem erről? Azért küzdesz, hogy aztán úgy halj meg, hogy olyan életet éltél, amilyet elterveztél- embereknek.
De a vámpíroknál miről is szól mindez? Hát ez az... a nagy semmiről. Ha van szerelmed, akkor róla... de ha nincs, akkor soha nem tudod meg, mi az az érzelem.
Megálltam. Az avar és a föld a lábam alatt felgyűrődött, ahogy előre csúsztam a hirtelen fékezés miatt.
A köpenyemet suhogva kaptam le magamról. A többiek, Jane, Alec, Felix és Dem meglepődve néztem rám.
- Mit csinálsz, Bella?- kérdezte végül Alec.
- Én nem megyek vissza Volterrába- jelentettem ki.
- Hogy képzeled?- kérdezte felháborodva Jane.
- Rendbe hozom az elcseszett életemet... aztán talán még egyszer visszatérek hozzátok. Puszilom Vick-et !- dobtam a kezébe a köpenyem, majd a következő pillanatban már nem voltam a helyszínen...
Jasper
Nem... szeret...
Mit tettem ebben a kibaszott életben, hogy senki nem szeret? Mindenki átgázol rajtam!? Miért?
Úgy döntöttem, senkinek nem jó az, ha én élek még ezen a földön... mi lehet hatásosabb halál a Volturinál? Nincs miért életben hagyniuk.
El is indultam, felültem az első utamba akadó repülőre, ami Firenzébe ment. Bella emlékétől már Seattle-ben elbúcsúztam és már nem is akartam rá gondolni. Nem akartam semmire sem gondolni. Hiszen miért akarnék én rossz dolgokra gondolni?
Csak is rossz dolgok léteznek ezen a cseszett földön. És a szerelem a legrosszabb... Mindig elbassza az életedet és nem marad utána semmi, csak tátongó űr a belsődben.
Ha küzdesz ellene túléled. Ha nem... akkor rosszabb a méregnél.
De mégsem akarom elfelejteni...
Egyszer olvastam egy idézetet, valahogy így szólt: "A múltadon már nem változtathatsz, akárhogy is akarsz, a múltad örökké emlék marad, s azt elfelejteni ne is akard, mert hiába történt sok rossz dolog, voltak benne édes pillanatok."
Igen, így szólt. És ez igaz.
Nem fogom elfelejteni sem Alice-t, sem Bellát... Hiszen miért akarnék én szabadulni tőlük?
Kit érdekel ez az egész? Engem nem... Talán. Vagy nagyon? Áhh, hagyjuk... Megőrültem.
Jane (ez a szemszög azért lesz benne, mert Annabella mondta, hogy írhatnék egy ilyet is)
Most mit mondjak A Mesternek? Így nem kerülhetek a szeme elé! Ez a Bella egy idióta. Hát megfojtom...
Viszont életemben először megkedveltem valakit, és az Ő volt. Nem félt tőlem és szívesen volt velem. Ez rendkívül furcsa érzés volt, és a monoton életem után nem volt könnyű megszokni.
Őszintén, Én nem vagyok az a barátkozó fajta és ha tehetem, alá teszek a vámpírnak, de Bella más volt... Még azt is el tudtam volna képzelni, hogy barátok legyünk egyszer.
Chh... egy Cullennel? Mire észbe kaptam volna, eltűnt.
- Jane?- kérdezte félve bátyám. Na igen, most nem a barátságról kéne elmélkednem, hanem arról, hogy azt a hülye fruskát vissza szerezzem.
- Keressük meg!- morogtam rájuk, mire rögtön eltűntek mellőlem.
De innen hogyan? Ha megtudja, hogy keressük, nem kerül nagyobb erőfeszítésébe és máris a világ másik felére kerül.
/Hat óra múlva/
Ha a kezeim közé kerül az a vámpír, nem lesz feje!- fortyogtam magamban, miközben futottunk haza felé. Félek.
Mit tegyek? Így nem kerülhetek Volterrába! Megölnek! Na jó, talán azért azt nem, de könnyen lehet, hogy kicsit rosszabb sorom lesz. Végül is most én vagyok a vezető, és nekem kéne ügyelnem a csapatra.
Már egészen közel járunk. Jobban mondva itt vagyunk a város szélén.
Bent azonnal a Nagy terembe mentünk, ahol A Mester végig nézett rajtunk, majd összevonta fekete szemöldökét.
- Isabella hol van?- kérdezte nyugtalanul.
- Nos... khm... Isabella út közben levált tőlünk és nem tudtuk megkeresni. Annyit mondott, hogy nem jön vissza, hanem rendbe teszi az életét, aztán elillant, Mester- mondtam cérnavékony hangon.
Egy ideig semmit nem lehetett hallani a teremben, mindenki a vezetők válaszát várta.
Végül A Mester hangja hallatszott, újra.
- És ezt hogy gondolta? Ti hogy gondoltátok?- kérdezte nyájasan, de már ismertem annyira, hogy tudjam, igazából nagyon is dühös jelen pillanatban. Mindenki mélyen hallgatott.
- Isabellát megkerestetjük, Ti pedig két hétig elő ne merjetek jönni a szobátokból, ha csak nem hívatunk titeket!- oké... de legalább nem végeznek ki minket. Két hétig viszont nincs vadászat. Az elég hosszú idő...
Jasper
A Nagy teremben álltam a három vezető és a többi Volturis körében. Aro ítéletére vártunk mindannyian.
- Rendben van- mondta. Éreztem a képességemmel, hogy valaminek nagyon örül.
Előtte ugyan olvasott a gondolataimban... lehet, hogy Bella kell neki?
Mindegy...
Viszont mielőtt kezdetét vehette volna a kivégzés, és ezzel egyetemben az én utolsó perceim, nyílt a vastag ajtó és egy vékony, kislányos hang nagyot kiáltott...
Ez a fejezet... lehet, hogy egy kicsit nem lesz érthető... de.. khm. Eléggé furcsán érzem mostanában magam, és valahogy ez történik a fejezetben. Megőrültem... xD Rosalie és Jacob szemszög direkt nem volt benne :D
A dizimbe szerelmes vagyok... úgyhogy nem bántani!!!
23. fejezet
Tudod,van aki némán ül,
Van aki megőrül,
Van aki tűr, és van, aki elmenekül,
De néha van aki küzd, és néha van aki nyer,
Ha kell belehalok,de nem adom fel.
Bella
Menekültem innen. Jane és a többiek úgy néztek rám, mintha őrült lennék, de lehet, hogy igazuk volt...
Azt akartam, hogy minél előbb hagyjuk el Seattle-t, és emiatt nem átallottam bevetni a képességemet sem. Csak kerüljek minél messzebb Seattle-től, Jasper-től... az emlékektől és életem legfontosabb személyétől.
Reménykedem benne, hogy egyszer még együtt leszünk majd... de nem most. Még nem vagyok túl a múlton... Túl gyors volt minden.
Még a látszat ellenére nem tettem túl magam azon, hogy Edward annak idején lefeküdt Alice-szel. Hogy nem voltam elég neki.
Fáj, borzasztóan fáj. Talán még szeretem Őt is...
Igen, emberek, valóban meginogtam. Eddig egész biztos voltam benne, hogy nem szeretem már, de most már nem annyira vagyok biztos a dolgomban. Hiszen emiatt menekülök. De Jasper... Ő a mindenem.
És nem tettem túl magam a családom széthullásán.
És ebben a pillanatban hasított belém: Mit csinálok? Elfutok a problémák elől. Csak mert nem úgy alakult valami, ahogy elterveztem.
Semmi nem úgy alakult- gondoltam magamban keserűen. De akkor is... Mindig, életem minden egyes kibaszott pillanatában azért harcoltam, hogy úgy alakuljon minden, ahogy én akarom.
De végül is miről szól az élet? Nem erről? Azért küzdesz, hogy aztán úgy halj meg, hogy olyan életet éltél, amilyet elterveztél- embereknek.
De a vámpíroknál miről is szól mindez? Hát ez az... a nagy semmiről. Ha van szerelmed, akkor róla... de ha nincs, akkor soha nem tudod meg, mi az az érzelem.
Megálltam. Az avar és a föld a lábam alatt felgyűrődött, ahogy előre csúsztam a hirtelen fékezés miatt.
A köpenyemet suhogva kaptam le magamról. A többiek, Jane, Alec, Felix és Dem meglepődve néztem rám.
- Mit csinálsz, Bella?- kérdezte végül Alec.
- Én nem megyek vissza Volterrába- jelentettem ki.
- Hogy képzeled?- kérdezte felháborodva Jane.
- Rendbe hozom az elcseszett életemet... aztán talán még egyszer visszatérek hozzátok. Puszilom Vick-et !- dobtam a kezébe a köpenyem, majd a következő pillanatban már nem voltam a helyszínen...
Jasper
Nem... szeret...
Mit tettem ebben a kibaszott életben, hogy senki nem szeret? Mindenki átgázol rajtam!? Miért?
Úgy döntöttem, senkinek nem jó az, ha én élek még ezen a földön... mi lehet hatásosabb halál a Volturinál? Nincs miért életben hagyniuk.
El is indultam, felültem az első utamba akadó repülőre, ami Firenzébe ment. Bella emlékétől már Seattle-ben elbúcsúztam és már nem is akartam rá gondolni. Nem akartam semmire sem gondolni. Hiszen miért akarnék én rossz dolgokra gondolni?
Csak is rossz dolgok léteznek ezen a cseszett földön. És a szerelem a legrosszabb... Mindig elbassza az életedet és nem marad utána semmi, csak tátongó űr a belsődben.
Ha küzdesz ellene túléled. Ha nem... akkor rosszabb a méregnél.
De mégsem akarom elfelejteni...
Egyszer olvastam egy idézetet, valahogy így szólt: "A múltadon már nem változtathatsz, akárhogy is akarsz, a múltad örökké emlék marad, s azt elfelejteni ne is akard, mert hiába történt sok rossz dolog, voltak benne édes pillanatok."
Igen, így szólt. És ez igaz.
Nem fogom elfelejteni sem Alice-t, sem Bellát... Hiszen miért akarnék én szabadulni tőlük?
Kit érdekel ez az egész? Engem nem... Talán. Vagy nagyon? Áhh, hagyjuk... Megőrültem.
Jane (ez a szemszög azért lesz benne, mert Annabella mondta, hogy írhatnék egy ilyet is)
Most mit mondjak A Mesternek? Így nem kerülhetek a szeme elé! Ez a Bella egy idióta. Hát megfojtom...
Viszont életemben először megkedveltem valakit, és az Ő volt. Nem félt tőlem és szívesen volt velem. Ez rendkívül furcsa érzés volt, és a monoton életem után nem volt könnyű megszokni.
Őszintén, Én nem vagyok az a barátkozó fajta és ha tehetem, alá teszek a vámpírnak, de Bella más volt... Még azt is el tudtam volna képzelni, hogy barátok legyünk egyszer.
Chh... egy Cullennel? Mire észbe kaptam volna, eltűnt.
- Jane?- kérdezte félve bátyám. Na igen, most nem a barátságról kéne elmélkednem, hanem arról, hogy azt a hülye fruskát vissza szerezzem.
- Keressük meg!- morogtam rájuk, mire rögtön eltűntek mellőlem.
De innen hogyan? Ha megtudja, hogy keressük, nem kerül nagyobb erőfeszítésébe és máris a világ másik felére kerül.
/Hat óra múlva/
Ha a kezeim közé kerül az a vámpír, nem lesz feje!- fortyogtam magamban, miközben futottunk haza felé. Félek.
Mit tegyek? Így nem kerülhetek Volterrába! Megölnek! Na jó, talán azért azt nem, de könnyen lehet, hogy kicsit rosszabb sorom lesz. Végül is most én vagyok a vezető, és nekem kéne ügyelnem a csapatra.
Már egészen közel járunk. Jobban mondva itt vagyunk a város szélén.
Bent azonnal a Nagy terembe mentünk, ahol A Mester végig nézett rajtunk, majd összevonta fekete szemöldökét.
- Isabella hol van?- kérdezte nyugtalanul.
- Nos... khm... Isabella út közben levált tőlünk és nem tudtuk megkeresni. Annyit mondott, hogy nem jön vissza, hanem rendbe teszi az életét, aztán elillant, Mester- mondtam cérnavékony hangon.
Egy ideig semmit nem lehetett hallani a teremben, mindenki a vezetők válaszát várta.
Végül A Mester hangja hallatszott, újra.
- És ezt hogy gondolta? Ti hogy gondoltátok?- kérdezte nyájasan, de már ismertem annyira, hogy tudjam, igazából nagyon is dühös jelen pillanatban. Mindenki mélyen hallgatott.
- Isabellát megkerestetjük, Ti pedig két hétig elő ne merjetek jönni a szobátokból, ha csak nem hívatunk titeket!- oké... de legalább nem végeznek ki minket. Két hétig viszont nincs vadászat. Az elég hosszú idő...
Jasper
A Nagy teremben álltam a három vezető és a többi Volturis körében. Aro ítéletére vártunk mindannyian.
- Rendben van- mondta. Éreztem a képességemmel, hogy valaminek nagyon örül.
Előtte ugyan olvasott a gondolataimban... lehet, hogy Bella kell neki?
Mindegy...
Viszont mielőtt kezdetét vehette volna a kivégzés, és ezzel egyetemben az én utolsó perceim, nyílt a vastag ajtó és egy vékony, kislányos hang nagyot kiáltott...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)