Sziasztok drágáim! Gondoltam, hozok nektek egy kis betekintést a következő fejibe. Remélem, minimum egy kérdés fel fog vetődni bennetek. Csütörtökön lesz friss ;)
"A szikla széléhez sétált és lebámult oda. Az arca, mint egy porcelán babáé, nem mutatott semmilyen érzelmet. Fekete szeme hűvösségről árulkodott, akárcsak csilingelő hangja. Tökéletes lábát még a csőfarmer sem tudta elrejteni, sőt, a tűsarkú cipővel és a fehér pólóval már-már szívfájdítóan szép látványt mutatott.- Igen, észre vettem- bólintott, majd még mindig nem véve le a szemét a szakadékról elsétált mellettem. Fel-alá sétált. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy valójában nagyon is ideges és nem az a jéghercegnő, akinek most látszik."
Ha szerintetek megérdemel egy-két megjegyzést, akkor bátran mondd ;)
Bocsi, ha esetleg úgy gondoljátok, hogy nem igazán ízelítőnek való. Nem szoktam ilyet kirakni, de most nem bírtam magammal :)
Sietek, remélem már várjátok a csütörtököt :)
2011. február 27., vasárnap
5. díj:)
Hali emberek :)
Megkaptam az 5. díjamat is, amit köszönök szépen Dorisznak! Nagyon jól esett :)))
3 dolog rólam:
1. Utálok tanulni(Ki nem?)
2. Ennek ellenére sebésznek készülök :)
3. Az emberekkel közvetlen vagyok, de csak kevés embert engedek közel magamhoz, viszont ha valakit szeretek, ahhoz már ragaszkodom is :) :$
Akinek tovább küldöm:
Rosalie23: Egy új élet reménysége
Ízisz: Ízisz blogja
Szemi alias Beus9514: When I look at You... Ha Rád nézek...
Stabby: Sweet and Bitter
Még egyszer nagyon köszi Dorisz!
Megkaptam az 5. díjamat is, amit köszönök szépen Dorisznak! Nagyon jól esett :)))
3 dolog rólam:
1. Utálok tanulni(Ki nem?)
2. Ennek ellenére sebésznek készülök :)
3. Az emberekkel közvetlen vagyok, de csak kevés embert engedek közel magamhoz, viszont ha valakit szeretek, ahhoz már ragaszkodom is :) :$
Akinek tovább küldöm:
Rosalie23: Egy új élet reménysége
Ízisz: Ízisz blogja
Szemi alias Beus9514: When I look at You... Ha Rád nézek...
Stabby: Sweet and Bitter
Még egyszer nagyon köszi Dorisz!
2011. február 24., csütörtök
Moon love- 9. fejezet
Nekem nem tetszik nagyon a vissza emlékezős rész ... Többet nem írok dalszöveget, mert elképesztően sok kedvenc számom van, és nincs kedvem válogatni.
Alice
Már elkönyveltem magamban, hogy soha nem leszünk már egy pár Jasperrel. Egyre komolyabb a kapcsolata Bells-el. És kezdünk végre újra barátnők lenni Bellával.
Néha már elgondolkozom, hogy talán megpróbálhatnánk Edwarddal. Már napok óta gondolkozom rajta, de sosem volt bátorságom beszélni is vele.
De most másképp lesz. Már az ajtaja előtt vagyok.
Bekopogtam.. Egy "tessék"-et kaptam, majd benyitottam.
- Szia Edward!- köszöntöttem kedvesen. Rám emelte aranyszín íriszeit.
- Szia Alice. Miről szeretnél beszélni?- kérdezte. Tudja, hogyha gondolatban valami érzelgős rock számot éneklek, akkor valamiről beszélni szeretnék, nem pedig magyarázni neki gondolatban.
- Rólunk- böktem ki. Felvonta szépen ívelt szemöldökét.
- Rólunk?
- Igen. Talán... Meg kéne próbálnunk együtt...- kezdtem tétován. Gondterhelten felsóhajtott, majd bólintott.
- Igen. Erre már én is gondoltam. Bella ezt javasolta.
- Jasper is. Akkor... Talán megismerhetnénk egymást közelebbről is...- mikor kimondtam, eszembe jutott, mennyire kétértelmű is ez a mondat.
- Ugye tudatában vagy, ez mennyire kétértelmű volt?
- Igen, de nem úgy értettem. Hanem.. beszélgessünk.
- Rendben.
Egész éjszaka beszélgettünk, majd reggel elváltunk egymástól, és elmentem öltözni. Egy fehér farmer szoknyát és egy vörös, vállpántos pólót vettem fel. Ideje lenne elmenni egy hosszabb bevásárlásra... Alig háromnegyedig van a Gardróbom...
Mikor elkészültem, leültem a fehér kanapéra, ami a szobámban található és megint bele néztem a jövőbe- csak amiatt, hogy biztos legyek a dolgomban.
De csak az Bella és Jazz eljegyzését láttam, ami három hónap múlva fog bekövetkezni.
Azért csak akkor, mert Jazz még nem választott gyűrűt.
Bepakoltam a táskámba, majd lementem a lépcsőn. Bella és Rosalie boldogan viháncoltak. Kicsit elszomorodtam, hiszen ha akkor nem vagyok olyan hülye, most én is ott lehetnék. Vissza emlékeztem arra a napra, amikor megtettük.
" A nap az égen szépen sütött és én élveztem a meleget. Közben természetesen a ruháimmal voltam elfoglalva. Rendbe raktam őket, bár eddig se volt rendetlenség, de ez a hosszú életem során belém rögződött: minden hétvégén újra és újra össze hajtogattam a ruháimat.
Éppen Jazz-re gondoltam, mikor megfordultam és Edward-ba ütköztem.
Túl közel került egymáshoz a szánk-és egyáltalán minden testrészünk.
Aztán minden olyan gyorsan történt. Egyszerre mozdultunk egymás felé, és a következő pillanatban az ágyon voltunk, majd már semmi nem volt a fejemben.
Aztán amikor vége lett, rájöttem mit tettem. Eszem ágában sem volt soha megcsalni Jazz-t, de már késő volt. Viszont teljesen más volt Edwarddal.
Talán egy kicsivel, de tényleg csak egy kicsivel jobb is volt. Ezért tettük meg újra és újra, míg végül lelepleződtünk."
Vajon a szigeten már lefeküdtek egymással, vagy nem?
Ezt azóta sem tudja senki. Bizonyosan igen, hiszen miután vissza jöttek tartották a három lépés távolságot. És amikor újra muszály volt közelebb kerülniük egymáshoz, akkor pedig már nem tudtak uralkodni maguk fölött. Ma pedig már felhőtlenül boldogok.
Fogtam magam és elindultam iskolába, hogy egy újabb napot töltsünk színjátékkal.
Bella
Jazzel már teljes mértékben együtt lehetek, aminek nagyon örülök, hiszen minden nappal egyre csak jobban belé esek.
Régen még gondolni sem gondoltam volna, hogy valaha nem Edward oldalán leszek, hanem Jasperén. És szó ami szó, jobban érzem vele magam, mint eddigi vámpír létemben Edwarddal. Boldog voltam, de nem annyira, mint most.
Mintha egy hosszú útután végre haza tértem volna. Megtaláltam a másik felemet. Eddig azt hittem, hogy Edward volt az, de eddigi elképzeléseim tévesnek bizonyultak, mert mindössze ötven év után meguntuk egymást.
Iskola után haza mentem és "felöltöttem" Brittany alakját. Ma ugyanis találkozóm van Aaronnal.
Szabad időmben- amit nem Jazzel töltöttem- kipróbáltam magam a dalszöveg írásban is. És nagy meglepetésemre volt miről írnom. A végére teljesen bele jöttem. Lehet, hogy mégis nekem való az éneklés..?
Na mindegy, a lényeg, hogy megmutatom neki.
Amikor már túl voltam az egész találkán- Aaron hozott magával egy dalszöveg írót is, hogy Ő is alaposan szemügyre vegye a munkámat-, nyugodtan kijelenthettem, hogy büszke vagyok magamra. Tetszett nekik.
Haza felé tövig nyomtam a gázt és közben mélyen elgondolkoztam mostani életemről.
Összehasonlítás képp': a régi, ember Bella régen össze tört volna, ha a férje, Edward- aki vámpír- megcsalja Alice-szel- a legjobb barátnőjével.
A mostani, erős vámpír Bella viszont össze szűrte a levet a legjobb barátjával, Jasper-rel, és neki kezdett, hogy énekesi karriert csináljon. Valamint rájött, hogy férjét nem is szerette igazán.
Hát ennyi különbség lenne egy erőtlen és bizonytalan ember és egy erős és magabiztos vámpír között?
A válasz igen. És én végül is jól jártam, hogy Victoria az ellenségem volt akkor. Hiszen megadta nekem azt, amire mindig is vágytam: olyan lehettem, mint egykori szerelmem. Úgy gondoltam, ha emberként nem feleltem meg neki, akkor egy gyönyörű szép vámpírként talán eléggé tud majd szeretni.
És így is lett.
Lefékeztem a ház előtt és beálltam a garázsba, amiből kettő is volt a házban. Beléptem a bejárati ajtón és rögtön vissza változtam az eredeti Bellára.
- Itthon vagyok!- mondtam normál hangnemben. Tudtam, hogy úgyis meghallják.
Valaki átölelte a derekamat és megpuszilta a nyakamat. De most nem jött a megszokott bizsergés, ami Jazznél szokott lenni.
Megfordultam az ölelésben és ki mással találtam volna szemben magam- mint Edwarddal. Közben Jasper is lejött- vámpír sebességgel- a lépcsőn és félre érthető testhelyzetben talált minket. Edward két karja a derekamon volt, az én kezeim pedig az Ő kezeit fogták, de ha ez nem lett volna elég, akkor még ott volt az is, hogy illetlenül közel hajolt hozzám.
Félve néztem Jazzre, aki úgy állt ott, mintha kővé dermedt volna. Az arcán a harag, a fájdalom, a csalódottság és a szerelem váltakozott. Végül a keserű csalódottság ült ki az arcára.
- Jasper, félre érted...- kezdtem volna, de félbe szakított.
- Mit? Hogy a volt férjeddel éppen csókolózni készültél!?- kiáltotta magából kikelve.
- Nem. Nem tudom mi történhetett ezzel az idiótával, de nem csalnálak meg, ezt te is tudod. És ha levenné rólam a mancsait, azt megköszönném- néztem haragosan villogó szemekkel Edward-ra.
Kitéptem magam a "karmai" közül és Jasper-hez futottam, de Ő nem ölelt át, hanem ugyan úgy, megdermedve állt ott.
- Jasper?- kérdezte suttogva, de választ nem kaptam. Le hajtottam a fejem, majd újra felnéztem, de Jazz még mindig nem engem nézett, hanem Edwarddal vívott szempárbajt.
Viszont ebben a pillanatban nálam betelt a pohár. Elegem volt abból, hogy Jasper nem hisz nekem, és nem fogja föl, hogy én nem vagyok Alice. Hogy Edward nyomul, mikor tudja, sőt, látja, hogy Jasper-t szeretem. Egyáltalában, úgy az egész életemből rohadtul elegem lett, s ennek Edward látta a kárát; Úgy éreztem, Ő ennek a nyomorúságos helyzetnek az oka.
Így felül kerekedtek állati ösztöneim és újra neki támadtam egykori szerelmemnek.
Alice
Már elkönyveltem magamban, hogy soha nem leszünk már egy pár Jasperrel. Egyre komolyabb a kapcsolata Bells-el. És kezdünk végre újra barátnők lenni Bellával.
Néha már elgondolkozom, hogy talán megpróbálhatnánk Edwarddal. Már napok óta gondolkozom rajta, de sosem volt bátorságom beszélni is vele.
De most másképp lesz. Már az ajtaja előtt vagyok.
Bekopogtam.. Egy "tessék"-et kaptam, majd benyitottam.
- Szia Edward!- köszöntöttem kedvesen. Rám emelte aranyszín íriszeit.
- Szia Alice. Miről szeretnél beszélni?- kérdezte. Tudja, hogyha gondolatban valami érzelgős rock számot éneklek, akkor valamiről beszélni szeretnék, nem pedig magyarázni neki gondolatban.
- Rólunk- böktem ki. Felvonta szépen ívelt szemöldökét.
- Rólunk?
- Igen. Talán... Meg kéne próbálnunk együtt...- kezdtem tétován. Gondterhelten felsóhajtott, majd bólintott.
- Igen. Erre már én is gondoltam. Bella ezt javasolta.
- Jasper is. Akkor... Talán megismerhetnénk egymást közelebbről is...- mikor kimondtam, eszembe jutott, mennyire kétértelmű is ez a mondat.
- Ugye tudatában vagy, ez mennyire kétértelmű volt?
- Igen, de nem úgy értettem. Hanem.. beszélgessünk.
- Rendben.
Egész éjszaka beszélgettünk, majd reggel elváltunk egymástól, és elmentem öltözni. Egy fehér farmer szoknyát és egy vörös, vállpántos pólót vettem fel. Ideje lenne elmenni egy hosszabb bevásárlásra... Alig háromnegyedig van a Gardróbom...
Mikor elkészültem, leültem a fehér kanapéra, ami a szobámban található és megint bele néztem a jövőbe- csak amiatt, hogy biztos legyek a dolgomban.
De csak az Bella és Jazz eljegyzését láttam, ami három hónap múlva fog bekövetkezni.
Azért csak akkor, mert Jazz még nem választott gyűrűt.
Bepakoltam a táskámba, majd lementem a lépcsőn. Bella és Rosalie boldogan viháncoltak. Kicsit elszomorodtam, hiszen ha akkor nem vagyok olyan hülye, most én is ott lehetnék. Vissza emlékeztem arra a napra, amikor megtettük.
" A nap az égen szépen sütött és én élveztem a meleget. Közben természetesen a ruháimmal voltam elfoglalva. Rendbe raktam őket, bár eddig se volt rendetlenség, de ez a hosszú életem során belém rögződött: minden hétvégén újra és újra össze hajtogattam a ruháimat.
Éppen Jazz-re gondoltam, mikor megfordultam és Edward-ba ütköztem.
Túl közel került egymáshoz a szánk-és egyáltalán minden testrészünk.
Aztán minden olyan gyorsan történt. Egyszerre mozdultunk egymás felé, és a következő pillanatban az ágyon voltunk, majd már semmi nem volt a fejemben.
Aztán amikor vége lett, rájöttem mit tettem. Eszem ágában sem volt soha megcsalni Jazz-t, de már késő volt. Viszont teljesen más volt Edwarddal.
Talán egy kicsivel, de tényleg csak egy kicsivel jobb is volt. Ezért tettük meg újra és újra, míg végül lelepleződtünk."
Vajon a szigeten már lefeküdtek egymással, vagy nem?
Ezt azóta sem tudja senki. Bizonyosan igen, hiszen miután vissza jöttek tartották a három lépés távolságot. És amikor újra muszály volt közelebb kerülniük egymáshoz, akkor pedig már nem tudtak uralkodni maguk fölött. Ma pedig már felhőtlenül boldogok.
Fogtam magam és elindultam iskolába, hogy egy újabb napot töltsünk színjátékkal.
Bella
Jazzel már teljes mértékben együtt lehetek, aminek nagyon örülök, hiszen minden nappal egyre csak jobban belé esek.
Régen még gondolni sem gondoltam volna, hogy valaha nem Edward oldalán leszek, hanem Jasperén. És szó ami szó, jobban érzem vele magam, mint eddigi vámpír létemben Edwarddal. Boldog voltam, de nem annyira, mint most.
Mintha egy hosszú útután végre haza tértem volna. Megtaláltam a másik felemet. Eddig azt hittem, hogy Edward volt az, de eddigi elképzeléseim tévesnek bizonyultak, mert mindössze ötven év után meguntuk egymást.
Iskola után haza mentem és "felöltöttem" Brittany alakját. Ma ugyanis találkozóm van Aaronnal.
Szabad időmben- amit nem Jazzel töltöttem- kipróbáltam magam a dalszöveg írásban is. És nagy meglepetésemre volt miről írnom. A végére teljesen bele jöttem. Lehet, hogy mégis nekem való az éneklés..?
Na mindegy, a lényeg, hogy megmutatom neki.
Amikor már túl voltam az egész találkán- Aaron hozott magával egy dalszöveg írót is, hogy Ő is alaposan szemügyre vegye a munkámat-, nyugodtan kijelenthettem, hogy büszke vagyok magamra. Tetszett nekik.
Haza felé tövig nyomtam a gázt és közben mélyen elgondolkoztam mostani életemről.
Összehasonlítás képp': a régi, ember Bella régen össze tört volna, ha a férje, Edward- aki vámpír- megcsalja Alice-szel- a legjobb barátnőjével.
A mostani, erős vámpír Bella viszont össze szűrte a levet a legjobb barátjával, Jasper-rel, és neki kezdett, hogy énekesi karriert csináljon. Valamint rájött, hogy férjét nem is szerette igazán.
Hát ennyi különbség lenne egy erőtlen és bizonytalan ember és egy erős és magabiztos vámpír között?
A válasz igen. És én végül is jól jártam, hogy Victoria az ellenségem volt akkor. Hiszen megadta nekem azt, amire mindig is vágytam: olyan lehettem, mint egykori szerelmem. Úgy gondoltam, ha emberként nem feleltem meg neki, akkor egy gyönyörű szép vámpírként talán eléggé tud majd szeretni.
És így is lett.
Lefékeztem a ház előtt és beálltam a garázsba, amiből kettő is volt a házban. Beléptem a bejárati ajtón és rögtön vissza változtam az eredeti Bellára.
- Itthon vagyok!- mondtam normál hangnemben. Tudtam, hogy úgyis meghallják.
Valaki átölelte a derekamat és megpuszilta a nyakamat. De most nem jött a megszokott bizsergés, ami Jazznél szokott lenni.
Megfordultam az ölelésben és ki mással találtam volna szemben magam- mint Edwarddal. Közben Jasper is lejött- vámpír sebességgel- a lépcsőn és félre érthető testhelyzetben talált minket. Edward két karja a derekamon volt, az én kezeim pedig az Ő kezeit fogták, de ha ez nem lett volna elég, akkor még ott volt az is, hogy illetlenül közel hajolt hozzám.
Félve néztem Jazzre, aki úgy állt ott, mintha kővé dermedt volna. Az arcán a harag, a fájdalom, a csalódottság és a szerelem váltakozott. Végül a keserű csalódottság ült ki az arcára.
- Jasper, félre érted...- kezdtem volna, de félbe szakított.
- Mit? Hogy a volt férjeddel éppen csókolózni készültél!?- kiáltotta magából kikelve.
- Nem. Nem tudom mi történhetett ezzel az idiótával, de nem csalnálak meg, ezt te is tudod. És ha levenné rólam a mancsait, azt megköszönném- néztem haragosan villogó szemekkel Edward-ra.
Kitéptem magam a "karmai" közül és Jasper-hez futottam, de Ő nem ölelt át, hanem ugyan úgy, megdermedve állt ott.
- Jasper?- kérdezte suttogva, de választ nem kaptam. Le hajtottam a fejem, majd újra felnéztem, de Jazz még mindig nem engem nézett, hanem Edwarddal vívott szempárbajt.
Viszont ebben a pillanatban nálam betelt a pohár. Elegem volt abból, hogy Jasper nem hisz nekem, és nem fogja föl, hogy én nem vagyok Alice. Hogy Edward nyomul, mikor tudja, sőt, látja, hogy Jasper-t szeretem. Egyáltalában, úgy az egész életemből rohadtul elegem lett, s ennek Edward látta a kárát; Úgy éreztem, Ő ennek a nyomorúságos helyzetnek az oka.
Így felül kerekedtek állati ösztöneim és újra neki támadtam egykori szerelmemnek.
2011. február 17., csütörtök
Moon love- 8. fejezet
Sziasztok! Na, az a helyzet, hogy tiszta legyen, mondom: Az egész Bella-Edward sztori 50 évvel előbb volt! És amikor ez a töri játszódik, akkor van 2011- vagyis most.
Tudtok ti, ha akartok! 6 komi! Köszi! Akkor maradjon meg a négy és akkor a kövi fejinél emelem :)
És jobb, ha tudjátok milyen lusta írótok van: Ezt a fejezetet egy hónapig írtam :$ kétszer töröltem ki teljesen. Eléggé nehezen ment, mert nem erről a fejiről szóltak a gondolataim, hanem azon, amit a közel jövőben el fogok követni a történetben {gonosz kacaj} Szóval felkészülni! És kaptok egy Emmett szemszöget!
Puszi
Bella
Jasper átölelte a derekam, miközben egy menedzser oda lépett hozzánk.
- Hello Brittany! Nagyon szép előadás volt. Az én nevem Aaron és menedzser vagyok. Ha van kedved, hívj fel, és énekest faragok belőled!- kacsintott rám. Rámosolyogtam, mire hallottam, hogy a szíve kihagy egy ütemet, majd őrült iramban dobog tovább.
- Rendben! Jelentkezni fogok- mondtam, majd elmentünk mellette. Jazznek kicsit sem tetszett, hogy olyan hatással voltam Aaronra.
- Jazz, tudod, hogy csak téged szeretlek. És azt is, milyen hatással vagyunk az emberekre- szorítottam meg a kezét.
- Igen- sóhajtott, majd elkezdtünk táncolni...
Hajnali egykor léptünk ki a szórakozó hely ajtaján.
Amikor haza értünk, valaki rögtön a nyakamba ugrott. És az nem más volt, mint Rosalie.
- Bella, Bella, muszály elfogadnod!- ugrált körül, nekem pedig halvány lila gőzöm se volt róla, miről is beszél.
- Jó-jó, de mit?
- Hát azt az ajánlatot!- mondta még mindig ugrálva. Az egész család a nappaliban ült. Carlisle és Esme büszkén mosolygott rám, Emmett-en látszott, hogy legszívesebben elsütne egy poént, Edward csak bámult maga elé, Alice pedig félénken rám mosolygott.
- Hááát... Nem is tudom...- húztam egy kicsit Rose agyát.
- Bella!- szólt rám mérgesen.
- Jó-jó...
Másnap délután háromkor már otthon voltam. Aaron amint meghallotta a hangomat, majdnem seggre ült- megint. Természetesen azonnal intézkedni kezdett.
Emmett
Rosie boldog, hiszen Bella megvalósította azt, amit neki soha nem lesz lehetősége: minden nap a csillogásban fog élni és talán tetszeni fog is neki.
Viszont már nem az a legfontosabb, hogy Rosalie boldog legyen. Az is fontos, de már nem úgy gondolok rá, mint tiszteletbeli feleségemre. Hanem mint egy legjobb barátra, vagy mint egy testvérre.
Persze a szex még mindig ugyan olyan köztünk... De már nem Ő jár a fejemben, hanem valaki egészen más. Senki sem gondolná, hogy kit is szeretek én most valójában.
Még maga az a nő sem. Pedig a családban van. Viszont számomra elérhetetlen. Pedig mennyire szeretném Őt! Nem csak mint egyszeri kalandot, hanem mint a feleségemet.
Megrezzen az avar mögöttem és meglátok egy őzet.
Most éppen a kedvenc fámon ülök- ki gondolná, hogy nekem, a mókamesternek ilyene is van?!- és figyelek.
Ma még nem vadásztam, pedig szükségem van most rá. Ha szomjas vagyok, akkor nehezebben is tudom kezelni a problémát, miszerint nem csókolom meg a nőt akit szeretek ott helyben.
Csendesen landolok az aranyszínű, lehullott leveleken, amik a földet borítják és szememet az őzön tartom. Ugyan nem szeretem a növényevő állatok vérét, de most nem akarok messzebbre menni, hogy medvékre is vadászhassak.
Az állat megérezve a rá leselkedő veszélyt neki iramodik a futásnak. Szinte hangtalanul követem.
A szíve egyre hevesebben dobog és az adrenalin elvegyül a vérében, egy kicsit csábítóbbá téve azt.
Felugrok egy fára és onnan ugrok át a másikra, majd a következőre. Amikor már ott vagyok mellette, hirtelen elébe állok, és ráugrok. Nagy, fekete szemeiben egy kis félelmet észlelek, de ehhez már hozzá szoktam vadászatkor.
Az állatok agya lassan fogja fel hogy épp mi történik vele. Most sincs ideje felfogni, mert mire teljesen rájöhetett volna, már a nyaki ütőere fölé hajolok.
Végezvén az "étkezéssel" elásom a tetemet és haza indulok.
Otthon nem gondolkozhatok szabadon Edward miatt, ezért ha éppen Rajta akarok gondolkozni, akkor elmegyek otthonról.
Be érve Jazz és Bella éppen nyálcserét folytat.
- Lehet, hogy én emlékszem rosszul tökéletes vámpíri memóriámmal, de mintha azt mondtátok volna nem is olyan régen, hogy soha nem fogtok össze jönni!- vigyorgok. Nem tehetek róla, ilyen az igazi természetem: szeretek poénkodni.
- Igen, de akkor még nem akartuk bevallani senkinek, még magunknak sem, hogy szeretjük egymást- mondja lágyan csilingelő hangján Bella, majd szerelmesen pillant Jasperre.
- Hát, ez a szerelem... ez gyönyörű!- rajzolok a levegőbe egy hatalmas szívet, majd vigyorogva tovább megyek, egyenesen a szobánkba, Rosie-hoz.
- Szia kicsim!- ölelem át a derekát és megcsókolom.
- Emmett!- ölel át lelkesen, de olyan erősen, hogy vámpír létemre majd bele törik a nyakam.
Két órával később lemegyek a nappaliba. Esme és Carlisle még nincs itthon. Bellát éppen leteperi Jasper a szobájukban. Edward vadászni van, Alice a jövőt fürkészi folyamatosan. Rosalie pedig azon tűnődik, hogy Ő mennyire tökéletes is. Amiben teljesen igaza van, de egy valakit nem győz le, az pedig...
- Szia Em!- jön be Edward az ajtón.
- Szevasz öcskös! Még mindig nem tetszik Alice?- húzom fel a szemöldököm. Egy morgás a válasz, majd mint a kámfor, úgy tűnik el.
Ebben a családban egyre jobban keverednek a szerelmi szálak!
Tudtok ti, ha akartok! 6 komi! Köszi! Akkor maradjon meg a négy és akkor a kövi fejinél emelem :)
És jobb, ha tudjátok milyen lusta írótok van: Ezt a fejezetet egy hónapig írtam :$ kétszer töröltem ki teljesen. Eléggé nehezen ment, mert nem erről a fejiről szóltak a gondolataim, hanem azon, amit a közel jövőben el fogok követni a történetben {gonosz kacaj} Szóval felkészülni! És kaptok egy Emmett szemszöget!
Puszi
Bella
Jasper átölelte a derekam, miközben egy menedzser oda lépett hozzánk.
- Hello Brittany! Nagyon szép előadás volt. Az én nevem Aaron és menedzser vagyok. Ha van kedved, hívj fel, és énekest faragok belőled!- kacsintott rám. Rámosolyogtam, mire hallottam, hogy a szíve kihagy egy ütemet, majd őrült iramban dobog tovább.
- Rendben! Jelentkezni fogok- mondtam, majd elmentünk mellette. Jazznek kicsit sem tetszett, hogy olyan hatással voltam Aaronra.
- Jazz, tudod, hogy csak téged szeretlek. És azt is, milyen hatással vagyunk az emberekre- szorítottam meg a kezét.
- Igen- sóhajtott, majd elkezdtünk táncolni...
Hajnali egykor léptünk ki a szórakozó hely ajtaján.
Amikor haza értünk, valaki rögtön a nyakamba ugrott. És az nem más volt, mint Rosalie.
- Bella, Bella, muszály elfogadnod!- ugrált körül, nekem pedig halvány lila gőzöm se volt róla, miről is beszél.
- Jó-jó, de mit?
- Hát azt az ajánlatot!- mondta még mindig ugrálva. Az egész család a nappaliban ült. Carlisle és Esme büszkén mosolygott rám, Emmett-en látszott, hogy legszívesebben elsütne egy poént, Edward csak bámult maga elé, Alice pedig félénken rám mosolygott.
- Hááát... Nem is tudom...- húztam egy kicsit Rose agyát.
- Bella!- szólt rám mérgesen.
- Jó-jó...
Másnap délután háromkor már otthon voltam. Aaron amint meghallotta a hangomat, majdnem seggre ült- megint. Természetesen azonnal intézkedni kezdett.
Emmett
Rosie boldog, hiszen Bella megvalósította azt, amit neki soha nem lesz lehetősége: minden nap a csillogásban fog élni és talán tetszeni fog is neki.
Viszont már nem az a legfontosabb, hogy Rosalie boldog legyen. Az is fontos, de már nem úgy gondolok rá, mint tiszteletbeli feleségemre. Hanem mint egy legjobb barátra, vagy mint egy testvérre.
Persze a szex még mindig ugyan olyan köztünk... De már nem Ő jár a fejemben, hanem valaki egészen más. Senki sem gondolná, hogy kit is szeretek én most valójában.
Még maga az a nő sem. Pedig a családban van. Viszont számomra elérhetetlen. Pedig mennyire szeretném Őt! Nem csak mint egyszeri kalandot, hanem mint a feleségemet.
Megrezzen az avar mögöttem és meglátok egy őzet.
Most éppen a kedvenc fámon ülök- ki gondolná, hogy nekem, a mókamesternek ilyene is van?!- és figyelek.
Ma még nem vadásztam, pedig szükségem van most rá. Ha szomjas vagyok, akkor nehezebben is tudom kezelni a problémát, miszerint nem csókolom meg a nőt akit szeretek ott helyben.
Csendesen landolok az aranyszínű, lehullott leveleken, amik a földet borítják és szememet az őzön tartom. Ugyan nem szeretem a növényevő állatok vérét, de most nem akarok messzebbre menni, hogy medvékre is vadászhassak.
Az állat megérezve a rá leselkedő veszélyt neki iramodik a futásnak. Szinte hangtalanul követem.
A szíve egyre hevesebben dobog és az adrenalin elvegyül a vérében, egy kicsit csábítóbbá téve azt.
Felugrok egy fára és onnan ugrok át a másikra, majd a következőre. Amikor már ott vagyok mellette, hirtelen elébe állok, és ráugrok. Nagy, fekete szemeiben egy kis félelmet észlelek, de ehhez már hozzá szoktam vadászatkor.
Az állatok agya lassan fogja fel hogy épp mi történik vele. Most sincs ideje felfogni, mert mire teljesen rájöhetett volna, már a nyaki ütőere fölé hajolok.
Végezvén az "étkezéssel" elásom a tetemet és haza indulok.
Otthon nem gondolkozhatok szabadon Edward miatt, ezért ha éppen Rajta akarok gondolkozni, akkor elmegyek otthonról.
Be érve Jazz és Bella éppen nyálcserét folytat.
- Lehet, hogy én emlékszem rosszul tökéletes vámpíri memóriámmal, de mintha azt mondtátok volna nem is olyan régen, hogy soha nem fogtok össze jönni!- vigyorgok. Nem tehetek róla, ilyen az igazi természetem: szeretek poénkodni.
- Igen, de akkor még nem akartuk bevallani senkinek, még magunknak sem, hogy szeretjük egymást- mondja lágyan csilingelő hangján Bella, majd szerelmesen pillant Jasperre.
- Hát, ez a szerelem... ez gyönyörű!- rajzolok a levegőbe egy hatalmas szívet, majd vigyorogva tovább megyek, egyenesen a szobánkba, Rosie-hoz.
- Szia kicsim!- ölelem át a derekát és megcsókolom.
- Emmett!- ölel át lelkesen, de olyan erősen, hogy vámpír létemre majd bele törik a nyakam.
Két órával később lemegyek a nappaliba. Esme és Carlisle még nincs itthon. Bellát éppen leteperi Jasper a szobájukban. Edward vadászni van, Alice a jövőt fürkészi folyamatosan. Rosalie pedig azon tűnődik, hogy Ő mennyire tökéletes is. Amiben teljesen igaza van, de egy valakit nem győz le, az pedig...
- Szia Em!- jön be Edward az ajtón.
- Szevasz öcskös! Még mindig nem tetszik Alice?- húzom fel a szemöldököm. Egy morgás a válasz, majd mint a kámfor, úgy tűnik el.
Ebben a családban egyre jobban keverednek a szerelmi szálak!
2011. február 13., vasárnap
Öhm.. Nem is tudom mi ez :/
Szóval kaptam egy ilyen ˇkitüntetést" és nagy dilemmába voltam, kinek is adjam tovább... Így úgy döntöttem, hogy minden kedves kommentezőmnek adom!
Becky Writer ; Lilibella ; Petra&Slézi ; Betti12 ; Brigi bogyó ; ElenaBells
Puszi
Becky Writer ; Lilibella ; Petra&Slézi ; Betti12 ; Brigi bogyó ; ElenaBells
Puszi
2011. február 11., péntek
Moon love- 7. fejezet
Sziasztok! Az a helyzet, hogy eléggé hülyén csináltam meg ezt a fejit, mert még sohasem karaokeztam és nem tudom hogyan zajlik az egész, de egyszer kipróbálom;)
A fejiben a dal az egyik kedvenc számom :))
A végén hagytam egy kis függő véget, de nem nagyot, hiszen könnyen ki lehet találni, hogy ki az xD
És a másik pedig... Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy telhetetlen vagyok, de azért három kominál többet kérnék.
MINIMUM NÉGY KOMI UTÁN LESZ FRISS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Puszi
Bella
Másnap reggel korán elmentem és a válási papírokkal jöttem haza. Edwardot találtam a nappaliban.
- Oh, jó reggelt. Ezeket kell aláírnod!- nyomtam az orra elé őket.
- Bella, nem oldhatnánk meg ezt?- kérdezte.
- Nem. Én már mást szeretek. Szóval leszel szíves aláírni és akkor hamar lebonyolíthatjuk az egészet. Kérlek szépen!- tettem hozzá, majd elindultam megkeresni kedvesemet.
- Nem tudod merre van Jazz?- kérdeztem nyugodtan.
- Nem!- mondta keményen.
- Oké, akkor megkeresem!- illegtem el a tűsarkú csizmámban.
Később Carlisle összehívott egy "családi gyűlést."
- Szeretném, ha az iskolában nem így mutatkoznátok, hanem a klasszikus párokkal, tehát Edward-Bella, Jasper-Alice. De csakis az iskolában!- kérte.
- Rendben- húztam ez a szám.
- Oké- mondták a többiek.
- Köszönöm!- nézett ránk hálásan.
- Alá írtam a papírokat!- nyomott a kezembe egy mappát Edward.
- Köszi!- mosolyogtam rá, majd felmentem a szobámba.
Edward
Bella válni akar...- mondogattam magamban. Hallottam, ahogy Jasper és Ő a szobájában- amiben én is laktam!- hemperegnek.
Én szeretem Őt. Amikor elveszítettem, akkor jöttem rá. Hiányzik az érintése, a csókjai.
Az ember akkor becsüli meg a dolgait, jelen esetben a feleségét, amikor elveszíti.
Holnap iskola, s talán bebizonyíthatom neki, hogy igenis szeretem. Vagy talán... Tudja, hogy szeretem, de Ő már nem?
Másnap reggel felvettem egy sima farmert és egy kék inget. Hallottam Alice fejében, hogy ugyan az a célja, mint nekem. Na nem az, hogy Bellát elcsábítsa, hanem hogy újra össze jöjjön Jazzel.
Lementem a kocsimhoz, amiben már bent ült Alice, Jasper és Bella. Legnagyobb sajnálatomra Jasper és Bella a hátsó ülésen foglaltak helyet, s éppen egymás száját falták. Alice a vissza pillantó tükörben figyelte őket, dühtől szikrázó szemmel. Én sem voltam jobban, de ez most részlet kérdés. Mostantól, két évig feladatom van. Vissza szerezni Bellát.
Köhécseltem egyet, amikor már az iskola közelében jártunk és még mindig nem szakadtak el egymástól.
Aztán jókedvűen nyitottam ki Bellának az ajtót, ahogy Jasper is tette Alice-szel.
Lágyan megcsókoltam, amit viszonzott- meglepetésemre. Persze tudom, hogy ez csak színjáték.
Észre vettem, hogy Jasper úgy néz rám, mint az előbb Alice rájuk. És Bella is.
De ezzel nem törődtem, megfogtam a kezét és elkezdtem húzni matekra.
Bella
Komolyan, ha még egyszer megcsókol, megpofozom!- fortyogtam magamban matek órán.
A többi órán is mellettem ül, egész nap. Ezt szándékosan alakítottuk így. Persze akkor még együtt voltunk.
Ebéd szünetben leültem arra a helyre, ahol mindig ülni szoktam. Mellettem természetesen vagy Alice, vagy Jasper ül. Most éppen Jasper ült mellém. Persze.
A további négy napban Edward és Alice folyton próbálkoztak. Csak ugye Alice Jaspernél, Edward meg nálam.
- Edward, szerintem próbáljátok meg Alice-szel. Végül is a testi dolog már egész jól ment nektek- vált gúnyossá a hangom.
- Aha- mondta szórakozottan. Éppen haza felé tartottunk. Este bulizni megyek Jazz-zel. Mondhatni az első randink. Csak mi már együtt vagyunk.
De meg kell változtatnom az alakunkat. Ezt főleg Emmetten szoktam használni, de rajta is csak a ruhákat változtatom meg. Általában baba rózsaszínre.
Na, de ez most nem is érdekes.
Jasperen nem változtattam sokat, csak szőke haját barnára "cseréltem" és kék szemekkel egészítettem ki. Az én hajam lett méz szőke és a szemem zöld.
Ennyit másítottam rajtunk.
Amikor este fél tizenegykor beléptünk a hatalmas szórakozó helyre, elképedtem, mennyien vannak.
Rögtön észre vettem, hogy van karaoke is.
- Brit, énekelj!- kérte Jasper.
- Én?- körülbelül úgy nézhettem rá, mint egy idiótára.
- Hát persze, hogy te! Ki más?- kérdezte.
- Te meghülyültél? Vagy lázas vagy?- tettem a kezem a homlokára, ami természetesen jég hideg volt.
- A kedvemért se?- csókolt meg gyengéden.
- Na jó, de csakis azért, mert ha leégek, akkor senki sem ismer- mosolyogtam, majd Jasperrel együtt elindultunk arra felé.
- Szia! A Linkin Park-tól a Leave out all the rest-et szeretném énekelni!- jelentettem ki. A kedvenc számaim közé tartozik.
- Oké- nézett végig rajtam, miközben felmentem a színpadra.
- Sziasztok! A nevem Brittany Morgan és egy Linkin Park számot fogok énekelni- mosolyogtam elbűvölően, majd elkezdődött a zene.
I dreamed I was missing
You were so scared
But no one would listen
Cause no one else cared
After my dreaming
I woke with this fear
What am I leaving
When I'm done here
So if you're asking me
I want you to know
When my time comes
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
And don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
Don't be afraid
I've taken my beating
I've shared what I made
I'm strong on the surface
Not all the way through
I've never been perfect
But neither have you
So if you're asking me
I want you to know
When my time comes
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
Don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
Forgetting
All the hurt inside
You've learned to hide so well
Pretending
Someone else can come and save me from myself
I can't be who you are
When my time comes
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
Don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
Forgetting
All the hurt inside
You've learned to hide so well
Pretending
Someone else can come and save me from myself
I can't be who you are
I can't be who you are
A szám végén hatalmas tapsvihar kerekedett. Amikor lementem a színpadról, odalépett hozzám Jazz. De nem csak Ő, hanem valaki más is...
négy komi!
A fejiben a dal az egyik kedvenc számom :))
A végén hagytam egy kis függő véget, de nem nagyot, hiszen könnyen ki lehet találni, hogy ki az xD
És a másik pedig... Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy telhetetlen vagyok, de azért három kominál többet kérnék.
MINIMUM NÉGY KOMI UTÁN LESZ FRISS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Puszi
Bella
Másnap reggel korán elmentem és a válási papírokkal jöttem haza. Edwardot találtam a nappaliban.
- Oh, jó reggelt. Ezeket kell aláírnod!- nyomtam az orra elé őket.
- Bella, nem oldhatnánk meg ezt?- kérdezte.
- Nem. Én már mást szeretek. Szóval leszel szíves aláírni és akkor hamar lebonyolíthatjuk az egészet. Kérlek szépen!- tettem hozzá, majd elindultam megkeresni kedvesemet.
- Nem tudod merre van Jazz?- kérdeztem nyugodtan.
- Nem!- mondta keményen.
- Oké, akkor megkeresem!- illegtem el a tűsarkú csizmámban.
Később Carlisle összehívott egy "családi gyűlést."
- Szeretném, ha az iskolában nem így mutatkoznátok, hanem a klasszikus párokkal, tehát Edward-Bella, Jasper-Alice. De csakis az iskolában!- kérte.
- Rendben- húztam ez a szám.
- Oké- mondták a többiek.
- Köszönöm!- nézett ránk hálásan.
- Alá írtam a papírokat!- nyomott a kezembe egy mappát Edward.
- Köszi!- mosolyogtam rá, majd felmentem a szobámba.
Edward
Bella válni akar...- mondogattam magamban. Hallottam, ahogy Jasper és Ő a szobájában- amiben én is laktam!- hemperegnek.
Én szeretem Őt. Amikor elveszítettem, akkor jöttem rá. Hiányzik az érintése, a csókjai.
Az ember akkor becsüli meg a dolgait, jelen esetben a feleségét, amikor elveszíti.
Holnap iskola, s talán bebizonyíthatom neki, hogy igenis szeretem. Vagy talán... Tudja, hogy szeretem, de Ő már nem?
Másnap reggel felvettem egy sima farmert és egy kék inget. Hallottam Alice fejében, hogy ugyan az a célja, mint nekem. Na nem az, hogy Bellát elcsábítsa, hanem hogy újra össze jöjjön Jazzel.
Lementem a kocsimhoz, amiben már bent ült Alice, Jasper és Bella. Legnagyobb sajnálatomra Jasper és Bella a hátsó ülésen foglaltak helyet, s éppen egymás száját falták. Alice a vissza pillantó tükörben figyelte őket, dühtől szikrázó szemmel. Én sem voltam jobban, de ez most részlet kérdés. Mostantól, két évig feladatom van. Vissza szerezni Bellát.
Köhécseltem egyet, amikor már az iskola közelében jártunk és még mindig nem szakadtak el egymástól.
Aztán jókedvűen nyitottam ki Bellának az ajtót, ahogy Jasper is tette Alice-szel.
Lágyan megcsókoltam, amit viszonzott- meglepetésemre. Persze tudom, hogy ez csak színjáték.
Észre vettem, hogy Jasper úgy néz rám, mint az előbb Alice rájuk. És Bella is.
De ezzel nem törődtem, megfogtam a kezét és elkezdtem húzni matekra.
Bella
Komolyan, ha még egyszer megcsókol, megpofozom!- fortyogtam magamban matek órán.
A többi órán is mellettem ül, egész nap. Ezt szándékosan alakítottuk így. Persze akkor még együtt voltunk.
Ebéd szünetben leültem arra a helyre, ahol mindig ülni szoktam. Mellettem természetesen vagy Alice, vagy Jasper ül. Most éppen Jasper ült mellém. Persze.
A további négy napban Edward és Alice folyton próbálkoztak. Csak ugye Alice Jaspernél, Edward meg nálam.
- Edward, szerintem próbáljátok meg Alice-szel. Végül is a testi dolog már egész jól ment nektek- vált gúnyossá a hangom.
- Aha- mondta szórakozottan. Éppen haza felé tartottunk. Este bulizni megyek Jazz-zel. Mondhatni az első randink. Csak mi már együtt vagyunk.
De meg kell változtatnom az alakunkat. Ezt főleg Emmetten szoktam használni, de rajta is csak a ruhákat változtatom meg. Általában baba rózsaszínre.
Na, de ez most nem is érdekes.
Jasperen nem változtattam sokat, csak szőke haját barnára "cseréltem" és kék szemekkel egészítettem ki. Az én hajam lett méz szőke és a szemem zöld.
Ennyit másítottam rajtunk.
Amikor este fél tizenegykor beléptünk a hatalmas szórakozó helyre, elképedtem, mennyien vannak.
Rögtön észre vettem, hogy van karaoke is.
- Brit, énekelj!- kérte Jasper.
- Én?- körülbelül úgy nézhettem rá, mint egy idiótára.
- Hát persze, hogy te! Ki más?- kérdezte.
- Te meghülyültél? Vagy lázas vagy?- tettem a kezem a homlokára, ami természetesen jég hideg volt.
- A kedvemért se?- csókolt meg gyengéden.
- Na jó, de csakis azért, mert ha leégek, akkor senki sem ismer- mosolyogtam, majd Jasperrel együtt elindultunk arra felé.
- Szia! A Linkin Park-tól a Leave out all the rest-et szeretném énekelni!- jelentettem ki. A kedvenc számaim közé tartozik.
- Oké- nézett végig rajtam, miközben felmentem a színpadra.
- Sziasztok! A nevem Brittany Morgan és egy Linkin Park számot fogok énekelni- mosolyogtam elbűvölően, majd elkezdődött a zene.
I dreamed I was missing
You were so scared
But no one would listen
Cause no one else cared
After my dreaming
I woke with this fear
What am I leaving
When I'm done here
So if you're asking me
I want you to know
When my time comes
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
And don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
Don't be afraid
I've taken my beating
I've shared what I made
I'm strong on the surface
Not all the way through
I've never been perfect
But neither have you
So if you're asking me
I want you to know
When my time comes
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
Don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
Forgetting
All the hurt inside
You've learned to hide so well
Pretending
Someone else can come and save me from myself
I can't be who you are
When my time comes
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
Don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
Forgetting
All the hurt inside
You've learned to hide so well
Pretending
Someone else can come and save me from myself
I can't be who you are
I can't be who you are
A szám végén hatalmas tapsvihar kerekedett. Amikor lementem a színpadról, odalépett hozzám Jazz. De nem csak Ő, hanem valaki más is...
négy komi!
2011. február 3., csütörtök
Moon love- 6. fejezet
Jasper
Este felé eljöttem otthontól, mert szabadon akartam gondolkozni.
Úgy éreztem, az a helyes, ha bevallom Bellának az érzéseimet. Mert érzek iránta valamit, ez vitathatatlan. Előbb-utóbb biztosan rájönne, akkor meg már miért ne mondjam el Én neki?
Aztán megéreztem egy ismerős illatot. Bella jött haza. Ilyen hamar?
- Szia!- lépett elém.
- Szervusz Bella. Milyen napod volt?- kérdeztem.
- Hát.. rájöttem, hogy beszélnünk kell. Victoria erre biztatott- ajjaj, vajon miről akar beszélni?
- Az jó, mert Én is beszélni szerettem volna veled!- mosolyogtam feszülten. Vissza mosolygott, de tudtam, ez nem az a szívből jövő mosoly. Ismertem már ezt az arc kifejezést. Most vagy izgul vagy fél valamitől. Vagy mindkettő.
- Kezd Te!- biztattam.
- Nem, inkább Te!- na jó Jasper. Most vagy soha- szuper, már magammal beszélgetek.
- Arról lenne szó, hogy... Bells, emlékszel, mi történt Esme szigetén?- kérdeztem. Azon nyomban felvonta rám a pajzsot. Ugyan Edward nem járt a közelben, nem lenne jó, ha véletlenül erre járna és a fejemben meglátná azokat a dolgokat.
" Emlékszem. Mi van vele?"- kérdezte gondolatban. Ez az egyik képessége, hogy gondolatban tud beszélgetni másokkal.
" Sokat gondolkoztam rajta és rájöttem valamire..."
" És mire?"
" Bella..."- de nem gondolhattam végig, mert Ő tette hozzá.
" Szeretlek!"- szinte nem is volt hallható, olyan halkan suttogta. Óvatosan közelebb léptem és átöleltem a derekát. Ő a nyakamat ölelte fehér karjaival.
Közelebb hajoltam méz édes ajkaihoz és gyengéden hozzá érintettem sajátomat. Illata bódítóan hatott rám, nem érzékeltem a külvilágot.
- Szóval mégiscsak igaz- hallottam meg egy keserű hangot. Bella is felkapta a fejét és elképedve meredt férjére.
- Mégis mi?- kérdezte élesen Bells.
- Hogy együtt vagy vele!- kiabálta magából kikelve Edward.
- Nem tudom, kinek van kapcsolata a legjobb barátnőmmel- köpte a szemébe. Edward viszont már nem igazán figyelt rá, rám szegezte szemeit. És támadt. Nem ijedtem meg, volt már tapasztalatom.
Bella nem bírta nézni ezt, úgy hogy mielőtt Edward még egyszer rám támadott volna. Először megijedtem, el akartam rántani, de Ő fogta magát és ellökte Edwardot, de úgy, hogy még pár fa is kidőlt. Már másodszor támadta meg Edward-ot.
- Bella, ne!- fogtam meg a vállát. Arcán szín tiszta dühöt véltem felfedezni. Amikor rám nézett, akkor a düh átváltozott szerelemmé. Tudtam mit érez. Én is így voltam vele.
- Tudod én nem szeretnék titkolózni a család előtt. Elmesélem nekik a történetem is és ezt is- mutatott kettőnkre.
- Jó, Én is így gondoltam- mosolyogtam rá. Kézen fogva haza indultunk, majd mikor beléptünk az ajtón, a nappaliban találtunk mindenkit. Úgy néztek ránk, mint akik mindent tudnak. Rosalie rögtön felugrott és Bella nyakába vetette magát.
- Tudtam, hogy tudod mi a helyes! Gratulálok, szép pár vagytok!- ugrálta körül Rose- Mikor lesz az esküvő?- folytatta. Csúnyán néztem rá, mire elhallgatott.
- Nos, nem csak ezt szerettem volna megosztani veletek- jelentette ki- A történetemet is.
Leültünk egymás mellé, majd belekezdett.
- Miután Edward elhagyott, magamba zárkóztam. Minden időmet tanulással töltöttem. De a második délután, amikor haza értem, valaki elkapott. Laurent volt az. Eljött Denali-ból, hogy segítsen Victoriának az elkapásomban. Nos, sikerült nekik.
Amikor beértünk az erdőbe, letett jó messze a háztól és elment. Tíz perccel később Victoriával tért vissza.
Victoria alaposan megkínzott, de nem érdekelt. Örültem, hogy vége. Majd végül átváltoztatott. Amíg nem jöttetek, addig emberi véren éltem velük. Igen, nomád voltam! És azóta se bántam meg. Persze azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ma is velük voltam- mondta, csak úgy, mintha az időjárást beszélnénk meg- bár nálunk még az is fontos.Senki nem bírt megszólalni, végül Rose törte meg a csendet.
- Én megértem Bellát. Én is öltem volna embereket, minthogy össze vesszek a társaimmal. Persze így is megöltem egyet-kettőt...- révedt el a tekintete. Senki nem szólt egy szót sem.
- Ti akartátok annyira tudni! Most még Ti nem szóltok semmit? Na szép!- kelt ki magából, majd felviharzott az emeletre. Utána indultam, majd bekopogtam. Nem jött válasz.
- Bella, légy szíves nyisd ki!- kérleltem. Még mindig nem érkezett válasz. Tudtam, hogy bent van, éreztem az illatát.
- Gyere be!- nyitotta ki, majd beengedett és vissza zárta az ajtót.
- Köszönöm kicsim. Mit csinálsz?- kérdeztem.
- Tudod, még sohasem jég korcsolyáztam, de ha néztem őket, minden alkalommal magával ragadott az, ahogyan az emberek csinálják. És már én is szeretném kipróbálni- mosolygott.
- Rendben. Akkor kipróbáljuk- mosolyogtam vissza. Eldőltem az ágyon és magamra vontam kedvesemet is.
- De egy kicsit dühös vagyok. Miért nem tudott senki sem megszólalni lent? Persze Rose-on kívül. Te meg már úgy is tudtad- nézett fel rám angyali arcával.
- Nem tudom. De értsd meg őket!- kérleltem- Carlisle soha nem ölt embert. Alice és Edward más tészta. Rose a legjobb barátnőd. Esme pedig... Ő is csak egyet ölt meg. Én pedig évszázadokig öldököltem- szomorodtam el. Bella adott egy puszit az arcomra, majd végig simított a mellkasomon. Felnyögtem.
- Szeretlek!- öleltem még erősebben a derekát.
- Én is.
Este felé eljöttem otthontól, mert szabadon akartam gondolkozni.
Úgy éreztem, az a helyes, ha bevallom Bellának az érzéseimet. Mert érzek iránta valamit, ez vitathatatlan. Előbb-utóbb biztosan rájönne, akkor meg már miért ne mondjam el Én neki?
Aztán megéreztem egy ismerős illatot. Bella jött haza. Ilyen hamar?
- Szia!- lépett elém.
- Szervusz Bella. Milyen napod volt?- kérdeztem.
- Hát.. rájöttem, hogy beszélnünk kell. Victoria erre biztatott- ajjaj, vajon miről akar beszélni?
- Az jó, mert Én is beszélni szerettem volna veled!- mosolyogtam feszülten. Vissza mosolygott, de tudtam, ez nem az a szívből jövő mosoly. Ismertem már ezt az arc kifejezést. Most vagy izgul vagy fél valamitől. Vagy mindkettő.
- Kezd Te!- biztattam.
- Nem, inkább Te!- na jó Jasper. Most vagy soha- szuper, már magammal beszélgetek.
- Arról lenne szó, hogy... Bells, emlékszel, mi történt Esme szigetén?- kérdeztem. Azon nyomban felvonta rám a pajzsot. Ugyan Edward nem járt a közelben, nem lenne jó, ha véletlenül erre járna és a fejemben meglátná azokat a dolgokat.
" Emlékszem. Mi van vele?"- kérdezte gondolatban. Ez az egyik képessége, hogy gondolatban tud beszélgetni másokkal.
" Sokat gondolkoztam rajta és rájöttem valamire..."
" És mire?"
" Bella..."- de nem gondolhattam végig, mert Ő tette hozzá.
" Szeretlek!"- szinte nem is volt hallható, olyan halkan suttogta. Óvatosan közelebb léptem és átöleltem a derekát. Ő a nyakamat ölelte fehér karjaival.
Közelebb hajoltam méz édes ajkaihoz és gyengéden hozzá érintettem sajátomat. Illata bódítóan hatott rám, nem érzékeltem a külvilágot.
- Szóval mégiscsak igaz- hallottam meg egy keserű hangot. Bella is felkapta a fejét és elképedve meredt férjére.
- Mégis mi?- kérdezte élesen Bells.
- Hogy együtt vagy vele!- kiabálta magából kikelve Edward.
- Nem tudom, kinek van kapcsolata a legjobb barátnőmmel- köpte a szemébe. Edward viszont már nem igazán figyelt rá, rám szegezte szemeit. És támadt. Nem ijedtem meg, volt már tapasztalatom.
Bella nem bírta nézni ezt, úgy hogy mielőtt Edward még egyszer rám támadott volna. Először megijedtem, el akartam rántani, de Ő fogta magát és ellökte Edwardot, de úgy, hogy még pár fa is kidőlt. Már másodszor támadta meg Edward-ot.
- Bella, ne!- fogtam meg a vállát. Arcán szín tiszta dühöt véltem felfedezni. Amikor rám nézett, akkor a düh átváltozott szerelemmé. Tudtam mit érez. Én is így voltam vele.
- Tudod én nem szeretnék titkolózni a család előtt. Elmesélem nekik a történetem is és ezt is- mutatott kettőnkre.
- Jó, Én is így gondoltam- mosolyogtam rá. Kézen fogva haza indultunk, majd mikor beléptünk az ajtón, a nappaliban találtunk mindenkit. Úgy néztek ránk, mint akik mindent tudnak. Rosalie rögtön felugrott és Bella nyakába vetette magát.
- Tudtam, hogy tudod mi a helyes! Gratulálok, szép pár vagytok!- ugrálta körül Rose- Mikor lesz az esküvő?- folytatta. Csúnyán néztem rá, mire elhallgatott.
- Nos, nem csak ezt szerettem volna megosztani veletek- jelentette ki- A történetemet is.
Leültünk egymás mellé, majd belekezdett.
- Miután Edward elhagyott, magamba zárkóztam. Minden időmet tanulással töltöttem. De a második délután, amikor haza értem, valaki elkapott. Laurent volt az. Eljött Denali-ból, hogy segítsen Victoriának az elkapásomban. Nos, sikerült nekik.
Amikor beértünk az erdőbe, letett jó messze a háztól és elment. Tíz perccel később Victoriával tért vissza.
Victoria alaposan megkínzott, de nem érdekelt. Örültem, hogy vége. Majd végül átváltoztatott. Amíg nem jöttetek, addig emberi véren éltem velük. Igen, nomád voltam! És azóta se bántam meg. Persze azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ma is velük voltam- mondta, csak úgy, mintha az időjárást beszélnénk meg- bár nálunk még az is fontos.Senki nem bírt megszólalni, végül Rose törte meg a csendet.
- Én megértem Bellát. Én is öltem volna embereket, minthogy össze vesszek a társaimmal. Persze így is megöltem egyet-kettőt...- révedt el a tekintete. Senki nem szólt egy szót sem.
- Ti akartátok annyira tudni! Most még Ti nem szóltok semmit? Na szép!- kelt ki magából, majd felviharzott az emeletre. Utána indultam, majd bekopogtam. Nem jött válasz.
- Bella, légy szíves nyisd ki!- kérleltem. Még mindig nem érkezett válasz. Tudtam, hogy bent van, éreztem az illatát.
- Gyere be!- nyitotta ki, majd beengedett és vissza zárta az ajtót.
- Köszönöm kicsim. Mit csinálsz?- kérdeztem.
- Tudod, még sohasem jég korcsolyáztam, de ha néztem őket, minden alkalommal magával ragadott az, ahogyan az emberek csinálják. És már én is szeretném kipróbálni- mosolygott.
- Rendben. Akkor kipróbáljuk- mosolyogtam vissza. Eldőltem az ágyon és magamra vontam kedvesemet is.
- De egy kicsit dühös vagyok. Miért nem tudott senki sem megszólalni lent? Persze Rose-on kívül. Te meg már úgy is tudtad- nézett fel rám angyali arcával.
- Nem tudom. De értsd meg őket!- kérleltem- Carlisle soha nem ölt embert. Alice és Edward más tészta. Rose a legjobb barátnőd. Esme pedig... Ő is csak egyet ölt meg. Én pedig évszázadokig öldököltem- szomorodtam el. Bella adott egy puszit az arcomra, majd végig simított a mellkasomon. Felnyögtem.
- Szeretlek!- öleltem még erősebben a derekát.
- Én is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)