Új blog+infó a frissről

Sziasztok!
Megint új blogot nyitottam, de ezúttal sem egyedül, hanem egy kedves barátnőmmel, Bíí-vel.
Ez a történet Edward-Bellás.
További infó az oldalon:

You are my destiny

A frissről:

Nem biztos, hogy tudom hozni csütörtökön, ugyanis még bele sem kezdtem. Ez főként annak köszönhető, hogy nem voltam Jasper-es hangulatban xD
Lehet, hogy most az egyszer ki fog maradni, de ha jól emlékszem, még soha nem késtem vele, ha igen, akkor is csak max. két napot.
Nagyon sajnálom!

Puszi

Moon love- 13. fejezet

Sziasztok! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mostanában ha meghallom Kristen Stewart nevét, elmegy a kedvem mindentől. Így ez a fejezet elég nehezen született meg, de megvan :D
Remélem nem nyúztok meg elevenen!

Bella

Meglepődött arcot vágtam, majd egy perccel utána nagyon is boldogot.
- Igen. Bár még nem bocsátottam meg, amit te és Alice tettetek, igent mondok.
- Esküszöm, pár hónap múlva már csak egy rossz emlék lesz!- felkapott, majd körbe forgott velem a szobában.
- Azt majd meglátjuk. Köszönöm szépen az ajándékokat. A fényképalbum nagyon aranyos ötlet volt, ahogy az autó és az utazás is. Edward- fordultam felé-, neked is köszönöm- nyomtam csókot a szájára.
- Akkor menjünk kajálni!- kiáltotta Em, majd felkapott és kivitt a ház elé. Nevetve vetettem magam a sűrűbe, ami igazság szerint csak egy álca volt, ugyanis legszívesebben sírtam volna.
Jazz-nek kellett volna megkérnie a kezemet!

Miután vadásztam, jó messzire mentem, leültem egy sziklához. Nagyon hasonlított a Mi sziklánkhoz. Jasper és az Én sziklámhoz.
Csendesen, könnyek nélkül elkezdtem zokogni. Rengeteg érzelem kavargott bennem, köztük a szerelem- Jazz iránt-, a szomorúság- az egész helyzet miatt-, és a düh- az egész sors, világ, emberek, vámpírok miatt. Egyszerűen már elegem lett.
Még mindig összegömbölyödve és sírva ültem ott, mikor léptek zajára lettem figyelmes.
- Bella?- kérdezte Jake. Felkaptam a fejem és próbáltam magam rendbe hozni.
- Jacob!
- Miért sírtál?
- Mert... csak.
- Nekem elmondhatod. Légyszi!
- Jó... Ülj le- sóhajtottam fel, mire Ő egy szempillantás alatt mellettem termett és leült mellém, a kezemet az övébe vette.
- Na, mesélj!
- Az egész azzal kezdődött, hogy Edward és Alice lefeküdtek- többször is. Pedig már olyan régen boldogan éltünk! Aztán Jazzel, aki a legjobb barátom volt, rájöttünk erre. Elutaztunk ketten, senki más, de... khm.. szóval gondolom érted mi történt ott- ha ember lettem volna, tuti elpirulok. Jake bólintott.
- Így haza jöttünk. Egy ideig kerültük egymást, de ez a családnak egy idő után feltűnt, így változtatnunk kellett. Akkor jöttem rá, hogy szeretem Jasper-t, mikor Edward megtámadta. Különben Edward iránt már régen nem érzek semmit. Találkoztam egy régi ismerősömmel- Ő változtatott át-, és tanácsot kértem tőle. Azt válaszolta, hogy szerinte mondjam meg Jazznek az érzéseimet. Be is vallottuk egymásnak és összejöttünk. De sajnos csak másfél hónap jutott nekünk, ugyanis Edward bekavart, így szétmentünk. Ez három hónapja történt. Azóta Ő vissza fogadta Alice-t, én pedig Edwardot, de az egész arra megy ki, hogy féltékennyé tegyük a másikat- zokogtam fel a végére.
- Ez most komoly?- kérdezte egy hang, de az nem Jacob-é volt...


Alice

Én tényleg jól érzem magam Jasperrel, de kezd kényelmetlenné válni, hogy minden mozdulatomat figyelik. Lehet, hogy mégsem lesz ez így jó?
Ha ez nem változik meg pár napon belül, akkor nem hiszem, hogy továbbra is együtt leszünk.
- Jazz szívem, gyere, menjünk haza!- mondtam, majd megfogtam a kezét és elkezdtem húzni.
- Oké.
A haza felé út gyorsan eltelt, de nem szóltunk egymáshoz. Otthon nem volt senki.
- Mit csináljunk?- kérdezte.
- Nem is tudom...- csókoltam meg, miközben hozzá préseltem a testem.
Ő viszont eltolt magától.
- Alice, ez nem megy nekem. Én próbáltam elhitetni magammal, hogy szeretlek, de ez nincs így!- mondta keserűen, én pedig teljesen lefagytam.

Rosalie

Épp az utolsó állatot vadásztam volna le, mikor Carlisle és Esme hangját hallottam meg- akik éppen veszekedtek.
- Carlisle, nem mehet ez így tovább!- mondta halkan kiabálva Esme.
- Én is így gondolom, de mit tegyünk?- kérdezte szomorúan nevelő apám.
- Nem tudom.... Van itt valaki. Rosalie?- a francba, Esme észre vett!
- Igen..?- úgy tettem, mintha éppen akkor érkeztem volna oda, pedig belülről majd' felrobbantam, hogy miről beszéltek.
- Mit csinálsz itt?
- Vadászok- adtam az ártatlant még mindig.
- Jaj Rose, tudjuk, hogy hallottál mindent- sóhajtott mélyet Carlisle.
- Nos... igen. Miről ment a vita?- kérdeztem.
- Semmiről!- vágták rá egyszerre.
- Én meg a Télanyó vagyok- horkantottam fel, mire mindketten mélyet, sóhajtottak, majd végül Esme szólalt meg.
- Carlisle és én már régen nem Úgy vagyunk egymással. Még azelőtt történt minden, mielőtt Alice és Edward lefeküdtek volna egymással...

Szerintem kicsit rövid lett, de ez van :) Azért szerintem lehet hozzá írni néhány sort. 7 komi!!!!

Díjak:D

Sziasztok!
Ma is kaptam díjakat, miket Cloeé~ -nak köszönhetek! Köszönöm (L)

Ezt küldeném
Kitty-nek: You belong to me

Ízisz96-nak: Ízisz blogja

VattaCukor-nak: Visszatérő szerelem

Még egyszer köszi Cloeé~! Friss csütörtökön várható, az okokat Chat-ben elolvashatjátok :) Puszi

Díjak :)

Megkaptam a 7-8. díjakat is, ami tök jóó :D Örülök, hogy ennyire szeretitek a törim.. :))

Ezt a díjat küldeném:

Bíí-nek: Bonyolult Örökkévalóság

Ezt a díjat pedig

Brixi-nek: Rubinvörös Smaragd

Puszi

Moon love- 12. fejezet

Egy extra hosszú fejit hoztam nektek ;) Bevezetem a komi határt- eddig nem volt, ugye?-, mostantól min. 7 komi :) Vegyétek úgy, hogy csütörtök van. Nah jó olvasást, puszi

Bella

Már három hónapja tart ez a színjáték és minden nap egyre rosszabbul viselem. Edward azt forgatja a fejében, hogy újra megkéri a kezem, és nem veszi észre, hogy mostanában egyre mogorvább vagyok. Ahogy Jazz is.
Rosalie és Emmett a válóper közepén vannak. Carlisle és Esme is egyre nehezebben jönnek ki egymással. Egész kitartóak, ez gondolom az együtt töltött évszázadnak köszönhető.
Ráadásul holnap a születésnapom is, amit egyáltalán nem várok. Két okból is: az egyik az, hogy utálom az ajándékokat. A másik pedig az, hogy Edward akkorra tervezi az eljegyzést. Komolyan ennyire vak ez a vámpír!? Mert ez már súlyos probléma. Mit válaszolok? "Bocsi Edward, de nem azért vagyok veled, mert annyira szeretlek, hanem mert féltékennyé akarom tenni Jasper-t". Vagy mondjak igent?
Valami azt súgja, hogy ezt hirtelenjében fogom eldönteni.
Addig is, el kell intéznem valamit. Meg kell mondanom Aaron-nak, hogy mégsem akarok énekesnő lenni. Éppen elég nekem ez a családi zűr is. Pedig már meg is lett írva az első dalom...
Felálltam Edward mellől az ágyból.
- Hová mész?- kérdezte.

- El kell rendeznem egy ügyet- válaszoltam, majd bementem a fürdőbe, azzal a céllal, hogy le zuhanyozom. Ezt már Brittany bőrébe bújva tettem.
Később felvettem egy farmert, hozzá egy ujjatlan, virágos felsőt, barna csizmát, fehér kardigánt. Betettem még egy fülbevalót és egy órát csatoltam a kezemre, majd a táskámat is magamhoz véve kimentem. Edward még mindig az ágyunkban heverészett, majd mikor meglátott, elismerően nézett rám. Oda intettem neki- most nem volt kedvem megcsókolni- és lesiettem a lépcsőn.
- Elmentem, majd jövök!- kiáltottam el magam, majd beültem a kocsimba és elhajtottam.
Már kéne venni egy újat, hiszen ez már legalább négy éves...

Oda érve a stúdióhoz, kiszálltam az esőbe és megigazítottam magamon a ruhát.
Bent köszöntem a recepciósnak és Aaron-t kerestem. Állítólag volt nála valaki, így nyugton maradtam és kényelmesen elhelyezkedve vártam.
Mikor végre kijött, megláttam mellette egy valakit, aki nem volt ember. Teljes egészében vámpír volt, ahogy a szemszíne is alárámasztotta; aranybarna volt.
- Aaron!- kiáltottam el magam, mire az Ő figyelmük is rám terelődött.
- Áh, Brittany! Már vártalak.
- Rendben. Szia! Brittany Morgan vagyok- nyújtottam a vámpír felé a jobb kezemet.
- Én pedig Taylor Lautner- rázott velem kezet. Használni kezdtem a képességem, és gondolatban megüzentem neki, várjon meg az utcán.
"Várj meg az utcán. Beszélni szeretnék veled"
"Ki vagy?"
"Brittany?"- és itt "bontottam a vonalat".
Aaron felé fordultam, aki éppen engem figyelt.
- Beszélni szeretnék veled. Mehetünk?- kérdeztem rávillantva egy mosolyt, amitől kihagyott egyet a szív verése.
- Hát persze. Menjünk- bólintott, majd bement az irodájába, ahova én is követtem.
- Nos?
- Arról lenne szó, hogy mégsem szeretném folytatni az énekesi karrieremet- ráztam meg a fejem. Aaron meglepődött.
- De hát miért?
- Khm... mégsem jön be- adtam valami rövid választ. Erre a kérdésre nem készültem fel.
- De hát még el sem kezdődött!
- Nekem nincs időm erre, az orvosira járok- végre eszembe ötlött valami értelmes magyarázat!
- Vagy úgy. Hát, sajnálom. Azért még tarthatjuk a kapcsolatot?- mondta reménnyel a hangjában, amit arra fogtam, hogy egyszerűen reménykedik, mégis vissza térek hozzá, nem pedig hogy belém zúgott.
- Hát persze, mindenképpen- bólintottam, majd egy puszit nyomva az arcára, ott hagytam a kábulatban lévő Aaron-t. Természetesen nem fogom vele ápolni a kapcsolatot, mert én ugyebár sosem öregszem. Remélem Ő sem bizonyul kitartónak...
Kint megláttam a rám várakozó Taylor-t.
- Szia!- köszönt.
- Hello. Gyere, elviszlek a családomhoz- terelgettem az autóm felé.
Miután elindultunk, rögtön a tárgyra tértem.
- Mióta vagy vámpír?
- Te honnan tudsz a létezésünkről?
- Én is az vagyok- mondtam, miközben vissza változtam eredeti alakomra. Taylor igencsak elképedt.
- 34 éve.
- És van családod?
- Nincs. Miért, neked van?- érdeklődött.
- Igen. Mindannyian vámpírok vagyunk, bár biológiailag nem vagyunk rokonok.
- Értem. És te hány éves vagy?
- 51  éve vagyok vámpír, plusz 18 emberi év- vontam vállat.
- Hányan vagytok a családban?
- Nyolcan.
- Még sosem hallottam, hogy a Volturi-n kívül lennének még olyanok, akik egy csapatban vannak többen max. háromnál.
- Mi vagyunk a második legnagyobb család. Rajtunk kívül még egy vega család van, a Denali klán.
- És neked mi a neved? Gondolom ha az alakod nem volt az igazi, nem is Brittany a neved. Nekem Jacob Black a nevem.
- Isabella Marie Cullen. A férjem neve Edward Cullen- mondtam most már letörten. Közben megérkeztünk a házhoz.
Bent mindenki a nappaliban ült, gondolom Alice látta, hogy haza hozom Jacob-ot.
- Sziasztok! Ő itt Jacob Black- mutattam be. Ő félénken oda intett nekik, Ők pedig kórusban köszöntek neki.
- Ő itt a férjem, Edward, mellette ül Alice és a férje, Jasper. A bal oldaladon látod Rosalie-t, és Emmett-et, Carlisle és Esme pedig a szülő szerepet töltik be a családban- soroltam el őket röviden.
Láttam, hogy Jacob nem szokott hozzá, hogy ennyi vámpír között legyen, így most nem igazán tudott megszólalni, így helyet foglaltam Edward mellett, Őt pedig magam mellé húztam, és elkezdtem mesélni.
- Én még ember koromban találkoztam Edwarddal, de egy év után Ő elhagyott, mondván, már nem szeret, de csak féltett, mert előtte a születés napomon volt egy kis incidens, ahol Jasper véletlenül megtámadott. Ő akkor még csak nem régen élt állati véren.
Volt két vámpír, akik üldöztek engem, így miután védtelen maradtam, elkaptak. Később át is változtattak, utána velük éltem emberi véren, amíg újra nem találkoztam a Cullen családdal- fejeztem be tömören a történetemet, majd rögtön folytatta Carlisle, Edward, Esme, Rose, Emmett, Alice és végül Jasper.
- Nos, én éppen az egyik barátommal, Sam Uley-el voltam, mikor megtámadott egy vámpír. Mivel Sam megzavarta, engem ott hagyott, azt hitte, meghaltam, de átváltoztam, azóta csak így élek. Nem vagyok nomád, de nincs állandó lakhelyem- vont vállat.
- Értem. Hát, ha gondolod, élhetsz velünk...- anyáskodott rögtön Esme.
- Köszönöm- nézett hálásan ránk Jake...

/Másnap/

Másnap délben rossz kedvűen battyogtam le a földszintre. Jacob és Emmett a kanapén ültek, idióta vicceket mondtak egymásnak. Éjszaka Jazz is velük volt, de aztán felment Alice-hez és gondolom nem kell elemeznem, mit is csináltak.
Mikor megláttak engem és Edward-ot, rögtön mindenki a napaliba gyűlt.
- Bella, boldog 69. születésnapot!- "támadott le" rögtön Rosalie és Alice.
Miután mindenki gratulált- volt aki majd' megfojtott, volt aki majdnem feldöntött és volt aki csak vissza fogottan ölelt meg- jöttek az ajándékaim.
Az első csomagban két repülő jegy volt. Kérdőn néztem rájuk, mire Alice szólalt meg.
- Rosalie és Én egy két hónapos utat szerveztünk nektek Európába, a szülinapod és annak örömére, hogy újra együtt vagy Edwarddal- vigyorgott, mire nekem is mosoly jelent meg az arcomon.
- Köszönjük- néztem rájuk hálásan, hiszen Ők nem tudják, hogy tulajdonképpen csak Edward szeret engem.
A következőben egy csomag óvszer volt. Rögtön meghallottam Emmett öblös nevetését, mire dühösen próbáltam ránézni, de nekem is egy hangos kacagás lett belőle.
- Te sosem fogsz megjavulni?- kérdeztem szemforgatva.
- Tudod, a mai világban nem szoktak ilyen fiatalon gyereket vállalni- nézett rám ártatlanul.
- De az igazi ajándékod természetesen nem ez- ráztam meg a fejét még mindig kuncogva. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire Ő és Jazz egyszerre indultak el a garázs felé.
Mikor oda értünk, egy autó állt ott letakarva.
- Készen állsz szemügyre venni a legújabb kocsidat?- kérdezte felvont szemöldökkel, mire bólintottam. Lehúzták róla a fekete takarót, mire egy nagy, szürke kocsi állt előttem. Meglepődötten néztem hol Jazz-re, hol Emre, mire beszélni kezdtek.
- Ez egy Ferrari FF. A Ferrari két szempontból is kitett magárét. Egyrészt az FF önmagában a megjelenése miatt is formabontó, másrészt ez az első sorozatgyártásba kerülő, összkerékhajtású Ferrari. A négy ülésre és összkerékhajtásra utaló névvel- four seather és four-wheel drive- rendelkező újdonság igazi óriás, ugyanis 9,3 centi híján öt méter hosszú, tömege pedig 1790 kg.
- A hosszú motorháztető alatt 6,3 literes- folytatta Em-, 660 lóerős, V12-es szívómotor dolgozik, mellyel az FF 3,7 szekundum alatt éri el álló helyzetből a 100 km/órát.

Bella új kocsija

Meglepetten néztem az új autómra. Kifejezetten tetszett, és még az is lendített rajta egyet, hogy Jazz-től kaptam.
Hálásan pillantottam fel rájuk. Jasper éppen engem nézett csodálattal, Emmett pedig egy kaján vigyorral.
- Köszönöm szépen, ez gyönyörű!- mondtam végig simítva rajta.
Miután megbeszéltük, hogy délután elviszem egy körre, vissza mentünk a házba. Még hátra volt Esme-ék és Edward ajándéka.
Mikor kibontottam Esme és Carlisle meglepetését, egy fotóalbum volt benne. Kinyitottam és Charlie-val és Renée-vel közös képeket találtam benne. Úgy a felétől olyan képek is voltak benne, amiken Edward és a Cullen-ek is szerepeltek.
- Ezt hogyan..?- kérdeztem meghatottam.
- Hát, kutakodtam egy kicsit- mosolygott rám boldogan Esme.
- Köszönöm! Annyira örülök neki!- öleltem át.
- Örülök, hogy tetszik kicsim- ölelt Ő is vissza.
Már csak egy csomag volt hátra és tudtam, mit rejt. Edward gondolatai szinte ordítottam felém.
Mikor kinyitottam, egy újabb dobozzal találtam szemben magam, s miután végre eljutottam az eredeti dobozig, már mindenki nevetett.
Ott egy szatén borítású kis dobozka várt rám.
Edward kivette a kezemből, s letérdelt elém.
- Isabella Marie Swan Cullen, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?- tette fel a nagy kérdést, én pedig- bár tudomásom volt a szándékáról- köpni-nyelni nem tudtam. Most mit válaszoljak?

Moon love- 11. fejezet

Sziasztok! Kicsit előbbre hoztam a frisst, hogy ne kelljen ezzel többet foglalkoznom, mert eléggé el vagyok kenődve, kicsit nagyon megbántottak. Jövő héten megint csütörtökön lesz friss. Remélem azért kapok pár komit, bár egy kicsit rövid lett, de ennyi tellett tőlem. Most nem vagyok abban az állapotba, hogy életem leghosszabb bejegyzését hozzam létre. Sajnálom. Jó olvasást, puszi

Jasper

Bella elindult, végig a szemembe nézve. Mikor oda ért Emmett elé, vámpír gyorsasággal fonta karjait a nyaka köré és megcsókolta. MEGCSÓKOLTA!
Rosalie felszisszent, de mikor Bella elszakadt a bátyánk  ajkaitól, és kiszaladt az ajtón, maga után húzva Em-et és Rose kezét, majd eltűntek az erdő sűrűjében.
Én pedig bámultam magam elé, miközben lefagytam. Végül mélyet, szaggatottat sóhajtottam.
Megjelent Alice és megértő szemekkel nézett rám.
Mérhetetlen mennyiségű szerelem sugárzott belőle.
- Szia Alice!- köszöntem kedvesen.
- Jasper!- a következő pillanatban pedig az ölemben ült és megcsókolt, miközben nyílt az ajtó és Bella lépett be rajta, de miután meglátott, még jobban elfehéredett, mint eddig volt, pedig vámpír...

Bella

Rosalie felpofozott, amint megérkeztünk  ugyan ahhoz a sziklához.
- Rose, félre érted! Mi nem vagyunk együtt Emmett-el, csak hirtelen ötlet volt, hogy féltékennyé tegyem Jasper-t- mondtam, mert nem akartam elveszíteni Rose barátságát.
- És én sem Bellába vagyok szerelmes- tiltakozott Emmett is.
Várjunk csak... Ha Emmett nem Rose-t szereti, akkor kit!?
- Álljunk meg egy percre! Mi folyik köztetek?- vontam kérdőre Em-et.
- Öhm... el fogunk válni. Tudod.. már mást szeretek, és Rose is kerül mostanában. Egész biztos, hogy már nem olyan a kapcsolatunk mint régen- nyökögte Em. Nekem ebből elegem is volt, így egy ölelés után haza is mentem. Jasper kicit féltékeny volt, ha azt ami a szemében volt lehet kicsinek nevezni.
Viszont amint beléptem láttam, hogy Alice és Ő a kanapén nyalják-falják egymást.
Ha így játszunk, akkor így játszunk!- gondoltam magamban, majd felviharoztam Edwardhoz és szinte betörtem az ajtót.
Mire meglepett arccal megfordult, én már előtte álltam és szabadítottam meg a ruháitól, miközben megcsókoltam...

Jasper

 Hirtelen felrohant a lépcsőn és már csak azt hallottam, ahogy a ruhák suhogva a padlóra hullanak, majd Edward és Bella nyögéseit.
Megszakítottam a csókot Alice-szel.
Szóval ez a helyzet, ilyen eszközökhöz folyamodunk? Akkor hajrá Jasper!

Később, Alice-t átölelve ültem a kanapén, miközben próbáltam valami derűs dologra gondolni ahelyett, hogy Edward éppen Bella nyakát csókolgatja, holott nekem kéne!
Képességemmel érzékeltem, hogy az egész család mennyire boldog- kivéve engem. Azt nem tudhattam, Bella mit érez, hiszen felvonta a pajzsát.
Úgy éreztem, ez a boldogság afféle vihar előtti csend. Miért van olyan érzésem, mintha ez még csak a kezdet lett volna?

Rosalie

Emmett-tel azt beszéltük meg, hogy még várunk egy hónapot és ha nem javul a helyzet, akkor elválunk.
Belépve a házba érdekes látvány fogadott: Jasper és Alice sutyorogtak, Edward Bella nyakát csókolgatta, amit a lány nagyon is élvezett.
Esme és Carlisle pedig boldogan figyelte, hogy "helyre állt a rend". Viszont nekem túlságosan is furcsa volt, ahogy Em-nek is, mert elég furcsán méregette a családunkat.
- Khm... Már nem azért, de itt mi történt?- tértem én magamhoz először. Úgy néztek rám mindannyian, mintha nem tudnák, miről beszélek.
- Rose, hol mi történt?- kérdezte végül Carlisle.
- Hát itt! Amikor mi elmentünk, Bella és Jasper még egy pár voltak, most meg Alice és Jasper szerelmes szavakat suttognak egymásnak, Bella pedig tétlenül hagyja, hogy Edward a nyakát csókolgassa- mondtam.
- Hát rájöttem, hogy még sem tudok Edward nélkül élni- nyomott puszit Bella Eddy szájára, amit az készségesen viszonzott.
- Én is így vagyok Alice-szel- bólogatott Jasper.

Ahogy elnéztem a jelenetet, az jutott eszembe, hogy ez olyan átmeneti helyzet. Hamarosan változni fog, de most vajon hogyan lesz..?

6. díj =)

Sziasztok drágáim!
Wow, el sem hiszem! Megkaptam a 6. díjamat! Köszi szépen Barbarának .

Amikor megnyitottam a blogot azt hittem kevésbé lesz sikeres, mint az új élet új én. De megleptetek :D
Nagy öröm nekem, hogy 26 olvasóm van és már 6 díjam. És vannak rendszeres komizóim is. Szóval köszi, hogy olvassátok, véleményezitek a firkálmányaimat :D

A díjhoz vannak szabályok, amiket be kell tartani:

Egy bejegyzés, amiben fel van tüntetve a díj logója és a szabályok.
Belinkelni azt a személyt, akitől kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
továbbadni 3-5 tehetséges írótársadnak.

Sajnos szabályszegő lesz belőlem, de nem adom tovább senkinek, mert már megkaptam ezt a díjat :)
Sajnálom :S

Friss pedig majd csütörtökön lesz, ha addig sikerül megírnom :)
Puszi

Moon love- 10. fejezet

Emmett

Bella szépen kiakadt. De most tényleg igaza volt. Nem volt ehhez joga Edward-nak. Bella, miután kissé kiadta magából a mérgét- még mindig úgy nézett ki, mint aki le akarja mészárolni a világot-,  rögtön elfutott, Jasper is, de nem Bella után, Edward vissza vonult a szobájába, de vigyorgott, ami azt jelentette, hogy büszke volt magára. Alice nem csinált semmit, a jövőt fürkészte, mint mostanában mindig. Esme még nem tért magához teljesen, Carlisle pedig Őt vigasztalja. Nem tudják felfogni, hogy két vámpír, akik ennyire szerették egymást, most ennyire gyűlölik egymást. Vagyis nem.
Edward talán még szereti ŐT, de Ő nem szereti Edward-ot. Sőt, gyűlöli, most aztán még jobban.

Bella

Miután halál közeli élményben részesítettem Edward-ot, elrohantam. Futottam az erdőben, ahogy a lábam bírta, de még annál is gyorsabban.
Nem hallottam, hogy valaki követne, de nem is érdekelt.
Futottam, majd megálltam az erdő kellős közepén és irtani kezdtem a természetet. Egy kilométeres körzetben egyetlen fa sem élte túl a támadást, amit ellene indítottam.
Majd mikor kellő képpen ki tomboltam magamat- megjegyzem még így is olyan ideges voltam, amibe egy ember simán bele őrült volna- haza indultam.
Otthon a nappaliban találtam Jasper-t. Valami idióta Baseball meccset nézett.
- Jasper, ugye tudod, hogy nem csókoltam meg Edward-ot!?- vontam kérdőre, mire még csak fel sem nézett, úgy válaszolt.
- Tudom, amit tudok.
- Szóval ezt hiszed. És akkor most mi lesz? Szakítunk?- kérdeztem. Kezdtem még ennél is dühösebb lenni. Féltem, ha a képességem felett is elvesztem az uralmat, nagy bajok lesznek itt.
- Igen- bólintott egykedvűen. A düh mellé most társult a fájdalom és a csalódottság. A fájdalom amiatt, hogy most Jasper is szakít velem. Hát ennyire csúnya vagyok?
A csalódottság pedig amiatt, mert nem mutatta semmi féle jelét annak, hogy ezt Ő is bánná.
- És az sem érdekelne, ha most ebben a pillanatban megcsókolnék valakit, a szemed láttára?- kérdeztem végül keserűségemben...

Emmett

Éreztem, hogy most jött el a pillanat, hogy véget vessek ennek a boldogtalan házasságnak. Egyre kedvetlenebbül vagyok Rosalie-val, s ez már fordítva is így van, mert hogy Ő is kerül engem.
Mi vagyunk az álompár, akik még sem annyira tökéletesek. Álompár, mégsem nem áll másból ez a házasság, mint hogy kitérjünk a másik elől és még csak véletlenül se tartózkodjunk egy helyiségben egymással. De az a legjobb, ha egy épületben sem vagyunk.
- Rosalie, menjünk el vadászni- semmi vidámság nem volt sem a hangomban, sem az arcomon. Rose sem mutatott semmi fajta érzelmet.
- Jó- felelte hűvösen. Kimért léptekkel masírozott az ajtóhoz, majd miután lassan kinyitotta, kecses léptekkel ment ki rajta.
Valószínűleg érezte, hogy nem vadászni akarom hívni, hanem beszélni akartam vele. És ez a beszélgetés végzetes lesz mindkettőnk számára. Két lehetőség van: első, hogy elválunk és ki-ki a maga útját járja. A második, hogy együtt maradunk és megpróbáljuk rendbe hozni a kapcsolatukat.
Végül megálltunk egy sziklánál. Ha lenézett az ember, akkor egy mély szakadékot látott, majd legalul egy folyót.
- Gondolom észre vetted, hogy mostanában.. khm... enyhén szólva is szar a házasságunk- mondtam. Ő közben a szikla széléhez sétált és lebámult oda. Az arca, mint egy porcelán babáé, nem mutatott semmilyen érzelmet. Fekete szeme hűvösségről árulkodott, akárcsak csilingelő hangja. Tökéletes lábát még a csőfarmer sem tudta elrejteni, sőt, a tűsarkú cipővel és a fehér pólóval már-már szívfájdítóan szép látványt nyújtott.
- Igen, észre vettem- bólintott, majd még mindig nem véve le a szemét a szakadékról elsétált mellettem. Fel-alá sjárkált. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy valójában nagyon is ideges és nem az a jéghercegnő, akinek most látszik.
- Azt hiszem, be kell vallanom neked valamit...- kezdtem bele. Rám emelte nagy, fekete szemeit.
- Mit?
- Már mást szeretek- böktem ki.
Egy pillanat erejéig rettenetesen sebezhetőnek tűnt, aztán újra magára öltötte az álcát.
- Kit?
- Azt.. nem szeretném elmondani- ráztam meg a fejem. Mi lenne, ha megtudná, hogy...
- Akkor majd én kitalálom! Talán Alice-t? Bellát? Esme-t? Vagy valaki mást?- követelte, de én makacsul össze szorítottam a fogam.
Ezután két dolog történt;
Rosalie dühösen fújtatott egyet, majd hátra lépett.
Viszont ezzel egy időben Bella jelent meg a semmiből és megfogta barátnőjét, még mielőtt az lezuhanhatott volna.
Riadt pillantást vetettek egymásra, míg én még mindig sokk hatás alatt voltam. Kaphat egy vámpír sokkot? Vagy megörültem!? Minden esetre egy biztos: kővé dermedve álltam ott.
Végül arra eszméltem fel, hogy mindketten felzokognak. Nem értettem semmit. Mitől kezdtek el mindketten sírni? Ha csak Rose teszi ezt, akkor még rendben. Na de Bella!?
Úgy nézhettem rájuk, mint aki megbuggyant.
- Most miért sírtok?- kérdeztem végül.
- Semmi. Menj el kérlek!- intett egyet Bella. Jobbnak láttam, ha haza megyek.

Rosalie

Átöleltem Bellát. Valami miatt nagyon zaklatottnak tűnt, ahogyan én is.
- Mi történt?- kérdeztem remegő hangon. Tisztára hisztérikának éreztem magam, ahogyan Bella is, gondolom.
- Üljünk le. Attól tartok, ha továbbra is itt ácsorgok a szikla peremen, akkor vagy leesek, vagy önszántamból ugrok le, hátha szerencsém van és nem élem túl- ebből arra következtettem, hogy Jasper és Ő véget vetettek a kapcsolatuknak.
Ismertem ezt az érzést, ugyanis én is pont ebben a pillanatban ezt élem át.
- Jaj, Bella... Miért történik ez velem? Veled? Velünk?- kérdeztem kétségbe esve. Több mint 150 évig nyugalomban élt a Cullen család, erre most felborul a rend. Edward Alice-szel hempereg, mire Bella és Jasper össze jönnek, de Emmett bele szeret egy másik nőbe és el akarja hagyni engem. Esme és Carlisle szerelme tűnik a legerősebbnek. De le merném fogadni, hogy nem sokáig lesznek békében. Valami történt itt, de lehet, hogy csak megkergültünk?

Bella

Mikor haza mentünk, Jasper még mindig a kanapén ült. Amikor megkérdeztem, zavarná-e ha valakit a szeme előtt csókolnék meg, rögtön rámondta, hogy nem.
Így végső elkeseredettségemben kénytelen voltam lépni. Ha addig élek is, kivívom, hogy akár csak egyszer, de harcoljon értem! Ha tényleg, teljes szívből szeret, akkor igenis küzdjön meg értem.
Beléptünk az ajtón és rögtön a nappaliban voltunk. Csak Jasper, Rose és én voltunk itt. Ekkor viszont hirtelen betoppant Emmett is.
Sebesen járt az agyam. Itt a remek alkalom arra, hogy kiderítsem, mi lesz a következménye annak, ha megcsókolom Emmettet itt helyben.
Mivel Jasper mögött volt, így végig a szőke hajú fiú szemébe nézve indultam el végső célom felé. Félúton találkoztunk Emmettel, így könnyedén hozzá simultam és megcsókoltam...

Új blog

Sziasztok!
Iiigen jól láttok! Megint egy új történet, de ezúttal...
SAJÁT TÖRTÉNETHEZ KEZDTEM HOZZÁ!!!
Még novemberben kezdett körvonalazódni bennem az ötlet, de akkor még merőben más volt, mostanra viszont teljesen egyedi lett.
Ha nem kifejezetten csak Edward és Bella történet érdekel, akkor kukkants be. Ez is fantasy, de a lányek is az én fantáziám szüleményei. Tehát 4 hónapja tervezem.
Még nem végleges a blog kinézete, csak kicsit... khm... szóval nem éppen ma volt csúcsformában a netem, így nem is tudtam mindent megcsinálni rajta. A képek is jobban ki lesznek vágva.
szóval a link:
http://cukorkaa-blogja.blogspot.com

A címe Wing-Stroke, ami annyit tesz, hogy szárny-csapás. Azárt van kötőjellel írva, mert az elején van egy baleset, ami az egész történetet megváltoztatja, de a szereplőknek kicsit kilátástalanabb lesz az élete. Egybe írva is  jó lenne, de akkor nem lehetne észre enni, hogy itt utalok a balesetre is, a "csapás" szóval.