Moon love- 2. fejezet

Sziasztok! Most megtudjátok, hogy mi történik ez alatt a Cullen-villában. És higgyétek el, legalább annyira várom, hogy feltehessem a kövi fejit, mint ti, de nem szeretném elsietni :)

Edward

Igen, két hónapja tart titokban ez a románc féleség. Azóta rájöttem, hogy az elmúlt kilencven évben egyre jobban megszerettem, míg végül már szerelemmé alakultak az érzéseim. És ez azért nem jó, mert Bellát ugyan úgy szeretem. És akár Alice-t látom Jasper oldalán vagy Bellát akármilyen férfi oldalán. Választhatok... Választhattam. És én  az élvezet miatt, amit az együttlét nyújthat, meggyötörtem a feleségemet... Aki most Jasperrel van ki tudja hol. És most haza felé megyünk, hogy bevalljunk mindent, ami csak volt az elmúlt időben. Amikor beértünk az ajtón, mindenkit a nappaliban találtunk- kivéve azt a két embert.
- Nos, valamit be kell vallanunk!- jelentettem ki.
- Mi volt ilyen fontos?- kérdezte meg Rosalie.
- Alice és Én együtt vagyunk. Ez volt ilyen fontos!- villantak meg a szemeim. A többiek álla a padlón koppant.
- Mióta?- kérdezte Esme. A szemeiből máris a féltés sugárzott- És hol vannak Belláék?
- Két hónapja tart. És nem látom őket, mert Bella blokkolja a képességem!- siránkozott Alice.
- Na, majd téged fogunk megsajnálni!- horkant fel Rose.
- Rose! Igazad van, de azért ne ellenségeskedj ennyire!- csitította Em. Alice meghúzta magát, mire Én megsajnáltam és átöleltem a derekát.
- Oké, akkor próbáljuk meg kideríteni, hol lehetnek!- szólt most Carlisle.
- De nem tudjuk!- fakadtam ki.
- Te csak ne hisztizz! Nem kellett volna megcsalnod és nem lenne baj!- mordult fel Rose, majd csak azt hallottuk, hogy csapódik az ajtó. Em éppen felállt volna, de most vissza húztuk.
- Most ne menj utána!- utasította nevelőapám.
- És most hogyan tovább?- kérdezte Esme kétségbeesetten.
- Talán próbáljuk meg felhívni őket!- Emmett.
- Már próbáltuk. Ki vannak kapcsolva- Alice.
- Akkor ne keressük őket! Ha lenyugodtak, úgyis haza jönnek! Legfeljebb összemelegednek!- Emmett arcán megint ott volt a kaján vigyor.

Rosalie

Tombolni akarok! Tombolni! Hogy volt képes ez a bunkó, idióta bátyám megcsalni Bellát? Hiszen mindig is annyira szerette! Akkor miért tette?
És Alice? Miatta hagyta ott Jasper a déli háborúkat! Neki sikerült rávennie, hogy állatokat öljön! Mindig kedveltem Alice-t, de amióta igazán megismertem Bellát, Őt tartom a legjobb barátnőmnek.
Mit képzelnek ezek ketten?

Bella

 Jazz-el már két napja vagyunk itt. Két napja csak egymást szívattuk. Nem volt időnk bánkódni, mert ki kellett eszelnünk valami jó visszavágót.
De két nap után ebbe is beleuntunk. Úgy döntöttem, veszek egy jó, kiadós fürdőt.
Amint elhelyezkedtem a nagy fürdőkádban hallottam, amint Jasper a nevemet mondogatja és közelít a szobám felé. Vészesen közelít. Majd benyitott.
- Bella...- amikor észre vette, hogy meztelenül, vizes hajjal ülök a kádban- ahol szerencsére teljesen eltakart a víz és a hab-, rögtön elhallgatott.
- Őőő... szia Jasper!- bizsergett az arcom.
- Bocsánat!- rögtön eltűnt a szemem elől.
Egy óra hosszat áztattam magam, majd kimásztam és felöltöztem. Azaz felvettem egy lila fürdőruhát és egy kendőt. Jazz a tengerben volt, úgy vettem észre, éppen lazítani próbál. Leültem a partra és Őt figyeltem. Igen, kezdek iránta érdekes érzelmeket táplálni. Nem úgy mint egy báty iránt, vagy egy barát iránt... nem. Olyasmi, mint Edward iránt volt. Igen, csak volt. Valóban el lehet mondani, hogy az utóbbi időben elhidegültünk egymástól. És még Alice előtt. Nem tudtam, ez minek is köszönhető. De már sejtem: Jasper. Érdekes, hiszen nem lehet! Soha sem vonzódtunk egymáshoz úgy.
- Bella!- rázogatta valaki a vállam. Észre se vettem, hogy időközben hanyatt feküdtem- Már vagy tíz perce itt rázogatlak! Kezdtem aggódni.
- Felesleges!- mosolyogtam.
Mélyen a szemembe nézett egy feltűnően hosszú pillanatig. Minden megszűnt létezni körülöttünk. Csak ketten léteztünk, senki más.
- Öhm.. bocsánat!- nyögte, majd felállt.
- Ne, Jazz várj!- kiáltottam. Kérdőn tekintett rám, mire én rögtön felpattantam.
És megtettem: megcsókoltam. Beszívtam méz és orchidea illatát. Az ajkának kellemesebb íze volt, mint Edwardénak. Visszacsókolt és átkarolta a derekamat, Én pedig felugrottam az övére.