Sziasztok!
Nem friss- még hiányzik egy komi!- és még amúgy sincs megírva...
De raktam fel új dizájnt :D
A fejléc Bogsee-nak köszönhető :)
Kösziii!
Véleményezni lehet, hogy milyen!
Friss nem tudom mikor lesz... bocsi
Puszi
2011. április 30., szombat
2011. április 27., szerda
Ajánló! Ide légyszi nézzetek be ;)
Sziasztok drágáim :)
Egy kedves barátom nyitott egy blogot, ami Twilight-alapú :)
Örülnék, ha benéznétek, mert én túl elfogult vagyok, és Ő is örülne a véleményeknek. Szóval hajrá, és komizzatok, olvassatok :)
Itt a link: The Vampire's Past...
Friss majd valamikor nem tudom mikor lesz, de egyszer biztosan.
Sietek!
Puszi, Cukorkaa
Egy kedves barátom nyitott egy blogot, ami Twilight-alapú :)
Örülnék, ha benéznétek, mert én túl elfogult vagyok, és Ő is örülne a véleményeknek. Szóval hajrá, és komizzatok, olvassatok :)
Itt a link: The Vampire's Past...
Friss majd valamikor nem tudom mikor lesz, de egyszer biztosan.
Sietek!
Puszi, Cukorkaa
2011. április 26., kedd
Moon love- 22. fejezet
Megint itt vagyok :) Jó olvasást! Vigyázat, enyhe durva nyelvezet!
Jasper
- Bella! Állj már meg!- futottam még mindig utána, emberi tempóban. Tudom, hogy hallotta, de nem állt meg. Pedig ez Ő.. érzem az illatán.
Mikor odaértem, megfogtam a karját, mire Ő rám nézett, de mintha nem is ismert volna fel. De meglepődtem... aranybarna íriszei helyett a régi, mogyoróbarna szempár nézett rám.
- Uram, kérem engedje el a karom- mondta csilingelő hangján. Meglepettségemben megdermedtem, mire Ő egy pillanattal utána kitépte szorításomból a karját.
- Nem emlékszel rám?- leheltem döbbenten.
- Miért, ismerjük egymást?- kérdezte kíváncsian. Nem tudtam eldönteni, hogy valóban nem emlékszik, vagy csak a színészi adottságait használja ki, amiket vámpírként nyert. Lehet, hogy ez nem is Ő?
Helyeslően ráztam a fejem.
- Hát, pedig azt tudnám- azzal tovább masírozott.
Bella
Fájt, rettentően fájt belenéznem gyönyörű, aranybarna íriszeibe és kimondanom azokat a szavakat. De még nem álltam készen arra, hogy újra vele legyek.
Én, hülye barom! Miért nem változtattam meg az alakomat, mielőtt ide jöttem? Bakker, nincs nálam nagyobb hülye.
De ez nem változtat azon a tényen, hogy éppen most adtam be Jasper-nek, nem emlékszem rá. Mikor meghallottam a hangját, csak arra volt időm, hogy a szemszínemet megváltoztassam. Különben meg, ha mást is csináltam volna, az emberek észre veszik.
Még mindig ott állt, megdermedve. Gyorsabb tempóra váltottam. De így is beért...
- Bella, szeretlek! Mindig is szerettelek...
- Én nem szeretlek, Jasper!- mondtam ki az utolsó szavakat, amik nekem legalább annyira fájtak, mint Jaspernek........... Elárultam magam, tudtam. De ez kellett, hogy adjon még időt. Csak ne csináljon semmi butaságot...
Rosalie
Csendesen álldogáltam a teraszon éjjel. Sok ember lézengett még az utcán, nyilván szórakozni mentek. Erről nekem is eszembe jutott valami.
- Jake!- mondtam normális hangnemben. A következő pillanatban Ő ott állt mellettem.
- Igen Rose?- kérdezte.
- Mi lenne, ha elmennénk szórakozni? Ha már itt vagyunk... és nézd, ott az talán egy normálisabb hely...- mutattam rá egy kivilágított szórakozóhelyre.
- Felőlem...- vonta meg a vállát, mire én megölelgettem és elmentem öltözni.
Egy fekete, bőr cicanadrágot választottam, hozzá egy flipperes tunikával. Még egy fekete, tűsarkú szandált vettem fel hozzá.*
A hajamat feltűztem egy csattal. Úgy gondoltam, készen vagyok.
Kint már Jake várt rám, egy egyszerű farmer és póló volt rajta.
- Indulhatunk?
- Aha...- mondtam.
Fél óra múlva már a jegyeket vettük meg, majd bementünk. A zene hangosan szólt.
Elkezdtünk táncolni, de az útjaink hamar szétváltak.
Jacob
Táncoltam egy lánnyal, de nem igazán kötötte le a figyelmemet. Végig Rose-t néztem, ahogy táncol egy idegen, 19 éves fiúval, aki ráadásul kicsit részeg is.
Végül az tette be a kaput, amikor lehajolt a lányhoz és meg akarta csókolni. Akkor emberi tempóban persze, de közeledni kezdtem hozzájuk.
Már majdnem összeért a szájuk. A rohadt életbe, Rosalie miért nem csinál semmit?!
Odaértem hozzájuk és arrébb löktem azt a kis buzit. Rose meglepetten nézett rám, de nem törődtem most vele. Őt majd később baszom le.
- Te-te meg mi a fa-faszt csinálsz?- dadogta a fiú, miközben feltápászkodott a földről. Sokan felénk fordultak.
Viszont erre a kérdésre én sem tudtam mit válaszolni. Tényleg, mit csinálok? Nincs jogom ahhoz, hogy ezt csináljam.
Rosalie megfogott és a karomnál fogva kiráncigált innen, egyenesen az autóhoz.
Viszont mielőtt beült volna, megállt. Szembe állt velem... És egy hatalmas pofont adott.
- Áu, ezt miért kaptam?- kérdeztem.
- Mert egy idióta vagy. Mi a fészkes fenét képzeltél?!- vont kérdőre.
- Miért, te akartál vele csókolózni?- néztem rá.
Erre nem szólt semmit, csak beült a volánhoz és beindította az autót. Gyorsan beültem mellé.
Egész úton nem szólaltunk meg. A szállodánál kiszálltunk és csendben voltunk még mindig.
Csend. Csend, csend, csend..... Bárcsak megszólalna végre.
Fent aztán belekezdett.
- Értsd meg! Mióta elváltunk Emmett-el, nem voltam férfival. Nekem erre szükségem van, mint embernek a levegőre. Ezért is akartam elmenni...- a végére elhallgatott. Ott termettem előtte és azonnal magamhoz húztam.
Megcsókoltam, Ő pedig nem ellenkezett. Ezután már nem volt megállás, egészen az ágyig...
***
Pihegve feküdtünk egymás mellett. Ez volt életem legjobb szeretkezése.
Csak az a baj, hogy ez az én részemről szeretkezés volt, az Ő részéről pedig csak szex.
- Ez mi volt?- kérdezte végül Ő.
- Szex- mondtam. Egy ideig egyikünk sem szólalt meg.
Végül én döntöttem úgy, hogy megszólalok.
- Nem csak a hajad miatt hívlak sokszor Barbie-nak....- Rosalie meglepődötten nézett rám.
- Hát akkor miért?- kérdezte végül, mikor nem szólaltam meg.
- Az átváltozásom után... találkoztam egy nővel. Ember volt... és gyönyörű. Pont olyan, mint te, barna hajjal. A neve Barbara volt... Barbara Eva Hale.
Rosalie légzése elakadt...
*: Bocsi, csak nem volt kedvem képet keresni róla :$
Barbara Eva Hale
+ válaszok :D
Cloeé: Én nem is a napozás miatt, hanem mert annyi vendégünk volt :D Ennyi elég egy egész évre :P
dorcsi_96: Hát, rosszul mondtad :D Menekülnek egymás elől :P
Deana: Azért hagyták békén a farkasokat, mert velük harcoltak :D Az újszülött sereg a farkasok ellen volt létrehozva :D
demon: Köszi :D
Alexandra Cullen: Korán örültél xD Köszi :D
esztiIi: Köszi :D
Betti12: Bella képessége megtalálható a "Szereplők*.*" c. oldalon :) Jazz nem fogja tudni, hogy Bella a Volturi tagja lett, mert nincs rajta a köpenye, a nyakláncot pedig nem látja :)
Gréta Masen: Várd ki a végét ;)
Névtelen: Köszönöm :)
Kittuska: Köszönöm :D Fent is van :)
KÖSZÖNÖM A KOMIKAT, KÉREK MOST IS ENNYIT :) A kövi feji még nincs megírva, nem tudom, mikor tudom hozni :D Puszi, Cukorkaa
Jasper
- Bella! Állj már meg!- futottam még mindig utána, emberi tempóban. Tudom, hogy hallotta, de nem állt meg. Pedig ez Ő.. érzem az illatán.
Mikor odaértem, megfogtam a karját, mire Ő rám nézett, de mintha nem is ismert volna fel. De meglepődtem... aranybarna íriszei helyett a régi, mogyoróbarna szempár nézett rám.
- Uram, kérem engedje el a karom- mondta csilingelő hangján. Meglepettségemben megdermedtem, mire Ő egy pillanattal utána kitépte szorításomból a karját.
- Nem emlékszel rám?- leheltem döbbenten.
- Miért, ismerjük egymást?- kérdezte kíváncsian. Nem tudtam eldönteni, hogy valóban nem emlékszik, vagy csak a színészi adottságait használja ki, amiket vámpírként nyert. Lehet, hogy ez nem is Ő?
Helyeslően ráztam a fejem.
- Hát, pedig azt tudnám- azzal tovább masírozott.
Bella
Fájt, rettentően fájt belenéznem gyönyörű, aranybarna íriszeibe és kimondanom azokat a szavakat. De még nem álltam készen arra, hogy újra vele legyek.
Én, hülye barom! Miért nem változtattam meg az alakomat, mielőtt ide jöttem? Bakker, nincs nálam nagyobb hülye.
De ez nem változtat azon a tényen, hogy éppen most adtam be Jasper-nek, nem emlékszem rá. Mikor meghallottam a hangját, csak arra volt időm, hogy a szemszínemet megváltoztassam. Különben meg, ha mást is csináltam volna, az emberek észre veszik.
Még mindig ott állt, megdermedve. Gyorsabb tempóra váltottam. De így is beért...
- Bella, szeretlek! Mindig is szerettelek...
- Én nem szeretlek, Jasper!- mondtam ki az utolsó szavakat, amik nekem legalább annyira fájtak, mint Jaspernek........... Elárultam magam, tudtam. De ez kellett, hogy adjon még időt. Csak ne csináljon semmi butaságot...
Rosalie
Csendesen álldogáltam a teraszon éjjel. Sok ember lézengett még az utcán, nyilván szórakozni mentek. Erről nekem is eszembe jutott valami.
- Jake!- mondtam normális hangnemben. A következő pillanatban Ő ott állt mellettem.
- Igen Rose?- kérdezte.
- Mi lenne, ha elmennénk szórakozni? Ha már itt vagyunk... és nézd, ott az talán egy normálisabb hely...- mutattam rá egy kivilágított szórakozóhelyre.
- Felőlem...- vonta meg a vállát, mire én megölelgettem és elmentem öltözni.
Egy fekete, bőr cicanadrágot választottam, hozzá egy flipperes tunikával. Még egy fekete, tűsarkú szandált vettem fel hozzá.*
A hajamat feltűztem egy csattal. Úgy gondoltam, készen vagyok.
Kint már Jake várt rám, egy egyszerű farmer és póló volt rajta.
- Indulhatunk?
- Aha...- mondtam.
Fél óra múlva már a jegyeket vettük meg, majd bementünk. A zene hangosan szólt.
Elkezdtünk táncolni, de az útjaink hamar szétváltak.
Jacob
Táncoltam egy lánnyal, de nem igazán kötötte le a figyelmemet. Végig Rose-t néztem, ahogy táncol egy idegen, 19 éves fiúval, aki ráadásul kicsit részeg is.
Végül az tette be a kaput, amikor lehajolt a lányhoz és meg akarta csókolni. Akkor emberi tempóban persze, de közeledni kezdtem hozzájuk.
Már majdnem összeért a szájuk. A rohadt életbe, Rosalie miért nem csinál semmit?!
Odaértem hozzájuk és arrébb löktem azt a kis buzit. Rose meglepetten nézett rám, de nem törődtem most vele. Őt majd később baszom le.
- Te-te meg mi a fa-faszt csinálsz?- dadogta a fiú, miközben feltápászkodott a földről. Sokan felénk fordultak.
Viszont erre a kérdésre én sem tudtam mit válaszolni. Tényleg, mit csinálok? Nincs jogom ahhoz, hogy ezt csináljam.
Rosalie megfogott és a karomnál fogva kiráncigált innen, egyenesen az autóhoz.
Viszont mielőtt beült volna, megállt. Szembe állt velem... És egy hatalmas pofont adott.
- Áu, ezt miért kaptam?- kérdeztem.
- Mert egy idióta vagy. Mi a fészkes fenét képzeltél?!- vont kérdőre.
- Miért, te akartál vele csókolózni?- néztem rá.
Erre nem szólt semmit, csak beült a volánhoz és beindította az autót. Gyorsan beültem mellé.
Egész úton nem szólaltunk meg. A szállodánál kiszálltunk és csendben voltunk még mindig.
Csend. Csend, csend, csend..... Bárcsak megszólalna végre.
Fent aztán belekezdett.
- Értsd meg! Mióta elváltunk Emmett-el, nem voltam férfival. Nekem erre szükségem van, mint embernek a levegőre. Ezért is akartam elmenni...- a végére elhallgatott. Ott termettem előtte és azonnal magamhoz húztam.
Megcsókoltam, Ő pedig nem ellenkezett. Ezután már nem volt megállás, egészen az ágyig...
***
Pihegve feküdtünk egymás mellett. Ez volt életem legjobb szeretkezése.
Csak az a baj, hogy ez az én részemről szeretkezés volt, az Ő részéről pedig csak szex.
- Ez mi volt?- kérdezte végül Ő.
- Szex- mondtam. Egy ideig egyikünk sem szólalt meg.
Végül én döntöttem úgy, hogy megszólalok.
- Nem csak a hajad miatt hívlak sokszor Barbie-nak....- Rosalie meglepődötten nézett rám.
- Hát akkor miért?- kérdezte végül, mikor nem szólaltam meg.
- Az átváltozásom után... találkoztam egy nővel. Ember volt... és gyönyörű. Pont olyan, mint te, barna hajjal. A neve Barbara volt... Barbara Eva Hale.
Rosalie légzése elakadt...
*: Bocsi, csak nem volt kedvem képet keresni róla :$
Barbara Eva Hale
+ válaszok :D
Cloeé: Én nem is a napozás miatt, hanem mert annyi vendégünk volt :D Ennyi elég egy egész évre :P
dorcsi_96: Hát, rosszul mondtad :D Menekülnek egymás elől :P
Deana: Azért hagyták békén a farkasokat, mert velük harcoltak :D Az újszülött sereg a farkasok ellen volt létrehozva :D
demon: Köszi :D
Alexandra Cullen: Korán örültél xD Köszi :D
esztiIi: Köszi :D
Betti12: Bella képessége megtalálható a "Szereplők*.*" c. oldalon :) Jazz nem fogja tudni, hogy Bella a Volturi tagja lett, mert nincs rajta a köpenye, a nyakláncot pedig nem látja :)
Gréta Masen: Várd ki a végét ;)
Névtelen: Köszönöm :)
Kittuska: Köszönöm :D Fent is van :)
KÖSZÖNÖM A KOMIKAT, KÉREK MOST IS ENNYIT :) A kövi feji még nincs megírva, nem tudom, mikor tudom hozni :D Puszi, Cukorkaa
15. díj :D
Sziasztok kincseim :D
Újabb díjjal gazdagodtunk :) El sem hiszem :)
Újabb díjjal gazdagodtunk :) El sem hiszem :)
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1.: Köszönöm szépen a díjat Trixi-nek (L)
2.:
3.:
1.: Életvidám lány vagyok xD *
2.: Energikus, néha elmehetnék Alice-nek :D *
3.: Nagyoooooon jó fej vagyok :P *
4.: Imádok hülyülni, az egész életem vigyorgásból áll(Ez olyan Emmett-es volt :D)**
5.: Nincs példaképem, nem is akarok x)**
6.: Kedvenc becézésem mostanában a "babám"**
7.: Megint gyarapodott a blogos családom, lett még egy nővérem, Szemi alias Beus9416**
4.:
5.: Megvan
Másnak nem küldeném most :$
Ha meg van a 10 komi, felrakom a fejit :D
Puszii
*== Beus mondta :D
**== Bogsee-m mondta :D
2011. április 24., vasárnap
Moon love- 21. fejezet
Sziasztok! Értem én, hogy hozzá szoktatok a sok frisshez, de akkor itthon dekkoltam és volt időm írni. Ihletem most is lenne, csak időhiány van. A szünetem igenis elfoglalt, örülök, ha nap végén el tudok még kecmeregni az ágyamig. Megjegyzem, jobban elfáradok, mint hét közben, szóval... Nem tudom mi van, de eltelt már 4 nap az utolsó friss óta és csak 4 komit kaptam.... Ezért- most utálni fogtok!- emelem a komi határt! 10 komi alatt nincs friss!!!!! Borzasztóan zavar, hogy ilyen rövidek a fejezetek... de remélem, a tartalma majd kárpótol titeket :)
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET ÉS ARANYOS NYUSZIT KÍVÁNOK :D
Puszii, Cukorkaa :)
Bella
A négy nap gyorsan eltelt, úgyhogy mire észbe kaptam, már a nagyteremből mentünk kifelé. Futni fogunk, hogy az embereknek ne tűnjön fel a vörös szemük.
Nem vittünk mást, csak pénzt, hátha kell valami. A Volturi elég gazdag...
Azóta nem alakult a kapcsolatunk Jane-nel... Nem is beszéltünk. De legalább nem leszünk annyira rosszba. Ha kell, megleszünk.
Alec-kel jó lenni, igazi jó haver. Vicces.
Demetri és Felix... hát... no comment.
A lányokkal, Heidi-vel, Chelsea-vel és Renata-val nagyon jól megvagyunk. Ahhoz képest, hogy a Volturinál vagyunk, egész jó a társaság.
Kimentünk a kastély hátsó kertjén és elkezdtünk futni.
**********************
Futás közben egyikünk sem beszélt, mindenki a gondolataiba volt mélyedve. A fiúk talán beszélgettek volna, de elég volt egy éles pillantás Jane-től és elvetették az ötletet. Nem volt kérdéses, hogy ki vezeti ilyenkor a csapatot.
És valószínűleg Jane nem is szeret annyira társalogni... Hát, valójában sajnáltam. Nem lehet boldog az élete... A legfontosabb fogalom nála a hatalom. Vajon nem vágyik többre? Vagy csak beletörődött?
Hamar odaértünk. Csak most fogtam fel, hogy most bizony gyilkolni fogunk. Szívtelenül.
Odaértünk a harc helyszínére. Bár nem felejtettem, és Felix jó tanárnak bizonyult, Alec és Jane úgy döntött, hogy jobb lesz, ha csak a képességemmel harcolok. Ez így szerencsésebb lesz.
Kint viszont nagyobb meglepetés várt, mint hogy azt gondoltam volna. A vámpírok még nem voltak ott.... viszont vérfarkasok annál inkább... és nem egy ismerőst fedeztem fel közöttük.
- Sam? Embry? Quil?- néztem rájuk döbbenten. Régen nem egyszer láttam őket farkasalakban és most Őket véltem felfedezni.
Bekapcsoltam a gondolatolvasó tehetségemet és bele hallgattam a gondolataikba.
Nem hiszem el, hogy egy ilyen parazita lett belőle....- Sam
No csak, Belluska megint itt van? Csak az a baj, hogy ellenség...-Embry.
Azta, szép lett a kis csaj vámpírként!- Quil. Tőle nem is vártam mást. Paul nem volt itt...
- Nos igen, eléggé szép vagyok- tekergettem meg az egyik lelógó hajfürtömet olyan pláza picsásan.
A farkasok kuncogó hangot hallattak. Voltak közöttük újak, igazság szerint nagyon is sokan voltak. De nem értettem, hogy Sam hogy-hogy él még?
- Sam... te miért élsz? Mármint Emily már nagyon öreg lehet...- hallgattam el a végére.
Majd később, ha találkozunk!- üzente gondolatban.
Bólintottam. Az erdő felől hangokat hallottunk. Mindenki támadó állásba állt, kivéve engem. Én elteleportáltam az egyik magasabb sziklára és felvontam rájuk mind a fizikai, mind az elmebeli pajzsot.
Amikor kiléptek, egyből felénk futottak... Viszont az elsők rögtön ordítozva összesetek. A második 10 ember Alec képességének a fogságába esett. Eközben Felix és Demetri elkezdte széttépni őket, Én pedig ügyelve a pajzsomra odamentem felgyújtani őket.
Ekkor viszont még több lépést hallottunk az erdőből. Ajj, itt nagyobb hadsereg van, mint gondoltuk!
Felix és Demetri igyekeztek, de még így is csak párat sikerült elégetni, így én is beszálltam. Jane és Alec sem bírt magával, de ekkor kiléptek a vámpírok is. A vérfarkasok azonnal rájuk vetették magukat. Viszont ha a pajzsom nincs rajtuk, akkor már nem élnének....
A harcot- természetesen- mi nyertük meg. Utána mindenki kapott egy kis kimenőt, de Demetrinek Alec-kal, míg Felix-nek Jane-nel kellett mennie. Úgy gondolták, hogy a városban még lehetnek vámpírok és Jane meg Alec képessége elég erős ahhoz, hogy két-két vámpírt megvédjen. Az enyém meg még erősebb, szóval...
A városban- Seattleben- sétáltam és felelevenítettem régi, szép emlékeket, míg valaki utánam nem kiáltott...
Jasper
Seattle. Most is itt vagyok. Hogy mi vezetett ide? Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy ez hosszú napok óta jó döntés volt. Talán most minden rendbe jön...
Leállítottam az autót- mert hogy azzal jöttem idáig- és nagyot sóhajtottam.
Végül kiszálltam. Egy Net-kávézó előtt álltam. Gondoltam bemegyek és megnézem az e-mail-jeimet. Főleg Alice-től voltak, de jött Esme-től, Carlisle-tól és Rosalie-tól is. Megírták, hogy nem sokkal a távozásunk után Rosalie és Jacob is elmentek. Csak nem alakulni kezd valami közöttük? Jó lenne...
Rendeltem egy kávét. Úgysem iszom meg, de kötelező.
Már vagy egy órája itt ülök. Facebook-ra regisztráltam. Csak úgy unaloműzőnek. Időm mint a tenger.
Végül pillantásom az ablakra esett... és egy fontos személyt láttam elmenni előtte.
Rögtön felkaptam a kabátomat, jóval több pénzt adtam a pultosnak- aki egész végig próbált flörtölni velem- és kisiettem az ajtón.
- Bella! Bella állj meg!- kiáltottam utána, mikor láttam, Ő nem vett észre...
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET ÉS ARANYOS NYUSZIT KÍVÁNOK :D
Puszii, Cukorkaa :)
Bella
A négy nap gyorsan eltelt, úgyhogy mire észbe kaptam, már a nagyteremből mentünk kifelé. Futni fogunk, hogy az embereknek ne tűnjön fel a vörös szemük.
Nem vittünk mást, csak pénzt, hátha kell valami. A Volturi elég gazdag...
Azóta nem alakult a kapcsolatunk Jane-nel... Nem is beszéltünk. De legalább nem leszünk annyira rosszba. Ha kell, megleszünk.
Alec-kel jó lenni, igazi jó haver. Vicces.
Demetri és Felix... hát... no comment.
A lányokkal, Heidi-vel, Chelsea-vel és Renata-val nagyon jól megvagyunk. Ahhoz képest, hogy a Volturinál vagyunk, egész jó a társaság.
Kimentünk a kastély hátsó kertjén és elkezdtünk futni.
**********************
Futás közben egyikünk sem beszélt, mindenki a gondolataiba volt mélyedve. A fiúk talán beszélgettek volna, de elég volt egy éles pillantás Jane-től és elvetették az ötletet. Nem volt kérdéses, hogy ki vezeti ilyenkor a csapatot.
És valószínűleg Jane nem is szeret annyira társalogni... Hát, valójában sajnáltam. Nem lehet boldog az élete... A legfontosabb fogalom nála a hatalom. Vajon nem vágyik többre? Vagy csak beletörődött?
Hamar odaértünk. Csak most fogtam fel, hogy most bizony gyilkolni fogunk. Szívtelenül.
Odaértünk a harc helyszínére. Bár nem felejtettem, és Felix jó tanárnak bizonyult, Alec és Jane úgy döntött, hogy jobb lesz, ha csak a képességemmel harcolok. Ez így szerencsésebb lesz.
Kint viszont nagyobb meglepetés várt, mint hogy azt gondoltam volna. A vámpírok még nem voltak ott.... viszont vérfarkasok annál inkább... és nem egy ismerőst fedeztem fel közöttük.
- Sam? Embry? Quil?- néztem rájuk döbbenten. Régen nem egyszer láttam őket farkasalakban és most Őket véltem felfedezni.
Bekapcsoltam a gondolatolvasó tehetségemet és bele hallgattam a gondolataikba.
Nem hiszem el, hogy egy ilyen parazita lett belőle....- Sam
No csak, Belluska megint itt van? Csak az a baj, hogy ellenség...-Embry.
Azta, szép lett a kis csaj vámpírként!- Quil. Tőle nem is vártam mást. Paul nem volt itt...
- Nos igen, eléggé szép vagyok- tekergettem meg az egyik lelógó hajfürtömet olyan pláza picsásan.
A farkasok kuncogó hangot hallattak. Voltak közöttük újak, igazság szerint nagyon is sokan voltak. De nem értettem, hogy Sam hogy-hogy él még?
- Sam... te miért élsz? Mármint Emily már nagyon öreg lehet...- hallgattam el a végére.
Majd később, ha találkozunk!- üzente gondolatban.
Bólintottam. Az erdő felől hangokat hallottunk. Mindenki támadó állásba állt, kivéve engem. Én elteleportáltam az egyik magasabb sziklára és felvontam rájuk mind a fizikai, mind az elmebeli pajzsot.
Amikor kiléptek, egyből felénk futottak... Viszont az elsők rögtön ordítozva összesetek. A második 10 ember Alec képességének a fogságába esett. Eközben Felix és Demetri elkezdte széttépni őket, Én pedig ügyelve a pajzsomra odamentem felgyújtani őket.
Ekkor viszont még több lépést hallottunk az erdőből. Ajj, itt nagyobb hadsereg van, mint gondoltuk!
Felix és Demetri igyekeztek, de még így is csak párat sikerült elégetni, így én is beszálltam. Jane és Alec sem bírt magával, de ekkor kiléptek a vámpírok is. A vérfarkasok azonnal rájuk vetették magukat. Viszont ha a pajzsom nincs rajtuk, akkor már nem élnének....
A harcot- természetesen- mi nyertük meg. Utána mindenki kapott egy kis kimenőt, de Demetrinek Alec-kal, míg Felix-nek Jane-nel kellett mennie. Úgy gondolták, hogy a városban még lehetnek vámpírok és Jane meg Alec képessége elég erős ahhoz, hogy két-két vámpírt megvédjen. Az enyém meg még erősebb, szóval...
A városban- Seattleben- sétáltam és felelevenítettem régi, szép emlékeket, míg valaki utánam nem kiáltott...
Jasper
Seattle. Most is itt vagyok. Hogy mi vezetett ide? Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy ez hosszú napok óta jó döntés volt. Talán most minden rendbe jön...
Leállítottam az autót- mert hogy azzal jöttem idáig- és nagyot sóhajtottam.
Végül kiszálltam. Egy Net-kávézó előtt álltam. Gondoltam bemegyek és megnézem az e-mail-jeimet. Főleg Alice-től voltak, de jött Esme-től, Carlisle-tól és Rosalie-tól is. Megírták, hogy nem sokkal a távozásunk után Rosalie és Jacob is elmentek. Csak nem alakulni kezd valami közöttük? Jó lenne...
Rendeltem egy kávét. Úgysem iszom meg, de kötelező.
Már vagy egy órája itt ülök. Facebook-ra regisztráltam. Csak úgy unaloműzőnek. Időm mint a tenger.
Végül pillantásom az ablakra esett... és egy fontos személyt láttam elmenni előtte.
Rögtön felkaptam a kabátomat, jóval több pénzt adtam a pultosnak- aki egész végig próbált flörtölni velem- és kisiettem az ajtón.
- Bella! Bella állj meg!- kiáltottam utána, mikor láttam, Ő nem vett észre...
2011. április 21., csütörtök
14. díj :) (L)
Sziasztook :) Kaptam még egy díjat :)
2: Tömeggyilkos vagyok
3: szeretem a pörgést
4: kékes, zöldes színű szemem van
5: hatalmas EGO-m van(ezt is Ő állítja!)
6: Team Edward
7: Én imádok nevetni az esőben xD
Akinek tovább küldöm:
Bogsee- Őrizd a percet
Isabella- Vámpír sztár
Ennyi lenne... Lejjebb friss feji, olvassátok és komizzatok!
Puszi
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1.: Köszönöm szépen Alexandra Delarose-nak :)
2: megvolt :D
3(Drága ikertesóm, Bogsee mondta ezeket rólam!)
1: Imádok röhögni Bogsee-n(Ő is rajtam)2: Tömeggyilkos vagyok
3: szeretem a pörgést
4: kékes, zöldes színű szemem van
5: hatalmas EGO-m van(ezt is Ő állítja!)
6: Team Edward
7: Én imádok nevetni az esőben xD
Akinek tovább küldöm:
Bogsee- Őrizd a percet
Isabella- Vámpír sztár
Ennyi lenne... Lejjebb friss feji, olvassátok és komizzatok!
Puszi
2011. április 20., szerda
Moon love- 20. fejezet
Sziasztok cukorkák- xD! Ma este hoztam a fejezetet. Kitettem egy szavazást. Szeretném, ha részt vennétek benne xD Semmi fontos, csak kíváncsi voltam. Annyit elárulok, hogy én imádok :D És valószínű, lesz a töriben egy ezzel kapcsolatos "jelenet"... Kérek 9 komit! Bye-Bye my little Darlings :)
Rosalie
- Amúgy miből is van eleged?- kérdezte Jake, miközben a lifttel mentünk felfelé a legjobb lakosztályra. Magammal hoztam készpénzt, meg két bankkártyát, ami tele van. Szóval még vásárolni is nyugodtan elmehetek.
- Abból, hogy mindenki külön van. Hiányzik Bella és még Jazz is- mondtam.
- Aha, Bella jó haver volt. Aranyos csaj- bólintott, mire rámosolyogtam. Fent lepakoltuk a három bőröndömet, majd körül néztünk. Volt két hálószoba- végül is a második legdrágábbat vettük ki, de csak azért, mert a legdrágább már foglalt volt-, így én lepakoltam a vörös szobába.
- Jacoob!- daloltam kedvesen csengő hangon.
- Igen?- jött be.
- Kéépzeld, nem rég olvastam, hogy most éjszaka is lehet vásárolni a plázába! Hát nem csúcs? Gyere!- fogtam meg a kezét.
Ő felnyögött, de azért velem jött. Jobbnál jobb ruhákat találtam, aminek örültem. Farmerok, pólók, szoknyák, cipők... imádom a ruhákat!- ez tiszta Alice-es volt....
Jacob viszont már kevésbé rajong értük...
Végül reggel 6-ra értünk haza. Jacob a végére már leült egy padra, én meg folytattam a vásárlást. Neki is vettem cuccokat.
- Rosalie, te kifejezetten fárasztó vagy!- nyökögte, mire én hangosan felnevettem.
- Ugyanez rólad is elmondható!- vigyorogtam még mindig, de aztán elkomolyodtam. Eszembe jutott eltűnt barátnőm.
- Hiányzik Bella! Olyan sok ideig, Ő volt a legjobb barátnőm... Vele mindent megosztottam, de most nincs itt!
- Sajnálom! Nekem is hiányoznak...- ölelt át. Fura, hogy milyen közel kerültünk egymáshoz. Különösebben nem is zavar, hogy itt van, sőt, örülök...Ez nem vall rám..!
Bella
- Érdekes történet... Már emberként tudtál a vámpírok létezéséről? És te jöttél rá? Egyedül? Na ne viccelj!- húzta össze a szemeit.
- Nem. Volt egy barátom La Push-ban, Sam Uley. Ő...- itt nagyot sóhajtottam. Eszembe jutott Sam és Emily. Nagyon jóban voltunk...- Várfarkas volt, ráadásul Ő volt az Alfa... És rávettem, hogy igazolja az az előtti sejtéseimet...
- Vérfarkasok voltak a haverjaid?- nézett rám undorodva.
- Hé!
- Mi van? A vérfarkasok undorítóak és büdösek!
- Ezzel nem vitatkozom...- fintorogtam.
Még órákat beszélgettünk, érdekes és teljesen értelmetlen dolgokról, mikor bejött Felix.
- Hello cicák! A mester hívat titeket! Még jó hogy együtt vagytok, legalább nem kell külön futkároznom és mehetek vissza Vick-hez!- mondta, de már a gondolatra is vágy csillant a szemében.
- Hogy mit csináltok majd Te meg Vick, arra nem vagyok kíváncsi! És most menj!- utasítottam, amit nem kellett neki kétszer mondani, már ott sem volt.
Én felkeltem és a köpenyemet felvéve kimentem. Jane már ott volt, de megvárt engem. Jó érzés volt, hogy már nem utál annyira.
Lent Aro várt minket.
- Jane! Isabella! Örülök, hogy már nem vagytok annyira ellenségesek egymással!- üdvözölt Aro.
- Szintúgy- bólintottam. Jane is egyet értett.
- Nos... lenne itt egy küldetés. Tudom, csak ma érkeztél meg ide, de a képességed különösen erős- intézte hozzám a szavait. Bólintottam.
- Sajnos már nem csak délen szokásuk a vámpíroknak hadsereget létrehozni... Seattle környékén vannak. Jane, Isabella, Alec, Felix és Demetri megy. Csütörtökön indultok- ma hétfő van-, Addig Isabellát kicsit kiképezzük...- jaj, de jó!
Jane és a többiek is bólintottak, majd csendben elhagyták a termet. Követtem a példájukat. Kint Felix várt.
- Na gyere, megtanítalak harcolni!- fogta meg a derekam, de a keze lejjebb csúszott és a fenekemen állapodott meg. Felmorogtam.
- Ha nem veszed le rólam a kezem, esküszöm, hogy megbánod!- sziszegtem felé. Megforgatta a szemét.
- Egy Cullen nem csinál "rosszat"!
- Akkor nem ismersz minket- vigyorogtam, majd bevetettem Jane képességét. Felordított.
- Na, elég volt?
- Állj! Fejezd be!- ordította.
- Mi is a varázsszó?
- Kérlek!- abba hagytam.
- Vigyázz magadra!- majd tovább mentem.
Rosalie
- Amúgy miből is van eleged?- kérdezte Jake, miközben a lifttel mentünk felfelé a legjobb lakosztályra. Magammal hoztam készpénzt, meg két bankkártyát, ami tele van. Szóval még vásárolni is nyugodtan elmehetek.
- Abból, hogy mindenki külön van. Hiányzik Bella és még Jazz is- mondtam.
- Aha, Bella jó haver volt. Aranyos csaj- bólintott, mire rámosolyogtam. Fent lepakoltuk a három bőröndömet, majd körül néztünk. Volt két hálószoba- végül is a második legdrágábbat vettük ki, de csak azért, mert a legdrágább már foglalt volt-, így én lepakoltam a vörös szobába.
- Jacoob!- daloltam kedvesen csengő hangon.
- Igen?- jött be.
- Kéépzeld, nem rég olvastam, hogy most éjszaka is lehet vásárolni a plázába! Hát nem csúcs? Gyere!- fogtam meg a kezét.
Ő felnyögött, de azért velem jött. Jobbnál jobb ruhákat találtam, aminek örültem. Farmerok, pólók, szoknyák, cipők... imádom a ruhákat!- ez tiszta Alice-es volt....
Jacob viszont már kevésbé rajong értük...
Végül reggel 6-ra értünk haza. Jacob a végére már leült egy padra, én meg folytattam a vásárlást. Neki is vettem cuccokat.
- Rosalie, te kifejezetten fárasztó vagy!- nyökögte, mire én hangosan felnevettem.
- Ugyanez rólad is elmondható!- vigyorogtam még mindig, de aztán elkomolyodtam. Eszembe jutott eltűnt barátnőm.
- Hiányzik Bella! Olyan sok ideig, Ő volt a legjobb barátnőm... Vele mindent megosztottam, de most nincs itt!
- Sajnálom! Nekem is hiányoznak...- ölelt át. Fura, hogy milyen közel kerültünk egymáshoz. Különösebben nem is zavar, hogy itt van, sőt, örülök...Ez nem vall rám..!
Bella
- Érdekes történet... Már emberként tudtál a vámpírok létezéséről? És te jöttél rá? Egyedül? Na ne viccelj!- húzta össze a szemeit.
- Nem. Volt egy barátom La Push-ban, Sam Uley. Ő...- itt nagyot sóhajtottam. Eszembe jutott Sam és Emily. Nagyon jóban voltunk...- Várfarkas volt, ráadásul Ő volt az Alfa... És rávettem, hogy igazolja az az előtti sejtéseimet...
- Vérfarkasok voltak a haverjaid?- nézett rám undorodva.
- Hé!
- Mi van? A vérfarkasok undorítóak és büdösek!
- Ezzel nem vitatkozom...- fintorogtam.
Még órákat beszélgettünk, érdekes és teljesen értelmetlen dolgokról, mikor bejött Felix.
- Hello cicák! A mester hívat titeket! Még jó hogy együtt vagytok, legalább nem kell külön futkároznom és mehetek vissza Vick-hez!- mondta, de már a gondolatra is vágy csillant a szemében.
- Hogy mit csináltok majd Te meg Vick, arra nem vagyok kíváncsi! És most menj!- utasítottam, amit nem kellett neki kétszer mondani, már ott sem volt.
Én felkeltem és a köpenyemet felvéve kimentem. Jane már ott volt, de megvárt engem. Jó érzés volt, hogy már nem utál annyira.
Lent Aro várt minket.
- Jane! Isabella! Örülök, hogy már nem vagytok annyira ellenségesek egymással!- üdvözölt Aro.
- Szintúgy- bólintottam. Jane is egyet értett.
- Nos... lenne itt egy küldetés. Tudom, csak ma érkeztél meg ide, de a képességed különösen erős- intézte hozzám a szavait. Bólintottam.
- Sajnos már nem csak délen szokásuk a vámpíroknak hadsereget létrehozni... Seattle környékén vannak. Jane, Isabella, Alec, Felix és Demetri megy. Csütörtökön indultok- ma hétfő van-, Addig Isabellát kicsit kiképezzük...- jaj, de jó!
Jane és a többiek is bólintottak, majd csendben elhagyták a termet. Követtem a példájukat. Kint Felix várt.
- Na gyere, megtanítalak harcolni!- fogta meg a derekam, de a keze lejjebb csúszott és a fenekemen állapodott meg. Felmorogtam.
- Ha nem veszed le rólam a kezem, esküszöm, hogy megbánod!- sziszegtem felé. Megforgatta a szemét.
- Egy Cullen nem csinál "rosszat"!
- Akkor nem ismersz minket- vigyorogtam, majd bevetettem Jane képességét. Felordított.
- Na, elég volt?
- Állj! Fejezd be!- ordította.
- Mi is a varázsszó?
- Kérlek!- abba hagytam.
- Vigyázz magadra!- majd tovább mentem.
2011. április 14., csütörtök
Moon love- 19. fejezet
"A fájdalom jó barát. Ha nem érzel fájdalmat, akkor meghaltál." (Jeff Abbott)- Bocsi, de ez nagyon tetszett, és egy picit még jellemző is a fejezetre, bár nincs benne sok fájdalom :D Ahw, van egy jó hírem! Az előző fejezethez kaptam 14 rendes + 1 chat-es komit! És így tegnap megdöntöttük a rekordot! Köszönöm nektek! Wááá, boldog vagyok! Megkapjátok a fejit, de azért örülnék, ha megint kapnék ennyi komit! A komihatár még mindig 9, de most már nem lesz megint ilyen sok friss :D Most is csak azért volt ilyen sok, mert itthon dekkoltam 3 napot és volt időm/kedvem/ihletem írni :D És nem bántam meg :P A kövi friss jövő hét csütörtökön lesz, már ha kibírom xD Nah de nem pofázok tovább, hanem menjetek olvasni és örülnék megint ilyen sok kominak! Pusziiii (L)<3<3<3
Jasper
Még mindig nem volt úti célom pedig két napja egyfolytában úton vagyok. Bellánál nincs ott a mobilja, így lehetetlenség elérni. És még mindig nincs semmi ötletem, hogy hova is mehetett... Talán felkereste Victoriát. De hol van a vöröske!?
És otthon mi lehet a helyzet? Mondjuk ez nem igazán érdekel... Felőlem elégethették magukat. Vagy akármi. Mert leszarom.
Talán még Rosalie-t bánnám, ha esetleg meghalna. Meg Esme-t és Carlisle-t, hisz mindkettőjüknek tiszta szíve van. Csak az a baj, hogy Ők is szétmentek...
De most hova menjek? Ezen kéne gondolkoznom. De nem tudok. Úgy látszik, nem sikerült teljesen kiismerni Bellát. Attól félek, hogy nem találom meg.
Hogy milyen érzéseim vannak ebben a pillanatban? Fájdalom, csalódás, kilátástalanság és szerelem az egyetlen fontos személy iránt ebben a nyomorúságos létezésben...
Bella
Jane-t nem találtam meg, így gondoltam, elhalasztom ezt a beszélgetést, de a sors nem így akarta, mert amikor a szobámhoz értem, Ő is az előtt jött el. Szerencse, hogy közel van a szobánk! Így könnyen el tudtam kapni.
- Beszélnünk kell!
- Veled? Na ne viccelj! NEKEM semmit NEM MUSZÁJ!- mondta dühöngve, miközben kiemelte a "nekem" és a "nem muszáj" szavakat.
- Miért, mit teszel? Megkínzol? Lehetetlen, mert nem tudsz!- meghökkent egy picit, hogy így beszéltem vele, én pedig ezt kihasználva megfogtam a karját és beráncigáltam a szobámba.
A száját befogtam, mivel számítottam rá, hogy sikoltani fog.
Becsaptam az ajtómat, Jane pedig villámokat szóró szemekkel nézett rám.
- Ehhez nem volt semmi jogod! A Mester tudni fog erről!- morogta.
- Nyugodtan szaladj Aro-hoz!- mosolyogtam- De előbb megmondod, hogy mi a bajod velem!
- Majd én eldöntöm, hogy mit mondok el, meg mit nem!
- Nekem van időm- bezártam az ajtót és a kulcsot zsebre tettem.
- Szerinted egy ajtó megakadályoz engem?- húzta fel a szemöldökét.
- Egy ajtó nem, de a képességem igen. Szóval vagy beszélsz, vagy itt maradsz- vigyorogtam rá. Ő dühösen szusszantott egyet, majd helyet foglalt az egyik fotelban, a lábait felhúzta és meredten bámult maga elé. Nem úgy nézett ki, mint aki a közeljövőben meg akar szólalni, így kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon. Ez csak amolyan berögződés volt, mert fejjel lefelé lógva is kényelmes nekünk.
Vártam, és vártam, de úgy 4 óra múlva meguntam a várást és ránéztem.
- Úgy tervezed, hogy mostanában még megszólalsz?- kérdeztem, mire rám emelte a vérvörös szempárt, amiben most már fel lehetett fedezni érzelmeket. Elkeseredettség, boldogtalanság, düh...
- Utáltam ember lenni. Ember koromban meg akartak ölni minket a bátyámmal a faluban, ahol laktunk. Nagyon homályos... de erre emlékszem. Többek között ezért is szeretek embert ölni. Meg akarom bosszulni azt, amit velem tettek. A mester a képességem miatt tart itt. Engem is a képességem éltet. 516 éves vagyok és... még sosem találkoztam olyannal, aki nem félt volna tőlem. És ennek örültem. De jöttél te... és hirtelen olyan fölöslegesnek érzem magam. Mintha a Mestert hirtelen már nem is érdekelné az Én képességem, mert ott vagy te. Neked olyan tökéletes lehet az életed... van egy SZERETŐ családod... szerelmed.... és van miért élned. Nekem csak a hatalmam van. Semmi több...- a végére megint csak maga elé bámult meredten.- Mondd, miért jöttél te egyáltalán ide?!
- Mert nekem sem tökéletes az életem- feleltem tömören. Kíváncsian nézett rám. Nem bíztam meg benne annyira, hogy elmondjam neki, így csak megráztam a fejem.
Pillantása az üvegvitrinre esett. Odasuhant.
- Soha nem gondoltam volna, hogy egy sárga szemű, nem normális vámpír miatt fogom magam így érezni...- nézett egyenesen a képekre.
- Hát, a "sárga szemű" vámpírok is lehetnek érdekesek.
- Úgy tudtam, Edward Cullen a párod- hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet, de pont kiszúrta azt, hogy Jazz van a képek közepén.
- Khm...- gratula Bella, ebből biztosan azt vette ki, hogy igazán normális vagy!
- Valószínűleg ezért vagy itt, jól gondolom?- megvontam a vállam. Nem akartam válaszolni.
- Én elmondtam neked egy történetet, most Te jössz!- a szeme vészjóslóan villogott. Meg nem ijedtem tőle, de azért úgy döntöttem, elmondom neki.
- Kíváncsi vagy a történetemre?- kérdeztem, mire bólintott. Vissza ült az előbbi helyére.
- Gondolom ismered a Cullen család tagjait...- Ő bólintott, Én pedig elkezdtem mesélni.
- Az egész akkor kezdődött, mikor a napsütéses Phoenix-ből az esős Forks-ba költöztem. A szüleim még csecsemő koromban elváltak, így anyámmal éltem Phoenix-ben. De Ő újra férjhez ment, így Én apámhoz költöztem. Legfőbb jellemzőm a szerencsétlenségem volt. Ott találkoztam a Cullen családdal. Edwardnak én voltam az énekese.
Edwarddal szerelembe estünk, és rájöttem a titkára. Így tudtam meg, hogy vámpír. Egy nap aztán találkoztunk Victoriával, Laurenttel és James-szel. James meg akart támadni, de Edward megvédett. De végül sikerült tőrbe csalnia és majdnem átváltoztam ott helyben. De Edward kiszívta a mérget, James pedig meghalt. James párja Vick volt, aki bosszút esküdött ellenem.
Aztán a 18. szülinapomon Alice bulit szervezett, de én a szerencsétlenségemmel elvágtam az ujjamat, és Jasper megtámadott. Ezután Edward azt hazudta, hogy nem szeret, és hogy sosem szeretett, majd elköltöztek. Viszont Vick és Laurent ezt kihasználva Rám támadott. Kínoztak, de nem bántam, hiszen legalább nem kellett tovább Edward nélkül élnem. De végül átváltoztatott, ahelyett, hogy megölt volna.
Ezután nomádként éltem, míg nem találkoztunk újra a Cullen családdal. Újra össze jöttem Edwarddal, de Vick-kel is tartottam a kapcsolatot. De 50 évvel később Edward és Alice lefeküdtek egymással, én pedig össze jöttem Jasper-rel. De Edward vissza akart szerezni. Pár hónappal később következett az esküvőnk, de előtte Jasper könyörgött nekem, hogy inkább hozzá menjek feleségül, Én pedig boldogan tettem volna eleget a kérésének, de már késő volt. Végül az esküvőm kellős közepén futottam el, most pedig itt vagyok- fejeztem be, Jane pedig elkerekedett szemekkel nézett rám.
Jasper
Még mindig nem volt úti célom pedig két napja egyfolytában úton vagyok. Bellánál nincs ott a mobilja, így lehetetlenség elérni. És még mindig nincs semmi ötletem, hogy hova is mehetett... Talán felkereste Victoriát. De hol van a vöröske!?
És otthon mi lehet a helyzet? Mondjuk ez nem igazán érdekel... Felőlem elégethették magukat. Vagy akármi. Mert leszarom.
Talán még Rosalie-t bánnám, ha esetleg meghalna. Meg Esme-t és Carlisle-t, hisz mindkettőjüknek tiszta szíve van. Csak az a baj, hogy Ők is szétmentek...
De most hova menjek? Ezen kéne gondolkoznom. De nem tudok. Úgy látszik, nem sikerült teljesen kiismerni Bellát. Attól félek, hogy nem találom meg.
Hogy milyen érzéseim vannak ebben a pillanatban? Fájdalom, csalódás, kilátástalanság és szerelem az egyetlen fontos személy iránt ebben a nyomorúságos létezésben...
Bella
Jane-t nem találtam meg, így gondoltam, elhalasztom ezt a beszélgetést, de a sors nem így akarta, mert amikor a szobámhoz értem, Ő is az előtt jött el. Szerencse, hogy közel van a szobánk! Így könnyen el tudtam kapni.
- Beszélnünk kell!
- Veled? Na ne viccelj! NEKEM semmit NEM MUSZÁJ!- mondta dühöngve, miközben kiemelte a "nekem" és a "nem muszáj" szavakat.
- Miért, mit teszel? Megkínzol? Lehetetlen, mert nem tudsz!- meghökkent egy picit, hogy így beszéltem vele, én pedig ezt kihasználva megfogtam a karját és beráncigáltam a szobámba.
A száját befogtam, mivel számítottam rá, hogy sikoltani fog.
Becsaptam az ajtómat, Jane pedig villámokat szóró szemekkel nézett rám.
- Ehhez nem volt semmi jogod! A Mester tudni fog erről!- morogta.
- Nyugodtan szaladj Aro-hoz!- mosolyogtam- De előbb megmondod, hogy mi a bajod velem!
- Majd én eldöntöm, hogy mit mondok el, meg mit nem!
- Nekem van időm- bezártam az ajtót és a kulcsot zsebre tettem.
- Szerinted egy ajtó megakadályoz engem?- húzta fel a szemöldökét.
- Egy ajtó nem, de a képességem igen. Szóval vagy beszélsz, vagy itt maradsz- vigyorogtam rá. Ő dühösen szusszantott egyet, majd helyet foglalt az egyik fotelban, a lábait felhúzta és meredten bámult maga elé. Nem úgy nézett ki, mint aki a közeljövőben meg akar szólalni, így kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon. Ez csak amolyan berögződés volt, mert fejjel lefelé lógva is kényelmes nekünk.
Vártam, és vártam, de úgy 4 óra múlva meguntam a várást és ránéztem.
- Úgy tervezed, hogy mostanában még megszólalsz?- kérdeztem, mire rám emelte a vérvörös szempárt, amiben most már fel lehetett fedezni érzelmeket. Elkeseredettség, boldogtalanság, düh...
- Utáltam ember lenni. Ember koromban meg akartak ölni minket a bátyámmal a faluban, ahol laktunk. Nagyon homályos... de erre emlékszem. Többek között ezért is szeretek embert ölni. Meg akarom bosszulni azt, amit velem tettek. A mester a képességem miatt tart itt. Engem is a képességem éltet. 516 éves vagyok és... még sosem találkoztam olyannal, aki nem félt volna tőlem. És ennek örültem. De jöttél te... és hirtelen olyan fölöslegesnek érzem magam. Mintha a Mestert hirtelen már nem is érdekelné az Én képességem, mert ott vagy te. Neked olyan tökéletes lehet az életed... van egy SZERETŐ családod... szerelmed.... és van miért élned. Nekem csak a hatalmam van. Semmi több...- a végére megint csak maga elé bámult meredten.- Mondd, miért jöttél te egyáltalán ide?!
- Mert nekem sem tökéletes az életem- feleltem tömören. Kíváncsian nézett rám. Nem bíztam meg benne annyira, hogy elmondjam neki, így csak megráztam a fejem.
Pillantása az üvegvitrinre esett. Odasuhant.
- Soha nem gondoltam volna, hogy egy sárga szemű, nem normális vámpír miatt fogom magam így érezni...- nézett egyenesen a képekre.
- Hát, a "sárga szemű" vámpírok is lehetnek érdekesek.
- Úgy tudtam, Edward Cullen a párod- hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet, de pont kiszúrta azt, hogy Jazz van a képek közepén.
- Khm...- gratula Bella, ebből biztosan azt vette ki, hogy igazán normális vagy!
- Valószínűleg ezért vagy itt, jól gondolom?- megvontam a vállam. Nem akartam válaszolni.
- Én elmondtam neked egy történetet, most Te jössz!- a szeme vészjóslóan villogott. Meg nem ijedtem tőle, de azért úgy döntöttem, elmondom neki.
- Kíváncsi vagy a történetemre?- kérdeztem, mire bólintott. Vissza ült az előbbi helyére.
- Gondolom ismered a Cullen család tagjait...- Ő bólintott, Én pedig elkezdtem mesélni.
- Az egész akkor kezdődött, mikor a napsütéses Phoenix-ből az esős Forks-ba költöztem. A szüleim még csecsemő koromban elváltak, így anyámmal éltem Phoenix-ben. De Ő újra férjhez ment, így Én apámhoz költöztem. Legfőbb jellemzőm a szerencsétlenségem volt. Ott találkoztam a Cullen családdal. Edwardnak én voltam az énekese.
Edwarddal szerelembe estünk, és rájöttem a titkára. Így tudtam meg, hogy vámpír. Egy nap aztán találkoztunk Victoriával, Laurenttel és James-szel. James meg akart támadni, de Edward megvédett. De végül sikerült tőrbe csalnia és majdnem átváltoztam ott helyben. De Edward kiszívta a mérget, James pedig meghalt. James párja Vick volt, aki bosszút esküdött ellenem.
Aztán a 18. szülinapomon Alice bulit szervezett, de én a szerencsétlenségemmel elvágtam az ujjamat, és Jasper megtámadott. Ezután Edward azt hazudta, hogy nem szeret, és hogy sosem szeretett, majd elköltöztek. Viszont Vick és Laurent ezt kihasználva Rám támadott. Kínoztak, de nem bántam, hiszen legalább nem kellett tovább Edward nélkül élnem. De végül átváltoztatott, ahelyett, hogy megölt volna.
Ezután nomádként éltem, míg nem találkoztunk újra a Cullen családdal. Újra össze jöttem Edwarddal, de Vick-kel is tartottam a kapcsolatot. De 50 évvel később Edward és Alice lefeküdtek egymással, én pedig össze jöttem Jasper-rel. De Edward vissza akart szerezni. Pár hónappal később következett az esküvőnk, de előtte Jasper könyörgött nekem, hogy inkább hozzá menjek feleségül, Én pedig boldogan tettem volna eleget a kérésének, de már késő volt. Végül az esküvőm kellős közepén futottam el, most pedig itt vagyok- fejeztem be, Jane pedig elkerekedett szemekkel nézett rám.
2011. április 13., szerda
Moon love- 18. fejezet
Sziasztok! Naa, csak hogy ne utáljatok :D Mivel most nagyon be vannak gyorsítva a frissek, kérhetek 9 komit? De azért lehet több is ám!Na menjetek olvasni, a kövi friss ugyan már meg van írva, de hogy ne legyetek túlságosan elkényeztetve, nem teszem fel, csak szombaton. DE... Ha kapok 15 komit(amit nem tartok valószínűnek xD) akkor felteszem már ma :D Szóval komikra fel! Deana, most sem kapsz Jasper szemszöget :D Puszi!
Alice
Amióta Jasper és Bella lelépett, mindenki máshogy foglalja le magát, hogy ne gondoljon arra, a család szépen lassan teljesen szét esik.
Ruhák suhogását lehetett hallani, majd Rosalie futott le a lépcsőn három bőrönddel a kezében.
- Rose...
- Elegem van!- kiáltotta, majd a következő pillanatban kint volt a garázsban, a táskákat bedobta az autóba, Ő pedig bepattant a vezető ülésre és elindult. Hallottam, ahogy valaki utána fut, de ez csak Jake lehetett, mert rajtunk kívül mindenki vadászni van. Én is felpattantam, de a Mercedes már messze járt...
Rosalie
Dühöngve ültem a Mercimbe, szegény kormány majdnem ketté tört. Hirtelen Jacob állt ki az út közepére, én pedig reflexből fékeztem. Pontosan fél centire állt meg tőle az autó.
- Hello Barbie baba! Hová-hová?- kérdezte azzal az idegesítő vigyorral. Rámorogtam.
Még mindig vigyorogva ült be az autóba, én pedig elfelejtve a dühömet meglepetten bámultam rá.
- Mit csinálsz?!
- Veled megyek. Meg kell védenünk a családtagjainkat, és ha az az ára, hogy veled utazom, akkor megteszem!- terpeszkedett az ülésen lazán, én pedig azt hittem, menten szétkapom.
- És mond neked valamit az a fogalom, hogy magányra vágyás?- kérdeztem dühödten.
- Nem!
- Akkor ideje megtanulnod, mert ha így folytatod, úgy megverlek, hogy garantáltan magányra vágysz majd!
- Na, azt megnézem Barbie!- Esküszöm, ha még egyszer Barbie-nak hív, kitekerem azt a szép kis nyakát!
Magamban fortyogtam, de ez az idióta nem bírta befogni a száját, úgyhogy egyfolytában beszélt valami nagy hülyeségről.
- Fogd már be, légy szíves!- kiabáltam végül rá. De nem rémült meg, egyre csak beszélt és beszélt. Ez a pasi tiszta Alice! Bakker, kaptam egy Alice-t is a nyakamba... Ennek most örülnöm kéne?!
Végül bekanyarodtam az első adandó szállodába, és szinte kipattantam a kocsiból. A 6 órás autóút egyedül nem zavart volna, de Jacob az agyamra tud menni!
- Mi van Barbie, elfáradtál?- kérdezte kedvesen. Végül is egészen kedves ez a fiú, ha nem beszél olyan sokat.
- Tőled mindenképpen- nevettem fel ma először.
Bent minden férfi alaposan megbámult minket, mire Jacob kicsit mintha féltékeny lett volna... Áh, ez csak az én agyrémem!
Jacob
Ez a nő olyan szép, hogy már a szemem is belefájdul, ha rá pillantok. Rá tényleg igaz, hogy a napba szabad nézni, de rá nem. Bells is gyönyörű, de Ő másképpen. Mindkettőjük után megfordulnak az emberek, de még a vámpírok is.
De nekem nem csak egy futó kaland lenne... szeretném minden nap átölelni, minden nap vele lenni, s minden éjszaka szeretkezni vele. És egy nap el venni Őt feleségül, és életünk végéig boldoggá tenni őt, ajándékokkal halmozni el, hogy szerelmemet így is kimutassam. De félek, Ő nem így érez. Mit csináljak?
Segítség!
Bella
A vörös szempár engem vizslatott, végül a személy össze szedte magát és megszólalt.
- Mindennek csakis Te vagy az oka!- mondta Jane, majd ott sem volt. Vajon mit tettem, hogy ennyire gyűlöl?
Vissza slattyogtam a szobámba és leültem az íróasztalom elé. Eszembe jutott, hogy a bőröndömbe tettem pár képet, amit találtam. Mindenkiről volt külön képem. Betettem őket az ágyam melletti szekrénybe és szépen elrendeztem Őket.
Aztán megint kimentem a szobámból. Nyugodtan sétálgattam.
- Áh, szevasz Bella cica! Mizujs veled?- jött oda, ha jól tudom Felix.
- Nem vagyok a cicád!- sziszegtem rá.
- Victoria bomba nő! Wow! De azért te sem panaszkodhatsz!- mondta figyelmen kívül hagyva dühös megjegyzésemet.
- Kösz. De ha megbocsátasz...- azzal elsuhantam mellőle. Egyenesen Jane Volturi-t kerestem, hogy kiszedjem belőle, minek is vagyok én az oka?
Alice
Amióta Jasper és Bella lelépett, mindenki máshogy foglalja le magát, hogy ne gondoljon arra, a család szépen lassan teljesen szét esik.
Ruhák suhogását lehetett hallani, majd Rosalie futott le a lépcsőn három bőrönddel a kezében.
- Rose...
- Elegem van!- kiáltotta, majd a következő pillanatban kint volt a garázsban, a táskákat bedobta az autóba, Ő pedig bepattant a vezető ülésre és elindult. Hallottam, ahogy valaki utána fut, de ez csak Jake lehetett, mert rajtunk kívül mindenki vadászni van. Én is felpattantam, de a Mercedes már messze járt...
Rosalie
Dühöngve ültem a Mercimbe, szegény kormány majdnem ketté tört. Hirtelen Jacob állt ki az út közepére, én pedig reflexből fékeztem. Pontosan fél centire állt meg tőle az autó.
- Hello Barbie baba! Hová-hová?- kérdezte azzal az idegesítő vigyorral. Rámorogtam.
Még mindig vigyorogva ült be az autóba, én pedig elfelejtve a dühömet meglepetten bámultam rá.
- Mit csinálsz?!
- Veled megyek. Meg kell védenünk a családtagjainkat, és ha az az ára, hogy veled utazom, akkor megteszem!- terpeszkedett az ülésen lazán, én pedig azt hittem, menten szétkapom.
- És mond neked valamit az a fogalom, hogy magányra vágyás?- kérdeztem dühödten.
- Nem!
- Akkor ideje megtanulnod, mert ha így folytatod, úgy megverlek, hogy garantáltan magányra vágysz majd!
- Na, azt megnézem Barbie!- Esküszöm, ha még egyszer Barbie-nak hív, kitekerem azt a szép kis nyakát!
Magamban fortyogtam, de ez az idióta nem bírta befogni a száját, úgyhogy egyfolytában beszélt valami nagy hülyeségről.
- Fogd már be, légy szíves!- kiabáltam végül rá. De nem rémült meg, egyre csak beszélt és beszélt. Ez a pasi tiszta Alice! Bakker, kaptam egy Alice-t is a nyakamba... Ennek most örülnöm kéne?!
Végül bekanyarodtam az első adandó szállodába, és szinte kipattantam a kocsiból. A 6 órás autóút egyedül nem zavart volna, de Jacob az agyamra tud menni!
- Mi van Barbie, elfáradtál?- kérdezte kedvesen. Végül is egészen kedves ez a fiú, ha nem beszél olyan sokat.
- Tőled mindenképpen- nevettem fel ma először.
Bent minden férfi alaposan megbámult minket, mire Jacob kicsit mintha féltékeny lett volna... Áh, ez csak az én agyrémem!
Jacob
Ez a nő olyan szép, hogy már a szemem is belefájdul, ha rá pillantok. Rá tényleg igaz, hogy a napba szabad nézni, de rá nem. Bells is gyönyörű, de Ő másképpen. Mindkettőjük után megfordulnak az emberek, de még a vámpírok is.
De nekem nem csak egy futó kaland lenne... szeretném minden nap átölelni, minden nap vele lenni, s minden éjszaka szeretkezni vele. És egy nap el venni Őt feleségül, és életünk végéig boldoggá tenni őt, ajándékokkal halmozni el, hogy szerelmemet így is kimutassam. De félek, Ő nem így érez. Mit csináljak?
Segítség!
Bella
A vörös szempár engem vizslatott, végül a személy össze szedte magát és megszólalt.
- Mindennek csakis Te vagy az oka!- mondta Jane, majd ott sem volt. Vajon mit tettem, hogy ennyire gyűlöl?
Vissza slattyogtam a szobámba és leültem az íróasztalom elé. Eszembe jutott, hogy a bőröndömbe tettem pár képet, amit találtam. Mindenkiről volt külön képem. Betettem őket az ágyam melletti szekrénybe és szépen elrendeztem Őket.
Aztán megint kimentem a szobámból. Nyugodtan sétálgattam.
- Áh, szevasz Bella cica! Mizujs veled?- jött oda, ha jól tudom Felix.
- Nem vagyok a cicád!- sziszegtem rá.
- Victoria bomba nő! Wow! De azért te sem panaszkodhatsz!- mondta figyelmen kívül hagyva dühös megjegyzésemet.
- Kösz. De ha megbocsátasz...- azzal elsuhantam mellőle. Egyenesen Jane Volturi-t kerestem, hogy kiszedjem belőle, minek is vagyok én az oka?
2011. április 12., kedd
Moon love- 17. fejezet
Egy nap két friss! Szerettek, vagy imádtok? Ha kapok 8 komit, akkor LEHET, hogy holnap megint friss! Puszi
Bella
Aro, miután megtudta a képességem, rögtön adott egy FEKETE köpenyt, és nekem adta az egyik legszebb szobát.
Ott volt a híres Jane Volturi is, aki éppenséggel nagyon is szúrós szemekkel méregetett. Nem vitatkozhatok azzal a ténymegállapítással, hogy Ő gonosz. Süt róla, hogy az. Viszont eszembe jutott valami.
- Aro!- mondtam ki a nevét, mivel megkért, hogy a nevén szólítsam Őt. Jane dühösen felszisszent.
- Igen lányom?- jesszusom, ugye mindenkit így hív?
- Csak annyit szeretnék mondani, hogy Én folytatnám a vegetáriánus életmódot.
- Biztos vagy benne?- kérdezte kicsit csüggedten. Hát, ez van haver, ezt kell szeretni!
Vick-kel és Laurent-tel elindultam a szobáink felé. Ők mellettem kaptak szobát, mivel így akartam. Hehe, még csak egy órája vagyok itt, de máris parancsolgatok a "mester"-nek.
A szobám szép volt, de nem ez álmaim szobája.
A bőröndömet letettem az ágyra és benéztem a fürdőszobámba. Lila volt, és hatalmas. Muszáj ilyen lilának és rózsaszínnek lennie?!
A ruháimat szépen sorban kipakoltam, majd magamra vettem a köpenyem és kiléptem a szobámból.Út közben találkoztam Jane-nel, aki hűvösen végig mért, majd felhúzva az orrát, tovább ment.
Én vállat vontam, majd tovább mentem körül nézni a kastélyban.
A Nagyon szép volt, de az agyam Jasper-en kattogott. Hol lehet? Mit csinál? Keres engem? Vagy örökre kiábrándult belőlem?
Nem csodálnám...
- Isabella!- hallottam a hátam mögül Aro hangját.
- Igen?- fordultam meg. Aro intett a testőreinek, hogy kettesben kíván velem társalogni, majd miután azok elmentek, mellém jött.
- Mondd csak, kedves Isabella, miért vagy te itt? Miért nem vagy Cullen-ékkal?- kérdezte, én pedig meglepetten néztem magam elé.
- Nos, a családunkban vannak kisebb viszályok, és az egyik ilyesfajta ügy után jobbnak láttam eltűnni egy időre, hogy végig gondolhassuk a történteket.
- Értem. És mi késztetett arra, hogy Volterrát válaszd?
- Victoria és Laurent régi barátaim.. még ember koromból ismerem őket. Vick változtatott át, bár nem éppen baráti szándék vezérelte. És Ők éppen ide indultak, így úgy döntöttem, velük tartok.
- Tudod, szeretem megismerni a Volturi új vámpírjait és mivel te közelről ismered Carlisle barátomat, mesélhetnél nekem róluk- vajon valóban békés szándék vezérli, vagy csak tudni akarja, mivel tarthat sakkban?
- Ezek a sebek még elég frissek, úgyhogy most szeretnék felejteni, bár egy magamfajtának ez nem adatik meg.
- Igen igen. Akkor most magadra hagylak. Ajánlom a kastély kertjét, mert nagyon szép!- ezzel ott hagyott.
Tovább sétáltam. Nem sokkal később Vick csapódott hozzám izgatottan csacsogva. Nagyon jól érezte magát, és rögtön össze haverkodott Felix-szel és Demetri-vel. Rögtön, miután ezt közölte, el is ment.
Én folytattam utamat a kertben, de csak mentem előre, Jasper-en merengve. Mit csinál ebben a pillanatban? Gondol rám? Mert én igen Őrá, minden gondolatom Ő.
Ebben a pillanatban megláttam egy alakot. Térdeit felhúzta, arcát pedig térdei rejtették el.
Nem ismertem fel, hogy ki lehet ez a vámpír.
Közelebb érve meghallottam, hogy halkan sírdogál. Megszaporáztam a lépteimet, s mikor oda értem, megérintettem a hátát. Ő felkapta a fejét.
Bella
Aro, miután megtudta a képességem, rögtön adott egy FEKETE köpenyt, és nekem adta az egyik legszebb szobát.
Ott volt a híres Jane Volturi is, aki éppenséggel nagyon is szúrós szemekkel méregetett. Nem vitatkozhatok azzal a ténymegállapítással, hogy Ő gonosz. Süt róla, hogy az. Viszont eszembe jutott valami.
- Aro!- mondtam ki a nevét, mivel megkért, hogy a nevén szólítsam Őt. Jane dühösen felszisszent.
- Igen lányom?- jesszusom, ugye mindenkit így hív?
- Csak annyit szeretnék mondani, hogy Én folytatnám a vegetáriánus életmódot.
- Biztos vagy benne?- kérdezte kicsit csüggedten. Hát, ez van haver, ezt kell szeretni!
Vick-kel és Laurent-tel elindultam a szobáink felé. Ők mellettem kaptak szobát, mivel így akartam. Hehe, még csak egy órája vagyok itt, de máris parancsolgatok a "mester"-nek.
A szobám szép volt, de nem ez álmaim szobája.
 |
| Bella szobája :) |
Bella fürdője
 |
| Gardróbja :D |
Én vállat vontam, majd tovább mentem körül nézni a kastélyban.
A Nagyon szép volt, de az agyam Jasper-en kattogott. Hol lehet? Mit csinál? Keres engem? Vagy örökre kiábrándult belőlem?
Nem csodálnám...
- Isabella!- hallottam a hátam mögül Aro hangját.
- Igen?- fordultam meg. Aro intett a testőreinek, hogy kettesben kíván velem társalogni, majd miután azok elmentek, mellém jött.
- Mondd csak, kedves Isabella, miért vagy te itt? Miért nem vagy Cullen-ékkal?- kérdezte, én pedig meglepetten néztem magam elé.
- Nos, a családunkban vannak kisebb viszályok, és az egyik ilyesfajta ügy után jobbnak láttam eltűnni egy időre, hogy végig gondolhassuk a történteket.
- Értem. És mi késztetett arra, hogy Volterrát válaszd?
- Victoria és Laurent régi barátaim.. még ember koromból ismerem őket. Vick változtatott át, bár nem éppen baráti szándék vezérelte. És Ők éppen ide indultak, így úgy döntöttem, velük tartok.
- Tudod, szeretem megismerni a Volturi új vámpírjait és mivel te közelről ismered Carlisle barátomat, mesélhetnél nekem róluk- vajon valóban békés szándék vezérli, vagy csak tudni akarja, mivel tarthat sakkban?
- Ezek a sebek még elég frissek, úgyhogy most szeretnék felejteni, bár egy magamfajtának ez nem adatik meg.
- Igen igen. Akkor most magadra hagylak. Ajánlom a kastély kertjét, mert nagyon szép!- ezzel ott hagyott.
Tovább sétáltam. Nem sokkal később Vick csapódott hozzám izgatottan csacsogva. Nagyon jól érezte magát, és rögtön össze haverkodott Felix-szel és Demetri-vel. Rögtön, miután ezt közölte, el is ment.
Én folytattam utamat a kertben, de csak mentem előre, Jasper-en merengve. Mit csinál ebben a pillanatban? Gondol rám? Mert én igen Őrá, minden gondolatom Ő.
Ebben a pillanatban megláttam egy alakot. Térdeit felhúzta, arcát pedig térdei rejtették el.
Nem ismertem fel, hogy ki lehet ez a vámpír.
Közelebb érve meghallottam, hogy halkan sírdogál. Megszaporáztam a lépteimet, s mikor oda értem, megérintettem a hátát. Ő felkapta a fejét.
Moon love- 16. fejezet
Sziasztok! Megint itt lennék :) Lassan szerintem kezdtek megutálni/megunni, hogy mindig ígérgetek, de sosem rakom fel :) Ez azért van, mert hétvégén alig volt időm, és amikor volt, akkor is csak Msn-eztem :$ Hétfőn meg váratlanul el kellett utaznom... És szeretem ezt mondani: "Ígéret szép szó, nem tartják be, úgy jó!" Én így vagyok vele xD Nem vagyok az az ígéret betartós fajta :) Na, nem is húzom tovább az időt :P Irány olvasni! Puszil, Cukorkaa
Bella
"Szia Vick, itt Bella. Segítségre lenne szükségem..."
- Miben?- hallattam a meglepett hangot.
- Nos, gondolom észre vetted, hogy mostanában nem hívtalak és ha Te hívtál, akkor sem vettem fel. Amit nagyon sajnálok!
- Igen, észre vettem.
- Ennek oka van. Idő közben elkezdtünk egy fajta színjátékot, hogy féltékennyé tegyük egymást Jasperrel. Én újra Edwarddal voltam, Ő pedig Alice-szel. De Edward a szülinapomon megkérte a kezem...
- És? Ugye nemet mondtál?- faggatott, mikor elhallgattam.
- Azt feleltem, hogy igen. És... ma volt az esküvőnk- már könnyek nélküli zokogásba kezdtem. Ugyan egyszer sírtam, valódi könnyekkel, de azóta sem sikerült.
- Jesszusom, és hozzá mentél?! Neked elment az eszed? Bella, te rohadt hülye vagy! Kit változtattam én át!?- kérdezte az utolsó mondatot inkább magától, én pedig minden bánatom ellenére elnevettem magam.
- Nem mentem hozzá. Amikor mondanom kellett volna az esküt, leléptem.
- Na, ez már valami! Mégse vagy olyan hülye... És hol vagy most? Miben segítsek?- kérdezte végre.
- Egy régebbi házunkban. És... előre mondom, nem muszáj segítened!
- Jó, de mondd már! Felnőtt vagyok, már vagy 150 éve! El tudom dönteni, hogy akkor most segítsek-e vagy sem. Szóval megszólalnál végre?
- Ha hagynál szóhoz jutni, akkor egészen biztosan. Szóval Ti ugye egész vámpír életetekben nomádként éltetek.... De én nem akarok egyedül élni... Szóval nem lenne kedvetek hozzám költözni Laurent-tel?- böktem ki végül. Vártam, majd végül Vick megszólalt.
- Hát.... én szívesen megyek, de nem tudom, hogy Laurent akar-e jönni...- ekkor valaki kivette Victoria kezéből a telefont.
- Szia Bella!- szólt bele mély hangján Laurent.
- Á, Laurent! Mi újság arra felé?
- Vick-kel éppen azt terveztük, hogy csatlakozunk a Volturi-hoz! Esetleg nem lenne kedved velünk tartani?- a Volturi-hoz? Végül is egész jó képességem van hozzá...
- Találkozunk a Firenze-i repülőtéren! Puszilom Vick-et is!- majd minden válasz nélkül letettem a telefont és elindultam csomagolni.
Életemben először betértem Alice és Rose gardróbjába is, és majdnem szörnyet haltam... ennyi ruha, cipő, táska és kiegészítő egy rakáson?! És ezek már nem használatosak...
Gyorsan vissza tértem a régi gardróbomba és elégedetten nyugtáztam, hogy nekem közel sincs ennyi ruhám. Mielőtt elkezdtem volna a pakolást, felvettem egy bőrkesztyűt, bőrdzsekit, napszemüveget és egy szép, színes kendőt is kötöttem a fejemre. Végül is Olaszország-ban csillogni fogok...
Gyorsan bedobáltam egy bőröndbe farmerokat és felsőket, majd felkapva a táskát lementem a nappaliba. A taxi-t pakolás közben megrendeltem, ahogy a repülőjegyet is. Hamarosan meghallottam egy autó hangját, így kimentem a ház elé. Alice azt már nem láthatja, hogy Volterrába megyek.
A reptérig az út gyorsan eltelt, ahogy a repülő út is. Mindenki megbámult. Ezért rossz a vámpír szépség...
Vick és Laurent már vártak engem a reptéren. Gondolom amúgy is Európában voltak...
Victoria elém futott és szorosan megölelt, én pedig ugyan ilyen erősen fontam karjaimat a teste köré. Victoria hasonlít Esme-re. Egy nagyon picit kinézetre is, de mindketten nagyon tudnak szeretni.
Egy embert már régen össze roppantottunk volna, de mi már régen nem voltunk azok. És ez így volt rendjén... az utóbbi egy évben most először érzem ezt. Szeretek vámpír lenni.
- Úgy hiányoztál!
- Te is nekem! De most már sokáig együtt leszünk!- ölelgetett még mindig, de aztán elengedtük egymást.
Futva mentünk Volterrába.
Közben nekik is adtam az enyémhez hasonló ruházatot, hiszen jobb nem kockáztatni a lebukást...
A bejáratnál két köpenyes alak állt.
- Kik vagytok?- kérdezte csak úgy minden köszönés nélkül. Szép fogadtatás!
- A nevem Isabella Cullen, Ők pedig a társaim, Victoria és Laurent- azért beszélte, én, mert nekem van szükség esetén a legerősebb képességem.
- Cullen?- kérdezett vissza a vörös szemű vámpír- A többi Cullen is meglátogat minket?
- Nem, egyedül jöttem. És a Volturihoz szeretnénk csatlakozni...
Jasper
Tövig nyomtam a gázt, de idegesített, hogy nem tudok gyorsabban menni. Ugyan akkor örültem is. Hiszen merre mennék? Előre a nagyvilágba. Nem tudom merre van Bella, pedig még a lelkemet is oda adnám azért, hogy újra a karjaimban tarthassam.
Vagy van egyáltalán lelkem? Bella mindig azt mondta, hogy minden vámpírnak van lelke. Csak az a kérdés, hogy jó-e avagy rossz.
És szerinte nekem jó lelkem volt... Szóval nyugodtan oda adhatnám a lelkemet.
Egyenesen mentem az úton, de valójában nem tudtam, hogy merre járok. A tájat se figyeltem. Felőlem már Alaszkába lehetnék. De nem megyek oda.
Egyáltalán hova menjek!?
Remélem több kérdésetekre kaptatok választ ebből a fejezetből :) Kérek szépen 8 komit, de azért lehet több is :) A feji nem biztos, hogy akkor jön, ha össze gyűlt az elegendő komment szám, hanem amint készen van :) Sietek! Puszi
Bella
"Szia Vick, itt Bella. Segítségre lenne szükségem..."
- Miben?- hallattam a meglepett hangot.
- Nos, gondolom észre vetted, hogy mostanában nem hívtalak és ha Te hívtál, akkor sem vettem fel. Amit nagyon sajnálok!
- Igen, észre vettem.
- Ennek oka van. Idő közben elkezdtünk egy fajta színjátékot, hogy féltékennyé tegyük egymást Jasperrel. Én újra Edwarddal voltam, Ő pedig Alice-szel. De Edward a szülinapomon megkérte a kezem...
- És? Ugye nemet mondtál?- faggatott, mikor elhallgattam.
- Azt feleltem, hogy igen. És... ma volt az esküvőnk- már könnyek nélküli zokogásba kezdtem. Ugyan egyszer sírtam, valódi könnyekkel, de azóta sem sikerült.
- Jesszusom, és hozzá mentél?! Neked elment az eszed? Bella, te rohadt hülye vagy! Kit változtattam én át!?- kérdezte az utolsó mondatot inkább magától, én pedig minden bánatom ellenére elnevettem magam.
- Nem mentem hozzá. Amikor mondanom kellett volna az esküt, leléptem.
- Na, ez már valami! Mégse vagy olyan hülye... És hol vagy most? Miben segítsek?- kérdezte végre.
- Egy régebbi házunkban. És... előre mondom, nem muszáj segítened!
- Jó, de mondd már! Felnőtt vagyok, már vagy 150 éve! El tudom dönteni, hogy akkor most segítsek-e vagy sem. Szóval megszólalnál végre?
- Ha hagynál szóhoz jutni, akkor egészen biztosan. Szóval Ti ugye egész vámpír életetekben nomádként éltetek.... De én nem akarok egyedül élni... Szóval nem lenne kedvetek hozzám költözni Laurent-tel?- böktem ki végül. Vártam, majd végül Vick megszólalt.
- Hát.... én szívesen megyek, de nem tudom, hogy Laurent akar-e jönni...- ekkor valaki kivette Victoria kezéből a telefont.
- Szia Bella!- szólt bele mély hangján Laurent.
- Á, Laurent! Mi újság arra felé?
- Vick-kel éppen azt terveztük, hogy csatlakozunk a Volturi-hoz! Esetleg nem lenne kedved velünk tartani?- a Volturi-hoz? Végül is egész jó képességem van hozzá...
- Találkozunk a Firenze-i repülőtéren! Puszilom Vick-et is!- majd minden válasz nélkül letettem a telefont és elindultam csomagolni.
Életemben először betértem Alice és Rose gardróbjába is, és majdnem szörnyet haltam... ennyi ruha, cipő, táska és kiegészítő egy rakáson?! És ezek már nem használatosak...
Gyorsan vissza tértem a régi gardróbomba és elégedetten nyugtáztam, hogy nekem közel sincs ennyi ruhám. Mielőtt elkezdtem volna a pakolást, felvettem egy bőrkesztyűt, bőrdzsekit, napszemüveget és egy szép, színes kendőt is kötöttem a fejemre. Végül is Olaszország-ban csillogni fogok...
Gyorsan bedobáltam egy bőröndbe farmerokat és felsőket, majd felkapva a táskát lementem a nappaliba. A taxi-t pakolás közben megrendeltem, ahogy a repülőjegyet is. Hamarosan meghallottam egy autó hangját, így kimentem a ház elé. Alice azt már nem láthatja, hogy Volterrába megyek.
A reptérig az út gyorsan eltelt, ahogy a repülő út is. Mindenki megbámult. Ezért rossz a vámpír szépség...
Vick és Laurent már vártak engem a reptéren. Gondolom amúgy is Európában voltak...
Victoria elém futott és szorosan megölelt, én pedig ugyan ilyen erősen fontam karjaimat a teste köré. Victoria hasonlít Esme-re. Egy nagyon picit kinézetre is, de mindketten nagyon tudnak szeretni.
Egy embert már régen össze roppantottunk volna, de mi már régen nem voltunk azok. És ez így volt rendjén... az utóbbi egy évben most először érzem ezt. Szeretek vámpír lenni.
- Úgy hiányoztál!
- Te is nekem! De most már sokáig együtt leszünk!- ölelgetett még mindig, de aztán elengedtük egymást.
Futva mentünk Volterrába.
Közben nekik is adtam az enyémhez hasonló ruházatot, hiszen jobb nem kockáztatni a lebukást...
A bejáratnál két köpenyes alak állt.
- Kik vagytok?- kérdezte csak úgy minden köszönés nélkül. Szép fogadtatás!
- A nevem Isabella Cullen, Ők pedig a társaim, Victoria és Laurent- azért beszélte, én, mert nekem van szükség esetén a legerősebb képességem.
- Cullen?- kérdezett vissza a vörös szemű vámpír- A többi Cullen is meglátogat minket?
- Nem, egyedül jöttem. És a Volturihoz szeretnénk csatlakozni...
Jasper
Tövig nyomtam a gázt, de idegesített, hogy nem tudok gyorsabban menni. Ugyan akkor örültem is. Hiszen merre mennék? Előre a nagyvilágba. Nem tudom merre van Bella, pedig még a lelkemet is oda adnám azért, hogy újra a karjaimban tarthassam.
Vagy van egyáltalán lelkem? Bella mindig azt mondta, hogy minden vámpírnak van lelke. Csak az a kérdés, hogy jó-e avagy rossz.
És szerinte nekem jó lelkem volt... Szóval nyugodtan oda adhatnám a lelkemet.
Egyenesen mentem az úton, de valójában nem tudtam, hogy merre járok. A tájat se figyeltem. Felőlem már Alaszkába lehetnék. De nem megyek oda.
Egyáltalán hova menjek!?
Remélem több kérdésetekre kaptatok választ ebből a fejezetből :) Kérek szépen 8 komit, de azért lehet több is :) A feji nem biztos, hogy akkor jön, ha össze gyűlt az elegendő komment szám, hanem amint készen van :) Sietek! Puszi
2011. április 9., szombat
Moon love- 15.fejezet
Hello drágáim! Naa itt vagyok :P Lehet, hogy rövid lesz, sajnálom! És kérnék szépen 8 komit :) Bízom bennetek, meg lesz, igaz? Köszönöm a biztató komikat! Imádlak titeket! Puszi, Cukorkaa
Jasper
Ez életem legrosszabb napja! Bella ma megy feleségül Edward-hoz.
Azt mondta, szeret, és hogy meglátja, mit tehet- nyugtattam magamat.
A szertartás elkezdődött, és Edward boldogan mondta ki az eskü szövegét. Mikor a hűségről szóló részhez ért, nehezen fogam vissza magam, hogy ne horkanjak fel hangosan. Ha annyira hűséges lenne, most nem állnánk itt.
Bella, mikor rájött, hogy Ő jön, körbe nézett a vendég seregen.. aztán rám esett a pillantása, s hosszasan elidőzött arcomon. Az övén fájdalmat, reményvesztettséget, de szerelmet láttam.
Végül a leendő férjére lesett, s tündéri arcáról végleg eltűnt a szerelem.
Végül olyat tett, amire senki sem számított: szoknyáját megemelve kezdett el futni, és senki nem akadályozta meg benne, hiszen mindenki le volt fagyva.
Végül én ocsúdtam föl legelőbb és utána vetettem magam, de még így is volt fél perc késés, ez pedig már komoly veszteség... Bella túl gyorsan fut...
Két órányi futás és 200 km. után végül minden nyom eltűnt, csak a menyasszonyi ruha darabkái maradtak utána, amiket út közben az ágak szakítottak le.
Aztán feladtam a reményt, és haza felé vettem az irányt. A többiek is jöttek. Érdekes látvány lehetett, hogy vagy 60 vámpír fut az erdőben egy után...
Összepakoltam a ruháimat, és minden egyéb dolgot, ami Bellával kapcsolatos, majd elindultam lefele, de persze Alice-be ütköztem.
- Mit csinálsz?- förmedt rám.
- Beülök az autómba és elmegyek- toltam félre az utamból a kis törpét, majd leszáguldottam a lépcsőn és bevágódtam a kocsimba. Alice még próbált megállítani, de nem sikerült neki. Elindultam.
Bella
A menyasszonyi ruhámból nem maradt valami sok, csak egy megtépázott rongydarab. De nem bántam. Minél kevesebb emlék köt ahhoz az esküvőhöz, annál jobb.
Reménykedek, hogy egy napon boldog leszek, de nem csak én, hanem az egész család.
Mikor már meguntam a futást ebben a habos-babos ruhában, úgy döntöttem, kitalálok valami átmeneti szállást, ahol nem találnak meg.
Döntöttem. Egy régebbi házunkba teleportáltam, ami elég messze van. Itt mindenféle képpen maradhatok legalább egy napot, míg rám találnak. Addig nem blokkolom Alice képességét sem, hogy lássák, minden rendben velem. Aztán kezdek egy új életet valahol egy-két hónapra, amíg mindenki megnyugszik...
A következő pillanatban abban a házban voltam. 5 éve laktunk itt, akkor még minden rendben volt... Alice folyton ráncigált vásárolni, Emmett folyton mondta a perverz vicceit, és minden egyes éjszaka nyögdécselést hallottunk a szobájukból... Edward és Én minden nap szerelmesen csókolóztunk, Esme és Carlisle pedig a világ legjobb szülői voltak... Itt ebben a házban szinte újra éltem az emlékeimet. Láttam, ahogy Alice boci szemekkel néz rám, majd egy pillanattal később én beadom a derekam és egy búcsúcsókot nyomva párjaink szájára beülünk a Porsche-ba az idő közben hozzánk csapódott Rosalie-val... Régi szép idők, amik még boldogan teltek és minden egyes nap hálát adhattam volna az Istennek, hogy élek és van egy szerető családom és egy még jobban imádó szerelmem...
De mindez a múlté és most itt vagyok a fájdalmas jelenben. Észre sem vettem, de már egy órája állok itt mozdulatlanul.
Felszaladtam régi szobánkba, azon belül is a gardróbomba. A fél ruhatáramat itt kellett hagynom, mondván, hogy ezek már divatjamúlt darabok. Komolyan úgy nézek én ki, mint akit ez érdekel?
Felvettem egy fekete csőszárú farmert és egy fehér pólót, majd a "gyönyörű menyasszonyi ruhámat" kidobtam, úgy, ahogy csak volt.
Vészhelyzet esetére hagytunk itt készpénzt... pont jól jön. Végül is vészhelyzet van, nem?
Úgy döntöttem, elmegyek vadászni. Eléggé régen voltam...
Később, már otthon, leültem a kanapéra és gondolkozni kezdtem. Mit fogok most csinálni? Először is kellenek új papírok... Fel kell építenem egy teljesen új életet... Felhívom Vicky-t.
Két csöngés után felvette a telefont, és beleszólt magas hangján.
- Hallo?
- Szia Vick, itt Bella. Segítségre lenne szükségem...
Ne felejtsetek el benézni ide, ez előző bejegyzésben am megtaláljátok:
http://atokvagyaldas.blogspot.com
Pusz, Cukorkaa
Jasper
Ez életem legrosszabb napja! Bella ma megy feleségül Edward-hoz.
Azt mondta, szeret, és hogy meglátja, mit tehet- nyugtattam magamat.
A szertartás elkezdődött, és Edward boldogan mondta ki az eskü szövegét. Mikor a hűségről szóló részhez ért, nehezen fogam vissza magam, hogy ne horkanjak fel hangosan. Ha annyira hűséges lenne, most nem állnánk itt.
Bella, mikor rájött, hogy Ő jön, körbe nézett a vendég seregen.. aztán rám esett a pillantása, s hosszasan elidőzött arcomon. Az övén fájdalmat, reményvesztettséget, de szerelmet láttam.
Végül a leendő férjére lesett, s tündéri arcáról végleg eltűnt a szerelem.
Végül olyat tett, amire senki sem számított: szoknyáját megemelve kezdett el futni, és senki nem akadályozta meg benne, hiszen mindenki le volt fagyva.
Végül én ocsúdtam föl legelőbb és utána vetettem magam, de még így is volt fél perc késés, ez pedig már komoly veszteség... Bella túl gyorsan fut...
Két órányi futás és 200 km. után végül minden nyom eltűnt, csak a menyasszonyi ruha darabkái maradtak utána, amiket út közben az ágak szakítottak le.
Aztán feladtam a reményt, és haza felé vettem az irányt. A többiek is jöttek. Érdekes látvány lehetett, hogy vagy 60 vámpír fut az erdőben egy után...
Összepakoltam a ruháimat, és minden egyéb dolgot, ami Bellával kapcsolatos, majd elindultam lefele, de persze Alice-be ütköztem.
- Mit csinálsz?- förmedt rám.
- Beülök az autómba és elmegyek- toltam félre az utamból a kis törpét, majd leszáguldottam a lépcsőn és bevágódtam a kocsimba. Alice még próbált megállítani, de nem sikerült neki. Elindultam.
Bella
A menyasszonyi ruhámból nem maradt valami sok, csak egy megtépázott rongydarab. De nem bántam. Minél kevesebb emlék köt ahhoz az esküvőhöz, annál jobb.
Reménykedek, hogy egy napon boldog leszek, de nem csak én, hanem az egész család.
Mikor már meguntam a futást ebben a habos-babos ruhában, úgy döntöttem, kitalálok valami átmeneti szállást, ahol nem találnak meg.
Döntöttem. Egy régebbi házunkba teleportáltam, ami elég messze van. Itt mindenféle képpen maradhatok legalább egy napot, míg rám találnak. Addig nem blokkolom Alice képességét sem, hogy lássák, minden rendben velem. Aztán kezdek egy új életet valahol egy-két hónapra, amíg mindenki megnyugszik...
A következő pillanatban abban a házban voltam. 5 éve laktunk itt, akkor még minden rendben volt... Alice folyton ráncigált vásárolni, Emmett folyton mondta a perverz vicceit, és minden egyes éjszaka nyögdécselést hallottunk a szobájukból... Edward és Én minden nap szerelmesen csókolóztunk, Esme és Carlisle pedig a világ legjobb szülői voltak... Itt ebben a házban szinte újra éltem az emlékeimet. Láttam, ahogy Alice boci szemekkel néz rám, majd egy pillanattal később én beadom a derekam és egy búcsúcsókot nyomva párjaink szájára beülünk a Porsche-ba az idő közben hozzánk csapódott Rosalie-val... Régi szép idők, amik még boldogan teltek és minden egyes nap hálát adhattam volna az Istennek, hogy élek és van egy szerető családom és egy még jobban imádó szerelmem...
De mindez a múlté és most itt vagyok a fájdalmas jelenben. Észre sem vettem, de már egy órája állok itt mozdulatlanul.
Felszaladtam régi szobánkba, azon belül is a gardróbomba. A fél ruhatáramat itt kellett hagynom, mondván, hogy ezek már divatjamúlt darabok. Komolyan úgy nézek én ki, mint akit ez érdekel?
Felvettem egy fekete csőszárú farmert és egy fehér pólót, majd a "gyönyörű menyasszonyi ruhámat" kidobtam, úgy, ahogy csak volt.
Vészhelyzet esetére hagytunk itt készpénzt... pont jól jön. Végül is vészhelyzet van, nem?
Úgy döntöttem, elmegyek vadászni. Eléggé régen voltam...
Később, már otthon, leültem a kanapéra és gondolkozni kezdtem. Mit fogok most csinálni? Először is kellenek új papírok... Fel kell építenem egy teljesen új életet... Felhívom Vicky-t.
Két csöngés után felvette a telefont, és beleszólt magas hangján.
- Hallo?
- Szia Vick, itt Bella. Segítségre lenne szükségem...
Ne felejtsetek el benézni ide, ez előző bejegyzésben am megtaláljátok:
http://atokvagyaldas.blogspot.com
Pusz, Cukorkaa
Ide nézzetek be!
Sziasztok! Még nem friss, de ma az is felkerül!
Szóval drága nővérkém, Ashley(régi neve Stabby!) nyitott egy új blogot. Ez olyan Vámpír naplókos...
Nagyon jónak ígérkezik, én ajánlom nektek!
Itt a link:
Átok vagy Áldás...
Puszil, Cukorkaa
Szóval drága nővérkém, Ashley(régi neve Stabby!) nyitott egy új blogot. Ez olyan Vámpír naplókos...
Nagyon jónak ígérkezik, én ajánlom nektek!
Itt a link:
Átok vagy Áldás...
Puszil, Cukorkaa
2011. április 8., péntek
Új blog féleség :)
Sziasztok!
Nem, nem nyitottam új blogot, mégis van egy új :D
Nyilván sokan olvastátok Rena Rich* irományait, és ezáltal arról is értesültetek, hogy a történeteit nem fogja tovább írni. Így gondoltam, nem várok többet és átveszem tőle a Hihetetlen Üresség című blogot.
Ha érdekel, itt a cím:
http://incredible-emptiness.blogspot.com/
A frissről annyit, hogy a fele már megvan :D
Puszil titeket, Cukorkaa :)
Nem, nem nyitottam új blogot, mégis van egy új :D
Nyilván sokan olvastátok Rena Rich* irományait, és ezáltal arról is értesültetek, hogy a történeteit nem fogja tovább írni. Így gondoltam, nem várok többet és átveszem tőle a Hihetetlen Üresség című blogot.
Ha érdekel, itt a cím:
http://incredible-emptiness.blogspot.com/
A frissről annyit, hogy a fele már megvan :D
Puszil titeket, Cukorkaa :)
2011. április 7., csütörtök
Olvasd el! Friss időpont
Sziasztok emberek!
Ez nem friss, de nem is annyira rossz hír. A blog nem fog se szünetelne se bezárni :)
Szóval... valami itt nálam nagyon elromlott :/ Még magam sem jöttem rá, hogy tulajdon képpen mi is a baj, de érzem, hogy valami itt nincs rendjén :)
A komik és a rendszeres olvasók (37 <3) számával minden rendben, és nagyon boldog vagyok miattuk :D
Na, de hogy a felesleges szövegelést abba hagyjuk, bele kezdek az eredeti témába!
Ebben a mondhatni ismeretlen helyzetben nem biztos, hogy tudni fogom biztosítani a fejik időpontját... így mi lenne, ha mondjuk akkor raknám fel a fejezetet, ha kész van, vagy ha megvan a komihatár? Ez szerintem mindenkinek kényelmesebb lenne... Beismerem, hogy én általában szeretem lazábban venni a dolgokat, ez most sincs másképp.. Egy ideig működött az a heti-friss dolog, de eddig bírtam =) Remélem, hogy megbocsátjátok nekem ezt... tényleg kicsit felborult a "lelki egyensúlyom"...
Amúgy a feji készülőben van! Pénteken nem hiszem, hogy tudni fogok írni, hétvégén pedig vagy szombaton vagy vasárnap.
De ha hétvégén nem jön friss, a hétfői nap egész biztos!
A 15. fejezet azért nem volt fent, mert nagyon rövidre sikeredett és javítani akartam rajta, de a figyelmetlenségem következménye képp az egész fejezet kitörlődött mindenestől...
Pusszant: Cukorkaa
Ez nem friss, de nem is annyira rossz hír. A blog nem fog se szünetelne se bezárni :)
Szóval... valami itt nálam nagyon elromlott :/ Még magam sem jöttem rá, hogy tulajdon képpen mi is a baj, de érzem, hogy valami itt nincs rendjén :)
A komik és a rendszeres olvasók (37 <3) számával minden rendben, és nagyon boldog vagyok miattuk :D
Na, de hogy a felesleges szövegelést abba hagyjuk, bele kezdek az eredeti témába!
Ebben a mondhatni ismeretlen helyzetben nem biztos, hogy tudni fogom biztosítani a fejik időpontját... így mi lenne, ha mondjuk akkor raknám fel a fejezetet, ha kész van, vagy ha megvan a komihatár? Ez szerintem mindenkinek kényelmesebb lenne... Beismerem, hogy én általában szeretem lazábban venni a dolgokat, ez most sincs másképp.. Egy ideig működött az a heti-friss dolog, de eddig bírtam =) Remélem, hogy megbocsátjátok nekem ezt... tényleg kicsit felborult a "lelki egyensúlyom"...
Amúgy a feji készülőben van! Pénteken nem hiszem, hogy tudni fogok írni, hétvégén pedig vagy szombaton vagy vasárnap.
De ha hétvégén nem jön friss, a hétfői nap egész biztos!
A 15. fejezet azért nem volt fent, mert nagyon rövidre sikeredett és javítani akartam rajta, de a figyelmetlenségem következménye képp az egész fejezet kitörlődött mindenestől...
Pusszant: Cukorkaa
2011. április 3., vasárnap
Moon love- 14. fejezet
Sziasztok! Nem hagyhatom szó nélkül Barbara hozzászólását:
- Valami nekem itt nem tetszik, miért van az a sanda gyanúm, hogy valami természet ellenes erő uralkodik a családon...mindenki mást szeret..- Barbara.
- Most az egyszer nincs igazad, mert a családon nem uralkodik senki. Ezt Bella megérezné. És ezt a lapot egyszer már eljátszottam egy másik blogomon :) Bocsi, hogy a koszorúslány ruháról nem raktam ki képet! Szerintem rövid lett...
Jó olvasást! Puszi, Cukorkaa
Bella
Ma van az esküvő. Alice és Jazz szakítottak, de ettől függetlenül Aly szervezte az esküvőt, na meg persze Esme meg Rose. Idő közben kiderült, hogy nem mi kezdtük a szakítósdit, hanem Carlisle és Esme. Már jóval előttünk szétmentek.
- Bella, figyelj ide!- nyavalygott Alice- Folyton elkalandoznak a gondolataid. Így nem tudok beszélgetni veled!
- Jól van na, bocsánat főnök asszony!- mosolyogtam.
- De mostantól figyelj ide!- követelte, majd tovább beszélt a sminkemről, ami direkt nem volt egy nagy durranás. A hajamat kivasaltuk, s csattal felfogtuk.
Aztán végre felvehettem a ruhámat.
Gyönyörű volt, de nem éreztem azt, hogy ezt most fel kéne vennem.
Nem éreztem az enyémnek...
Ekkor kopogást hallottam.
- Gyere be!- mondtam.
Jasper lépett be, és intett Alice-nek, hogy legyen szíves magunkra hagyni minket.
Mikor kiment, Jazz megszólalt.
- Bella, kérlek! Ne menj hozzá! Feleségül veszlek, ahogyan akarod! Amikor csak akarod!- majdhogynem térdre esett. Én nem tudtam mit válaszolni. Miért nem mondta előbb? Most már nincs időm lemondani...
- Jasper! Nem... nem tudom, mi lesz! Most menj, mert fel kell öltöznöm... Szeretlek, ezt remélem tudod. Mindenkinél jobban szeretlek.
Odalépett hozzám és lehajolt, majd megcsókolt. Nagyon jó érzés volt, hogy több hónap után végre megint vele lehetek, De mint mindennek az életben, ennek is vége szakadt.
- Én is szeretlek. Örökké- vallotta meg, majd a következő pillanatban már ott sem volt.
A későbbi eseményekre nem figyeltem. Alice akár olajat is kenhetett volna a hajamba, azt se vettem volna észre.
Ekkor belépett Carlisle.
- Bella! Indulhatunk?- kérdezte. Közben Alice és Rose már átöltöztek a koszorúslány ruhájukba. Lilák voltak, és gyönyörű szépek.
Elkezdődött a zene és Alice-ék elindultak. Aztán egy lágyabb dallam következett és mi is elindultunk.
A ceremónia hagyományosan zajlott.
Az összes szavát tisztán hallottam a papnak és egyre csak az kattogott a fejemben, hogy Jasper feleségül vesz, ha én úgy akarom.
Végül Edward hangjára lettem figyelmes.
Elmondta az eskü szövegét. Most rajtam volt a sor.
Végig néztem a vendégeken, itt volt mindenki. Sok vámpír, akik az előző esküvőnkön is jelen voltak.
Végül megállapodtam Jasper arcán, amin mélységes fájdalom ült.
Vissza tértem Edward arcára, akiről sütött a boldogság.
És aztán magamba néztem. Nem akarom én ezt.
Kitéptem kezeimet Edwardéból és szoknyámat megemelve kezdtem el futni.
Ki, egészen az erdőbe, s még tovább, hogy soha többé nem találjanak rám...
- Valami nekem itt nem tetszik, miért van az a sanda gyanúm, hogy valami természet ellenes erő uralkodik a családon...mindenki mást szeret..- Barbara.
- Most az egyszer nincs igazad, mert a családon nem uralkodik senki. Ezt Bella megérezné. És ezt a lapot egyszer már eljátszottam egy másik blogomon :) Bocsi, hogy a koszorúslány ruháról nem raktam ki képet! Szerintem rövid lett...
Jó olvasást! Puszi, Cukorkaa
Bella
Ma van az esküvő. Alice és Jazz szakítottak, de ettől függetlenül Aly szervezte az esküvőt, na meg persze Esme meg Rose. Idő közben kiderült, hogy nem mi kezdtük a szakítósdit, hanem Carlisle és Esme. Már jóval előttünk szétmentek.
- Bella, figyelj ide!- nyavalygott Alice- Folyton elkalandoznak a gondolataid. Így nem tudok beszélgetni veled!
- Jól van na, bocsánat főnök asszony!- mosolyogtam.
- De mostantól figyelj ide!- követelte, majd tovább beszélt a sminkemről, ami direkt nem volt egy nagy durranás. A hajamat kivasaltuk, s csattal felfogtuk.
Aztán végre felvehettem a ruhámat.
Nem éreztem az enyémnek...
Ekkor kopogást hallottam.
- Gyere be!- mondtam.
Jasper lépett be, és intett Alice-nek, hogy legyen szíves magunkra hagyni minket.
Mikor kiment, Jazz megszólalt.
- Bella, kérlek! Ne menj hozzá! Feleségül veszlek, ahogyan akarod! Amikor csak akarod!- majdhogynem térdre esett. Én nem tudtam mit válaszolni. Miért nem mondta előbb? Most már nincs időm lemondani...
- Jasper! Nem... nem tudom, mi lesz! Most menj, mert fel kell öltöznöm... Szeretlek, ezt remélem tudod. Mindenkinél jobban szeretlek.
Odalépett hozzám és lehajolt, majd megcsókolt. Nagyon jó érzés volt, hogy több hónap után végre megint vele lehetek, De mint mindennek az életben, ennek is vége szakadt.
- Én is szeretlek. Örökké- vallotta meg, majd a következő pillanatban már ott sem volt.
A későbbi eseményekre nem figyeltem. Alice akár olajat is kenhetett volna a hajamba, azt se vettem volna észre.
Ekkor belépett Carlisle.
- Bella! Indulhatunk?- kérdezte. Közben Alice és Rose már átöltöztek a koszorúslány ruhájukba. Lilák voltak, és gyönyörű szépek.
Elkezdődött a zene és Alice-ék elindultak. Aztán egy lágyabb dallam következett és mi is elindultunk.
A ceremónia hagyományosan zajlott.
Az összes szavát tisztán hallottam a papnak és egyre csak az kattogott a fejemben, hogy Jasper feleségül vesz, ha én úgy akarom.
Végül Edward hangjára lettem figyelmes.
Elmondta az eskü szövegét. Most rajtam volt a sor.
Végig néztem a vendégeken, itt volt mindenki. Sok vámpír, akik az előző esküvőnkön is jelen voltak.
Végül megállapodtam Jasper arcán, amin mélységes fájdalom ült.
Vissza tértem Edward arcára, akiről sütött a boldogság.
És aztán magamba néztem. Nem akarom én ezt.
Kitéptem kezeimet Edwardéból és szoknyámat megemelve kezdtem el futni.
Ki, egészen az erdőbe, s még tovább, hogy soha többé nem találjanak rám...
2011. április 1., péntek
12-13. díj =)
Na drágáim megkaptam a 12.-13. díjamat is! Wow..!
Köszönöm szépen Alexandra Delarose -nak!
5 dolog rólam:
- Imádok a barátaimmal lógni.
- Mostanában kicsit nagyszájú lettem, mindenkinek vissza szólok :$
- Utálom, ha a családomat/barátaimat szidják, és értük képes vagyok mindenre :D
- Bár már nem szeretem annyira az alkonyatot, még mindig írni/olvasni fogom a töriket, s ha hamarosan elkészülök egy történettel, egy újabb várható tőlem :)
- Utálom, ha valaki hazudik nekem :)
Akinek tovább küldöm:
Cloeé~
Bells
Nagyjából ennyi :)
A frissről annyit, hogy készülőben van, remélhetőleg holnap felkerül. Egy nem kívánatos eseménnyel fog kezdődni, de a vége nekem nagyon tetszik xD
Puszi
Köszönöm szépen Alexandra Delarose -nak!
5 dolog rólam:
- Imádok a barátaimmal lógni.
- Mostanában kicsit nagyszájú lettem, mindenkinek vissza szólok :$
- Utálom, ha a családomat/barátaimat szidják, és értük képes vagyok mindenre :D
- Bár már nem szeretem annyira az alkonyatot, még mindig írni/olvasni fogom a töriket, s ha hamarosan elkészülök egy történettel, egy újabb várható tőlem :)
- Utálom, ha valaki hazudik nekem :)
Akinek tovább küldöm:
Cloeé~
Bells
Nagyjából ennyi :)
A frissről annyit, hogy készülőben van, remélhetőleg holnap felkerül. Egy nem kívánatos eseménnyel fog kezdődni, de a vége nekem nagyon tetszik xD
Puszi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)