Moon love- 30. fejezet {Valódi xd}

Sziasztok drágáim! Ugye nem gondoltátok komolyan? xD Köszönöm a 16 komit, főleg, hogy abból jelentős rész kisregény volt : D Szerintem jobban szórakoztam rajta, mint ti a fejezet végén xD
Na, de komolyra fordítva a szót... Természetesen nem hagyok egy ilyen 'béna' véget az egyik kedvenc történetemnek, hanem egy Happy End-et írok, bár sokáig azt terveztem, hogy tragikusabb körülmények között fognak meghalni, nem Harry Potter által xD
A fejezet nagy része ugyan az lesz, csak a végét változtatom meg egy ici-picit. Annyira, hogy nem jön Harry Potter és nem karácsony van xD Carlisle szemszögénél kezdődik a változás ;)
Még lesz egy bejegyzés a törivel kapcsolatban, abból mindent megtudtok, ugyanis eldöntöttem, hogy mi lesz a blog sorsa...
1000 puszi és ölelés: Florence

Rosalie

- Te ki vagy?- kérdezte Jacob. Kíváncsian figyeltem. 
- A fiad- közölte, majd egy lépést tett felénk.
- Nekem... Nincs.. Fiam- sziszegte dühtől izzó hangon.
- Pedig én is létezek, és tudom, hogy Te vagy az apám- ragaszkodott az ismeretlen az igazához. 
- Ki volt az anyád?- vonta föl a szemöldökét szerelmem.
- Barbara Hale- közölte természetesen, Jake pedig megfeszült.
- Lehetetlen.
- Pedig élek.
- Nem vagy az én fiam. Lehetetlen.
- Pedig nagyon is hasonlítunk. Nézz csak rám- és igaza volt. Valóban, mintha csak kiköpte volna Jacob.
- De nekem nem lehet gyerekem.
- Már miért ne lehetne? A vámpír nők valóban nem szülhetnek gyereket... de egy embernő képes kihordani egy vámpír férfi gyerekét, más kérdés, hogy nem éli túl- a mondat utolsó részénél szomorú és dühös volt.
Jacob csak csendben állt és nézett maga elé. Szinte hallottam, ahogy kattan valami az agyában. Nem kellett Jazz képessége ahhoz, hogy tudjam, most bűntudata van- elég volt ránézni.
- Ki volt az anyád?- tette fel az utolsó kérdést.
- Barbara Hale- felelte az idegen, aki mostantól annyira nem lesz az...
- Mi a neved?- kérdeztem most én, mire rám kapta a tekintetét.
- Zachary Black- válaszolt, Jake pedig elmosolyodott. Odasuhant a fiához és átölelte, Zac pedig viszonozta. Aztán elváltak.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Rosalie Hale-t. Ő az anyád nagynénje volt, bár nem ismerték egymást- mutatott be engem, én pedig félénken kezet fogtam vele. Végül is az előbb megtámadott...
- Nyugalom, nem fog többet előfordulni- nyugtatott meg, én pedig rámosolyogtam.


Edward
 - Ő itt Jane Volturi. Vagyis mostantól esetleg Jane Cullen...- mosolygott angyalian Bella. Viszont mikor ránéztem a mellette álló lányra, Bella mosolya többé nem varázsolt el, de ha még a feje tetejére áll, akkor sem érdekelt volna. Ez a lány gyönyörű volt, nem lehetett a gonosz Jane Volturi! Ő még nem nézett rám, de amikor rám emelte a félig már aranybarna szemeit, csodálkozást véltem felfedezni a tekintetében. Innen pedig már nem volt megállás az első csókig, ami két nap múlva be is következett.... (bocsi, hogy nem írtam erről részletesebben, de nem volt időm rá- a szerk.)

/Pár hónappal később, Tanya esküvője, Carlisle szemszöge/

- Alice, készen vagy már?- toporogtam az ajtó előtt idegesen. Szerelmem még mindig nem volt készen, pedig már nem sokára kezdődik a szertartás.
- Várjál már, ez nem egy egy perc alatt! Eddig a csajokat kellett elkészítenem- hallottam a duzzogó hangot, én pedig elmosolyogtam magam. Csendben vártam megint öt percet, majd hallottam az ajtó felé közeledő lépteket és nyílt a fürdőszoba ajtó.
Alice gyönyörű volt, egy  lila ruha volt rajta, a haja- mint mindig- fel volt zselézve, a sminkje enyhe, visszafogott volt, és a lábát egy gyönyörű, pántos, magassarkú, fehér szandál díszítette. Egyszerűen mesésen festett.
- Gyönyörű vagy- húztam oda magamhoz, hogy egy csókot nyomjak a szájára, de nem engedte.
- Alice!
- Hmmm?- kérdezte, már az ajtóban állva.
- Sietnünk kell, hiszen te magad vagy a pap, és én pedig az egyik koszorúslány- mosolygott rám, majd eltűnt az ajtó mögött, én pedig elindultam le.


Esme

- Emmett!- böktem meg, mikor az ajkaimról áttért a nyakamra.
- Hmm?- motyogta bele a bőrömbe, én pedig elnyomtam egy sóhajt.
- Gyere- húztam magam után, majd lementünk a nappaliba. A ház már fel volt díszítve- ki gondolná, hogy Alice szervezett..?- és gyönyörű volt.
Gondoltam, hogy minden lány a menyasszonynál van, így én is elindultam Alice fürdőszobájába. Tényleg bent volt mindenki, és mindenki fel volt öltözve. Még akkor is gyönyörűek voltak, ha nem nézzük a vámpír mivolttal járó szépséget.
 - Szia Esme- mosolygott rám Alice, majd tovább csinálta Tanya haját...


E/3

A Cullen család, valamint a Denaliak és a többi, meghívott vámpír boldogan ültek Tanya Denali esküvőjén, és mikor elcsattant az első hitvesi csók, mindenki tapsolni kezdett.


Nem sokkal később sort kerítettek még három esküvőre, ahol Jane és Edward, majd Esme és Emmett, végül pedig Carlisle és Alice mondták ki a boldogító igent.


'Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...'

Moon love- 30. fejezet

Na és itt az utolsó fejezet... Kérek légyszi komikat, megérdemlem szerintem... xD Remélem meghat titeket a vége xD Remélem imádtátok a törit, mert én igen. Még lesz egy külön bejegyzésben búcsú, meg köszönetnyilvánítás, úgyhogy annak nem itt a helye :) Puszi, Florence

Rosalie

- Te ki vagy?- kérdezte Jacob. Kíváncsian figyeltem. 
- A fiad- közölte, majd egy lépést tett felénk.
- Nekem... Nincs.. Fiam- sziszegte dühtől izzó hangon.
- Pedig én is létezek, és tudom, hogy Te vagy az apám- ragaszkodott az ismeretlen az igazához. 
- Ki volt az anyád?- vonta föl a szemöldökét szerelmem.
- Barbara Hale- közölte természetesen, Jake pedig megfeszült.
- Lehetetlen.
- Pedig élek.
- Nem vagy az én fiam. Lehetetlen.
- Pedig nagyon is hasonlítunk. Nézz csak rám- és igaza volt. Valóban, mintha csak kiköpte volna Jacob.
- De nekem nem lehet gyerekem.
- Már miért ne lehetne? A vámpír nők valóban nem szülhetnek gyereket... de egy embernő képes kihordani egy vámpír férfi gyerekét, más kérdés, hogy nem éli túl- a mondat utolsó részénél szomorú és dühös volt.
Jacob csak csendben állt és nézett maga elé. Szinte hallottam, ahogy kattan valami az agyában. Nem kellett Jazz képessége ahhoz, hogy tudjam, most bűntudata van- elég volt ránézni.
- Ki volt az anyád?- tette fel az utolsó kérdést.
- Barbara Hale- felelte az idegen, aki mostantól annyira nem lesz az...
- Mi a neved?- kérdeztem most én, mire rám kapta a tekintetét.
- Zachary Black- válaszolt, Jake pedig elmosolyodott. Odasuhant a fiához és átölelte, Zac pedig viszonozta. Aztán elváltak.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Rosalie Hale-t. Ő az anyád nagynénje volt, bár nem ismerték egymást- mutatott be engem, én pedig félénken kezet fogtam vele. Végül is az előbb megtámadott...
- Nyugalom, nem fog többet előfordulni- nyugtatott meg, én pedig rámosolyogtam.


Edward

 - Ő itt Jane Volturi. Vagyis mostantól esetleg Jane Cullen...- mosolygott angyalian Bella. Viszont mikor ránéztem a mellette álló lányra, Bella mosolya többé nem varázsolt el, de ha még a feje tetejére áll, akkor sem érdekelt volna. Ez a lány gyönyörű volt, nem lehetett a gonosz Jane Volturi! Ő még nem nézett rám, de amikor rám emelte a félig már aranybarna szemeit, csodálkozást véltem felfedezni a tekintetében.
Innen pedig már nem volt megállás az első csókig, ami két nap múlva be is következett.... (bocsi, hogy nem írtam erről részletesebben, de nem volt időm rá :/ - a szerk.)


/Pár hónappal később, karácsony, Carlisle szemszög..)


- Alice, készen vagy már?- toporogtam az ajtó előtt idegesen. Szerelmem még mindig nem volt készen, pedig már itt voltak a vendégek, és fogadnunk kellett volna Őket. A vendégek alatt a Denali klánt értem.
- Várjál már, ez nem egy egy perc alatt! Eddig a csajokat kellett elkészítenem- hallottam a duzzogó hangot, én pedig elmosolyogtam magam. Csendben vártam megint öt percet, majd hallottam az ajtó felé közeledő lépteket és nyílt a fürdőszoba ajtó.
Alice gyönyörű volt, egy lila koktélruha volt rajta, a haja- mint mindig- fel volt zselézve, a sminkje enyhe, visszafogott volt, és a lábát egy gyönyörű, pántos, magassarkú, fehér szandál díszítette. Egyszerűen mesésen festett.
- Gyönyörű vagy- húztam oda magamhoz, hogy egy csókot nyomjak a szájára, de nem engedte.
- Alice!
- Hmmm?- kérdezte, már az ajtóban állva. Fújtattam egyet, majd utána indultam.
- Te mondtad, hogy siessünk le!- pislogott ártatlanul, mire elmosolyodtam. Egyszerűen gyönyörű ez a nő!


Esme

- Emmett!- böktem meg, mikor az ajkaimról áttért a nyakamra.
- Hmm?- motyogta bele a bőrömbe, én pedig elnyomtam egy sóhajt.
- Gyere- húztam magam után, majd lementünk a nappaliba. Carmen azonnal magával ráncigált fát díszíteni- eddig is vele voltam, de ki kellett mennem megnézni a mézeskalácsot. Szokásunk, hogy karácsonykor mindig sütök mézeskalácsot. Miközben díszítettünk, arról beszélgettünk, hogy végre Tanya is megállapodott. Ezért is nem velünk tölti a karácsonyt, ugyanis most nincs itt. Irina és Kate pedig boldogan viháncolnak Bellával, Alice-szel, Rose-zal és Jane-nel, bár utóbbival még kicsit félénkek...

Alice

Már éppen az ajándékok átadásán volt a sor, mikor csöngettek. Azonnal szaladtam ajtót nyitni, és csodálkoztam, hogy nem láttam előre a látogatót.
  Mikor kinyitottam azonban hatalmas meglepetés fogadott, és azt hittem, képzelődöm. Az ajtó előtt ugyanis Harry Potter állt, és a varázspálcáját tartogatta a kezében. Elnevettem magam. Biztosan egy gyerek beöltözve! De hogy kerül ide, ebben a hóesésben!?
- Szia Alice. Beengednél?
- Hát te ki vagy?
- A nevem Harry Potter, de erről te is tudsz- vigyorgott rám, majd befurakodott mellettem.
Vissza álltam kedvesem mellé és onnan figyeltem az idegent. Most mit csináljunk vele?
- Cső Cullenek és Denaliak. Bocsesz, de ezt kell tennem, ez a feladatom. Meg aztán titeket senki nem fog hiányolni, hiszen vérszívók vagytok. Jó nyugodalmat a pokolban.
Aztán a következő pillanatban hatalmas fény villant, de a szememet becsukni nem tudtam, akárhogy is próbálkoztam, de ebben nem csak a megdöbbenés játszott közre. A fényben végül megláttam Harry Potter gonosz vigyorgását, miközben ördögien felkacag. Nem értettem semmit, a következő pillanatban viszont már nem voltam ott. Elvesztem... Elvesztünk!


Na, leestetek a székről a röhögéstől, vagy döbbenten ültök? xD

Új blog ^^ - de ezúttal nem történet...

Sziasztok drágáim!!! : D
Egy kérés : D
Itt egy új blog, infók róla ott. Nem történet lesz, hanem ilyen 'dumcsizós-blog'.
Link:
http://florence-blogja.blogspot.com/ 

Puszi :) 


Ui.: Friss sztem holnap... :)

Moon love- 29. fejezet

Sziasztok ti lények! xD Itt a feji *.*:D Kicsit nagyon szar lett... :S De azért tiszteljetek meg pár komival!!! Emeljük a komihatárt! Legyen... 13 komi! Ez nekem nagyon tetszik :D Szóval kérek komikaat (: Köszönöm az eddigieket!
Puszi!


"Szerelem, furcsa vegyüléke szeretetnek és önzésnek: mind a kettőnél álnokabb, mind a kettőnél hatalmasabb "  - Karinthy Frigyes

Bella

- Régen voltam ennyire boldog, mint most. Soha nem eresztelek, ne is próbálj menni!- vigyorogtam, mire egy ugyanolyan sugárzó mosolyt kaptam vissza.
- Soha nem akarlak majd elhagyni. Erre ne is gondolj!
- Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. Szerencséd- csókoltam meg. Jane a szállodában van, Adam, Peter és Charlotte pedig már elmentek. Mi pedig az erdő közepén vagyunk, és egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát egy fán üldögélve.
Neki döntöttem a hátamat Jasper mellkasának, Ő pedig átölelt engem. Lelógattam a lábamat.
Az eső elkezdett cseperegni, majd egyre több cseppecske esett ránk. Újfent elmosolyodtam.
- Vannak, akik szerint a szerelem olyan, akár egy folyó; mások szerint, mint egy lökött dal. Néhányan azt mondják, a szerelem mindenhol ott van: felemelő érzés.  De olyan is akad, aki szerint a szerelem olyan, mint a nevetés az esőben- mondtam csendesen, miközben rámosolyogtam. Vissza mosolygott, és megcsókolt.
- Szerintem a szerelem nem fogható más érzésekhez.
- Igaz- hajtottam vissza a fejem a vállára. Ezután csak csendesen ültünk, és nem szólaltunk meg. Ezek voltak a házasságunk első órái.
 Egyben ezek voltak az itt töltendő hét utolsó órái is, és lassan mennünk kell vissza a szállodába.
- Mennünk kell- sóhajtottam föl, majd leugrottam. Már nem a menyasszonyi ruhámban voltam, hanem egy sárga ruhában és egy fehér balerina cipőben.
Jazz utánam ugrott, majd kéz a kézben indultunk meg.


/Az otthoni reptéren/
  - De jó itthon!- sóhajtottam fel. Jazz átölelte a derekamat.
- Bella! Gratulálunk!- ugrott a nyakamba rögtön Alice. Esme, Emmett és Carlisle meghökkenve nézett ránk, de nem kérdezősködtek.
- Jasper és Én összeházasodtunk- közöltem velük mosolyogva. Carlisle, Esme és Emmett is meglepődve álltak, de aztán a következő pillanatban csontropogtató ölelésben részesültem: Emmett-nek leesett a tantusz. 
Utána Esme és Carlisle is gratuláltak, de csak visszafogottan. Furcsa, hogy milyen párok alakultak ki itt!


Rosalie

- Olyan jó itt- sóhajtottam fel Jake mellkasának dőlve.
- Igen, jó lenne még itt maradni.
- Igen, de megbeszéltük, hogy hazamegyünk és elmondjuk otthon a dolgot- csókoltam meg. Már fél hónapja ment ez a "Se veled, se nélküled" kapcsolat, de közben rájöttem, hogy szeretem. Ő pedig bevallotta, hogy kezdettől fogva szeretett, úgyhogy most minden rózsaszín.
- De biztosan örülni fognak otthon?
- Ma beszéltem Bellával... képzeld, összeházasodtak Jazz-el! De most már otthon vannak, karöltve a kis Jane Volturi-val, aki segített nekik. És otthon most minden fel van borulva, ugyanis Emmett Esme-vel van együtt, Carlisle pedig Alice-szel. Szóval senkinek sem fog feltűnni. És amúgy is, gyönyörű pár vagyunk!- csókoltam meg még egyszer, majd a sűrű erdő felé néztem, és láttam megmozdulni ott egy alakot, amint minket nézett, majd utána rögtön el is tűnt... Ez egy vámpír volt!- futott át az agyamon.
- Jake, ott... az erdőben... egy vámpír...- dadogtam. De Ő már nem volt ott, hanem rohant lefele a lépcsőn, de csak emberi tempóban tudott menni. Én is mentem, és mikor kiértem az erdőbe, futni kezdtem. Viszont nem jutottam sokáig, mert valaki elkapott hátulról, én pedig felsikoltottam, mielőtt befogta volna a számat.
- Szia Rose!- suttogta a fülembe egy hang, ami nem volt ismerős, de hasonlított Jake hangjára és dallamos volt. Megpróbáltam beszélni, de a tenyere nem engedte. Még az illata is hasonlított Jacob-éra!
Hirtelen Jake tűnt fel, engem keresve. 
- Jake!- motyogtam bele az idegen bőrébe. Közben szerelmem odaért hozzánk és az idegen megdermedt.
- ... Apu?- kérdezte remegő hangon, én pedig ki tudtam törni a karjai közül, de közben felfigyeltem a szóra, amit Jake-nek mondott és mikor odaértem Jacob mellé, ránéztem...

Moon love- 28. fejezet

Halihó! Itt a fejezet ;) Ebben nincs olyan sok izgalom, és szerintem elég szarul sikerült, de nem is vagyok jó passzban... Jó olvasást :)

Bella /Pár nap múlva/

 A telefon csörgött.
- Hallo?- szóltam bele.
- Isabella Swan Cullen! Meg ne próbáld!
- Mégis mit?- adtam a hülyét.
- Tudod te azt jól! Mégis hogy képzelted, hogy ti szervezitek meg helyettem?- hisztériázott.
- Alice, a saját esküvőm, ráadásul a vőlegény nem tud róla semmit. Ha te szerveznéd, garantált, hogy nem maradna titokban.
- Na de Bella! Hogy feltételezhetsz rólam ilyet?!- kérdezte szemrehányóan.
- Miért Alice? Mindketten tudjuk, hogy igazam van- mondtam hanyagul. A túloldalról horkantás hallatszott.
- Ez a virágcsokor hogy tetszik?- jött oda Jane hozzám.
- Ezt nem hiszem el! Hogy lehetsz ilyen, Bella? Ő segíthet neked, én meg nem?-nyüszítette a telefonba Alice.
- Alice, ne csináld! Te már sok esküvőt szerveztél, de én még egyet sem. 
- Na jó, ne az én fülembe vitatkozzatok! Tessék Jane, beszélj vele te!- adtam át neki a telefont, és amint a füléhez tette, azonnal lázasan magyarázni kezdett, és ahogy hallottam, Alice is. Megcsóváltam a fejem, és tovább varrtuk a ruhát. (Mert hogy felbéreltünk egy varrónőt, és Jane meg én is segítünk neki, hogy hamarabb  készen legyen.)
Különben a ruha gyönyörű, és mivel nem is akkora a szoknyája, kényelmesen el fogok férni az erdőben. Ugyanis ott lesz megtartva az esküvő.


/Két nap múlva/
 - Oké. Szóval Jasper vadászni van, a terep előkészítve. Jane, egy angyal vagy!- mondtam, miközben már teljes harci díszben álltam. Jane bólintott, majd felhorkantott.
- Én angyal? Örülök, hogy segíthettem. Megérdemlitek a boldogságot, úgyhogy ajánlom nektek, hogy normálisan éljetek! Vagyis inkább létezzetek- javította ki magát, én pedig elnevettem magam.
- De most menj, mert lekésed az esküvőd és még Jazz is megelőz!- vigyorgott.
- Igazad van. Köszönök mindent, nélküled nem valósult volna meg semmi. Ha te nem vagy, már egyikünk sem él- mosolyodtam el. Ő vissza mosolygott és beültetett az autóba, ami majd elvisz.
Tulajdonképpen Edward és Jane egészen szép párt alkotnának, bár kicsit érdekeset, de határozottan összeillenének. Bár előre látom, hogy Edward-nak előítéletei lesznek Jane-nel szemben... De ki tudja? Lehet, hogy már talált párt magának csak én nem tudok róla. Végül is otthon már mindenki "párokba van rendeződve"...
Míg ezen gondolkoztam, megérkeztünk az erdő szélének azon részéhez, ahol a kocsi kitett, és innen egyedül jövök. Jane-nek még valami halaszthatatlan dolga volt, amit nem volt hajlandó elmondani nekem, de nem is erőltettem. 1 titok lehet előttem is...
A pap helyén egy vámpír állt, akit egészen öt nappal ezelőttig nem ismertem, de már ismerjük egymást és egészen jó fej. Állítólag Jazz ismeri...
- Szia Adam!- köszöntöttem. 
- Szia Bella! Fúú, de csini vagy!- füttyentett egyet, majd befogta, mert hallottuk Jazz-t, ahogy fut. Majd megállt..


Jasper
Az egyik fán megláttam egy lapon Bella kézírását, és mellette egy öltönyt.
"Ezt vedd fel és indulj el északra!"  - ez volt ráírva a lapra.
Gyorsan átvettem a ruhát, és azt tettem, amit Ő kért. Nem sokára meg is éreztem az illatát, de még négy ismerős vámpír illatot. Az egyik Jane volt, az biztos... És még Peter... Charlotte... és Adam.
Elképedésem nőttön-nőtt, és egyre gyorsabb futásra ösztökéltem testemet.
Két perc múlva megláttam valamit... Furcsa, vajon mit keres ez az erdő közepén? Aztán megláttam valamit, ami megállásra késztetett: Bella menyasszonyi ruhában, előtte Adam, mellette Jane, a másik oldalon pedig Peter állt Charlotte-al. Egy fehér szőnyeg volt leterítve, és az erdő körülötte fel volt díszítve mindenfélével. Gyönyörű volt.
Bella egyszer csak megfordult, és ha eddig azt mondtam a környezetre, hogy gyönyörű, akkor Ő valóságos csoda volt. Nem lehet szavakban leírni, hogy festett akkor és ott.
Intett nekem, hogy menjek oda, és én haladék nélkül megtettem, amit kért. Mikor odaértem mellé, akkor Adam felé fordította a fejét, aztán vissza rám. Megfogta a kezemet és szemeivel egyenesen a szemembe nézett, és mást nem lehetett látni a tekintetében, csak határtalan boldogságot és szerelmet. Mi tagadás, én is ezt éreztem.
Adam elkezdett beszélni, gondolom Ő a pap... Egyszer csak azt vettem észre, hogy Adam kimondja a nevemet:
- Jasper Whitlock Hale Cullen, akarod-e az itt megjelent Isabella Marie Swan Cullen-t hites feleségedül?
- Akarom.
- Isabella Marie Swan Cullen, akarod-e az itt megjelent Jasper Whitlock Hale Cullen-t hites férjedül?
- Akarom- ekkor Jane jött oda, a két gyűrűvel. Én felhúztam Bella ujjára a gyűrűt, utána pedig Ő is az enyémre.
- Megcsókolhatja a menyasszonyt- hallottam meg újra Adam hangját. Nem tétováztam, azonnal felé hajoltam és lágyan megcsókoltam.*
A hatalmas közönség, azaz a négy ember a pappal együtt (azaz Adam-mel együtt), tapsolni kezdett, én pedig belemosolyogtam a csókba, ahogy Bells is.
- Gratulálok Bella!- ugrott egyenesen Bells nyakába Jane.
- Köszönjük Jane. De mint mondtam, nélküled nem állhatnánk itt- ölelte vissza Bella. Közben hozzám Peter és Charlotte jött oda. Miközben gratuláltak, Charlotte halkan odasúgta nekem:
- Alice-szel mi van?
- Alice megcsalt- súgtam vissza ugyanolyan halkan.
- Hogy mi?- kiáltott fel, mire az eddig ugrándozó Jane és az éppen ölelkező Adam és Bella ránk néztek. Rájuk mosolyogtam, majd bólintottam egyet Charlotte-nak. Még mindig sokkolva és hitetlenkedve meredt rám, de végül mosolyogva Bella felé fordult és átölelve gratulált neki. Elmosolyodtam, majd Adam és Peter felé fordultam...





Bella menyasszonyi ruhája  
Bella haja az esküvőn :) 
Bella csokra :D 
Jazz öltönye  
Peter és Charlotte xD   
Adam (a pap, aki nomád xd) 

* Valamilyen amnéziának köszönhetően nem emlékeztem, hogyan is zajlik egy esküvő, pedig párat már végig ültem... xd

Facebook! :D

Sziasztok!
Kész a facebook-os oldalam : D Ha van kedvetek, és szerettek, lájkoljátok! : D Köszi

Itt mindig lesznek információk, ha net közelben vagyok : D

Link:
Florence Ploody

Friss nem sokára : D

Puszi, Florence

Moon love- 27. fejezet

Sziasztok! Kicsit szomorú vagyok... Megszoktam, hogy ezt a blogot szeretitek, és mindig boldogsággal töltött el, mikor hamar megvoltak a komik. Viszont már nem éli a fénykorát drága történetünk (: Nem baj. Legalább volt ilyen :D Szóval most rám jött a hálálkodási kényszer, és szeretném megköszönni a komikat mindazoknak, akik elejétől a végéig írtak komikat és mindig megmondták a véleményüket :) Külön köszönet Cloeé~nak , mert az Ő komijai különösen sokat jelentettek számomra. Persze a többieknek is 1000 köszönet! Szóval ennyi lenne... köszi a 12 komit :) Puszi, Flory

" Minden, ami gyönyörű és igaz, meglepetésként érkezik. Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét. Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása."

Bella

 - Jazz, hova viszel?- kérdeztem már harmadjára, mióta elindultunk. Megint nem válaszolt, csak mosolygott egyet. Kezdtem bedühödni.
- Jasper Hale! Ha nem mondod meg hova viszel, esküszöm, hogy kiugrom a kocsiból- mondtam, bár nem gondoltam komolyan.
- Nem mondhatom el, mert akkor oda a meglepetés!- közölte fájdalmasan, én pedig rögtön meglágyult szívvel tettem kezemet az övére.
- Semmi baj- szinte doromboltam. Fájt látnom, hogy neki fáj.


Pár perc múlva lekanyarodott egy földes útra, ahol még vámpírként sem biztos, hogy sikerült volna eligazodnom: mindenfele utak mentek, de Ő csak ment és ment, céltudatosan.
Végül megláttam valami fényt az erdő fáin keresztül, de tudtam, hogy mesterséges volt.
Csendben vártam, majd Jazz leállította a kocsit, de egy olyan helyen, ahol teljes sötétség volt. A szemem sarkából rápillantottam. Ő csak mosolygott egyet.
- Hunyd be a szemed!- készségesen eleget tettem a kérésének, a következő pillanatban pedig valami anyag súrolta márványbőrömet és bekötötték a szememet. Jazz kiszállt a kocsiból, a következő pillanatban pedig engem segített ki a kocsiból. Sejtettem, hogy Jane tudta, hova hoz engem szerelmem, és ezért cicomázott ki engem ennyire. Viszont most átkoztam, mert ezen a homokkal teli úton kell ebben a magassarkú cipőben tipegnem.
Megfogtam szerelmem karját, Ő pedig a derekamat ölelte át. Nemsokára viszont megállított. Éreztem, hogy a szememre kötött kendő kezd kibomolni, és végül leesett. Jazz hátulról ölelte a derekamat, én pedig elámultam a látványon. Egy tisztáson álltunk, ami gyönyörűen ki volt díszítve.
- Ez... ez.. hogyan?- dadogtam.
- Jane segített nekem. Tulajdonképpen az egészet Ő csinálta.
- Úristen! Köszönöm szívem! Szeretlek!- fordultam meg az ölelésében és forró csókot nyomtam ajkaira.
A tisztás közepére vezetett és egyszer csak elém állt... És letérdelt.
- Isabella Marie Swan Cullen! A szerelmünk hosszú és rögös úton ment keresztül, de végül mégiscsak egymásra találtunk, és most itt vagyunk, Együtt, elhatározva, hogy soha többé nem engedjük el egymást. Ezt én hivatalossá is akarom tenni és ezt a szent egyességet soha fel nem bontani. Tehát mielőtt még megint megkérnék a kezed előttem, inkább felteszem a kérdést én. Hozzám jössz feleségül? *
Egy pillanatig csak álltam ott és próbáltam feldolgozni ezt a kérdést, amire olyan régen vártam. 
- Igen!- sikítottam végül, és a nyakába ugrottam. Felhőtlenül boldog voltam, és most semmi sem tudta volna lelohasztani a jókedvemet és boldogságomat.

 Esme

Elindultunk hazafelé, most már együtt. El akarjuk mondani nekik a nagy hírt..
- Megjöttünk!- mondtam normális hangnemben. Alice rögtön csillogó szemekkel jött le, és a nyakunkba vetette magát.
- Úgy örülök nektek!- mondta ugrándozva, mire elmosolyodtam.
- Köszönjük, Alice- mondtam kedvesen.
Aztán Edward jött be a házba, de Ő már az elejétől fogva tudott róla, így csak biccentett egyet felénk. Alice persze rögtön kitalálta.
- Edward előbb tudta, mint én?- kérdezte durcásan.
- Hidd el Alice, nem egy  nagy áldás a képességem. Emmett még mindig ugyanolyan perverz...- vetett szúrós pillantást Em-re Edward, mire az én arcom kezdett bizseregni.
Ezért még számolunk, Emmett Cullen!- mondtam magamban, mire Edward elvigyorodott. Aztán Carlisle is megjelent. Félve néztem rá, hiszen nem tudtam, hogy fog reagálni a hírre.
- Carlisle, képzeld, Emmett és Esme együtt vannak!- vigyorgott a volt férjemre, de ahogy elnéztem őket... ahogy egymásra néztek, furcsa gyengédség villant a szemükben.
- Gratulálok!- mondta kedvesen.- Viszont mi is elszeretnénk mondani valamit Alice-szel.
Edward ugyanolyan nyugodtan ült a kanapén, és még mindig vigyorgott.
- Mi is... khm.. pár hónapja egy párt alkotunk.
- És ezt csak most mondjátok?!- háborodtam fel, de persze örültem nekik, bár furcsa pár lesznek. Persze én beszélek... a fogadott fiammal vagyok!- na jó ez túlzás, de azért mégis...
- Miért, ti talán az orrunkra kötöttétek?- kérdezett vissza morcosan Alice.
- Nem- nevettem el magam.- De azért nem volt szép dolog, hogy nem mondtátok el!
- De ti sem!
- De te láthattad volna egy látomásban, hogy hogyan fogunk reagálni- szállt be Em is.
- Ez igaz- sóhajtott fel.- Mivel ünnepeljük meg ezeket a jó híreket?
- Egy kiadós vadászattal- mondta Edward, majd Emmettel egyetemben kirohantak az ajtón. Mi hárman pedig elmosolyodtunk, és követtük őket....

Komikaat :D 11-et, vagy többet :)