2-3. díj xD- kösziii Brigi bigyó!!!

Sziasztok!
Egyszerre két díjat is kaptam Brigi bogyótól! Köszii neked <3

Szóvaal 5 dolog rólam:

Olvasni és írni mindennél jobban szeretek.
Csak egy barátnőm van- akit szinte a nővéremnek tekintek-, és vele mindent megbeszélek- aki nem tudná, ez Stabby.
Én nem szeretek kirándulni. Strandolni szeretek.
Imádom a Szívek szállodáját!
Utálom a szerdákat!

Akinek tovább küldöm:
Rosalie23
Amikor olvastam, majd kiugrottam a bőrömből xD

Moon love- 5. fejezet

Tudom hogy késtem, de ennek egyszerű oka van: néha már nem tudom észben tartani, hol mikor van friss:/

Jasper

Egyszerűen csak itt hagyott... Nem értem. De nem akarom követni, mert félek, rátámadnék Victoriára.
Leültem oda, ahol az előbb Bell ült. Éreztem még az illatát.
Nem tudom követni az én, saját érzéseimet. Pedig másokét remekül viselem és tudom is, de a sajátom már nehezebb ügy.

Végül úgy döntöttem, hogy kezd valami kibontakozni bennem, Bella iránt. Rájöttem, hogy több akarok neki lenni a legjobb barátjánál. Sokkal több. Én akarok lenni a legjobb barátja, a férje, a szerelme. A mindene.
Vissza mentem a házhoz, de tudtam, most nincs rajtam a pajzs, így nem gondolkozhatok szabadom. Gondolatban dudorászva léptem ki a fák közül és mindenki a kertben volt.
- Na, mi volt?- kérdezte Esme.
- Semmi, telefonált és elment- hazudtam szemrebbenés nélkül.
- És hova ment?- kérdezősködött idegesen Edward.
- Nem tudom!- adtam az ártatlant.
- Ne hazudj!- mordult rám.
- Miért is hazudnék?- kérdeztem kedves hangon.
- Nem is tudom...- mondta villámokat szóró szemekkel.
- Tudod mit? Higgyél amit akarsz, nem igazán érdekel...- mondtam, majd a szobámba suhantam. Elővettem egy könyvet és leültem olvasni.
Már csak száz oldal volt hátra, mikor kopogtak.
- Nyitva van!- mondtam kicsit sem érdeklődő hangon.
- Szia!- jött be Alice.
- Mi újság?- kérdeztem még mindig a könyvet fürkészve.
- Nem is tudom... a férjem nem beszél velem, vagy legalábbis nem úgy, mintha a házas társa lennék. A legjobb barátnőmnek már nem vagyok a legjobb barátnője, de ezen kívül semmi!- fakadt ki. Dühösen összecsaptam a könyvet, majd ledobtam a földre.
- És mit vársz tőlem? Én csaltalak meg? Mert ha jól tudom, Te voltál. De javíts ki kérlek, ha tévedek. És csodálkozol, hogy Bella már nem úgy néz rád? A férjével feküdtél le, többször is- mondtam csöndes, vészjósló hangon.
-  És szerinted nem sejtem, mi történt a szigeten? Szerinted nem tudom, hogy megtettétek? Mert de, igen!- ha a szemével ölni tudna...
- Elmeséljem, hogy mit csináltunk? Hogy egy kicsit felejtsünk, háborúztunk egymással. Ha nem éppen ezt csináltuk, akkor kieszeltük, mit tegyünk. Egészen vicces helyzetek jöttek ki belőle- kuncogtam fel pár emlék hatására.
- És megtudhatnék pár ilyen emléket?- kérdezte még mindig dühösen Alice.
- Ezt látni kellene, elmesélni nehéz- nevettem fel most már hangosan.
- De én láttam, amit láttam!- ellenkezett.
- Ez nem lehetséges, mert Bella blokkolta a képességeset. És ha tudtátok volna, akkor megjelentetek volna a szigeten- tettem hozzá győzedelmesen, majd eldőltem az ágyon és a kezembe vettem a könyvet.
- Lehetetlen alak vagy, Jasper Hale!- mosolygott.
- Ez lehet, hogy így van- nem mutattam semmi érdeklődést, lekötött a könyvem.

Bella

Amikor megláttam régi barátaimat, felsikkantottam és a nyakukba vetettem magam. Először Victoriát fojtottam meg majdnem, majd Laurent-et.
- Elmegyek vadászni, eléggé régen voltam- jelentette ki Laurent.
- Rendben!- vágtuk rá egyszerre Victoriával.  Amikor elég messze ért, lehullt az álarc és megláthatta az igazi arcomat: egy kétségbeesett, fájdalmas arcot.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Üljünk le!- jelentettem ki, majd lehuppantam a talajra- Edward megcsalt.
- Mi!?- olyan képet vágott, mintha sokk érte volna.
- Jól hallottad. És tudod kivel?- kérdeztem. a fejét rázta.
- Alice Cullen-nel. Na, hogy hangzik? De még csak nem is ez a rossz, mert ráébresztett, hogy már kihűlt a nagy szerelem. De viszont bele szerettem Jasper Hale-ba- na, most már van oka sokkot kapni.
- Alice Cullennel? A saját húgával? És te meg Jasper..?-
- Igen... és az az igazság, hogy amikor Jazzel elutaztunk ketten... szóval... érted. Lefeküdtünk- hajtottam le a fejem.
- Ez bosszúból volt?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem, egyszerű véletlen- ráztam hevesen a fejem.
- Én nem hiszek a véletlenekben!- jelentette ki a szemléletét.
- Oké, akkor nem véletlen volt, de nem is bosszú- mondtam.
- Tudod mit? Én azt mondom, hogy oszd meg vele, hogy szereted. Az egyenes út mindig a legjobb- mosolygott.
- De Én már nem nomád vagyok! Nem menekülhetek csak úgy el mindig! Ők a családom...- ellenkeztem. Valójában az is közre játszott, hogy féltem. Féltem attól, hogy Ő nem érez így.
- Vagy csak egyszerűen gyáva kukac vagy!- vigyorgott most már.
- Is-is...- vallottam be szégyenlős hangon.

Első díjam!

Sziasztok!
Nos, megkaptam az első díjam itt.
Valami euforikus jó kedv lett úrrá rajtam... Na de ez mindegy.






ÖRÖK HÁLA ESZTINEK!!!!!! 


5 dolog rólam:

1.: Zene minden mennyiségben!
2.: A barátaimnak, a családomnak és a blognak élek xD
3.: Netből nem engedek
4.: Imádok strandolni.
5.: Szeretek utazni


Akiknek tovább adom:


1.: Rena Rich: Szomorú kezdet
Mindig is imádtam az összes blogját, de ezt nagyon-nagyon.


2.: Nikuska94: Micsoda vámpír!
Amikor olvastam a történetet, nem hittem a szememnek. Pozitívan hatott rám:$


3.: Nikki: Testvér-szeretet.
Ezt a történetet is nagyon szeretem. Ilyet sose olvastam!


4.: Nikcimaci: Twilight fanfiction
Ezt a történetet olvastam életemben először és azóta is ez a lány és ez a blog a "példaképem".

5.:  Ízisz96: Ízisz blogja
Ebben a történetben először a tragédia fogott meg, majd a fogalmazás is,  végül az egész sztorinak az a "boldogan szomorú jellege". De kétségtelen, hogy imádom a blogot. 


Még egyszer nagyon köszönöm Eszti! Sokat jelentett.
Pusz

Moon love- 4. fejezet

Bella

Ijedten fordultam hátra és láttam, hogy Edward tart a karjaiban. De most nem éreztem a bizsergést amikor hozzám ér. Más karok ölelésére vágytam.
- Mit akarsz?- kérdeztem hűvös hangon.
- Bella, tudom, hogy haragszol rám...
- Nem, nem haragszom rád, se Alice-re. Sőt, örülök, mert ez ráébresztett, hogy nekünk nem egymás mellett a helyünk. Hogy a kapcsolatunk már régen kihűlt. Ha bele gondolsz rájössz: Régen mindig csináltunk közös programokat, ha mást nem, csak kézen fogva sétáltunk az erdőben. De az utóbbi két évben szinte már csak a szexről szólt minden. Így vissza gondolva nem voltam boldog. Csak áltattam magam, ahogyan Te is. Régen szerettük egymást, de ma már nem így érzünk. Tudod, olyan ez, mint az embereknél. Bele szeretsz, hozzá mész, majd amikor már nem szereted, elválsz tőle. Nincs ebben semmi. Fájni se fáj már. Csak mondhattad volna, hogy nem kellek neked és... Akkor talán még békésen is megoldhattuk volna- ez elég hosszú szónoklat volt.
- Nem, nincs igazad! Én szeretlek! Csak...- a szájára tettem az ujjamat. Nem akarom, hogy hazudjon.
- De, mindketten tudjuk, hogy igenis igazam van. És ha most hagysz, akkor elmennék vadászni- mondtam, majd ott hagytam.

Két óra múlva már otthon voltam. Sokkal jobb kedvem volt.
A nappaliban találtam Jazz-t és Em-et. Ha ránéztem Jazz-re, eszembe jutott az együtt létünk, hogy úgy bánt velem mint egy hímes tojással.
Most viszont nem. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Engedtem a csábításnak, úgy is kezdenek gyanítani valamit.
Amikor rávetettem magam, először meghökkent, majd szorosan a karjaiba zárt. Emmett tapsolni és fütyülni kezdett, Én pedig vigyorogva álltam fel. Meghajoltam, majd észre vettem, hogy mindenki a szobában van.
- Na, ez elég bizonyíték, hogy nem volt és nincs is köztünk semmi?- kérdeztem.
- Hát... mondjuk. De azt nem mondtad, hogy nem is lesz!- vigyorgott kajánul.
- Akkor ünnepélyesen megesküszünk, hogy nem is lesz!- ölelte át a vállam Jazz, Én pedig puszit nyomtam az arcára. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de majd megszokom.

Jasper

A képességem nélkül is éreztem, hogy Bellát zavarja ez a testhelyzet, viszont mosolyogva nézett a családunkra. Olyan szép!- igen, erre azért gondolhatok, mert amióta Bellával lefeküdtünk, rajtam tartja a pajzsát, hogy nehogy Edward meghallja. Egyikünk sem szeretné, ha rájönne akárki a családból.

Másnap reggel, Bella szobájából veszekedés hangjait hallottam, de olyan halk volt, hogy nem hallottam tisztán. Közelebb merészkedtem, majd onnan hallgattam.
- Már pedig igenis be fogom adni a válópert. Nincs vita!- hallottam egy határozott női hangot.
- Nem engedem! Nem megyek bele!- ellenkezett Edward. Csattanást hallottam, majd egy hangos puffanást. Azonnal berontottam. Ha az az állat megütötte... De bent nem várt látvány fogadott: Bella támadó állásban állt, míg Edward felvette a védekező állást. Ha nem éppen a szemem előtt történne, akkor talán még nevetnék is ezen az egészen. Bella felmorgott, majd elrugaszkodott egyenesen Edward felé. Viszont vele egy időben Én is cselekedtem és mielőtt még neki ronthatott volna a férjének, elkaptam. A lendülettől azonban kiestünk az ablakon mind ketten. Nem úgy tűnt, mintha Bellát zavarta volna. Erősen tartottam, hogy ne menjen neki még egyszer a bátyámnak, bár nem éppen Ed-et féltettem, hanem Bellát. Egy időre lenyugodott, majd mikor már nem szorítottam annyira erősen, kitépte magát a karjaim közül és befutott az erdőbe. Még hallottam, ahogyan megnyom egy gombot a telefonján, majd az kicsöng és bele szól valaki.
- Halló?
- Szia! Össze tudnánk futni valahol?- kérdezte lágyan csilingelő hangján. Teljesen bekerített a kíváncsiság, így intettem a többieknek, majd csendesen elindultam Bella után. Éppen a telefonban beszélt az illető, de ahhoz túl messze voltam, hogy halljam mit mond.
- Szóval akkor rögtön indulok. Szükségem van valakire, aki megért- ez szíven ütött. Mi az, hogy valakire, aki megért? És ki ez egyáltalán? Eszembe jutott, hogy Bella egy ideig vámpírként élt, nélkülünk. És soha nem mesélte el, hogy mi történt vele. Utána futottam és elkaptam a derekánál.
- Engedj el, a rohadt életbe!- kiáltotta magából kikelve.
- Sss! Nyugi, én vagyok az!- suttogtam nyugodtan.
- Ohh... Nem baj, Te is engedj el!- mondta, most már nyugodtabban.

Bella

- Kihez mész és hova?- kérdezte Jazz szinte minden előzmény nélkül.
- Senkihez és sehova!- pislogtam ártatlanul.
- Pedig hallottam- erősködött.
- Oké... Elmesélem a történetem!- egyeztem bele abba, amiről soha nem beszéltem senkinek. Leültem egy fa tövébe és felhúztam a térdeimet- Szóval az egész egy iskola utáni napon történt. Mindössze két nappal a távozásotok után. Én próbáltam össze szedettnek mutatkozni, de legbelül össze törtem. Nem beszéltem, nem csináltam semmit, csak iskolába jártam. De nem kellett sokáig ezt csinálnom. Éppen szálltam ki a kocsimból otthon a ház előtt, amikor felkapott valaki és bevitt az erdőbe. Ez Laurent volt. Vissza ment Victoriához, hogy rajtam bosszút álljanak. Messze voltunk a háztól, Laurent pedig ott hagyott.
Tíz perccel később mindketten megjelentek. Persze gonoszságtól csillogott a szemük. Victoria elkezdett játszadozni velem, de nem érdekelt. Valójában örültem, hogy végre ott van a halál. Aztán mikor már több sebből véreztem, elkezdett kérdezgetni. Jobban megismert, megkedvelt. Nem igazán értettem a viselkedését. Majd egyszer csak megharapott.
Három nap után felkeltem és másképp láttam a világot. Sokkal jobb, könnyebb volt. Victoria megkérdezte, hogy velük maradok-e. És Én igent mondtam. Igen, jól gondolod: embereket öltem. És örömömet leltem benne. Valóban van egy részem, ami kegyetlen. Úgy éreztem, ha egyszer találkozok Edwarddal, szétrúgom a seggét, majd megölöm. A mának éltem, nem érdekelt a tegnap vagy a holnap. De aztán egyszer csak felbukkantatok... És én nem tudtam ellen állni. Persze Victoriának szóltam, hogy elmegyek, s azóta is tartjuk a kapcsolatot. Amikor egyedül maradok, akkor bizony vele telefonálok- mosolyodtam el a végére- És most találkozóm van vele Seattle közelében, szóval én indulok. Szia!- köszöntem elválaszt sem várva, majd elsuhantam, hogy találkozzak régi barátaimmal.

Moon love- 3. fejezet

Jasper

Felülmúlhatatlan, csodálatos, legjobb, érzéki, finom...- főként ezek a szavak kavarogtak a fejemben, miközben Bellával csókolóztam. Elemi erővel tört rám a vágy. Mindennél jobban vágytam most Bellára, senki más nem kell, csakis Ő.
Éreztem, hogy neki is ugyan olyan jól esik ez, mint nekem.
Hanyatt fektettem a selymes homokon, majd fölé helyezkedtem. Eszembe jutott, hogy Alice-szel is voltam itt. Igen, bevallom, fáj. Nagyon fáj, ennyire még az átváltozás sem fájt. Csak ez más fajta fájdalom. De mi a fenéért gondolok most rá?
Egy reccsenéssel letéptem róla a kendőt, ami a fürdőruhán kívül borította testét.
Végig simított a mellkasomon, ami azt eredményezte, hogy már nem tudtam gondolkozni, a vörös köd teljesen leszállt az agyamra.
Kicsatoltam a fürdőruha felsőjét, majd miután eltávolítottam, messzire hajítottam. A bugyival már nem voltam ilyen kíméletes, egy rántással letéptem.
Erre Ő sem bírt már magával, így a nadrágom nem úszta meg épen. Végig néztem a testén és elcsodálkoztam rajta, milyen tökéletes. Még soha nem néztem meg különösebben, mert nem érdekelt. Most viszont mindennél jobban.
Amikor vissza néztem a szemébe, megcsillant valami, ami nem tudom mi volt, olyan gyorsan tűnt el. Magához húzott és megcsókolt, amit én készségesen viszonoztam.
Végig csókoltam a füle tövétől a nyakáig és vissza, ezt háromszor.
Kéjes sóhajokat hallatott, miközben a felsőtestemet simogatta. Végül vissza tértem ajkaihoz, majd óvatosan belé hatoltam.

Bella

Az agyamban a vörös köd csak fokozódott, miközben élveztem a Jasperrel együtt töltött időt. Tudtam, hogy Ő is élvezi, máskülönben nem tettük volna meg.
Bele markoltam a szemcsés homokban, miközben vergődtem az édes kín miatt.
Végül együtt léptük át a gyönyör kapuját.
Jazz fáradtan nehezedett rám, miközben mindketten levegő után kapkodtunk. Először elégedettséget éreztem, de aztán jött a szégyen, ami mindent vitt. Ledobtam magamról Jasper-t, majd amilyen gyorsan csak tudtam, eltűntem a házban. Borzasztóan rossz érzés volt, mert hiába nem szeretem már Edward-ot annyira, mégis csak a férjem- aki megcsalt. Igen, megcsalt, de Én semmivel sem vagyok jobb nála. És mikor erre rájöttem, hirtelen kibuggyant egy könnycsepp a szememből.
- Na tessék! Még  vámpírként se vagyok normális!- sírtam, bár most könnyekkel. És tessék! Most magamban beszélek. Teljesen megbuggyantam.
Felvettem egy farmert és egy fehér pólót, feltűztem a hajam, majd úgy döntöttem, nem megyek ki a szobámból mostanában.
- Bella! Bejöhetek?- kérdezte kedvesen Jazz. Ne, csak Őt ne!
- Nem!- kiáltottam, majd eldőltem az ágyon megint csak a könnyeimmel küszködve. Hideg karokat éreztem magamon, majd megéreztem azt a kellemes illatot, ami Jazz-hez tartozott.
- Te sírsz? Te sírsz! Te igazán, könnyekkel sírsz!- meglepődöttségében nem tudott mást mondani.
- Igen, sírok. És nem vagyok normális!- fúrtam a fejem a párnák közé, úgy, ahogy addig voltam.
- Sajnálom Bella... Én igazán nem akartam!- szabadkozott.
- Nem, nem a Te hibád volt! Én csókoltalak meg!- tiltakoztam- Tudod mit? A legjobb lesz ha haza megyünk. Végül is, nem maradhatunk itt örökké!- igen, nekem minden vágyam volt, hogy örökké itt maradhassak Jasper-rel, bár ezt a világért se mondanám el senkinek.
- Ha te úgy gondolod, akár most is indulhatunk...- mondta. Én pedig azon nyomban csomagolni kezdtem. Jazz eltűnt a saját szobájában, én pedig rekord gyorsasággal végeztem a bepakolással. Tíz perc múlva már a hajónál álltam. Jasper is ott volt már.

Egész haza felé vezető úton nem szólaltunk meg. Nem volt mit mondanunk egymásnak. Vajon ez árt majd a barátságunknak? Mert azt soha, de soha nem bocsájtanám meg magamnak. Végül is az én hibám volt az egész. Amikor az otthoni reptérhez értünk és meg voltak a csomagjaink, rögtön ültünk be az autóba és mentünk haza felé.
Otthon mindenki a nappaliban volt, beszélgettek. Amikor beléptem az ajtón, mint egy ágyú golyó röpült a nyakamba valaki.
- Bella! Bella! Bella és Jasper haza értek!- ujjongott Rosalie.
- Rose, Rosie, de jó, hogy itt vagy!- sikítoztam én is. Aztán egymás kezét fogva elkezdtünk ugrálni örömünkben. Aztán köhécselést hallottunk.
- Nos, örülünk hogy megkerültetek! Szabad tudnunk, hol voltatok?- kérdezte apai hangján Carlisle. A szemem sarkából Jazz-re néztem, mire láttam, hogy ugyan ezt teszi. Végül kiböktem:
- Az Esme szigeten.
- Eszünkbe se jutott volna ott keresni titeket!- Esme.
- Igen, ezért mentünk oda- mosolyogtam, majd elindultam a szobámba Rose-zal a sarkamban.

Pár héttel később

Az utóbbi időben elkerültük egymást Jazz-zel, de Én azt hittem, nem annyira feltűnően. De egy nap Emmett sutyorgása ébresztett rá, hogy de igen: Nagyon is észre vehető.
- Egész biztosan történt köztük valami, mert nagyon látványosan kerülik egymást, pedig Én szoktam látni, hogy néha néha vetnek egymásra egy vágyakozó pillantást. Főleg Jasper Bellára- mondta Rose-nak a szobájukban. Nem tudhatták, hogy itthon vagyunk, mert igen csak elvoltak egymással foglalva. Hallottam egy morgást, majd csapódott egy ajtó. Kiléptem a folyosóra a szobámból és hallgatózni kezdtem. Fentről egy harc furcsa hangjai szűrődtek le. Azonnal indultam az egyik vendégszobába. Ugyanis az egyikbe Jasper költözött be, a másikba Edward.
Jasper szobájának ajtaja tárva nyitva állt és onnan jöttek a hangok. Hirtelen aggodalom tört rám. Azonnal ott termettem, s láttam, hogy igenis Ők harcolnak egymással. Azonnal cselekedtem, Edward-ot kilöktem a hatalmas ablakon. Majd Jasper-hez szaladtam, de láttam, jól van.
- Szóval igaz az, amit Emmett mondott? Tényleg van köztetek valami?- kérdezte keserű hangon Edward a hátam mögül.
- Igen, van. Elég szoros barátság!- morogtam rá- És ha még egyszer hozzá nyúlsz Jazz-hez, Én öllek meg!- mondtam, majd kiugrottam az ablakon. Elkezdtem szaladni, ahogyan csak tudtam. Nem érdekelt semmi. Végül valaki megrántott hátulról, Én pedig egy hideg testnek csapódtam.

Friss

Sziasztok!
A helyzet az, hogy eltört a jobb kezem, vagyis a csuklóm, így nem lesz friss- egy pár napig. Meg kell szoknom a gipszet és azt hogy csak egy kezemet használom.
Pusz!

Moon love- 2. fejezet

Sziasztok! Most megtudjátok, hogy mi történik ez alatt a Cullen-villában. És higgyétek el, legalább annyira várom, hogy feltehessem a kövi fejit, mint ti, de nem szeretném elsietni :)

Edward

Igen, két hónapja tart titokban ez a románc féleség. Azóta rájöttem, hogy az elmúlt kilencven évben egyre jobban megszerettem, míg végül már szerelemmé alakultak az érzéseim. És ez azért nem jó, mert Bellát ugyan úgy szeretem. És akár Alice-t látom Jasper oldalán vagy Bellát akármilyen férfi oldalán. Választhatok... Választhattam. És én  az élvezet miatt, amit az együttlét nyújthat, meggyötörtem a feleségemet... Aki most Jasperrel van ki tudja hol. És most haza felé megyünk, hogy bevalljunk mindent, ami csak volt az elmúlt időben. Amikor beértünk az ajtón, mindenkit a nappaliban találtunk- kivéve azt a két embert.
- Nos, valamit be kell vallanunk!- jelentettem ki.
- Mi volt ilyen fontos?- kérdezte meg Rosalie.
- Alice és Én együtt vagyunk. Ez volt ilyen fontos!- villantak meg a szemeim. A többiek álla a padlón koppant.
- Mióta?- kérdezte Esme. A szemeiből máris a féltés sugárzott- És hol vannak Belláék?
- Két hónapja tart. És nem látom őket, mert Bella blokkolja a képességem!- siránkozott Alice.
- Na, majd téged fogunk megsajnálni!- horkant fel Rose.
- Rose! Igazad van, de azért ne ellenségeskedj ennyire!- csitította Em. Alice meghúzta magát, mire Én megsajnáltam és átöleltem a derekát.
- Oké, akkor próbáljuk meg kideríteni, hol lehetnek!- szólt most Carlisle.
- De nem tudjuk!- fakadtam ki.
- Te csak ne hisztizz! Nem kellett volna megcsalnod és nem lenne baj!- mordult fel Rose, majd csak azt hallottuk, hogy csapódik az ajtó. Em éppen felállt volna, de most vissza húztuk.
- Most ne menj utána!- utasította nevelőapám.
- És most hogyan tovább?- kérdezte Esme kétségbeesetten.
- Talán próbáljuk meg felhívni őket!- Emmett.
- Már próbáltuk. Ki vannak kapcsolva- Alice.
- Akkor ne keressük őket! Ha lenyugodtak, úgyis haza jönnek! Legfeljebb összemelegednek!- Emmett arcán megint ott volt a kaján vigyor.

Rosalie

Tombolni akarok! Tombolni! Hogy volt képes ez a bunkó, idióta bátyám megcsalni Bellát? Hiszen mindig is annyira szerette! Akkor miért tette?
És Alice? Miatta hagyta ott Jasper a déli háborúkat! Neki sikerült rávennie, hogy állatokat öljön! Mindig kedveltem Alice-t, de amióta igazán megismertem Bellát, Őt tartom a legjobb barátnőmnek.
Mit képzelnek ezek ketten?

Bella

 Jazz-el már két napja vagyunk itt. Két napja csak egymást szívattuk. Nem volt időnk bánkódni, mert ki kellett eszelnünk valami jó visszavágót.
De két nap után ebbe is beleuntunk. Úgy döntöttem, veszek egy jó, kiadós fürdőt.
Amint elhelyezkedtem a nagy fürdőkádban hallottam, amint Jasper a nevemet mondogatja és közelít a szobám felé. Vészesen közelít. Majd benyitott.
- Bella...- amikor észre vette, hogy meztelenül, vizes hajjal ülök a kádban- ahol szerencsére teljesen eltakart a víz és a hab-, rögtön elhallgatott.
- Őőő... szia Jasper!- bizsergett az arcom.
- Bocsánat!- rögtön eltűnt a szemem elől.
Egy óra hosszat áztattam magam, majd kimásztam és felöltöztem. Azaz felvettem egy lila fürdőruhát és egy kendőt. Jazz a tengerben volt, úgy vettem észre, éppen lazítani próbál. Leültem a partra és Őt figyeltem. Igen, kezdek iránta érdekes érzelmeket táplálni. Nem úgy mint egy báty iránt, vagy egy barát iránt... nem. Olyasmi, mint Edward iránt volt. Igen, csak volt. Valóban el lehet mondani, hogy az utóbbi időben elhidegültünk egymástól. És még Alice előtt. Nem tudtam, ez minek is köszönhető. De már sejtem: Jasper. Érdekes, hiszen nem lehet! Soha sem vonzódtunk egymáshoz úgy.
- Bella!- rázogatta valaki a vállam. Észre se vettem, hogy időközben hanyatt feküdtem- Már vagy tíz perce itt rázogatlak! Kezdtem aggódni.
- Felesleges!- mosolyogtam.
Mélyen a szemembe nézett egy feltűnően hosszú pillanatig. Minden megszűnt létezni körülöttünk. Csak ketten léteztünk, senki más.
- Öhm.. bocsánat!- nyögte, majd felállt.
- Ne, Jazz várj!- kiáltottam. Kérdőn tekintett rám, mire én rögtön felpattantam.
És megtettem: megcsókoltam. Beszívtam méz és orchidea illatát. Az ajkának kellemesebb íze volt, mint Edwardénak. Visszacsókolt és átkarolta a derekamat, Én pedig felugrottam az övére.

Moon love- 1. fejezet

Na, itt az 1. feji. A második talán jövő héten érkezik. Puszi, Cukorkaa ( mostantól ez a nevem )

Jasper

Két hónapja volt, hogy az egész család elment vadászni. Kivéve Edward-ot és Alice-t. És azóta Alice nem élvezi az együtt léteket velem. Ahogy Edward se Bellával.
Ezt onnan tudom, hogy az elmúlt ötven évben Bellával szinte úgy voltam, mint a legjobb baráttal, vagy éppen a legkedvesebb testvérrel. És mindent megbeszélünk, sokszor vonulunk vissza kettesben. Most is éppen a kedvenc sziklánknál vagyunk, ahol mindig is szoktunk beszélgetni.
- Szerinted mi lehet a bajuk? Gondolod, hogy...?- kérdeztem.
- Ne, ne is mondj ilyeneket!- mondta, majd sírva fakadt. Átöleltem és az ölembe vontam. Megviseli, hogy Alice elkerüli, Edward talán már nem is szereti.
- Oké, jól van Bells. Nyugi...- mondogattam. Ekkor halk neszezést hallottam az erdőből. Arra felé kaptam a fejem, mire a távolból megláttam a választ arra, amire két hónapja várok: Alice és Edward az erdőben voltak, nem is akármilyen testhelyzetben. Edward volt fölül, Alice pedig alul, miközben már nem volt felső egyikükön sem. Bella csendben zokogva figyelte a jelenetet, mire még jobban átkaroltam. A cipőm orra koppant, mire felkapták a fejüket és szembe találták magukat velünk. Edward lassan felállt, Alice pedig követte. Most az óvatos nagymacskákra hasonlítottak. Én is talpra állítottam Bellát és mellé álltam, átkarolva a vállát.
- Mióta megy ez?- böktem feléjük az állammal.
- Két.. hónapja...- nyögte ki nagy nehezen a szavakat Alice. Edward inkább Bellát figyelte, aki a vállamba temette az arcát.
- Ezt igazán mondhattátok volna előbb is és talán pár sírását megakadályozhattátok volna Bellának. Na és persze napokat töltöttünk azzal, hogy tanakodtunk, miért nem vagytok már velünk annyit. Hát, most kiderült- mondtam hűvös hangon. Az arcom is hideg maszk volt.
- Én.. sajnáljuk!- Alice.
- Mi van Edward, nem tudsz egy szót se szólni? Lám itt a feleséged, aki már hónapok óta csak sír. Hát nem szuper?- kérdeztem tőle szúrós szemekkel. Nem tudtam már bízni bennük.
Felkaptam a könnyű testet, majd elkezdtem futni. Magam se tudom merre, de futottam a gondok elől.
- Jasper!- Alice.
- Bella!- Edward. Komolyan, nem értem, hogy nem vettem észre eddig, az árulkodó jeleket.

Bella

Nem hiszem el! Ez nem lehet igaz!- mondogattam magamban. Nem lehet, hogy Edward annyi szép emlék után megcsalna engem. Nem létezik... és pont Alice-szel? A (volt) legjobb barátnőmmel?  Miért éppen vele? Hogy tehette? Legalább mondta volna a szemembe, hogy már nem vagyok jó neki... mint ötven évvel ezelőtt. És éppen most, amikor a negyvennyolcadik évfordulónk lesz?
Hiába, az élet kegyetlen.
De vajon hová visz Jazz?
- Jasper... hová megyünk?- kérdeztem akadozóan.
- Haza...- mondta.
- Ne! Nem akarok haza menni!- ellenkeztem. Megállt.
- Akkor hová menjünk?- kérdezte.
- Nem tudom. Utazzunk el. Vagyis én elmegyek, de Te maradhatsz ha akarsz!- mondtam, majd igyekeztem kimászni a karjaiból.
- Nem. Nem engedlek el egyedül ilyen állapotban. Mire való egy jó barát, ha nem erre?- hozott össze egy szomorkás mosolyt.
- Mit szólnál, ha elmennénk Esme szigetére? Ott soha nem keresnének!- hoztam össze én is egy mosolyt.
- Rendben!- vágta rá, majd elkezdett futni.
Otthon aztán szerencsére senki nem volt. Gyorsan bepakoltam pár bőröndöt, majd átvettem egy kék fürdő ruhát és egy farmert. Mentem a kocsihoz, ahol már Jazz várt.
- Menjünk!- kértem. Bevetettem magam az első ülésbe és Jazz már indított is, majd az autó elsöpört...

Jasper

Amint felszálltunk a gépre, Bella befészkelte magát a karjaimba, majd egész végig csak bámult ki az ablakon. Amikor leszálltunk, gépies mozdulatokkal szállt le. Aztán a hajón szólalt meg legközelebb.
- Alig várom, hogy oda érjünk!- jelentette ki- Utoljára az első nászutunkon voltam azon a csodálatos szigeten. És akkor milyen boldogok voltunk...- itt abba hagyta és csendesen elkezdett sírni. Igen, mi is akkor voltunk itt utoljára Alice-szel. De furcsa módon nem annyira fáj, mint gondoltam volna először. Vagyis... amikor Bella a közelemben van. Akkor nem fáj annyira... Igen, ha egyedül vagyok, vagy éppen nem Bella társaságában.
- Hmm...- ez aztán az értelmes válasz Jasper!- szidtam meg magam gondolatban. Ekkor két kar ölelt át hátulról.
- Mér te vagy a legfontosabb ember az életemben. Ha veled vagyok, nem is fáj annyira, hogy Edward ezt tette- hát Ő is így érez? Lehet, hogy erre is jók a legjobb barátok.
- Igen, Én is így érzek!- mosolyogtam rá.
Tíz perc múlva megérkeztünk a szigetre. Fogtam a csomagjaimat és Belláét is, és bevittem őket a villába. Az egyik hálószobába tettem az övét, a másikba az enyémet. Nem érdekes, úgyse fogunk túl sokat a szobánkba tartózkodni. Gyorsan átvettem egy fürdő nadrágot és szaladtam le. Bella szinte csiga lassúsággal jött, úgy, mintha még ember lenne. Fél úton felkaptam, mire felsikoltott. Majd amikor a vízhez értünk, jó messzire elhajítottam.
Én is utána úsztam, de mire oda értem, Bella már sehol sem volt. Hátra néztem, s a parton találtam meg. Csak egy kék fürdőruha volt rajta, ami- csodálatosan állt neki. Hátra dobta vizes haját, majd a vízbe vetette magát. Nem láttam, merre úszik, de egyszer csak valaki a nyakamba ugrott- szó szerint.
- Szia Bella!- nevettem fel hangosan.
- Szia Jasper!- nevetett Ő is.
- És most mit csináljunk?- kérdeztem.
- Menjünk, napozzunk egy kicsit!- mosolygott, majd felmászott a nyakamba.
- Ugye tudod, hogy nem tudunk lebarnulni?- kérdeztem magamban somolyogva.
- Majd meglátjuk!- vigyorgott, majd leterített egy törölközőt és lefeküdt rá. Én is követtem a példáját, de a szemem sarkából őt figyeltem. Észre vettem, hogy Ő is éppen ezt teszi. Zavartan elfordítottam a tekintetem, de elég nehezen ment, mert még csak néha láttam csillogó bőrrel. És mit ne mondjak, elég szépen mutatott vele.
Magamra néztem és észre vettem, hogy én is csillogok. Felnéztem a kék égre és elmosolyodtam.
- A magunk fajta elég kevésszer láthat ilyen szép kék eget és ilyen gyönyörű napfényt!- mosolyogtam rá.
- Hát, az biztos!- mosolygott fel az égre. Ilyenkor olyan szép... Elképzeltem, hogy megcsókolom...
Úr isten Jasper Hale! Te most a legjobb barátodról fantáziálsz! Elment az a maradék józan eszed is? Mert nagyon úgy tűnik...
Három óra elteltével Bella felült. Egy kis fény csillant a szemében, majd a következő pillanatban már a víz felé repültem. Bella utánam kiabált.
- Éppen itt volt a bosszú ideje!- nevetett fel, majd befutott a házba...

Előszó

Sziasztok! Az előszó eléggé rövid lesz! És találjátok ki, melyik fiú szemszögéből van ;)

 Késő. Már nem lehet semmit sem tenni ez ellen. Ötven éve feleségem van, akit szeretek. Hiszen szeretem, nem igaz? Ez csak egy egyszerű botlás volt, ami nem jelentett semmit. De mégis megtörtént. És most itt fekszem a húgom mellett.
Hogy történhetett?
- Ez... hogyan... történhetett... meg?- nyögtem ki elhalóan.
- Nem tudom!- fakadt ki, majd eltűnt a saját szobájába, azon belül is a gardróbjába, hogy felöltözzön, majd kisírja magát a ruháknál. Elvégre a feleségem a legjobb barátnője.
Majd lépteket hallottam az erdő felől. Gyorsan felkaptam a ruháimat magamra, majd utána egy másod perccel rögtön belépett gyönyörű feleségem, akinek szépsége most elhalványult a szememben. Mosolyogva lépett hozzám, majd megcsókolt. S megint csak a húgom csókja jutott eszembe. Végig pergettem az elmúlt éveket: A menzán, amikor megláttuk egymást, az első csókunk a réten, James, a buli, majd az a fél év, amit külön töltöttünk, miattam. Aztán amikor összefutottunk- immár vámpírként. És az elmúlt boldog ötven év.
Visszacsókoltam, de nem olyan szenvedéllyel, mint amilyen az elmúlt fél órában tettem. Mi történt velem?