Moon love- 8. fejezet

Sziasztok! Na, az a helyzet, hogy tiszta legyen, mondom: Az egész Bella-Edward sztori 50 évvel előbb volt! És amikor ez a töri játszódik, akkor van 2011- vagyis most. 
Tudtok ti, ha akartok! 6 komi! Köszi! Akkor maradjon meg a négy és akkor a kövi fejinél emelem :)
És jobb, ha tudjátok milyen lusta írótok van: Ezt a fejezetet egy hónapig írtam :$ kétszer töröltem ki teljesen. Eléggé nehezen ment, mert nem erről a fejiről szóltak a gondolataim, hanem azon, amit a közel jövőben el fogok követni a történetben {gonosz kacaj} Szóval felkészülni! És kaptok egy Emmett szemszöget!
Puszi

Bella

Jasper átölelte a derekam, miközben egy menedzser oda lépett hozzánk.
- Hello Brittany! Nagyon szép előadás volt. Az én nevem Aaron és menedzser vagyok. Ha van kedved, hívj fel, és énekest faragok belőled!- kacsintott rám. Rámosolyogtam, mire hallottam, hogy a szíve kihagy egy ütemet, majd őrült iramban dobog tovább.
- Rendben! Jelentkezni fogok- mondtam, majd elmentünk mellette. Jazznek kicsit sem tetszett, hogy olyan hatással voltam Aaronra.
- Jazz, tudod, hogy csak téged szeretlek. És azt is, milyen hatással vagyunk az emberekre- szorítottam meg a kezét.
- Igen- sóhajtott, majd elkezdtünk táncolni...

Hajnali egykor léptünk ki a szórakozó hely ajtaján.
Amikor haza értünk, valaki rögtön a nyakamba ugrott. És az nem más volt, mint Rosalie.
- Bella, Bella, muszály elfogadnod!- ugrált körül, nekem pedig halvány lila gőzöm se volt róla, miről is beszél.
- Jó-jó, de mit?
- Hát azt az ajánlatot!- mondta még mindig ugrálva. Az egész család a nappaliban ült. Carlisle és Esme büszkén mosolygott rám, Emmett-en látszott, hogy legszívesebben elsütne egy poént, Edward csak bámult maga elé, Alice pedig félénken rám mosolygott.
- Hááát... Nem is tudom...- húztam egy kicsit Rose agyát.
- Bella!- szólt rám mérgesen.
- Jó-jó...
Másnap délután háromkor már otthon voltam. Aaron amint meghallotta a hangomat, majdnem seggre ült- megint. Természetesen azonnal intézkedni kezdett.

 Emmett

Rosie boldog, hiszen Bella megvalósította azt, amit neki soha nem lesz lehetősége: minden nap a csillogásban fog élni és talán tetszeni fog is neki.
Viszont már nem az a legfontosabb, hogy Rosalie boldog legyen. Az is fontos, de már nem úgy gondolok rá, mint tiszteletbeli feleségemre. Hanem mint egy legjobb barátra, vagy mint egy testvérre.
Persze a szex még mindig ugyan olyan köztünk... De már nem Ő jár a fejemben, hanem valaki egészen más. Senki sem gondolná, hogy kit is szeretek én most valójában.
Még maga az a nő sem. Pedig a családban van. Viszont számomra elérhetetlen. Pedig mennyire szeretném Őt! Nem csak mint egyszeri kalandot, hanem mint a feleségemet.
Megrezzen az avar mögöttem és meglátok egy őzet.
Most éppen a kedvenc fámon ülök- ki gondolná, hogy nekem, a mókamesternek ilyene is van?!- és figyelek.
Ma még nem vadásztam, pedig szükségem van most rá. Ha szomjas vagyok, akkor nehezebben is tudom kezelni a problémát, miszerint nem csókolom meg a nőt akit szeretek ott helyben.
Csendesen landolok az aranyszínű, lehullott leveleken, amik a földet borítják és szememet az őzön tartom. Ugyan nem szeretem a növényevő állatok vérét, de most nem akarok messzebbre menni, hogy medvékre is vadászhassak.
Az állat megérezve a rá leselkedő veszélyt neki iramodik a futásnak. Szinte hangtalanul követem.
A szíve egyre hevesebben dobog és az adrenalin elvegyül a vérében, egy kicsit csábítóbbá téve azt.
Felugrok egy fára és onnan ugrok át a másikra, majd a következőre. Amikor már ott vagyok mellette, hirtelen elébe állok, és ráugrok. Nagy, fekete szemeiben egy kis félelmet észlelek, de ehhez már hozzá szoktam vadászatkor.
Az állatok agya lassan fogja fel hogy épp mi történik vele. Most sincs ideje felfogni, mert mire teljesen rájöhetett volna, már a nyaki ütőere fölé hajolok.
Végezvén az "étkezéssel" elásom a tetemet és haza indulok.
Otthon nem gondolkozhatok szabadon Edward miatt, ezért ha éppen Rajta akarok gondolkozni, akkor elmegyek otthonról.
Be érve Jazz és Bella éppen nyálcserét folytat.
- Lehet, hogy én emlékszem rosszul tökéletes vámpíri memóriámmal, de mintha azt mondtátok volna nem is olyan régen, hogy soha nem fogtok össze jönni!- vigyorgok. Nem tehetek róla, ilyen az igazi természetem: szeretek poénkodni.
- Igen, de akkor még nem akartuk bevallani senkinek, még magunknak sem, hogy szeretjük egymást- mondja lágyan csilingelő hangján Bella, majd szerelmesen pillant Jasperre.
- Hát, ez a szerelem... ez gyönyörű!- rajzolok a levegőbe egy hatalmas szívet, majd vigyorogva tovább megyek, egyenesen a szobánkba, Rosie-hoz.
- Szia kicsim!- ölelem át a derekát és megcsókolom.
- Emmett!- ölel át lelkesen, de olyan erősen, hogy vámpír létemre majd bele törik a nyakam.

Két órával később lemegyek a nappaliba. Esme és Carlisle még nincs itthon. Bellát éppen leteperi Jasper a szobájukban. Edward vadászni van, Alice a jövőt fürkészi folyamatosan. Rosalie pedig azon tűnődik, hogy Ő mennyire tökéletes is. Amiben teljesen igaza van, de egy valakit nem győz le, az pedig...
- Szia Em!- jön be Edward az ajtón.
- Szevasz öcskös! Még mindig nem tetszik Alice?- húzom fel a szemöldököm. Egy morgás a válasz, majd mint a kámfor, úgy tűnik el.
Ebben a családban egyre jobban keverednek a szerelmi szálak!