Moon love- 9. fejezet

Nekem nem tetszik nagyon a vissza emlékezős rész ... Többet nem írok dalszöveget, mert elképesztően sok kedvenc számom van, és nincs kedvem válogatni.

Alice

Már elkönyveltem magamban, hogy soha nem leszünk már egy pár Jasperrel. Egyre komolyabb a kapcsolata Bells-el. És kezdünk végre újra barátnők lenni Bellával.
Néha már elgondolkozom, hogy talán megpróbálhatnánk Edwarddal. Már napok óta gondolkozom rajta, de sosem volt bátorságom beszélni is vele.
De most másképp lesz. Már az ajtaja előtt vagyok.
Bekopogtam.. Egy "tessék"-et kaptam, majd benyitottam.
- Szia Edward!- köszöntöttem kedvesen. Rám emelte aranyszín íriszeit.
- Szia Alice. Miről szeretnél beszélni?- kérdezte. Tudja, hogyha gondolatban valami érzelgős rock számot éneklek, akkor valamiről beszélni szeretnék, nem pedig magyarázni neki gondolatban.
- Rólunk- böktem ki. Felvonta szépen ívelt szemöldökét.
- Rólunk?
- Igen. Talán... Meg kéne próbálnunk együtt...- kezdtem tétován. Gondterhelten felsóhajtott, majd bólintott.
- Igen. Erre már én is gondoltam. Bella ezt javasolta.
- Jasper is. Akkor... Talán megismerhetnénk egymást közelebbről is...- mikor kimondtam, eszembe jutott, mennyire kétértelmű is ez a mondat.
- Ugye tudatában vagy, ez mennyire kétértelmű volt?
- Igen, de nem úgy értettem. Hanem.. beszélgessünk.
- Rendben.

Egész éjszaka beszélgettünk, majd reggel elváltunk egymástól, és elmentem öltözni. Egy fehér farmer szoknyát és egy vörös, vállpántos pólót vettem fel. Ideje lenne elmenni egy hosszabb bevásárlásra... Alig háromnegyedig van a Gardróbom...
Mikor elkészültem, leültem a fehér kanapéra, ami a szobámban található és megint bele néztem a jövőbe- csak amiatt, hogy biztos legyek a dolgomban.
De csak az Bella és Jazz eljegyzését láttam, ami három hónap múlva fog bekövetkezni.
Azért csak akkor, mert Jazz még nem választott gyűrűt.
Bepakoltam a táskámba, majd lementem a lépcsőn. Bella és Rosalie boldogan viháncoltak. Kicsit elszomorodtam, hiszen ha akkor nem vagyok olyan hülye, most én is ott lehetnék. Vissza emlékeztem arra a napra, amikor megtettük.

" A nap az égen szépen sütött és én élveztem a meleget. Közben természetesen a ruháimmal voltam elfoglalva. Rendbe raktam őket, bár eddig se volt rendetlenség, de ez a hosszú életem során belém rögződött: minden hétvégén újra és újra össze hajtogattam a ruháimat.
Éppen Jazz-re gondoltam, mikor megfordultam és Edward-ba ütköztem.
Túl közel került egymáshoz a szánk-és egyáltalán minden testrészünk.
Aztán minden olyan gyorsan történt. Egyszerre mozdultunk egymás felé, és a következő pillanatban az ágyon voltunk, majd már semmi nem volt a fejemben. 
Aztán amikor vége lett, rájöttem mit tettem. Eszem ágában sem volt soha megcsalni Jazz-t, de már késő volt. Viszont teljesen más volt Edwarddal.
Talán egy kicsivel, de tényleg csak egy kicsivel jobb is volt. Ezért tettük meg újra és újra, míg végül lelepleződtünk."


Vajon a szigeten már lefeküdtek egymással, vagy nem?
Ezt azóta sem tudja senki. Bizonyosan igen, hiszen miután vissza jöttek tartották a három lépés távolságot. És amikor újra muszály volt közelebb kerülniük egymáshoz, akkor pedig már nem tudtak uralkodni maguk fölött. Ma pedig már felhőtlenül boldogok.
Fogtam magam és elindultam iskolába, hogy egy újabb napot töltsünk színjátékkal.

Bella

Jazzel már teljes mértékben együtt lehetek, aminek nagyon örülök, hiszen minden nappal egyre csak jobban belé esek.
Régen még gondolni sem gondoltam volna, hogy valaha nem Edward oldalán leszek, hanem Jasperén. És szó ami szó, jobban érzem vele magam, mint eddigi vámpír létemben Edwarddal. Boldog voltam, de nem annyira, mint most.
Mintha egy hosszú útután végre haza tértem volna. Megtaláltam a másik felemet. Eddig azt hittem, hogy Edward volt az, de eddigi elképzeléseim tévesnek bizonyultak, mert mindössze ötven év után meguntuk egymást.
Iskola után haza mentem és "felöltöttem" Brittany alakját. Ma ugyanis találkozóm van Aaronnal.
Szabad időmben- amit nem Jazzel töltöttem- kipróbáltam magam a dalszöveg írásban is. És nagy meglepetésemre volt miről írnom. A végére teljesen bele jöttem. Lehet, hogy mégis nekem való az éneklés..?
Na mindegy, a lényeg, hogy megmutatom neki.

Amikor már túl voltam az egész találkán- Aaron hozott magával egy dalszöveg írót is, hogy Ő is alaposan szemügyre vegye a munkámat-, nyugodtan kijelenthettem, hogy büszke vagyok magamra. Tetszett nekik.
Haza felé tövig nyomtam a gázt és közben mélyen elgondolkoztam mostani életemről.
Összehasonlítás képp': a régi, ember Bella régen össze tört volna, ha a férje, Edward- aki vámpír- megcsalja Alice-szel- a legjobb barátnőjével.
A mostani, erős vámpír Bella viszont össze szűrte a levet a legjobb barátjával, Jasper-rel, és neki kezdett, hogy énekesi karriert csináljon. Valamint rájött, hogy férjét nem is szerette igazán.
Hát ennyi különbség lenne egy erőtlen és bizonytalan ember és egy erős és magabiztos vámpír között?
A válasz igen. És én végül is jól jártam, hogy Victoria az ellenségem volt akkor. Hiszen megadta nekem azt, amire mindig is vágytam: olyan lehettem, mint egykori szerelmem. Úgy gondoltam, ha emberként nem feleltem meg neki, akkor egy gyönyörű szép vámpírként talán eléggé tud majd szeretni.
És így is lett.
Lefékeztem a ház előtt és beálltam a garázsba, amiből kettő is volt a házban. Beléptem a bejárati ajtón és rögtön vissza változtam az eredeti Bellára.
- Itthon vagyok!- mondtam normál hangnemben. Tudtam, hogy úgyis meghallják.
Valaki átölelte a derekamat és megpuszilta a nyakamat. De most nem jött a megszokott bizsergés, ami Jazznél szokott lenni.
Megfordultam az ölelésben és ki mással találtam volna szemben magam- mint Edwarddal. Közben Jasper is lejött- vámpír sebességgel- a lépcsőn és félre érthető testhelyzetben talált minket. Edward két karja a derekamon volt, az én kezeim pedig az Ő kezeit fogták, de ha ez nem lett volna elég, akkor még ott volt az is, hogy illetlenül közel hajolt hozzám.
Félve néztem Jazzre, aki úgy állt ott, mintha kővé dermedt volna. Az arcán a harag, a fájdalom, a csalódottság és a szerelem váltakozott. Végül a keserű csalódottság ült ki az arcára.
- Jasper, félre érted...- kezdtem volna, de félbe szakított.
- Mit? Hogy a volt férjeddel éppen csókolózni készültél!?- kiáltotta magából kikelve.
- Nem. Nem tudom mi történhetett ezzel az idiótával, de nem csalnálak meg, ezt te is tudod. És ha levenné rólam a mancsait, azt megköszönném- néztem haragosan villogó szemekkel Edward-ra.
Kitéptem magam a "karmai" közül és Jasper-hez futottam, de Ő nem ölelt át, hanem ugyan úgy, megdermedve állt ott.
- Jasper?- kérdezte suttogva, de választ nem kaptam. Le hajtottam a fejem, majd újra felnéztem, de Jazz még mindig nem engem nézett, hanem Edwarddal vívott szempárbajt.
Viszont ebben a pillanatban nálam betelt a pohár. Elegem volt abból, hogy Jasper nem hisz nekem, és nem fogja föl, hogy én nem vagyok Alice. Hogy Edward nyomul, mikor tudja, sőt, látja, hogy Jasper-t szeretem. Egyáltalában, úgy az egész életemből rohadtul elegem lett, s ennek Edward látta a kárát; Úgy éreztem, Ő ennek a nyomorúságos helyzetnek az oka.
Így felül kerekedtek állati ösztöneim és újra neki támadtam egykori szerelmemnek.